Cegléd neve sajnos két esetben is összefonódik gyerekgyilkosságokkal, melyek mindkét alkalommal mélyen megrázták a közvéleményt. Az egyik eset még a Kádár-korszakban történt, ahol egy betörésből torkollott gyilkosságba, a másik pedig napjainkban, ahol egy anya oltotta ki saját másfél éves kisfia életét.
Nyíri Mihály kegyetlen tette 1981-ben
Negyven éve végezték ki Nyíri Mihályt, aki Cegléden kegyetlen módon bánt el egy kilenc éves kisfiúval, hogy ne hagyjon hátra szemtanút. Ez az egyik legértelmetlenebb és egyben legszörnyűbb gyerekgyilkosság volt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a „Leporolt akták” című sorozatában mutatta be Nyíri Mihály történetét, aki embertelen módon végzett a kilencéves Attilával, aki azonban nagyon bátran és hősiesen viselkedett.
A bűncselekmény részletei
„A MÁV-nál dolgozó B. Mihályné 1981. december 28-án este fél 8 körül ért haza munkájából. A családi ház ajtaján benyitva feltűnt neki, hogy nem ég a villany az épületben, de a sötétben is kirajzolódott előtte; otthonában idegen járt, feldúlta a fiókokat, feldöntötte a bútorokat.” Az asszony azonnal a rendőrségre rohant, akik kiérkezésükkor még nem tudhatták, hogy a betörésnél egy sokkal tragikusabb tetthelyre érkeznek. A feldúlt házban a felborított olajkályha, az olajos kanna mind arra utalt, hogy nem a kisgyerek figyelmetlensége okozta a tüzet, hanem súlyos bűncselekmény történt.
„Az anya szobájában pedig az ágyban, takaró alatt ráleltek a súlyosan megégett, eszméletlen kisfiúra.” A kilencéves Attilát azonnal kórházba vitték, de a kisfiú testének majdnem felét harmad- és negyedfokú égési sebek borították, így a túlélése csodának számított volna. A rendőrök a szobát átkutatva egy füzetet találtak, amelyre a kisfiú Nyíri Mihály nevét írta oda. Szintén a férfit említette meg, amikor a kórházban két orvos jelenlétében egy nyomozó kikérdezte őt kihasználva, hogy akkor épp eszméletre tért. „Még reggel, Nyiri Miska bejött a lakásba. Megvert, a földre zuhantam, fojtogatott, aztán leöntött olajjal és meggyújtott.” - idézte egy évvel később a Népszava a nyolcéves Balla Attila utolsó szavait.
Nyíri Mihály elfogása és beismerése
Nyírit a betörés utáni napon elfogták. A férfi nem volt ismeretlen a rendőrök előtt. Pár hónappal korábban szabadult a börtönből, de december 23-án ismét be kellett volna vonulnia, hogy egy lopás ügyében megkezdje egy évig tartó szabadságvesztésének letöltését. Ehelyett inkább kivett egy szobát a ceglédi Kossuth szállóban. Megtalálták nála azt a kulcsot, amelyet B. Mihályné a kisfiának adott, hogy zárja be az ajtókat, ha elmegy a nagymamához, és B.-ék több használati tárgya is előkerült B.-né MÁV-bérletével és a gyerek kisdobos-igazolványával együtt. Nyíri Mihály több napig nem volt hajlandó beszélni, de végül beismerte a bűncselekmény elkövetését.
A gyilkosság indítéka és lefolyása
Elmondta, hogy úgy tudta, hogy a család eladott egy házat, amivel sok pénzhez jutottak. Nyíri ismerte a Balla családot, és amikor a gyilkosság reggelén meglátta a városban a családtagokat, eldöntötte, hogy kirabolja a házukat, mert úgy gondolta, senki sincsen otthon. Miután a csengetésre senki nem nyitott ajtót, megnyugodott, hogy senki nincs otthon, ám amikor bejutott a szobába, szembe találta magát a gyerekkel. A sors tragédiája, hogy Balla Attila a véletlennek köszönhetően otthon volt, Nyíri pedig nem akart szemtanút. A férfi próbálta egy hazugsággal leplezni jöttének szándékát, azt állította neki, hogy a nővére kérésére jött a magnókazettáért, ám Attila nem hitt neki. Mivel a fiú felismerte, a lakásbetörő végzetes döntést hozott: a gyereket meg kell ölnie. Ekkor Nyíri leütötte a fiút, „s a berendezést felforgatva kutatni kezdett, de csak 45 forint készpénzt talált, majd ismét elnémította az eszméletre tért kisfiút...” Az eszméletlen kisfiút magára hagyva meggyújtotta a felborított kályhából kiömlött gázolajat. „Az elvetemült bűnöző az eszméletlen, magatehetetlen gyereket a lángoló szobában hagyva, eltávozott a helyszínről.” Reggel 9 óra után nem sokkal már egy kocsmában látták sörözni, s nála volt a B.-ék lakásából eltulajdonított magnó. A férfit nem sokkal a betörés után már a kocsmában ült szörnyű titkával, a megégett, de életben maradt kisfiú pedig feldúlt és felgyújtott házukban küzdött a túlélésért. Utolsó erejével megpróbálta eloltani a tüzet, de a házból már nem mert kimenni.
