A cigány közösségek gazdag és sokszínű kultúrával rendelkeznek, melynek megértése kulcsfontosságú a társadalmi integráció szempontjából. Ez a cikk a cigányság párválasztási, házassági és gyermeknevelési szokásait, valamint a hozzájuk kapcsolódó babonákat és hiedelemvilágot vizsgálja meg, kiemelve a hagyományok és a modern életmód közötti feszültségeket.
Párválasztás és házasság: Hagyományok és új tendenciák
A cigány közösségekben a párválasztás és a házasság hagyományosan szoros közösségi szabályokhoz kötődik. A fiatalok gyakran szerelemből kötnek házasságot, de a közösség véleménye és elfogadása is fontos.
A zempléni cigány közösségekben a fiatalabb szülők körében gyakori, hogy egyházi esküvő nélkül vállalnak gyermeket. Az idősebb generáció körében már több a házaspár, akiknek egyházi esküvőjük is volt.
A „házasságról” akkor beszélhetünk, amikor az első gyermek útban van, vagy a polgári esküvőt megkötik. A nagy roma lagzik elsősorban anyagi okok miatt maradnak el. A tehetősebbek ma is templomi esküvőben gondolkodnak, de tudomásom szerint nyolc-tíz éve csaptak itt legutoljára lagzit. A lányok álmában még mindig a szép fehér ruha tűnik fel, de a rideg valóság kizökkenti őket az álmodozásból. Azonban a párok következetesen férjnek és feleségnek vannak kikiáltva. Érdekes módon, ha mégis sikerül évek múltán összeszedniük egy kis pénzt az esküvőre, azt a közösség már nem fogadja el, sőt gúny tárgyai is lesznek. Azt mondják: „két gyerek után, már ne akarjon senki fehérben Isten előtt esküdni!”
Szöktetésre akkor kerül sor, amikor az egyik vagy másik család ellenzi az udvarló közeledését, de a szerelem ereje Rómeó és Júliát varázsol az ifjú szerelmesekből. Mindenesetre váratlanul történik, a szökött pár rendszerint távolabb „menekül” a szülői háztól, és hetek, hónapok múlva adnak hírt magukról először. Akkor aztán egy csapásra megenyhülnek a szülők, és beleegyeznek, hogy az ifjak együtt éljenek. Azért is érdekes ez, mert legtöbbször nem arról számolnak be, hogy a fiú a lányt szökteti, mint inkább fordítva. A szép lányok kiszemelik jövendőbeli férjüket, és nem egyszer biciklin (!) szöknek meg velük a következő városig. Az egyik sokgyermekes gyülekezeti tagunkat is a felesége szöktette meg. Azóta hét gyermeket nevelnek nagy szeretetben.
A Sátoraljaújhelyen élő nagyobb családok esetében, akik a város „őslakó” családjai, az állami „fészekrakó” programoknak köszönhetően beköltözött más csoportok is. Ez megzavarva a családok közti harmóniát, nem kis fejtörést okozott. Elfogadják, ha a lány vagy a fiú más csoportból, közösségből talál magának élettársat, de már nem egyszer vérre menő küzdelem bontakozott ki egy-egy rosszul megválasztott párkapcsolat miatt. Szóval nem tabu, de azért feltételek és megkötések vannak. Ha többségi származású a fiú, akkor azt úgy fogadják el, hogy tudják, a lányukat nagyon ritkán, vagy soha többet nem fogják látni. „Magyar” fiúval házasodni a kitörés egyik markáns pontja a telepről. Lemondanak a lányról inkább, hogy neki jobban menjen a sora. Ha nem cigány lány a kiszemelt, ennek a fordítottja az igaz. Bekerül a telepi környezetbe. Egy idő után őt is cigányként fogadják el, minden pozitív és negatív vonzatával együtt.
