Csecsemő és kisgyermekkorúak tévénézési szokásai és ajánlások szülőknek

Kedves olvasó! A digitális világ térhódítása megkerülhetetlenné tette a képernyőhasználat kérdését a gyermeknevelésben. A mai gyermekkor gyökeresen eltér a korábbi generációkétól, és ezzel együtt a szülőség is más kihívások elé állít bennünket. Ahhoz, hogy megtaláljuk a saját megoldásainkat, először meg kell értenünk és el kell fogadnunk ezeket a generációs különbségeket, alkalmazkodva a mai gyermekkor és szülőség sajátosságaihoz.

Sokan találkoznak azzal a dilemmával, hogy vajon engedjék-e, vagy épp korlátozzák a gyermekük képernyőhasználatát. Extrém esetekben látunk példát arra, hogy a gyermek szinte egész nap a digitális eszközök rabja, míg mások a lehető legtovább távol tartják tőlük. Cikkünk célja, hogy megértesse: a mai digitális világban egyszerűen lehetetlen és nem is kell megtagadni a digitális eszközöket gyermekünktől. A kérdés inkább az, hogyan tudjuk tudatosan és egészségesen kezelni ezt a helyzetet.

Cikkünkben arra keressük a választ, hogy a tévénézés áldás vagy átok, fejlesztő vagy romboló eszköz a gyermekek számára. Megvizsgáljuk, mikortól és mennyi ideig engedélyezhető, és milyen módon csökkenthetjük a televízió káros hatásait. Segítünk eligazodni a tévénézés gyermeki világában, és bemutatjuk a legújabb tudományos ajánlásokat is.

Generációs különbségek és az alfa generáció

Az alfa generáció előtti korosztály (Y és Z generációs szülők) jellemzően nem beleszületett az internet széleskörű elterjedtségébe, hanem együtt nőtt ki belőle, azaz még volt offline élete. Gyermekkorukban nem volt ennyire elterjedt a digitális világ és annak eszközei. Ezzel szemben egy alfa generációs gyerek nem tudja, milyen a digitális világ nélkül létezni, hiszen már beleszületett.

Egy bő tíz évvel ezelőtt még az írás, olvasás általi tanulás volt az elterjedt, ennek megfelelően alakult ki az idegrendszerünk. A mai generáció viszont audiovizuális tartalmakkal, gyors tartalmakkal (pl. rövid Tik-Tok videók) egy teljesen más idegrendszeri fejlődésen megy keresztül már csecsemőkortól. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, inkább azt, hogy más, és ezáltal nekünk is máshogy kell alkalmazkodnunk.

Steigervald Krisztián generációkutató szavaival élve: "Nincs olyan, hogy bezzeg az én időmben... az idősek régen is ezt kántálták, a fiatalok pedig régen sem szerették az időseket emiatt. Ez ma sincs másképp." A mi felelősségünk, hogy a saját függőségeinket legyőzve megmutassuk a jövő generációjának, hogy nem csak a digitális világ létezik. Szánjunk rá elegendő időt rendszeresen, hogy ezt gyakoroljuk gyermekünkkel.

A televízió szerepe a gyermek fejlődésében

A televízió az elmúlt harminc évben az ipari országokban a mindennapi élet fontos részévé vált, a gyerekek a képernyő közelében, még inkább előtte nőnek fel. Az öt évnél fiatalabbak is egyre több időt töltenek ezzel a tevékenységgel - átlagosan 2 órát naponta - ami több mint amennyit a szabadban vannak. A gyermekek tévézésének megítélése sokat változott az utóbbi időben, különösen a legkisebbek, a három évnél fiatalabbak esetében.

Egy újszülöttnek kevés fontosabb dolog van a beszédnél, tapintásnál és a szemkontaktusnál. A kisgyerekkorban a világ elsőkézből való közvetlen megtapasztalására van szükség, lehetőleg valamelyik szülő jelenlétében, az ő segítségével. A kisbaba az első években akkor fedezi fel a leggyorsabban a környezetet, ha a háttérben valamelyik szülőt mindig biztos támaszként tudja. Nap mint nap szüksége van arra, hogy cselekedeteinek hatását észlelje. Minél kisebb egy gyerek, annál szorosabb az összefüggés aközött, amit csinál, és aközött, amilyen következményekkel ez jár. Pontosabban ezt az összefüggést csak akkor látja át a gyerek, ha a hatás és az eredmény között nagyon kevés idő telik el - csecsemők esetében fél-egy másodperc.

A kisbaba megüti a csörgőt, és várja a hangot, de ha ez csak másodpercek múlva jönne, akkor egymástól függetlenül észlelné a két dolgot. Ezért van a kisgyermekkorban rendkívüli jelentősége az állandó szülő-gyermek-dialógusnak. A televízió a három évnél kisebb gyermekek számára nem ad semmi pluszt, így akár ki is hagyhatnánk gyermekeink életéből. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a tévézés a kisgyermek számára nem a legideálisabb elfoglaltság. A szülővel vagy szülőkkel együtt töltött idő, a játék, az egészséges fejlődés szempontjából hasznosabb.

