Rákosi Mátyás, a 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, már gyermekkorában megmutatta különleges képességeit és ambícióit. A későbbi diktátor élete, különösen korai évei, számos izgalmas és kevésbé ismert részletet rejteget, amelyek mélyebb betekintést engednek személyiségébe és politikai elköteleződésébe.
Rákosi Mátyás 1892. március 9-én született a Bács-Bodrog vármegyei Adán, Rosenfeld József kereskedő és Léderer Cecília tizenkét gyermekének ötödik tagjaként. Apja, Rosenfeld József, a ’48-as hagyományokat ápoló, Kossuth-párti családfő volt, ami mélyen befolyásolta a család magyarságtudatát. Rákosi Mátyás számára a gyermekkor a viszonylagos jólét és a hirtelen elszegényedés váltakozását jelentette, mivel apja vállalkozása hol sikeresen, hol kevésbé működött. A család régi bácskai volt, és apja kutatásai szerint egészen 1804-ig visszamenőleg tudták követni őseiket a megyében. Róth Manó, a későbbi gúnynév, amely a kommunista mozgalomban játszott szerepére utalt, csak később ragadt rá, nem pedig születési neve volt. A "Manó" pedig a Mátyás nevéből torzulhatott. A család tizennégy gyermeke közül tizenketten érték meg a felnőttkort, ami a korszakban kiemelkedőnek számított.
A feltűnően éles eszű, ragyogó memóriával megáldott kisfiú már egészen fiatalon kitűnt társaiból. Négyévesen már tudta a Nemzeti Dalt, és iskolás kora előtt képes volt ötjegyű számokat összeadni. Az iskolában kiválóan teljesített, tehetsége révén pedig ő lett az a gyermek, akit a szülők a szűkös anyagi körülmények ellenére is taníttattak. A családi összefogás adta meg neki a társadalmi felemelkedés lehetőségét. Szegeden végezte el a gimnáziumot, ahol többek között Babits Mihály is tanította, és megismerkedett a város értelmiségi elitjével, mint Tömörkény István és Móra Ferenc. Később Budapesten a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanult, ahol ösztöndíjas volt Hamburgban és Londonban, és kiválóan elsajátította az angol és a német nyelvet. Már középiskolai évei alatt bekapcsolódott a politikába a szociáldemokrata mozgalom keretein belül, akadémiai évei alatt pedig a radikalizálódó politikai légkörrel és Szabó Ervinnel is megismerkedett, és a baloldali Galilei Kör tagja lett.
A munkásmozgalomról először egy bácsikája mesélt a kisfiúnak, de hamarosan maga Rákosi is felismerte a társadalmi különbségeket. A Tanácsköztársaság alatt együtt dolgozott Kun Bélával. Az első világháború kitörésekor besorozták, és a keleti frontra vezényelték. Itt óvatosan járt el, betartotta az előírásokat, és sérülések nélkül megúszta. Azonban orosz fogságba esett, és Szibériába került, ahol elkezdett oroszul tanulni, majd alkalmasint megszökött. Itthon megismerkedett Kun Bélával, és hamarosan a Tanácsköztársaság aktív irányítói között találta magát. Rákosi ekkoriban a legígéretesebb tehetségek közé tartozott: hűséges, szorgalmas, harcos, elkötelezett, megbízható és kiváló szónok volt. Kereskedelmi népbiztoshelyettes lett, részt vett a katonai mozgósításban, és Salgótarján védelmének biztosítása volt a feladata. Később Kun Béla a Vörös Őrség parancsnokává nevezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült, és a Komintern megbízásából részt vett a közép-kelet-európai kommunista mozgalomban, ahol gyakran kalandos körülmények között járt át a határokon, sőt, gyémántokat is csempészett haza magyar emigránsok számára.
Az 1920-as évek elején Rákosi Makai Jenő ügyvédnél lakott, és ekkor találkozott a fiatal József Attilával. Rákosi később úgy állította be ezt a találkozást, mintha a költő tőle hallott volna először a kommunista eszmékről, és csüngött volna minden szaván. József Attila visszaemlékezései szerint azonban gyakran látogatta a börtönben ülő Rákosit, és élelmet is vitt neki. Az első világháború utáni Szovjet-Oroszországban töltött évei alatt Rákosi személyesen is találkozott Leninnel, akinek hatása alól csak nehezen szabadult, és akinek viselkedése példaértékű volt számára. Rákosi visszaemlékezéseiben úgy írja le a találkozást, mintha valami hipnózisban lett volna, és mint a szentírást, úgy követte az instrukcióit.