A gyülekezet megalakulása óta eltelt hét év alatt még nem nőtt fel egy teljes generáció, amely már másképp gondolkodna a házasságról. Például úgy, hogy ne tizenévesen vágjanak bele a családalapításba. Van azonban olyan huszonéves felnőtt nő is, aki engedélyt kér a szülőktől, hogy udvarolhasson neki egy fiú. Ez a hölgy is gyülekezeti tagunk, aki megköveteli udvarlójától, hogy eljárjanak a gyülekezet közösségébe. De ez ritka. Rendszeres a tanítás arról, hogy mire figyeljenek a fiatalok, és az ifjúkori kívánságokat hogyan kerüljék el. Van, aki előrelátással határt szab az udvarlónak, és van, aki átadja magát a szerelemnek. Ők gyakran eltűnnek a gyülekezetből. Akik a gyülekezetbe járnak, sokszor számolnak be arról, hogy megújul az egymással való kapcsolatuk. A változás ott kezdődik, hogy nem önmagukra gondolva élik családi életüket ezután, hanem közösen próbálják megoldani a nehézségeket. Vannak, akiknek a szívében még mindig ott a templomi esküvő, de félnek a roma közösség megjegyzéseitől.
A cigány gyülekezet maga egy nagy család, azonban legtöbb esetben az egyik házas fél kezd el járni közénk. Amikor az ő életében nagymértékű változás következik be, akkor jön a férj vagy a feleség, és kezd érdeklődni az okok felől. Innen indul a család gyógyulása. A férfiak szerepét újraértékelve, a Szentírás férfiképét megerősítve több házasságot láttunk rendbe jönni. Az a férfi, aki komolyan veszi Istentől kapott feladatát, nem válik a függőségek rabjává. Sokan megtanulnak ismét beszélgetni egymással, vagy éppen először ülnek le, és beszélnek a párjukkal őszintén. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5,16a) Tapasztaljuk Isten igéjének igazságát a gyülekezet közösségében és a házasságokban.
Két és fél éve dolgozom a cigányok között - számol be tapasztalatairól egy Hajdú-Biharban szolgáló önkéntes - , két közösségben, ahol nagyon szegény emberek élnek. Úgyhogy nagy lagziban nemhogy nem voltam, de még csak nem is hallottam ilyesmiről. A negyvenen felüli korosztályban vannak egyházi és polgári házasságban élők, a fiatalabbak között jobbára élettársak. Ismerek stabil, hagyományos házasságokat, ahol a felek nagy nehézségek közepette is együtt maradtak. A családokra talán az a legjellemzőbb, hogy nagyon gyerekszeretők és a gyerekek is rajongva szeretik a szüleiket. A fiatalok a párválasztást nem nagyon bonyolítják túl, összeköltöznek, és élnek együtt minden ceremónia nélkül. Ha húz a fiatalok szíve, és egy fiú vagy leány odaköltözik a családhoz, azt úgy látom, a szülők elég természetesen fogadják.
Ha az öregeknek nem tetszik, és beleszólnának, akkor történik lányszöktetés, de ez itt nem nagyon jellemző. Inkább beleegyeznek. Aztán vagy helyet adnak az idősebbek, vagy gyakran hozzátoldanak a házhoz, és vályogból felfalazzák, majd valahogy befedik a szobát.
A népesség összetétele miatt a vegyes párkapcsolatok lehetőségeivel mindenki számol, ez nem szokatlan. A fiatalok között többségben vannak a romák. Azok a cigány szülők, akiket ismerek, a kitörés lehetőségének tekintik, ha a gyermekük párja a többségi társadalomból jön.
A cigány fiatalok a többségi társadalomhoz képest nagyon hamar családot alapítanak - a lányok el sem végzik az általános iskolát, és már gyermekük születik. Azt tapasztalom, hogy az apaságot a fiatal fiúk is öntudatosan vállalják. A kis közösségeinkből, ahol szolgálunk, eddig eltűntek ezek a fiatalok - van, aki más faluba került, de valahogy a munkakeresés, a felnőtt élet mindannyiukat eddig elsodorta a közelünkből.
