A gyermekkor társas viselkedésének fejlődése

A gyermekkor a társas viselkedés fejlődésének egyik legmeghatározóbb szakasza. Ebben az időszakban alakulnak ki azok az alapvető készségek és képességek, amelyek meghatározzák a későbbi kapcsolatainkat és közösségi szerepvállalásunkat. A fejlődési folyamat komplex, és számos tényező befolyásolja, kezdve a születéstől fogva az intézményes nevelésen át a kortárscsoportok hatásáig.

Erik Erikson pszichoszociális fejlődés-elmélete nyolcszakaszos modellt kínál, amely az egész életen át tartó fejlődést vizsgálja. Az elmélet szerint a személyiség alapvető összetevői velünk születettek, de a társas interakciók és az intrapszichés tényezők kölcsönhatásában nyerik el végső formájukat. Az életszakaszokhoz kapcsolódó krízishelyzetek leküzdése kulcsfontosságú a magasabb szintű fejlődéshez.

Az első életévben a legfontosabb feladat az ősbizalom kialakítása. Az anyai szeretetből áradó biztonságérzet alapozza meg a gyermek későbbi bizalmát a környezetével szemben. A gondozó felnőtt adekvát válaszai a csecsemő jelzéseire és szükségleteire elengedhetetlenek a bizalom versus bizalmatlanság krízisének sikeres megoldásához.

18 hónapos kortól 3 éves korig a gyermekek autonómia és függetlenség iránti vágya kerül előtérbe. A saját test feletti kontroll, az akaraterő és az önszabályozás gyakorlása révén élik meg autonóm törekvéseiket. A túl merev szülői hozzáállás azonban szégyen és kétely érzését válthatja ki.

Az óvodáskor (3-6 év) fejlődési feladata a kezdeményezőképesség kialakítása. A gyermekek kíváncsiak, ingerkeresők, és önálló kezdeményezésekkel próbálnak tapasztalatokat gyűjteni. A környezet reakciója a kezdeményezéseikre meghatározza a kezdeményezés vagy bűntudat krízisének kimenetelét. A támogató környezet egy kreatív, kezdeményező óvodást nevel.

Ebben az életkorban a felnőttek szerepe domináns, de a kortársak jelentősége is megnő. Az óvónők és gondozók kulcsszerepet játszanak a gyermekek pozitív megerősítésében, bátorításában és sikerélmények biztosításában, ezzel segítve a közösségformálást és az eredményes fejlődést.

A gyermekkor társas kapcsolatainak változása szorosan összefügg az iskolához és az iskolai kortárscsoporthoz. A kortárscsoporton belül alakulnak ki a különféle státuszok: népszerűek, elutasítottak, alárendeltek és uralkodó típusok. A státusz kialakulását a csoporttevékenységekben való részvétel aktívitása és minősége határozza meg, míg a csoportszabályok mindenki számára kötelezőek.

gyermekek játszanak együtt az udvaron

A fejlődés során először ekkor jelentkezik a nemek mérsékelt elkülönülése. Mindezekkel együtt létrejönnek a közös érdeklődésen és egymás megértésén alapuló baráti kapcsolatok. Ezekben a barátságokban a gyerekek már nem csupán együtt játszanak, hanem kölcsönösen cserélik ki ismereteiket és pletykálnak.

A kortárscsoportban való részvétel meghatározó a másokkal való együttműködés elsajátításában és a kommunikációs készség fejlődésében.

A serdülőkorban a biológiai változások mellett a családdal és barátokkal ápolt kapcsolatok változásai is döntő fontosságúak. A középiskolások több időt töltenek társaik körében, a felnőttektől való függés enyhül, és az ellenkező nem társaságát keresik. Az ismeretségi kör tágul, miközben szorosabb baráti kötelékek is kialakulnak, amelyek már nemcsak közös érdeklődésen, hanem intimitáson és lojalitáson alapulnak.

csoportkép serdülőkről

A felnőtté válással a személyiség fejlődése nem ér véget, hanem új szakaszba lép. A korai felnőttkorban az egyénnek be kell illeszkednie a felnőtt társadalomba, ami munkahelyi, közéleti és magánéleti kihívásokat tartogat. A nők számára a munka és a családi teendők összehangolása különösen nagy feladatot jelenthet.

A gyermekek társas kompetenciáikat tanulás, megfigyelés és tapasztalatszerzés útján sajátítják el, először a szülőktől, majd a tágabb környezetükből. A pozitív megerősítés segít a viselkedésminták beépülésében.

A bölcsődei nevelés már egyéves kortól kezdve kedvező hatással van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésére, valamint a kommunikációs és szociális képességek fejlődésére, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében.