Miért káros a csecsemők tévénézése?

A 2,5 éves vagy fiatalabb korosztály számára a tévénézés egyértelműen negatív hatásokkal jár. Ebben az életkorban a gyermekek még nem értik meg a képernyőn zajló eseményeket, a tévét mintegy „mágikus ablaknak” tekintik, melyen keresztül interakcióba lehet lépni a szereplőkkel. Még kisebb óvodás korban is hajlamosak azt hinni a gyermekek, hogy az emberek a „dobozban” élnek, és nem fogják fel, hogy a megjelenített történetek lehetnek kitaláltak is. A gyermekek gondolkodási és figyelmi képességei még nem elég fejlettek ahhoz, hogy tanulni tudjanak a tévében látottakból, és azt a hétköznapi életre vetítve alkalmazzák.

Kamerás kísérletek bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni kezdték a tévét, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt a tévé. A televíziózás fárasztja a szemet és az idegrendszert. Bár a mai modern tévék már nem olyan fárasztóak a szem számára, mint a régebbiek, a kicsi szeme még nem eléggé fejlett, ezért a huzamos tévénézés, az egy pontra fókuszálás nem tesz jót neki, ez később rövidlátáshoz vezethet.

Vekerdy Tamás pszichológus „Nagy családkönyvében” arról ír, hogy a televízió képernyője előtt töltött idő „blokkolja” a homloklebeny működését, ami a cselekedeteink tervezéséért, összerendezéséért felelős. Ilyen módon korlátozódik a gyermeki fantázia is, ami a külvilágból érkező benyomások és új tapasztalatok, már meglévő tudáshoz kapcsolódását hivatott segíteni.

A képernyő hatása a fejlődő idegrendszerre

Óvodáskor előtt a kognitív fejlődésre, különösen a nyelvi és végrehajtó funkciókra is negatív hatással van a televízió. Kora gyermekkorban ugyanis az agy plaszticitása, rugalmassága rendkívül nagy, ezért jobban ki van téve a környezeti és médiahatásoknak. Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a gyermekek fejlődő idegrendszere sebezhetőbb.

Mindemellett a döntéshozatalért és a függőség, illetve visszaesés szabályozásáért is felelős agyi terület, a prefrontális kéreg fejlődése egészen serdülőkorig tart, így a kora gyermekkorban még éretlen agyi területek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a függőség kialakulását tekintve. Továbbá a tévé előtt töltött idő csökkenti az értelmi és érzelmi fejlődést, azaz a központi idegrendszert serkentő, mozgásos tevékenységek számát is.

A képernyőnézés, pontosabban az a kékfény, amit a képernyő kibocsájt, stimulálja a tobozmirigyet, ami éberen tartja a képernyő nézőjét. Egy éves kor előtt a szemizmok még gyengék, és a tartósan egy irányba nézéskor szemtengelyferdülés, szemromlás alakulhat ki. A „tartós” itt akár csak 5 percet jelent. A képernyő bámulással töltött idő alatt a gyermek nem végez sem mozgásos tevékenységet, sem társas együttműködési tevékenységet, sem alkotó agyi tevékenységet (pl. beszéd, gondolkodás, környezet felfedezése).

Szociális és érzelmi hatások

Szociális téren is jelentős károkat tud okozni a gyermek vagy akár a szülő „tévéfogyasztása” is. A televíziózás (vagy más eszközök használata) mennyiségi és minőségi szempontból is csökkenti a szülők és gyermekük közötti interakciókat, ezáltal a gyermek a nonverbális kommunikációt nehezebben vagy akár hiányosan sajátítja el. A szülő tévénézése, vagy a háttérzajnak használt tévéműsor zavarhatja a gyermeket a fejlődése szempontjából legkedvezőbb tevékenységekben, például a játékban.

A médiafogyasztás más káros hatásokat is rejt magában; mégpedig a szülőkkel való interakció csökkenését. Azon szülők számára, akik gyermekeiket a televízióval próbálják lefoglalni, hogy néhány szabad percet nyerjenek, Brown azt tanácsolja, hogy hagyják, hogy a gyermek saját magát foglalja le.

Az erőszakos tartalmak félelmet, szorongást kelthetnek a gyermekben, melyet későbbi játéka során a gyermek újraélhet, sőt, szorongása fokozódhat is. De gyakran a „csupán” csalódásokkal, ármányokkal, rosszindulattal teli műsorok is káros következményekkel járnak, szorongást, agressziót, vegetatív tüneteket vagy viselkedésproblémákat okoznak. Ráadásul a meg nem értett vagy félreértelmezett tartalmak csökkentik a televízió esetleges pozitív hatásainak érvényesülését vagy a pozitív példamutatás lehetőségét.

A fantázia és a képalkotás szerepe

A képernyőzés passzív befogadásra, kognitív tunyaságra nevel, mert a képernyőzéssel az unalom könnyen, energiabefektetés nélkül elűzhető. Ráadásul a fantázia tevékenység is beszűkül. A képes mesekönyvekben az egy-egy kép közötti történéseket a gyermeknek a fantáziájával kell kitöltenie, tehát magát a cselekményt a fantáziájában, de képekben látja a gyermek. Ez azért nagyon fontos, mert lelki gondjaink, nehézségeink, kudarcaink idején ugyanilyen fantáziált képekben oldjuk fel a bennünk keletkezett érzelmi feszültséget.

