A petesejt útja a megtermékenyítéstől a beágyazódásig a méhben

A női reproduktív rendszer annyira összetett, hogy mind a mai napig sok mindent nem tudunk róla. Az emberi test úgy van programozva, hogy szaporodjon és megelőzze a kihalást. A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni.

A női reproduktív rendszer anatómiája

A női reproduktív rendszer belső és külső szervekből áll. A külső nemi szervek közé tartozik a vulva, a nagyajkak, a kisajkak, a csikló és a hüvelybemenet. A belső nemi szervek a hüvely, a méhnyak, a méhkürtők, a petefészkek és a méh. Mindegyik szerv fontos és többféle funkcióval rendelkezik - a reprodukciós és szexuális egészségtől az endokrin feladatokig.

A méh, a két petevezeték és a petefészkek, valamint a hüvely együttesen, egy egységet alkotva hozzák létre a belső női nemi szerveket, melyeknek elsődleges feladata az utódok létrehozáshoz szükséges anatómiai és biológiai feltételek megteremtése. Ez természetesen egy perc ízen összehangolt működési egység, mely bonyolult hormonális és idegi szabályozás alatt áll.

A méh

A kismedence központjában a méh áll. Ez egy körte alakú szerv, melynek fala 3 rétegből épül fel. Kívülről a hashártya borítja. A következő, legvastagabb réteg az izomréteg. A belső pedig a nyálkahártya. Anatómiailag két részre osztjuk, a méhnyakra és méhtestre. A nyaki rész teremti meg a kapcsolatot a hüvely és a méhtest között. Körülbelül 3 cm hosszan nyúlik be a hüvelybe. A méhtest már a kismedencében helyezkedik el, mellső fala a húgyhólyaggal, a hátsó pedig a végbéllel érintkezik.

A méhnyak és -test nem egy egyenes vonalban kapcsolódnak egymáshoz, hanem a méhtest tengelye a méhnyakéhoz képest előrefele, azaz a húgyhólyag fele dől, ezt nevezzük anteflektált méhnek. Ha a méhtest tengelye hátrafele, a végbél felé tekint, akkor hátrafele hajló, retroflektált méhről beszélünk. Az esetek 10-20%-ban találkozunk ilyen típusú anatómiával.

A méhkürtők

Ismerjük meg jobban az egyik legfontosabb szervet a női szaporító rendszerben és az emberi fogantatásban - a méhkürtőket. A méhkürtők körülbelül 10-12 cm hosszúak, és a petefészkeknél tölcsérszerű nyílásban végződnek. A méhkürtök valamelyest egy virágra hasonlítanak.

• Infundibulum: Ez a tölcsér alakú rész található a petefészekhez legközelebb. Ujj-szerű függelékekből, ún. fimbriae-ból áll, amelyek a petefészek felé nyúlnak. Az egyik hosszabb, a fimbria ovarica éri el a petefészket. Ezek a fimbriae feladata a kilökött petesejt megragadása és a méhkürtőbe terelése, hogy a méhhez továbbítsa. Ezek az apró képletek nagyon érzékenyek, különféle fertőzések, például nemi betegségek miatt sérülhetnek.
• Ampulla: Ez a fő csatorna az infundibulum és az isthmus között.
• Intramurális rész: A méhkürtő méhbe benyúló szakasza.

Noha a méhkürt első ránézésre csak a petesejt szállítására szolgál, valójában sokkal összetettebb szerv. A sikeres megtermékenyítés egyik legfontosabb helyszíne.

A petesejt fejlődése és útja

Lényegében ez egy hónapról-hónapra ismétlődő folyamat, mely során megtörténik a petefészekben a petesejt érése, kiáramlása a petevezetéken keresztül a méhbe. Ezzel párhuzamosan a méh belső rétege, a méhnyálkahártya átalakul, megvastagszik, hogy képes legyen befogadni a megtermékenyített petesejtet. Ha nem jön létre terhesség, akkor a következő lépés a méhnyálkahártya lelökődése, ez az, amit mensesként észlelünk. Ezt követően az egész ciklus kezdődik elölről.

