A bölcsődei beszoktatás és az ottalvás kihívásai

Mi, anyák, mindannyian mások vagyunk, éppúgy, ahogyan a gyermekeink sem egyformák. Mégis egy dologban hasonlítunk: előbb-utóbb eljön az az idő, amikor szemünk fénye közösségbe kerül. És ez bizony mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekünknek óriási változás, és nem éppen könnyű.

A bölcsőde kérdésével kapcsolatban az anyukák között sokszor vérremenő viták alakulnak ki. Vannak, akik szerint a világ legjobb dolga otthon lenni a gyerekkel, annak hároméves koráig. Mások szerint a gyereknek szüksége van gyerektársaságra. Sokak számára kényszer a bölcsőde, hiszen nem engedhetik meg maguknak anyagilag, hogy GYES-en maradjanak. És persze vannak olyan anyukák is, akik bár imádják a gyermeküket, hiányzik nekik a munka és az, hogy végre újra „felnőttes” dolgok vegyék körül őket. Fontos megérteni, hogy nem vagyunk egyformák, ráadásul a gyerekeink is különbözőek.

Az ideális életkor a beszoktatásra

Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a gyermeke 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni, és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, „anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben.

Sokszor erős az anyagi nyomás, hogy visszatérjünk a munkába, és talán még úgy érezzük, nem érett meg a bölcsire a gyermekünk. A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet. 1 éves kor alatti piciknél még nagyon erős a szeparációs szorongás, ami nagyban megnehezíti a bölcsődei beszoktatásukat - ez 3 éves korra éri el azt a szintet, hogy a lehető legkönnyebb legyen az időszakos elválás.

A beszoktatás folyamata és típusai

A bölcsis beszoktatás egy átmeneti szakasz, ami segít beilleszkedni az otthoni létből a bölcsis keretek közé. Természetesen lehetnek eltérések az egyes intézmények gyakorlatai között, de hasonló menetrendet követnek az állami bölcsődékben. Maga a beszoktatás egy-két hét szokott lenni, ez intézményfüggő.

Magyarországon két típusú beszoktatás ismert és gyakorlott: a fokozatos és az anyás-fokozatos. Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart. Az első héten a szülők a gyerekekkel együtt vesznek részt az óvoda életében, és fokozatosan hagyják egyre hosszabb ideig a számára új helyen. Közösen fedezik fel a gyermek életének új helyszínét, környezetét, és együtt ismerkednek meg az óvodai dolgozókkal és a gyerekekkel. A második héten délelőtt már legtöbbször egyedül vannak a gyerekek a játszószobában, bár a szülő a közelben, elérhető helyen tartózkodik. A szülő nélkül töltött idő fokozatosan növekszik, természetesen a gyermek alkalmazkodási ritmusának megfelelően. A nap kezdetén, mielőtt "magára hagyjuk" a gyermeket, mindenképpen el kell tőle búcsúzni, és megígérni neki, hogy ebéd/alvás után érte jövünk.

Bölcsődékben kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a beszoktatás egy jól megtervezett, stabil alapokon nyugvó, törésmentes időszak legyen a picik életében. Fontosnak gondolják, hogy a beszoktatás alatt - lehetőség szerint - ugyanaz a személy kísérje végig a gyereket, ez a szülő lehet akár az Édesapa is, vagy valamelyik Nagyszülő, ha olyan viszonyban van a gyermekkel! A folyamatot a leghatékonyabban az tudja segíteni, ha a szülők elfogadják a szakember tanácsait és együttműködnek a pedagógussal. Ez a fajta összhang a gyerek szemében is a bizalmat építi.

A beszoktatás első napjai

Az első napon otthoni reggelizést követően 9 óra felé érkeznek meg a beszoktatásra váró gyerekek és mindösszesen 1,5 órát töltenek a csoportszobában, a gyerekek körében. Ugyanez ismétlődik a második napon is. A harmadik-negyedik napon már 2 órát tölt a kicsi a többi gyerekkel, megkezdődhet a bevonása a napi rutinba. Csatlakozhat az udvari játék során, bekapcsolódhat a foglalkozásokba, kiveheti a részét a tisztálkodási rituálékból, szülői kíséret mellett, ha a kicsinek igénye, érdeklődése mutatkozik rá. Fontos, hogy a második-harmadik napon már rövidebb időkre a szülő is magára hagyja a kicsit a gondozónénivel, ezt az időtartamot fokozatosan növelik a beszoktatás alatt. Kezdetben 5-10 perc, majd a hét végére már akár néhány órára is elmehet a szülő.

Az első napok arról szólnak, hogy ismerkedjetek a helyszínnel, a csoportban lévő többi gyerekkel és persze a gondozókkal. Még minden feladatot te végzel a gyermeked körül. Az első napok során valószínűleg sokat kérdezgetnek a gondozók, hogy jobban megismerjék a gyermeked habitusát, szokásait, fejlettségi szintjét. Ha volt rá kapacitás, akkor lehet, hogy mennek családlátogatásra hozzátok a beszoktatás előtt.

