A mezőgazdasági üzemtan, mint a gazdálkodás tudománya, kezdetben empirikus ismeretekre támaszkodva, később pedig a mezőgazdaság-tudományok, a közgazdaságtan, a statisztika és más tudományok eredményeire alapozva végezte elemzéseit, dolgozta ki javaslatait. Alapvetése szerint „a termeléshez három tényező szükséges, még pedig a természet, tőke és a munka”, amelyek minél kedvezőbb összetételét kell kialakítani. Magyarországon a Hensch, Laur és Aereboe nyomdokain haladó Juhos Lajos, Kesztyűs Lajos, Kulin Sándor, de különösen Reichenbach (Nagypataki) Béla (1887-1960) volt e korszerű irányzat képviselője.
A mezőgazdasági üzemek szervezésének, irányításának módját a gazdák feladatainak, munkakörének leírásával határozták meg. Eszerint „a gazda kötelessége: 1. a termelést megszervezni, 2. a vagyont fenntartani, 3. a munkákat vezetni, 4. üzletet kötni és 5. a számadást vezetni.”
A II. világháború utáni változások
A II. világháború után nagymérvű változások következtek be Magyarország politikai, gazdasági életében, amelyek legérzékenyebben a mezőgazdaságot érintették. A hagyományos birtoktípusokat felváltó „szocialista” nagyüzemek, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek létrehozása az új ideológiának megfelelően kívánta átszervezni a mezőgazdasági termelés egészét, céljait és megvalósításának módját. A hivatalossá vált felfogás szerint „a szocialista mezőgazdasági üzem, mint a társadalmi termelés szervezésének formája: a dolgozók kollektívája, amely társadalmi termelőeszközökkel és együttes munkával állítja elő a szocialista társadalom szükségleteinek megfelelő mezőgazdasági termékeket.”
E történelmi periódusban üzemtani szempontból a nagyüzemileg szervezett mezőgazdasági vállalatok döntési szabadságának korlátozása, fontosabb szervezési és irányítási feladataik felsőbb (országos, megyei, járási) szintekre való koncentrálása volt jellemző. A tervgazdálkodás szakaszának kezdetével a mezőgazdasági üzemtan gyökeresen átalakult.
A rendszerszemlélet jelentősége
A rendszerszemlélet alkalmazásának néhány évtizedes történelme arra a felismerésre épül, hogy az egymástól elszigetelődő ismeretek felhasználása, illetve az azok alapján létrehozott folyamatok működése legtöbbször sokkal kevésbé hatékony, mint amikor azokat összekapcsolják. Az információs társadalomban ugyanis egyre összetettebb technológiák alakultak ki, amelyek korábban teljesen különálló területek együttműködését igényelték. E bonyolult tevékenységek megvalósulása egyre nagyobb fokú koordinációt igényelt, és emellett nagyon megnövekedett azok kölcsönös függősége is.
A rendszerelmélet célja a tudományos elméletek, a szakmai eredmények általánosítása, amelynek eredményeként egymástól eltérő területek hasonló eszközökkel vizsgálhatók. Ez az általánosítás sokszor új tudományos módszertanokat igényel, amelyek jelentősen eltérnek a korábbiaktól. Az analitikus gondolkodás legtöbbször megelégszik azzal, hogy ismert módszereket kombináljon az ismeretlen probléma megoldása érdekében, ezért általában véletlenül fedezi fel a megoldást.
Érdekek és célok a mezőgazdasági vállalkozásokban
A fő és részidejű családi mezőgazdasági vállalkozások nem tekinthetők tisztán tőkehasznosító vállalkozásoknak, hiszen az egyik fő céljuk a családi munkaerő-jövedelemszerzésre történő hasznosítása. Emellett azonban számos más cél is szerepet játszik, mint a hagyományok őrzése (az örökölt családi birtok fenntartása), a lakóhelyhez kötődés, különböző presztízsszempontok stb. Mégis az egyszemélyes és családi vállalkozás érdekeltségi viszonyai egyszerűek, hiszen a személyes, illetve a családi érdek egybeesik a vállalkozás érdekével, céljával.
A vállalati érdek (cél) bonyolultabb problémákat vet fel olyan vállalatoknál, ahol a tulajdonos(ok), az irányítási (menedzsment) feladatokat ellátók és a munkavégzők (végrehajtók) részben vagy teljesen különböző személyek. Ilyenkor az egyes személyek és csoportok érdekeltsége eltérő, sőt egymással ellentétes lehet.
A tőkebefektető tulajdonos a tőkenövekményben, a profitban, a végrehajtó feladatokat ellátó alkalmazottak pedig a jó munkakörülményekben, magas szociális juttatásokban és magas nettó keresetben érdekeltek. A menedzserek érdekeltsége sokban hasonló a végrehajtó alkalmazottakéhoz, de bizonyos szempontokban eltérő is attól (például különböző szakmai önmegvalósítási célok, szakmai előmenetel, presztízsszempontok). Az olyan vállalatoknál tehát, ahol sok személy vesz részt a vállalat létrehozásában és működtetésében, a különböző személyes és csoportérdekek összehangolása önmagában is bonyolult feladat.
Rövid és hosszú távú célok ütközései
A határozatlan időre létesített folyamatosan működő vállalatok esetében további konfliktusforrás lehet a rövid és hosszú távú célok ütközése. Az ilyen vállalatoknál a tulajdonos helyes vállalkozói szemlélet esetén a vállalat stabilitásában, hosszú távú működőképességének fenntartásában és fejlesztésében érdekelt, míg az alkalmazottak érdekeltsége a rövid távon megszerezhető jövedelemhez (bérhez) kötődik. Valójában a folyamatosan működő vállalkozások is a jelenben elérhető nettó jövedelem nagyságában érdekeltek.
További probléma, hogy a vállalatok elért profitját különböző állami elvonások, elsősorban a vállalkozási jövedelemadó terheli. Az elvonások általában nem arányosan növekednek a jövedelem nagyságával és különböző feltételekhez kötötten kedvezmények, vagy éppen szankciók érvényesülnek.
| Érdekelt fél | Főbb érdekek | Jellemző időtáv |
|---|---|---|
| Tulajdonos (tőkebefektető) | Tőkenövekmény, profit, vállalat stabilitása, hosszú távú működőképesség | Hosszú távú |
| Alkalmazottak (végrehajtók) | Jó munkakörülmények, magas szociális juttatások, magas nettó kereset | Rövid távú |
| Menedzserek | Szakmai önmegvalósítás, előmenetel, presztízs, a végrehajtókéhez hasonló jövedelmi érdekek | Közép- és hosszú távú (személyes), rövid távú (jövedelem) |