A nyomozás és az ítélet
Nyíri Mihály a nyomozás során azt állította, hogy „a gyerek rántotta magára a kályhát”. Ezt azonban az igazságügyi szakértői vélemények kizárták, s azt is megállapították, hogy a bűntett elkövetésekor a férfi nem volt kóros, vagy tudatzavaros elmeállapotban. A véletlenül feldőlt olajkályha esetét egy lebontás előtt álló újpesti házban rekonstruálták a szakértők. A bizonyítási kísérlet alapján pedig megdőlt Nyíri addig sem túlságosan életszerű története. Valójában szándékosan gyújtotta fel a kisfiút, majd elhagyta a tetthelyet. Nyírit a ceglédi piac közelében fogták el, és a visszaemlékezések szerint a tömeg majdnem meglincselte. Attila ekkor még élt, de mivel nem sokkal később halt bele sérüléseibe, Nyirinek ekkor már gyilkosságért kellett felelnie. Az ügyészség nyereségvágyból, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálbüntetés kiszabását kérte, amelyet a bíróság elfogadott. Ezt a bírói döntést 1983 márciusában emelte jogerőre a Legfelsőbb Bíróság. Kimondva azt is, hogy a férfi tettét tovább súlyosbította, hogy védekezésre képtelen kisgyermeket ölt meg páratlan brutalitással. Nyíri Mihály védője kegyelmi kérvényt nyújtott be, de feleslegesen, mert nem hagyták jóvá azt, és a kivégzést 1983. július 13-án végrehajtották. Balla Attila féltestvére azt mondja, nekik megnyugvást jelentett, amikor értesültek a kivégzésről.
A ceglédi anya, B. Mónika tragédiája
„Tavaly októberben megölte másfél éves kisfiát, egy hónapja a börtönben egy másik fiúcskának adott életet a ceglédi B. Mónika.” A nőnek nem engedélyezték, hogy Tomikát a baba-mama részlegen gondozhassa. „Szörnyű gyilkosságról számolt be korábban a Bors: B. Mónika 2016. október 30-án megölte kisfiát, a másfél éves Danikát.” A nő bevallotta tettét, információink szerint azt mondta: a gyermek hisztériás rohamot kapott, ő pedig idegességében verte Danika fejét a padlóba. A nőt előzetes letartóztatásba helyezték, aki ellen tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett gyilkosság miatt indult eljárás.
A családi háttér és a gyilkosság körülményei
„A nő az ügyészségen további részleteket is elárult családi életükről: férjével két kisgyereket neveltek, és most várják a harmadik babát.” Férje elvesztette a munkáját, alkalmi munkákból éltek, gyakran küzdöttek megélhetési gondokkal. A nő sokszor volt ideges a viták, veszekedések és a mindennapok gondjai miatt, nem igazán volt türelme a gyerekekhez. „2016. október 30-án reggel a másfél éves kisfia hosszasan sírt, kiabált. Az anyja nem tudta megnyugtatni. A nő az egyre hangosabban síró gyereket többször felemelte, aztán nagy erővel a földhöz csapta. A kisfiúnak a feje sérült meg súlyosan, meghalt. Hiába hívott hozzá mentőt az anyja, már nem tudtak rajta segíteni.” Az orvosszakértő megállapította, hogy Danika a fejére mért nagy ütéstől halt meg.
Per és ítélet
„Csütörtökön a Budapest Környéki Bíróságon megkezdődött a ceglédi gyerekgyilkos pere.” Az ügyész 12 év fegyházbüntetést kért a vádlottra. „Nem akartam megölni a gyereket. - mondta B. Körülbelül fél hatkor keltem fel aznap. A párom fél hétkor ment el hazulról. Egyedül maradtam otthon a gyerekekkel. Én öltöztettem fel Dánielt. A gyerek végig sírt, miután felkelt. Felvettem az ülőgarnitúráról és a földre dobtam. Ezután tovább sírt. - mondta B.” A bíró ezt követően megkérdezte a gyerekgyilkos anyát, hogy elismeri-e a korábbi bántalmazásokat is. „Egyszer- kétszer odacsaptam nevelési kimerültség miatt” - mondta, majd arra hivatkozott, hogy az élettársára nem számíthatott, ezért a depressziós anyjáról és a gyerekekről is egyedül kellett gondoskodnia. A bíró emberölés bűntettében és folytatólagosan elkövetett testi sértésben találta bűnösnek a nőt, ezért 12 év börtönbüntetésre ítélte. „Nem lesz könnyű, de ki kell bírnom a gyerekeim miatt. Sajnos csak telefonon tudok beszélni velük. Van, hogy kérdezik: anya, eljössz betakarni majd?” A védő az ítélet ellen fellebbezett, a nő továbbra is lakhelyelhagyási tilalom alatt marad.