Lagziban nem jártam még, de valójában gazdag cigányokat nem is ismerek - kezdi beszámolóját egy alföldi város szegregátumában kisgyermekes édesanyák között dolgozó szociológushallgató. - Ezekben az utcákban mélyszegénységben élnek a családok, aki fűti a lakását, többé-kevésbé fizeti a számláit és tudja, hogy másnap is lesz mit ennie, az már jómódúnak számít. Ők főleg a muzsikus cigányok és azok, akik közmunkásként dolgoznak. A cigányok szeretik mindennek megadni a módját - és ha nincs lehetőség a nagy esküvőre, akkor inkább bele sem fognak. A középkorúak még a nem cigányokhoz hasonlóan kötöttek polgári házasságot, vannak, akik egyházit is. A fiatalabbak inkább együtt élnek. Hamar párjukra találnak, a „szingliség” nem jellemző életforma errefelé.
Az a jellemző, hogy a fiatalok szerelemből kötnek össze az életüket. Hallottam olyan mondást, hogy „cigánynak cigány a párja”, illetve romungró lányt panaszkodni, hogy mivel oláhcigány fiúhoz ment, hosszú szoknyában kellett járjon - tehát konfliktust okoz a kétfajta csoport eltérő szokásvilága. Itt még matriarchátus van - a család legidősebb nőtagja rendezi a család életét. A lánygyermekek hamar felnőnek. Gyakran előfordul, hogy korán válnak édesanyává, még az iskolai tanulmányaik befejezése, a szakképzettség megszerzése előtt. A cigány párokra tradicionális nemi szerepek jellemzőek és az erős ragaszkodás, még akkor is, ha a hétköznapok zajosak. Egy cigányasszony így válaszolt a párválasztással kapcsolatos kérdésemre: „ Az én anyám azt mondta: Tiszteld és szeresd a magyarokat, de ha arra kerül, hogy férjhez menj, csak cigányhoz menjél!”
Gyermeknevelés és a közösség szerepe
A cigány közösségekben a gyermeknevelésben a közösségnek is fontos szerepe van. Egy ősi, ám sokszor rosszul működő elv szerint nem csak a család, hanem az egész közösség neveli a gyereket. Ez azonban azt is eredményezheti, hogy „egy gyerek, akit mindenki nevel, azt nem neveli senki.”
Régebben, amikor még sok gyereket vállaltak, gyakran előfordult, hogy a gyerekeket „aztán csak ügyesen” jelszóval egyszerűen az utcára bocsátották. A neveletlenség következményei, hogy a fiatal felnőttek kiszabadulva a közösségből, gyakran mutatnak „bunkó” viselkedést az utcán, a tömegközlekedési eszközökön vagy az iskolákban. Mivel a nyomorgó környezetben csak rossz társadalmi mintákat tudtak ellesni, és senki nem nevelte őket, a tömegközlekedésen való ordibálás szinte külön produkcióként működik.
A jövőt illetően, a gyermekek az iskolarendszerből kilépve munkát kell, hogy keressenek. Itt többféle forgatókönyv lehetséges: vagy azért nem veszik fel őket, mert maguk is neveletlenek, vagy pedig azért, mert a többségi társadalom már általánosságban rossz véleménnyel van a cigányságról, így az egyéni viselkedéstől függetlenül hátrány éri őket. Az albérletkeresés is rendkívül nehéz lehet, mivel sok magyar retteg, gyűlölködik, általánosít, és ők alkotják a tulajdonosi réteget. A kialakult sérelmek a romákat nehéz helyzetbe hozzák.
A városi gettókban élők esetében is hasonló problémák merülnek fel. A tömegközlekedési eszközökön való hangoskodás, fenyegetőzés tökéletesen demonstrálja a neveletlenséget. A vidéki helyzettel ellentétben, ahol nagyobb terek állnak rendelkezésre, a városokban a kis helyen élő sok ember szigorúbb szabályokat követel meg. Bár a városokban több a toleráns ember, és emiatt a romák jelentős része kap esélyt a lakáshoz jutásra, egy-egy negatív tapasztalat megnehezítheti a többiek helyzetét.