A bölcsődei beilleszkedés sikerességét számos tényező befolyásolja, mint a gyermek személyisége, társaságkedvelése, kommunikációs képessége, valamint a szülő hozzáállása. A kiszámítható napirend és a gondozóval való bizalomteli kapcsolat kialakítása növeli a gyermek biztonságérzetét.

bölcsődei csoportszoba játékokkal

A szabadjáték hozzájárul a testi, értelmi és érzelmi fejlődéshez, fejleszti a logikai gondolkodást, a beszédkészséget és a szókincset. A kezdeti szorongás leküzdésében segíthetnek az átmeneti tárgyak és a szülői nyugalom.

A barátságok fejlődése az óvodáskortól

Az óvodáskorban a barátságok alakulása több szakaszra bontható:

  1. Rövid ideig tartó játszótársi viszony: A gyerekek egymással játszanak, de a kapcsolatok felszínesek.
  2. Egyoldalú viszonyulás: Az egocentrikus világlátás miatt a barátságokat egyoldalú igények táplálják.
  3. Törékeny kölcsönös kapcsolat: Hat-kilenc éves kor körül jelenik meg a kölcsönösség, az egymáshoz igazodó alkalmazkodás.
  4. Tartós kölcsönös kapcsolat: Az érett barátságokban a kölcsönös szeretet, megbecsülés, segítés, meghittség és bizalom kap helyet.

Óvodáskorban a baráthűség alapja lehet a külső és belső tulajdonságok, az érdekek, a hasonlóságok, az együtt tevékenykedés, a segítségadás, a védelmezés, a barátság és a szeretet. A fiúknál a fizikai képességek, míg a lányoknál inkább a külső megjelenés és az ápoltság játszik szerepet.

Hogyan hat a barátság az agyadra - Shannon Odell

Az iskoláskorban a rokonszenv, a hasonló érdeklődés, a közös élmények, a szolidaritás, a segítőkészség, a törődés, a vigasztalás, a bántalmazás hiánya, a védelmezés, a megbecsülés, a bizalom, a barátság, a meghittség, a szeretet és a szerelem válnak fontossá.

A serdülőkorban a barátválasztást a kölcsönös bizalom, rokonszenv, segítőkészség, szolidaritás, hasonló érdeklődés és ízlés, régi ismeretség és az együtt eltöltött idő indokolja. A szülőkhöz kötődés után a kortárskapcsolatok következnek leggyakrabban.

A gyermekek társas rendszerének négy szintje:

  • Interakciók: Az egyéni cselekvések és reakciók szintje.
  • Kapcsolatok: A személyek közötti szorosabb, tartósabb kötelékek.
  • Csoportok: Családi közösségek, kortárscsoportok, intézményi csoportok.
  • Globális szociális hálózat: Az összes társulást magában foglaló rendszer.

A bölcsődei megfigyelések szerint már az egyévesek is érdeklődnek egymás iránt, majd kialakulnak a kezdetleges csoportosulások. Kezdetben a versengés, később a kölcsönös közeledés igénye jellemzi a társulásokat.

Az óvodások érdeklődése egyre inkább a családon kívüli személyekre terelődik. A szülő helyét az óvónő veszi át, a hozzá fűződő érzelmi viszony milyenségét a családban szerzett tapasztalatok befolyásolják.

A közös élményekre épülő közös tevékenység gyakorlása kiemelten fontos a szocializáció szempontjából. A gyermekek eltérő társulási igényekkel rendelkeznek, megkülönböztethetünk szociálisan hatékony és kevésbé hatékony gyerekeket.

A társulások általában a gyerekek önálló kezdeményezéséből alakulnak ki, és legtöbbször véletlenszerűek, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően gyakran változnak. A spontán szerveződés a magányos cselekvéstől a szerepek alapján strukturálódó együttlétig terjed.

A nemek szerinti elkülönülés hároméves kor körül tapasztalható, és ettől kezdve találkozunk fiú- és lánytársulásokkal. A lányoknál gyakoribbak és tartósabbak a párkapcsolatok, míg a fiúk általában ötéves korukban öt-hat fős csoportokat alkotnak.

fiúk és lányok játszanak külön csoportokban

Sullivan szerint ötféle társas szükségletünk van: gondoskodási, társulási, elfogadási, intimitási és szexualitási szükséglet. Ezek különböző fejlődési stádiumokban nyilvánulnak meg.

Az érzelmi viszonyulások szerveződésében a térbeli közelség, a megnyerő fizikai külső, a hasonlóságok, az egyéni képességek és a kompetencia játszhatnak szerepet. Óvodáskorban elsősorban a külső tulajdonságok és az aktuális érdekek a meghatározóak.

A barátságok fejlődésében, az óvodáskortól kezdődően az alábbi fontosabb szakaszokat különíthetjük el: rövid ideig tartó játszótársi viszony, egyoldalú viszonyulás, törékeny kölcsönös kapcsolat, tartós kölcsönös kapcsolat.

Az érett barátságokban a kölcsönös szeretet, a kölcsönös megbecsülés, a kölcsönös elismerés, a kölcsönös segítés, a meghittség és a bizalom kap helyet.

tags: #bolcsode #tarsas #viselkedes