A beszoktatás további lépései és az ottalvás

Ha minden jól ment az első napok után, akkor folyamatosan növelitek a bent töltött időt. Ezzel együtt egyre több részét próbálhatja ki a bölcsis életnek a gyermeked. Elkezd együtt tízóraizni a többiekkel, együtt kimentek az udvarra játszani. A csemetéd körüli feladatokat most már a gondozók csinálják a te jelenlétedben. Az elválási folyamatot is ekkor indítjátok el. Először csak kicsi időre mész ki a csoportszobából. Ezt is közlöd a lányoddal/fiaddal, aki - ha szerencséd van - nyugodtan folytatja a bölcsis játékok felfedezését a távozásod után is. Fokozatosan növelitek az elválás idejét. Ezzel egyszerre tapasztalja meg a csemetéd, hogy mindig visszajössz érte, másrészt a gondozókkal is ilyenkor lép szintet a kapcsolata, hiszen ők vannak ott, amikor meg kell vigasztalni.

A második héten némiképp felgyorsulnak a folyamatok: a gondozónő aktívabban bekapcsolódik a gondozási folyamatokba, és már a közös ebédelés is a napirendbe illeszkedik. A 6-8. napon pedig már az ottalvás is kilátásba kerül. Ekkor próbálhatja ki először az ottalvást is a gyermeked. Az első napokban még lehet, hogy kérik, hogy alvásidőben legyél a közelben (pl. egy szülőknek fenntartott várószobában). Az ottalvás személyenként változik. Alvás végére a szülőknek ajánlatos visszaérni az intézménybe, hogy a gyermek érezze, nem hagyták magára.

Felkészülés a beszoktatásra

Ha meghoztátok a döntést és nemsokára belevágtok a bölcsődei életbe, akkor ideje felkészülni rá! A beszoktatást mindenképpen meg kell, hogy előzze a gondozónővel való ismerkedés, mind a szülő, mind a gyermek részéről. Ez, ha a bölcsőde vagy óvoda felajánlja, történhet először a család lakásán is, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Ez a találkozás alapvető a gyermek és gondozója közti bizalmi légkör kialakítása szempontjából. Már ekkor érdemes elmondani a gyerekről a legfontosabbakat.

A legtöbb intézmény már kér a szülőtől egy alapos, a gyermek belső tulajdonságait (pl. félénkség, vagy az ellenkezője: túlzott bátorság), kedvenc játékait és meséit figyelembe vevő jellemzést. Ezenkívül egy orvosi anamnézist, a gyermek egészségi állapotáról és a korábbi eseményekről (pl. ha volt műtét, milyen, ha van allergia, milyen, milyen tünetei vannak a gyermeken, hogyan kell kezelni, milyen gyógyszer adható, stb.). Előfordul, hogy az intézmény megkérdezi a szülőket a nevelési-fegyelmezési elveikről, büntetésről, dicséretről.

Mit tehetünk mi, szülők?

• Beszélgetés: Már a bölcsőde-óvodakezdés előtti hetekben elkezdhetsz beszélgetni a kicsivel arról, mi vár rá, a legjobb, ha keresel olyan meséket, amik óvodásokról szólnak. Beszélgessetek a bölcsődéről, óvodáról otthon. Meséld el neki, hogy ott mennyi új játék lesz, sokat fognak énekelni, rajzolni és festeni. A gyerekek is mind várják már őt, biztos lesz közülük, akivel sokat fog játszani. Mondd el neki, hogyan fog kinézni ott egy napja; „Mikor bemegyünk reggelizni fogtok, képzeld, mind a pici asztalkánál fogtok ülni. Utána játszotok, aztán tízóraira lesz finom gyümölcs. Ha szép idő van, kimentek az udvarra is, ahol van csúszda és homokozó, aztán nagyon finomat ebédeltek együtt a gondozó-, óvónénikkel. Mire végzel, anya már ott fog várni az öltözőben./ Utána együtt alszotok egy nagyot, szuper mesét fognak mesélni nektek!"
• Önállóság fejlesztése: Az is segít, ha minél nagyobb önállóságra szoktatjuk őt már otthon. Érdemes elkezdeni evőeszközt adni a gyerek kezébe, álljunk át a fix, egyalkalmas délutáni alvásra.
• Látogatások: Érdemes napközben elsétálni a kiszemelt bölcsőde/óvoda előtt, főleg ha a kertben kint játszanak a gyerkőcök, hogy a gyermek szokja a látványt, lássa kívülről a helyzeteket, amint a többiek mosolygósan homokoznak, vagy csüngnek valamelyik mászókán. Ha ismerős gyermek játszik ott, esetleg meg lehet látogatni, köszönni neki, és később, bölcsőde/óvoda után ismét találkozni vele.
• Játékok: Az otthoni játékok is bevonhatók az új helyzetbe, érdemes is a beszoktatás alatt kedvenc játékát magával vinnie. Ezzel jelképesen otthonából vihet magával egy "kis szeletet" a bölcsődébe/óvodába, és ez számára biztonságot nyújt. Minden intézményben megengedik, hogy a gyermek vigyen magával egy alvós plüssállatot/ kis takarót/ rongyit.
• Napirend: A gyermeknek szüksége van önálló napirendre az intézménybe kerülés előtt. Ezt, ha ismerjük a kiszemelt óvoda napirendjét, érdemes ahhoz alakítani. Ha nem, akkor is szüksége van napirendre, mert ezáltal ő is kipihentebb, nyugodtabb, ráadásul fejlődik szabálytudata, másrészről a felnőtt is gördülékenyebben tudja végezni a dolgát napközben.

