Amikor a kisgyerek üti magát: okok és teendők

Sok szülő tapasztalhatja, hogy gyermeke dühében önmagát bántja, fejbe csapja magát, földre veti magát, karmolja vagy harapja önmagát. Ez a jelenség ijesztő lehet, és sok belső félelmet hozhat felszínre a szülőkben. Fontos megérteni, hogy az önbántó viselkedésnek mindig oka van, és nem szabad manipulációnak tekinteni. Egy egészséges, normál fejlődésmenetű gyermek esetében is megjelenhet ez a viselkedés.

Miért üti magát a kisgyerek?

Amikor egy kisgyerek megüti saját magát, földre veti magát, beveri a fejét, az első és legfontosabb, amit tudni érdemes: ez nem manipuláció. Nem azért csinálja, hogy neked rossz legyen, nem azért, mert „rossz gyerek”, és nem is azért, mert „figyelmet akar”. Ebben az életkorban (jellemzően 1,5 és 4 év között) a gyerekek idegrendszere még éretlen. Az érzelemfeldolgozásért felelős agyterületek - például a limbikus rendszer - sokkal gyorsabban aktiválódnak, mint azok a részek, amelyek felelősek a gátlásért és az önszabályozásért (prefrontális kéreg). Ez lehet sírás, toporzékolás, csapkodás - és néha az is, hogy saját magát üti meg. Egyes gyerekek érzékenyebbek is lehetnek idegrendszeri szinten, így ők hevesebben reagálnak, és gyorsabban túltöltődnek.

A figyelemfelkeltés szerepe

A csecsemőkor vége felé, amikor már stabilan mászik, jár és el tud távolodni a szülőtől, egyre fontosabbá válik számára a szülői figyelem felkeltése, a szülő „visszahívása”. A kommunikáció fejlődésével, a beszéd beindulásával a gyermek ráérez arra, hogy ő maga is képes a környezetét „manipulálni”. Ez egyben egy funkciógyakorlás is. Amikor a saját testét kezdi el bántani, hirtelen mindenki odaszalad az ijedtségtől és az összes figyelem rá irányul. A leggyakrabban ez a viselkedés kiváltásának az oka: a figyelemfelkeltés.

A túl sok szeretet és a levezethetetlen izgalom

A túl sok ölelgetés, puszilgatás, dajkálgatás felkeltheti a megszakítatlan „birtoklási” igényt, ami megint csak nem tud kielégülni, és agresszióba csap át. Az együttalvás egyik következménye lehet, hogy a gyerek félálomban vagy féléberen „vihar”-ként, vagy éppenséggel „birkózás”-ként átéli a szülők szexuális életének jeleneteit. Ezek levezethetetlen izgalmat keltenek benne, ami a „birkózás” nappali utánzásában (vagy éppenséggel megállíthatatlan körbe-körbe futkosásban) nyilvánulhat meg.

Az idegrendszer éretlensége és a tehetetlenség

Az önbántás nem tudatos választás, hanem a tehetetlenség testi nyelve. Egy túlingerlődött, kétségbeesett kisgyerek nem képes tudatos viselkedésszabályozásra. Az agresszív viselkedés nem egyszerűen az önfegyelem hiánya, hanem egy összetett viselkedésbeli probléma. A gyermeknek nemcsak a saját indulataival, hanem az egész helyzet kezelésével lehetnek nehézségei. Számos esetben nem az őt ért valós vagy vélt támadás váltja ki az agressziót, hanem a frusztráció, hogy tehetetlen, nem tudja megoldani a szituációt (nincsenek eszközei hozzá).

Környezeti hatások és nevelési stílus

Az agresszív magatartásnak mindig oka van. A gyermek viselkedése racionális, ami azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor kialakult, ez volt számára a legmegfelelőbb válasz azokra a hatásokra, amelyek a környezetéből érték. Az agresszív viselkedés azért maradt fenn, mert nem történt a környezetében olyan változás, amely ezt felülírta volna. Éppen ezért nagyon fontos a problémáját fenntartó környezet megváltoztatása és a felnőttek támogatása, hiszen az agresszív gyermek sokszor maga is szenved.

Milyen háttértényezők vezethetnek agresszív viselkedéshez?