A Horthy-rendőrség beépült az illegális kommunista pártba, és Rákosit 1925 szeptemberében le is tartóztatták. Ezt követően 1925 és 1940 között börtönbüntetését töltötte, többek között a váci fegyházban és a szegedi Csillag börtönben. A börtönben számos titkos kapcsolatot tartott fenn a külvilággal, rádiót működtetett, és tiltott könyvek segítségével marxista-leninista akadémiát tartott fenn fogolytársaival. A börtönben vált a magyar kommunista mozgalom vezetőjévé. Képes volt lefoglalni magát magánzárkában is, tornázott, dalolt, képzeletben bejárta a korábbi helyszíneket. Küldetéstudata és az a tudat, hogy nemzetközileg elismert politikus, akinek Nobel-díjas írók küldenek könyveket, segítették átvészelni a nehéz időszakot. Kiszabadulása után a 16 évnyi börtönviselt nem látszott rajta, csupán átmeneti tériszonnyal küzdött. A börtön megtanította a gyanakvásra, és arra, hogy kiszűrje a beépített embereket.
Rákosi Mátyás rendkívül művelt ember volt, kiválóan beszélt európai nyelveken, mint az angol, német, orosz és francia. Imádta fitogtatni műveltségét, ragyogó memóriájának és a beszélgetőpartnereihez való felkészültségének köszönhetően rengeteg irodalmi műből tudott idézni. Járatos volt a népi írók és Ady költészetében is.
A börtönévek után 1940 októberében Rákosit ideiglenesen szabadlábra helyezték, és egy hónapra a Szovjetunióba utazhatott. Ez a látogatás egy alsó diplomáciai megállapodás eredménye volt, amelynek keretében az oroszok hazaküldték az 1848/49-es szabadságharcban zsákmányolt zászlókat két ember kiengedéséért cserébe. 1945 januárjában tért haza Magyarországra, és kezdte meg a szovjet típusú totalitárius rendszer kiépítését. A Rákosi eltávolítását célzó fedősztori, a gyógykezelés, annyi alapja biztosan volt, hogy az elvtárs túlsúllyal és az ehhez társuló betegségekkel küzdött. Orvosi utasítás szerint naponta legalább 1,2 liter vizet kellett meginnia, a diétás ételek szigorú só- és zsírmennyiséggel készültek, a csokoládé és a kakaó tiltott volt.
A Budapest Főváros Levéltárában őrzött, nemrég digitálisan közzétett levelezés Rákosi Mátyás és felesége száműzetésbeli időszakához kötődik, és tartalmaz levélmásolatokat, fogalmazványokat, amelyekkel Rákosi a hazatérését próbálta kiharcolni. Miután megfosztották hatalmától, 1956. július 26-án a Szovjetunióba kellett távoznia, hivatalosan gyógykezelés céljából. Az októberi forradalom idején Moszkvában tartózkodott, majd Krasznodarba telepítették át. Az eredeti iratok kalandos úton kerültek Ungváry Krisztiánhoz, aki egy angol újságíró ismerősétől szerezte be azokat. A mai napig rejtegetik Rákosi Mátyás szupertitkos bunkerét.
A Rákosi család életútja is figyelemre méltó. A tizennégy gyermek közül nyolcan megérték a vészkorszakot. Édesapja, Rákosi József, bátyja, Béla és húga, Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek, vélhetően Auschwitzban vagy más táborokban pusztultak el. Más források szerint apja és bátyja Mauthausenben, húga pedig Bergen-Belsenben halt meg. Rákosi Margit öngyilkos lett, míg Kardos Sándorné Rákosi Mária Moszkvában hunyt el. A legidősebb testvér, Ferenc, gépészmérnök volt, és 1949-ben Kossuth-díjat kapott. A családtagok sorsa jól mutatja a 20. század viharos történelmi eseményeinek hatását az egyéni életekre.
Ki volt Rákosi Mátyás? – könyvbemutató
Rákosi Mátyás életútja a gyermekkorától a diktatúráig egy rendkívül összetett és ellentmondásos személyiség portréját rajzolja meg. Éles elméje, kiváló memóriája és politikai ambíciói már fiatalon megmutatkoztak, míg a kommunista eszmék iránti elköteleződése és a börtönévek formálták a végső politikai karakterét.
tags: #rakosi #matyas #kisgyerekkel