Amire érdemes felkészülni a beszoktatás során

Ha sikeres a beszoktatás, akkor is előfordulhat később, hogy a gyermek reggelente kijelenti, hogy nem akar bölcsibe menni. Anyától, apától elválni nem könnyű ebben az életkorban. Természetes, hogy ezt akár sírással is kifejezi szemünk fénye. A beszoktatási folyamat ugyan csak 2 hétig tart átlagosan, de ahhoz, hogy teljesen megszokja a bölcsődei életet és a vele járó új szabályokat, nagyjából 3 hónapra van szükség. Ez idő alatt az is előfordulhat, hogy éjjelente újra megébred többször a gyermekünk és hív minket.

Sok esetben előfordulhat, hogy egy kisgyerek visszafejlődik. Tűnhet úgy, hogy haragszik a szülőre, mert elutasíthatja annak közeledését. Megváltozhat a személyisége, hirtelen agresszívvá, csapkodósabbá, komorrá válhat. Előfordulhat az is, hogy a szobatisztasággal kapcsolatos szokások megváltozhatnak. Van, akinél az új helyzetből fakadó szorongás például körömrágásban, dadogásban, esetleg vadabb, agresszívabb viselkedésben vagy túlzott csendességben nyilvánul meg. Általában ezek a tünetek elmúlnak egy-két hét alatt.

Ha a gyermek az elindulásunkkor sír, akkor is határozottan menjünk el dolgunkra, mert ha a szülőt bizonytalannak látja, az a rossz érzetet, bizonytalanságot erősíti meg benne. A gondozó ilyen esetben viszont próbálja megvigasztalni és lekötni a gyermeket. Soha ne fenyegessük, vagy ígérjünk neki jutalmat. Az se jó, ha fél órán át húzzátok a búcsúzkodást, mert ahogy telik az idő, egyre rosszabb lesz neki elengednie téged.

A szülők érzelmi kihívásai

A gyermekeken kívül, nekünk, anyáknak is nehéz ez az időszak. Eddig X évig sülve-főve együtt voltunk a csemeténkkel, most pedig hirtelen a napjának egyharmadát máshol, másokkal fogja tölteni. Egyszerűen kénytelenek vagyunk rábízni - kvázi - idegenekre a gyermekünket. Készülj fel, hogy egyedül kilépve az ajtón, bizony Te is szomorú leszel, pityeregni fogsz. Ez természetes, ne szégyelld. Egyre azonban nagyon figyelj; ne a gyerek előtt add át magad a veszteség érzésének! Nem szabad elmenni amellett se, hogy többségében, mi ilyenkor térünk vissza a munka világába. Fenekestül felfordul tehát az életünk, ezt pedig nem könnyű feldolgozni. Beszélgess hasonló helyzetben lévő anyukákkal, vagy este a pároddal erről. Gondolj úgy erre az időszakra, mint egy csodás, új lehetőségekkel teli változásra.

Mikor adjuk fel?

Meddig lehet próbálkozni? Hol van az a pont, amikor bele kell nyugodni abba, hogy ez a gyerek márpedig nem fog még bent aludni a bölcsődében, mert nem elég érett a dologra? A lelki törést megelőzendő nem megyünk bele olyan dologba, ami neki nem jó. Még nagyon sok időt fog eltölteni a bölcsiben/oviban, nem jó, ha már most megutáltatjuk vele a dolgot. Viszont azt sem szeretnénk, hogy hozzászokjon ahhoz, hogy ha egy kicsit sír, már teljesedik minden kívánsága.

Előfordulhat, hogy a gyermek pár nap után nem kívánkozik a többi gyermek közé. Hiszen "minden csoda 3 napig tart". Mégis, ha lehet, ne engedjünk kérésének, hogy otthon maradjon, mert a hiányzás károsan fog hatni a beilleszkedésére. Kimarad a társaságból, ha óvodás, lemarad az óvodai fejlesztő foglalkozásokról, és ez több problémát eredményez számára. Érdemesebb ilyenkor inkább hamarabb hazavinni, pl. ebéd után, és éreztetni vele, hogy ez kompromisszum, engedtünk neki, de nem teljesen, ám mindenképp fontos, hogy benne legyen az intézményi "vérkeringésben". S eközben is folyamatosan konzultájunk az óvónővel, hogyan viselkedett a gyermek, hogy érezte magát.

tags: #bolcsis #beszoktatas #ottalvas