• Érzelem- és viselkedésszabályozás: Az indulatkezelés és az önkontroll fejlődése kulcsfontosságú. A gyermeknek sok érzelmi támogatásra, útmutatásra és jó példára van szüksége ahhoz, hogy megtanulja megnyugtatni magát és heves érzelmeit lecsillapítani.
• Nevelési stílus: A hatalomhangsúlyozó (autoriter) büntetési módokat (fizikai büntetés, kiabálás, megszégyenítés, érzelmi zsarolás) alkalmazó szülők gyermekei hajlamosabbak az agresszív megnyilvánulásokra. Ha a szülő ellenségesen, agresszióval válaszol a kisgyermek érzelemkitöréseire, azt erősíti meg, hogy a társas konfliktusok kezelésére az agresszió alkalmazható.
• Korlátok hiánya: Azokban a családokban, ahol nincsenek korlátok és hiányzik az életkornak megfelelő viselkedés elvárása, szintén növekedhet az agresszivitás szintje. Ha a szülő enged az érzelemkitöréseinek, és nem szabályozza azokat, akkor megerősíti az indulatos viselkedést, így a gyermek később is az agresszió segítségével próbálja elérni céljait.
• Családon belüli rizikótényezők: A családi működészavarok (pl.: tartós feszültség, gyakori konfliktusok), a változások és a krízisállapotok, traumatikus események (kisállat elvesztése, édesanya elhúzódó távolléte, válás, közeli hozzátartozó betegsége vagy halála) mind növelhetik az agresszív viselkedés kialakulásának esélyét.

Mit tegyünk, ha a kisgyerek üti magát?

Nagyon fontos, hogy ne reagáljunk ijedten vagy agresszióval. A szülő önuralma a legjobb garancia a gyermek önuralmára. Ha a gyermek rendszeresen azt látja, hogy a számára fontos felnőttek higgadtan kezelik a nehézségeket, akkor ők maguk is hasonlóan fognak viselkedni kritikus helyzetekben.

Azonnali reakciók és megnyugtatás

Abba kell hagyni azt, amit éppen csinálunk és a gyerek felé fordulva azt mondani: „Látom, hogy rossz neked. Gyere, hadd vigasztaljalak meg!” Ha annyira idegesek vagyunk, hogy nem tudunk nyugodtan szólni, akkor még inkább abba kell hagyni mindent, leülni és azt mondani a gyereknek: „Most megnyugszunk és gondolkodunk.” Ne várjuk, hogy gyermekünk ésszerűen viselkedjen. Valószínűleg nem szavakkal fogja elmondani, hogyan érzi magát, viszont testtartása és hangszíne, miközben sír vagy üvölt, nagyon is beszédes lesz. Mutassuk ki törődésünket, miközben hagyjuk őt mérgesen vonaglani, sírni vagy küzdeni. Tartsuk őt is, magunkat is biztonságban, és ha szükséges, felügyeljük a mozdulatait. Ha azt látod, hogy bántaná magát, menj oda hozzá. „Látom, most nagyon dühös vagy. Itt vagyok veled. Ha azt látod, hogy a fejét üti, óvatosan fogd meg a kezét. Ha földhöz csapja magát, párnával, takaróval puhíthatod a terepet. „Nem engedem, hogy megüsd magad. Ilyenkor nem tudja, mi zajlik benne. „Nagyon csalódott vagy, mert nem úgy alakult, ahogy szeretted volna” - akkor azzal értelmet adsz az érzésnek és ezáltal apránként megtanulja majd kontrollálni is azt. Kínálhatod: „Itt van a karom, ha bújnál” - de hagyd, hogy ő döntsön.