A nő várandósan követte el a gyilkosságot, a tököli rabkórházban február közepén megszülte kisfiát, Tomikát. A várandós fogvatartottaknál az az általános gyakorlat, hogy a gyermekágyas időszakot követően a kismamákat a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet anya-gyermek részlegére helyezik át, ahol a gyermekükkel annak egyéves koráig lehetnek együtt. Azonban a gyereke sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt Mónikának erre nem lehetett lehetősége. Kérdéses volt, hogy mi lesz a kicsi sorsa, amennyiben édesapja nem vállalta volna a felnevelését, úgy állami gondozás várt volna rá. Ám a férfi - aki egyébként a gyilkosság után adott nyilatkozataiban védelmébe vette élettársát - úgy nyilatkozott, hogy el tudja látni a gyermeket, s mint azt a Bors megtudta: már haza is vitte a tököli rabkórházból a kisfiát.
A felelősség kérdése
„Felmenthető-e a tette alól az a ceglédi anya, aki néhány nappal ezelőtt megölte másfél éves kisfiát? Hol kezdődik a környezet, és hol a személy felelőssége? És a nagy kérdés: valóban gyermekgyilkos az anya, vagy sokkal inkább áldozat?”„A cikket elolvasva azzal rögtön egyetértettem, hogy ítélkezni valóban senkinek nincs joga. Pontosabban, ez majd a bíróság feladata lesz.” Az ismert körülmények alapján azonban ez az eset egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a rendszer hiányosságainak, a negatív környezetnek a példájaként szolgáljon. Egészen egyszerűen fel sem merülhet, hogy a tragédiáért elsősorban a rendszert vagy a tágabb környezetet kellene felelőssé tenni. „Az elsődleges felelősség igenis az anyáé, illetve a közvetlen környezetéé, azaz a férjéé.”
„Nem egyedülálló anyáról van szó, hanem egy feleségről, aki két gyereket szült, aki jelenleg is várandós a harmadik gyermekével, aki saját elmondása szerint a végkimerülés határán volt, és akinek nem volt türelme a gyerekeihez. Bennem akaratlanul is az a kérdés vetődik fel legelőször, hogy mindezt látva mit csinált, hol volt a férj? Számomra nagyon-nagyon furcsa, hogy a tragédia másik főszereplőjét, az apát szinte nem is említették abban a bizonyos írásban. A cikk szerzője előbb várná el, hogy a szomszéd, a családsegítő vagy akárki egy anya segítségére rohanjon, mint a saját férje?”
„Tény, hogy a magyar társadalomban még ma is nagyon mélyen él az a tradicionális nemi szerepfelfogás, ami szerint a férfi a családfenntartó, a nőnek pedig otthon a konyhában, no meg a gyerek mellett a helye. Még mielőtt a rendszerre mutogatunk, nem kellene megkérdezni a férjet, hogy ő mit tett azért, hogy a felesége állapota egy kicsit is javuljon?” Az anyának joga van fáradtnak lenni, joga van segítséget kérni, és kötelessége ezzel a jogával élni is. „Ha nem vagyunk őszinték, ha nem veszünk erőt magunkon, hogy bevalljuk a gyengeségeinket, és segítséget kérjünk, akkor bizony benne van a pakliban, hogy nem fognak segíteni. Az anya felelőssége az, hogy nem a társadalom egy részének előítéletei alapján, hanem a gyereke érdekeit előtérbe helyezve hozza meg a döntéseit. Magyarán: időben segítséget kell kérni.”
„És mivel a tünetek valószínűleg nem egyik napról a másik napra jelentkeznek, elgondolkodtató az is, hogy ha egy anyának nehezen megy az első vagy a második gyerekkel, akkor miért kell bevállalni még egy következőt. Ez is csak döntés kérdése. A gyereket nemcsak megszülni kellene, hanem amennyire csak lehetséges, normális körülmények között felnevelni. És ehhez nem elég, hogy van neki anyja. Első lépésként olyan anya kell, aki képes és hajlandó a gyereknevelésre, aki tudatában van képességeinek és határainak, mellé pedig egy ugyanilyen tulajdonságokkal bíró apa. És ez csak az első lépés, de talán a legfontosabb. A szülőknek igenis képesnek kellene lenniük tudatos döntéseket hozni. Az asszony megszülte két gyermekét, és jelenleg is hét hónapos terhes következő babájával - a három gyerek az igazi áldozata ennek a történetnek. Mert itt igenis a gyerekek az áldozatok, akik nem kérték, hogy megszülessenek, akik az ég világon semmiről sem tehetnek, mégis ők bűnhődnek meg szüleik meggondolatlanságáért.”