Ovuláció és petesejt vándorlás

A női ivarsejt a petefészekben képződik, kialakulása az oogenezis: szaporodási, növekedési, és érési periódusokból áll, melynek eredményeképpen létrejön az érett petesejt. A petesejtek testünk legnagyobb sejtjei, méretük kb. 160 mikrométer, épp a látható tartomány határán vannak. Önálló mozgásra nem képesek, gömbölyded, vagy ovális sejtek. Egy védőburok veszi őket körül.

Minden hónapban az egyik petefészkedből egy érett petesejt szabadul ki, és bejut a petevezetékbe. Ezzel körülbelül egy időben a méhed felkészül a megtermékenyített petesejt beágyazódására, a méhnyak által termelt váladék pedig hígabbá és síkosabbá válik, hogy a hímivarsejtek könnyebben átjussanak rajta. A petesejt kiszabadulását nevezzük ovulációnak, azaz peteérésnek.

Az ovuláció során a petefészekből kiszabaduló petesejtet a méhkürt gyenge összehúzódásai egy szívóhatással juttatják be a kürtbe. A méhkürtök belső felszínén, ahogy korábban már említettük, milliónyi apró csillószőrös sejt található. Ezek folyamatosan, összehangoltan mozognak és áramlatot generálnak, amely a petesejtet a méh felé sodorja. A csillók mozgása, valamint az izomösszehúzódások gyengéden továbbítják a petesejtet a szűk méhkürtön keresztül a méh irányába.

A megtermékenyítés

A hímivarsejtek, a spermiumok a herében termelődnek, hasonló fejlődésen esnek át, mint a petesejtek. A spermiumok a legkisebb sejtjeink (hosszuk kb. 60 mikrométer) közé tartoznak, kicsiny, mozgékony sejtek. A méhkürtökben található csillószőrös sejtek segítik a spermiumok vándorlását is a petesejt felé.

A koituszt követően az ondó bekerül a vaginába, a spermiumoknak át kell jutniuk a méhen át a petevezetékbe, hogy annak felső harmadában megtörténhessen a petesejttel való egyesülés. Ha a pete és a hímivarsejtek a méhkürtben találkoznak, a megtermékenyítés itt zajlik. Normál esetben a petesejtet egyszerre több sperma is eléri, azonban csak egy hatol be a petesejtbe, és egyesül vele. A megtermékenyülés eredményeképpen létrejön a zigóta.

„Az ovulációt követően 24 óra áll rendelkezésre a petesejt megtermékenyítésére.”

Az ovulációt követően átlagosan 24 óra áll rendelkezésre a petesejt megtermékenyítésére, miközben a petevezetéken keresztül vándorol a méh felé. Ha ez idő alatt a petesejt találkozik spermiummal, akkor megtermékenyül, majd beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A peteérést megelőző néhány nap és magának az ovulációnak az ideje a legideálisabb időszak arra, hogy szeretkezzetek a pároddal. Ha vártok az ovulációig, akkor a spermium esetleg már nem találkozik időben a petesejttel, így elmarad a megtermékenyítés.

A zigóta fejlődése és beágyazódása

A zigótában kb. 18 órával a megtermékenyülést követően láthatóvá válik az apai és anyai előmag, amely az apai és anyai örökítő anyagot tartalmazza. A létrejött új sejt genomja egyedi. 30-36 órával a megtermékenyülést követően megindul az osztódás. Mitotikus sejtosztódást követően 2, 4, 8, 10, 12 sejtes embrió jön létre a megtermékenyítést követő 3. napra. A 4. napra a sejtek összeolvadnak egy kompakt masszává és az 5. napra kialakul a hólyagcsíra (blasztociszta).

Ebben a fejlődési stádiumban az embrió sejtjei már differenciálódnak: kialakul az a sejtcsoport, amiből a magzat, és elkülönül az a sejtcsoport, amiből a méhlepény fog fejlődni. Ezen idő alatt halad az embrió a petevezeték csillóinak mozgása segítségével a méh felé, és biztosítja a petevezeték az embrió fejlődéséhez szükséges környezetet. Az embrió kb. a 6. napon megérkezik a méhbe, eddigre már sok sejtből áll, méretében is megnövekszik, a zona pellucidát áthasítja és kinyomakodik rajta.

Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

A beágyazódás lehetséges jelei

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés: A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása: Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység: Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét: A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztésedet, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás: Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás: Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok (pl. 36,6 °C-ról 36,4 °C-ra), ezért nagyon tudatosan kell figyelned a bazális hőmérsékletet (végbélben mért testhőmérséklet reggel, közvetlenül ébredés után, mozgás és étkezés előtt), hogy észrevedd.

Termékenységi problémák és kezelési lehetőségek

A méhkürt elzáródása

Bár a méhkürtök szerepe rövid a teljes várandósságban, mégis nagyon fontos, hogy hibátlanul működjenek. A méhkürtben beágyazódó terhesség a méhen kívüli vagy tubális terhesség. Normál esetben az embriónak a méh falában kellene megtapadnia, de ha a megtermékenyített petesejt nem jut el a méhbe, hanem a méhkürtben marad, ott ágyazódhat be.

A méhkürt elzáródása, más néven hydrosalpinx, akkor történik, ha folyadék gyűlik össze, és elzárja a méhkürt útvonalát. A méhkürt elzáródása nem ritka, a meddőségi esetek közel 30%-át okozza. Általában fertőzés utáni hegesedés miatt záródik el, melynek leggyakoribb oka kezeletlen nemi úton terjedő fertőzésből kialakuló kismedencei gyulladás.

Ha a petefészek, amely a lezárt méhkürthöz kapcsolódik, petesejtet szabadít fel, az petehelyben akad el, nem jut el a méhbe, ahol a megtermékenyítésnek kellene történnie. Az elzáródás továbbá lerövidíti a megtermékenyítésre rendelkezésre álló időt, így a petesejt esélyeit is csökkenti.

Beágyazódási problémák

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhatnak a következő tényezők:

• A sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• A méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• A méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• Sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• Pajzsmirigy-alulműködés
• Elhízottság
• Dohányzás
• Korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább.

Lombikbébi (IVF) kezelés

Bár nehezebb, de méhkürt elzáródás esetén is van lehetőség teherbe esni. A legtöbb orvos a lombikbébi (in vitro fertilizáció - IVF) eljárást javasolja. Előfordulhat azonban, hogy a záródás okától vagy helyétől függően salpingosztómiát alkalmaznak: a műtét során egy kis bemetszést ejtenek, hogy a záródást megszüntessék, vagy a károsodott részt eltávolítsák.

A mesterséges megtermékenyítés (IVF) egy bevált és rendkívül hatékony orvosi kezelés, amely segít a pároknak és az egyéneknek elérni szülői álmaikat. Az IVF reményt nyújt azoknak, akiknek termékenységi problémák végett (ideértve a meddőséget) korábban nem volt lehetőségük gyermekvállalásra. A mesterséges megtermékenyítés (IVF) növekvő tendenciát mutat a világban, melyet az egészségügyi adatok is alátámasztanak.

Az IVF ciklus lépései:

1. Felmérés: Az IVF előtt mindkét partner teljes meddőségi értékelésen esik át, hogy azonosítsák a meddőség összes potenciális okát.
2. Petefészek stimuláció: Mivel menstruációs ciklusonként általában csak egy petesejt érik meg, a lombikkezelés során hormonálisan stimulálják a petefészkeket, ily módon viszont akár 10-15 petesejtet is lehet nyerni. A hormoninjekciókat minden beteg más és más dózisban, személyre szabottan kapja. A páciensek egy része érzékenyen reagál a stimulációra, ilyenkor előfordulhat, hogy a kelleténél több tüsző érik meg.
3. Ovuláció kiváltása: Amikor a petefészek tüszők érettnek ítéltetnek, kiváltó anyagot adnak, hogy elindítsák az ovulációs folyamatot. A leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartozik a humán korion gonadotropin, rekombináns humán luteinizáló hormon vagy gonadotropin-releasing hormon agonisták.
4. Petesejt begyűjtés: A petesejtek leszívása egy hüvelybe helyezett ultrahang és egy úgynevezett punkciós tű segítségével történik, műtéti körülmények között, általában rövid altatásban. A szakorvos, a hüvelyen keresztül egy hosszú tű segítségével, ultrahangos ellenőrzés mellett, sorban szúrja meg a petefészkekben található tüszőket.
5. Megtermékenyítés: A leszívott petesejt a tüszőfolyadékkal együtt az embriológiai laboratóriumba kerül. Az embriológus a petesejteket egy speciális tápoldatba helyezi, ezt követően egy inkubátorba kerülnek. A petesejtek megtermékenyítésére 4-6 órával a petesejtnyerés után kerül sor az előzetesen feldolgozott és előkészített saját vagy donor spermamintával. Ennél a megtermékenyítési módszernél a petesejtekhez hozzáadjuk az előkészített spermaminta egy részét. Ezt követően maga a megtermékenyülés az inkubátorban, mindenféle külső beavatkozás nélkül, a női szervezetben zajló folyamatokhoz hasonlóan, természetes úton jön létre.
6. ICSI kezelés: Az ICSI kezelés során minden egyes petesejtbe mikromanipulátor segítségével egy-egy hímivarsejtet injektálunk. A módszert elsősorban akkor alkalmazzuk, ha a gyenge minőségű spermaminta nem alkalmas hagyományos IVF kezelésre. A mikromanipulátor egy speciális mikroszkópra szerelt készülék, amely az emberi kéz által elvégzett milliméteres nagyságrendű mozdulatokat a petesejt és a spermium mérettartományában lévő mikrométeres mozdulatokká alakítja át. Csak a megfelelő érettségi állapotú petesejtek alkalmasak a megtermékenyítésre.
7. Embrió menedzsment és tenyésztés: Az embriók elsődleges menedzsmentje magában foglalja a megtermékenyítés és az embrió kikelésének megerősítését. A lombikeljárás során a petevezetőkhöz és a méh nyálkahártyájához hasonló élettani körülményeket biztosítanak az embriók fejlődéséhez. Az osztódás során az embriók szelektálódnak, a rossz minőségű, gyenge embriók megállnak a fejlődésben. A leszívott petesejtek körülbelül 70 százaléka termékenyül meg és indul osztódásnak, de ezeknek nagyjából csak a fele jut el az 5.-6. napra.
8. Embrió transzfer: Az embriók beültetése, vagyis az embriótranszfer leggyakrabban a petesejt-leszívást követő 3. vagy 5. napon történik. Az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik. 35 éves kor alatt, kiváló minőségű blasztociszta esetén egy embrió beültetése javasolt, ezt követően további hormonpótlás szükséges. Terhességi tesztre, vérvételre a beültetéstől számított 14. napon kerül sor.
9. Posztciklus ápolás: A transzfer után a páciens folytathatja a szokásos napi tevékenységeit.

Tubális ligáció (kürtök elkötése)

A "kürtök elkötése" tubális ligáció vagy tubectomia néven ismert, amely a végleges női sterilizáció műtéti módja. Vannak nők, akik a családbeállítás után döntenek a sterilizáció mellett. Előfordul, hogy tudatosan gyermektelen nők is ezt választják, hogy véglegesen elkerüljék a nem kívánt terhességet anélkül, hogy hormonális fogamzásgátlót kellene szedniük.

A beavatkozás során a méhkürtöket elzárják, leszorítják, átvágják vagy leégetik a hasfalon keresztül ejtett metszésen át. Így a petefészekből kijutó petesejt nem tud eljutni a méhbe. Ezt végleges fogamzásgátlásnak tekintik, mert a visszaállítás nagyon nehéz, ritkán sikeres. A petefészkek tovább működnek, havi szinten kibocsátják a petesejteket, de a lezárt kürtök akadályt képeznek, így hatékonyan megelőzik a terhességet. Nem befolyásolja a menstruációs ciklust vagy a hormonháztartást, és több mint 99%-ban hatékonyan véd a teherbeesés ellen. Ez a módszer kiváló választás lehet azoknak, akik véglegesen szeretnék elkerülni a nem kívánt terhességet hormonális mellékhatások nélkül.

tags: #petesejt #bekerul #a #mehbe