Alternatív megoldások és a stressz levezetése

A gyermek feszültségének csökkentéséhez az is hozzátartozik, hogy eszközöket, lehetőségeket kínálunk az energia levezetéséhez. A rendszeres mozgás (pl.: egy olyan sport, amit szeret) sokszor már önmagában is képes rendezni a problémát. Adj neki egy párnát, amit akkor használhat, ha elönti a düh. Rajzolhattok is rá arcot. „Ha mérges vagy, ütheted ezt a párnát. Találjatok ki együtt egy éneket, amit akkor lehet dúdolni vagy üvölteni, ha jön a feszültség. Rajzoljatok együtt kis arcokat: mérges, szomorú, fél, örül. Ha nem tudja elmondani, mit érez, kiválaszthatja. Később már előre jelezhet, ha „sárga színű” napja van. Találjatok ki egy történetet egy kicsi dínóról, akit elönt a düh, és aztán megtanulja, hogyan lehet másképp elmondani. Feszültségcsökkentő hatásúak a szimbolikus játékok (pl.: szerepjátékok, bábozás). Ezekben anélkül szabadulhat meg a felhalmozódott fájdalomtól, feszültségtől, hogy meg kellene fogalmaznia, mi az, ami bántja. Adjunk teret annak is, hogy szabadon firkáljon, rajzoljon, fessen, gyurmázzon, sokféle anyaggal, eszközzel dolgozzon, hogy kedve szerint mindenféle alkotó tevékenységet végezzen, mert ilyen módon is sok mindent ki tud dolgozni magából. Ezek jótékony hatású tevékenységek.

Kommunikáció és a hierarchia visszaállítása

Ha a gyerek provokál és erőt kell demonstrálnunk, akkor fogjuk meg a gyerek mindkét karját és guggoljunk le hozzá, majd a szemébe nézve mondjuk: „Ezt nem szabad, ezt nem engedem meg. Én vagyok a felnőtt és nekem kell rád vigyáznom, én ismerem a szabályokat” vagy egyszerűen csak „Én vagyok a főnök és szót kell fogadnod”. Ezekben a feszült helyzetekben nem magyarázzuk el a gyereknek a dolgok értelmét, hiszen amúgy sem fogná fel és valószínűleg mi magunk sem a legjobban magyaráznánk.

Saját agresszivitás kezelése és mintaadás

Ne kezdjünk el sírni és bocsánatot kérni a gyerektől, ne kezdjük el kompenzálni mindenfélével és persze ne mondjuk, hogy megérdemelted. Mondjuk azt, hogy „Sajnálom, nem tudtam uralkodni magamon. Meg kellett volna nyugtatni magamat. Ha valaki elveszti az önuralmát az lehet, hogy olyasmit csinál, amit egyébként nem tenne”. Ha már felhúztuk magunkat, akkor ne a gyereket öntsük le egy pohár vízzel, hanem mondjuk neki azt, hogy „Most megmosom az arcomat azért, hogy lenyugodjak”.

Professzionális segítség

Ha a gyermekünk viselkedését saját nevelési eszközeinkkel nem tudjuk befolyásolni és a probléma olyan mértékű, hogy a mindennapi életvitelben tartósan szenvedést okoz (a környezetnek és a gyermeknek is), akkor keressünk fel egy gyermekpszichológust. Ha a gyerek megüti a szülőt, és gyermeked kora nem több, mint 12 év, akkor a leghatékonyabb, ha elvégzed az „Agresszív a gyerekem” online tanfolyamot.

A büntetés és az agresszió

Az agresszív viselkedés büntetése csak látszólag jó döntés. Ugyan kísérletek igazolták, hogy az a viselkedéstípus, amiért a gyerek következetesen büntetést kap, ritkábban jelenik meg (mert fél a következményektől), a kutatásokból kiderül, hogy az agresszív viselkedésért enyhén büntetett gyerek még agresszívebb lesz, mint előtte, mert a büntetés nem kelt benne komoly félelmet, viszont fokozza a frusztráltságát, dühössé teszi. Azok a gyerekek pedig, akik komoly büntetést kaptak nemkívánatos viselkedésükért, ritkábban voltak agresszívak nyíltan, hiszen féltek a további büntetéstől, viszont az agresszió sokszor tört náluk a felszínre szimbolikus formában: játék során vagy éppen valamilyen szokatlan, furcsa viselkedés képében. A büntetés másik hátrányos hatása, hogy többnyire csak addig hat, amíg a gyerek tudja, hogy figyelik, vagy tudja, hogy kitudódhat, amit csinál.

Fontos tanácsok

Hívd fel a gyermeked figyelmét az értéktelen, agresszív információra, tartalomra. Az agresszív filmek, műsorok helyett ajánljunk neki alternatív lehetőségeket, mellyel elfoglalhatja magát. „Te üzenetek” helyett („Micsoda baromságot művelsz már megint, hogy lehetsz ilyen buta!”) használj „Én üzeneteket” a gyermeked felé. („Amit csinálsz, idegesít engem!)

tags: #amikor #kisgyerek #uti #magat