A jól nevelt romák, akik jó családba születtek, rengeteget szenvednek mind a saját közösségük viselkedése, mind a magyar társadalom általánosító hozzáállása miatt. A hangoskodó balhézók miatt a jól nevelt romák nem látszanak, pedig sokan vannak.
A helyzet javulásának okai között szerepel, hogy mára már kevesebb gyermeket vállalnak a családok (2-3 helyett korábban 6-12), így több idő jut egy gyermek személyes nevelésére. A rendszerváltás óta eltelt években a gyermekcsinálás csökkenése és az egyre gyakoribbá váló személyes nevelés megfigyelhető. Továbbá, a 2016-tól megugrott fizetések az építőiparban sok romát emeltek a középrétegbe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a putri házak száma is csökkent, ami szintén a felemelkedést jelzi. Az emelkedett életszínvonal magával hozza a tárgyakra való vigyázás szokásának kialakulását is.
A középrétegbe emelkedett romák azonban nem vesznek részt a közéleti/politikai tevékenységben. A rasszizmus elleni küzdelem gyenge lábakon áll, és a trollkodók könnyen alááshatják a pozitív roma-kép kialakítását. Az építőipar mellett a vendéglátói szektorban is munkaerőhiány alakult ki, ami szintén emelte a fizetéseket, így a romák is jobban keresnek.
A roma női aktivisták gyakran dilemmában vannak: a magyarok (gádzsók) húzásai, vagy a cigány férfiak által alkalmazott bántalmazási formák ellen küzdjenek-e. A roma nők helyzete rendkívül szorongatott: a putrikban élők kilátástalan helyzete, a nagyvárosi gettókban tapasztalható droghasználat, valamint a felemelkedő középrétegbe tartozó nők magyar férfiak felé mozdulása mind nehezíti a helyzetüket. A felemelkedő roma középréteg nőtagjainak egy másik tipikus életútja a roma házasság, egy-két gyerekkel, majd a válás, szétköltözés.
Az építőipar és a szolgáltatói szektor fizetéseinek emelkedése miatt mintegy 100 ezer roma család emelkedett ki a putrikból, és még többen léptek be a középrétegbe. Gyermekkorban már jellemzőek a vegyes roma-magyar / magyar-roma baráti társaságok, ami a felemelkedő romák más viselkedésének köszönhető. A középréteg roma és magyar tagjai könnyebben tudnak vegyülni, ami a jól neveltség, a társadalmi kapcsolatok és a nem-gyűlölködő mikrokörnyezet szempontjából is jótékony.
Babonák és hiedelemvilág a születéshez és a gyermekneveléshez kapcsolódóan
A dél-szlovákiai roma babonák feltérképezése során kiderült, hogy számos babona kapcsolódik az emberi életfordulókhoz, különösen a születéshez. Ezek a babonák, melyek főként tiltásokat foglalnak magukba, a mai napig élnek a közösségekben.
A várandós nőkre vonatkozóan számos közös babonás hiedelem létezik, hiszen a gyermek születése fontos szerepet játszik a romák életében. A várakozás időszakának és az új családtag megérkezésének nagy figyelmet szentelnek, ezért a terhességet számos - főként tilalomra irányuló - babona kíséri.
A gyermek jövőjére vonatkozó hiedelmek közül az egyik szerint, ha a feleség péntek 13-án szül, akkor nem lesz szép jövője a gyermeknek. Egy másik, Erdélyből származó adatközlő szerint a fürdővízbe pénzt dobnak, hogy a gyermek egész életében gazdag és boldog legyen.
Ha a kisgyermeket megigézték, az édesanya megnyalja a két ujját, és azzal törli ki a gyermek szemecskéjét, kifelé.
Két adatközlő szerint a megkeresztelésig nem szabad a kisbabát tükör elé állítani, mert az elveszi a szerencséjét. Mások úgy vélik, hogy ha a kisbaba tükörbe néz, nem fog tudni beszélni, csak mutogatni és hangokat kiadni.
A „szőrfürg” nevű jelenségről is említést tesznek: ilyenkor anyatejet dörzsölnek a gyermek hátába, hogy kijöjjenek azok a szőrök, amelyek nyugtalanságot okoznak. Ezt követően a gyermek már nyugodtan tud aludni.