Aki mesekönyv helyett képernyőt néz, az teljességében kapja meg a vizuális történetet, nincsen szükség arra, hogy a képzeletében játszódjon le a történet. Emiatt nem is tanulja meg a fantáziában történő képalkotást. A televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a fejlesztése pedig nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire.

Fontos tudni, hogy míg az olvasott mesében látható képet a kicsi nem képzeli el teljes valójában, addig a tévé ugyanannak a mesének a valódi változatát jeleníti meg. Például, amikor a farkas megeszi a nagymamát, az a mesefilmben megjelenítésre kerül, mesélés közben azonban a kicsi ezt nem teljes véres valójában képzeli el, ezért ott ez számára egészen mást jelent.

Ajánlások és a szülői szerep

Pszichológusok és gyermekorvosok sem javasolják, hogy a gyermek hároméves kora előtt akár kis mennyiségben is tévézzen. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek egyre fiatalabb kortól aktív tévénézők. Mit tehetünk szülőként, hogy csökkentsük a televízió okozta negatív hatásokat? Elsősorban figyeljünk az életkori ajánlásoknak megfelelő képernyő előtt töltött időre.

Képernyőidő ajánlások

A WHO legújabb ajánlása szerint két éves korig egyáltalán nem javasolt semmiféle „képernyőidő”. Két éves kor után egészen négy éves korig egy órában tanácsolt maximalizálni a képernyők előtt töltött időt.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) egy évtizede már állást foglalt a televízió kisgyermekekre gyakorolt hatásairól. Az akkori ajánlás szerint a szülőknek két év alatti gyermekeiket erősen ajánlott távol tartaniuk a televíziózástól. Az ajánlást a józan ész mellett mára már tudományos eredmények is alátámasztják. Akár a háttér televíziózásról, akár kifejezetten a gyermek oktatására készült médiatartalmakról van szó „potenciálisan negatív, de nem ismert pozitív hatással lehet a két év alatti gyermekekre” - áll az AAP jelentésében.

Az alábbi táblázat összefoglalja az ajánlott képernyőidőket a különböző korosztályok számára:

A szülői közreműködés fontossága

Amennyiben tévénézésre kerül a sor, fontos, hogy a szülő jelen legyen, és aktívan nézze együtt a gyermekkel az adott műsort. A televízió aktív „együttnézése” ugyanis lehetővé teszi, hogy a szülő és gyermeke megbeszéljék a képernyőn látottakat. Így a gyermeknek lehetősége nyílik a tévés világot kritikusabban szemlélni, valamint értelmezni a szereplők céljait, szándékait, motivációit. A szülői magyarázatok ugyanis segítenek megérteni és minősíteni a látottakat.

Szülőként választhatjuk a stratégiával rendelkező aktív együttnézést, vagyis a műsor közben egyértelműen kifejezhetjük, hogy mit gondolunk az adott műsorral kapcsolatban. Adhatunk erkölcsi minősítést, vagy megfogalmazhatjuk, hogy támogatjuk, vagy ellenezzük a látott viselkedéseket. Ha stratégia nélkül veszünk részt a gyermekkel a tévénézésben, akkor a műsortól függetlenül, szabad beszélgetés révén értékelhetjük a televíziós tartalmakat.

Fontos, hogy ha már nézi a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne nézzen felnőtteknek való műsorokat. A tévében látható agresszió növeli a gyermek agresszivitását is, ezért is fontos, hogy jól válogassuk meg a kicsi által nézett meséket, mert sokszor még a gyermekműsorokban is előfordulnak agresszív jelenetek.

A szülőknek ehelyett más elfoglaltságot kell biztosítani a gyerekeknek, például szervezzenek szabadidős programot, olvassanak könyvet, írassák be a gyereket valamilyen sportegyesületbe!

Reklámok és a gyermekek

Amikor a televíziózás témáját vizsgáljuk, fontos megemlíteni a reklámok befolyásoló erejét is. Óvodáskorban a reklámokban is alkalmazott színes, figyelemfelkeltő képek és hangeffektek könnyen megragadják a gyermekek figyelmét, a tömör, lényegre törő üzenetek pedig könnyen keltik azt az érzést a gyermekekben, hogy identitásuk azoktól a tárgyaktól függ, amit birtokolnak.

A 4-5 éves korosztály a legvédtelenebb a reklámok sugallta manipulációval szemben, ám még 6-10 éves kor körül is - amikor a gyermekek már jobban átlátják a reklámok céljait - megfelelési igény alakul ki bennük, hiszen a képernyő tartalmait sokszor valóságnak tekintik. A sokat tévéző gyerekek nem mozognak eleget, a reklámok pedig a nassolnivalók fogyasztására ösztönzik őket. Az elhízás és a sok tévézés közötti összefüggés is tudományosan bizonyított tény.

tags: #csecsemo #televizio #nezes #ajanlas