A gyermekágyas nőkre vonatkozó tilalmak közé tartozik a főzés is. Hat hétig nem szabad megfogniuk a tányért vagy a főzőfazekat, mert tisztálkodniuk kell, és magukkal kell foglalkozniuk.
A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy a babonák egyik közös vonása a keresztség, melyet mágikus megtisztításként gondolnak el, amely védi a csecsemőt a környező világ ártalmaitól, a betegségektől és a haláltól. A szentelt víz a tűz erejével bír, és távol tartja a gonosz erőket. A piros szalag, fokhagyma vagy szentelt kereszt a vánkos alatt, seprő az ajtó mögött mind a gyermek védelmét szolgálják mindaddig, amíg a keresztségen át nem esnek, mert „akkor má a Jóisten vigyáz rá”.
Az anyatejet is mágikusnak tartják, amely óvja a csecsemőt a külső negatív erőktől, és gyógyítják vele a gyermek betegségeit is.
A gyermek és a terhes nő védelmére irányuló babonák ismertek a magyar és az oláh cigány adatközlők között is, bár jelentős különbségek figyelhetők meg közöttük.
A falusi környezetben, ahol a hagyományok még jelentős mértékben élnek, erősebben vannak jelen a babonák, mint a városi környezetben, ahol a modernizáció hatására a régi hiedelmek homályba vesznek.
A cigányság hiedelemvilága és hagyományai
A cigány közösségek hiedelemvilága gazdag és sokrétű, számos babona és szokás kapcsolódik az élet különböző fordulóihoz.
A halállal kapcsolatos szokások kiemelkedően fontosak. A halottnak hite szerint lelke kapcsolatban marad az itt maradottakkal, és megnyugvást kell találnia a túlvilágon. A virrasztás, az eredeti hagyomány szerint a halott saját házában, saját ágyában zajlik, és három napig tart. A halottnak berendezik a hálószobáját, saját ágyára kerül a koporsó, és az ehhez tartozó tárgyakat is elhelyezik. A tükröket és ablakokat letakarják, mert a szellemvilágba visszatükröződik a halott arcképe.
Régen lovas kocsival vitték a halottat a temetőbe, ahol a vajda vagy a közösség legöregebb férfi tagja búcsúztatót mondott. Lassú cigányzenét játszottak, gyertyát gyújtottak a halott fejénél, és a sír oldala ki volt téglázva, hogy a koporsót deszkával takarhassák le, így a föld ne nyomja a halott mellét. Értékes tárgyakat és személyes dolgokat is eltemetnek a halottal.
A temetés után következik a halotti tor. Ha rokon hal meg, a férfiak hat hétig nem borotválkoznak, a nők levágnak a hajukból. Ételt és italt is kivisznek a temetőbe, mert a túlvilágon is eszik, iszik a halott. Otthon este még egy gyertyát gyújtanak a lelki üdvéért. A halottnak minden nap délben megterítenek hat hétig, utána csak halottak napján. A halotti tort hat hét után tartják meg, mert ha nem, lelke bolyongani fog.
A szocializmus idején a cigánytelepeket felszámolták, és rájuk erőltették a magyar társadalom normáit, ami a jó, egészséges roma közösségek megszűnéséhez vezetett.
A cigányok hite szerint a halott ember lelke nem egyszerűen tovább él a túlvilágban, hanem valamiképpen kapcsolatban marad az itt maradottakkal. A halott lelkének a túlvilágon megnyugvást kell találnia. A virrasztás az első lépés. Az eredeti hagyomány szerint a halottat saját házában, saját ágyában kell felravatalozni, és a virrasztás a temetés előtt három napig tart. Ez alatt az idő alatt, éjjel-nappal a család, kisebb-nagyobb időtartamban a rokonok, ismerősök is a halott körül vannak. Beszélgetnek, a hosszú idő alatt természetesen esznek-isznak, eközben hangoznak el a siratóénekek is. A halottnak szabályosan berendezték hálószobáját: saját ágyára került a koporsó, mellé tették az éjjeli szekrényt, öltözőszekrényt, széket, dohányzó asztalt, szőnyegeket, és természetesen az ezekhez tartozó tárgyakat, a tükröt és az ablakokat letakarták, ugyanis a szellemvilágba visszatükrözi az arcképét a halottnak.
Régen lovas kocsival vitték a halottat a temetőbe, ahol a lovas kocsi megállt a cigányok és a vajda vagy a közösség legöregebb férfi tagja hosszú búcsúztatót mondott. Lassú cigányzenét játszottak, míg ki nem értek a sírhoz. A halott fejénél gyertyát gyújtottak, a hozzátartozók ott álltak, a rokonság a halott lábánál, a pap elbúcsúztatta, majd a sírhoz vitték menet közben. A siratók jajgattak, vigyáztak arra, hogy a sír oldala ki legyen téglázva, hogy utána a koporsót oda tegyék deszkával, tudják letakarni, mert akkor a föld nem nyomja a halott mellét. Értékes tárgyakat, személyes dolgait kell eltemetni. A temetés után következik a halotti tor. Ezen a szűk családon kívül természetesen részt vesznek a közelebbi rokonok, ismerősök is; éppúgy, mint a keresztelőn. Ha rokon hal meg, a férfiak 6 hétig nem borotválkoznak, de azután kell, különben újabb halott lesz. A nők levágnak a hajukból. Ételt, italt (cigit) ki kell vinni a temetőbe, mert a túlvilágon is iszik, eszik a halott. Otthon este még egy gyertyát gyújtanak a lelki üdvéért. A halottnak minden nap délben megterítenek 6 hétig, utána csak halottak napján. A halotti tort 6 hét után tartják meg, mert ha nem, lelke bolyongani fog.
A hagyományőrző cigány közösségekben a férfiak két dologért felelősek: nemcsak a szűken vett családjuk megélhetéséért, hanem az egész közösségért is. A béke fenntartása a cigány közösség és a nem cigány közösség, valamint a különböző cigány csoportok között kiemelten fontos volt. A béke megvásárlása és az ünnepek jelentették a más cigány csoportokkal való kapcsolatot.
A cigányok hiedelemvilágában a „Báx” (szerencse) meghatározó szerepet játszik. Minden köszönésben benne van a „távész báxtalo, legyél szerencsés!” A becsület („patyiv”) az út a szerencséhez. Aki becsületes, tisztelete van a cigányok előtt, míg aki vét a közösség ellen, az szégyent hoz a fejükre.
A „marhimé” (tisztátalan, érinthetetlen, kiátkozott) fogalma is fontos. Tisztátalan lehet egy tárgy is, például, ha az asszonyka a derekánál lentebb lévő ruhába törli az edényt, vagy ha menstruáló nő alsószoknyája hozzáér. A romák temetés után nem borotválkoznak, nem vágnak hajat kilenc napig, utána szertartásosan. Ha valaki szokatlan frizurával, elhanyagolt szakállal jelenik meg, az valószínűleg gyászol.
Sorsunk 16 - Cigány népszokások
A gyermekágyas asszony hat hétig nem mehetett a kútra, mert ezzel a víz minőségét rontotta volna. A keresztmama veszi meg a keresztelő ruhát és a fülbevalót. A keresztelő napján a keresztanya emeli fel a gyereket a helyéről, közben pénzt csúsztat a gyermek helyére, hogy élete végéig gazdagság kísérje. Templomba menet gyalog tették meg az utat, ma már ez a hagyomány nem kötelező. A templomban a keresztanya tartja a babát, de mindkét keresztszülő válaszol a pap kérdéseire.
A cigányok szemérmesebbek, ezért nem igazán járnak orvoshoz, vagy ha igen, akkor csoportosan, félnek az orvosoktól és az eszközöktől. Sokszor kiabálnak a rendelőkben, ami nem feltétlenül neveletlenség, hanem a félelem és az idegenség érzéséből fakad.
