Az óvodába lépés minden gyermek és szülő életében mérföldkő. Az első hetek, hónapok az ismerkedés, a fokozatos leválás és az új közösségbe való beilleszkedés időszaka. Az óvodai beszoktatás nem csupán a gyermek, hanem a szülő számára is érzelmileg megterhelő folyamat, amelynek sikeres lebonyolítása nagyban függ a pedagógusok és a szülők együttműködésétől.
A beszoktatás, vagy más néven befogadás, speciális témakör az óvodák életében, amelyre vonatkozó szabályok, szokások alakultak ki. Az „anyás beszoktatás” a bölcsődei nevelésből átvett módszer, melyet sok óvoda is alkalmaz. Az óvodában a leválás áll a középpontban, ami kétirányú folyamat: a gyermeknek le kell tudnia válni az édesanyjáról, és az édesanyának is el kell engednie a gyermekét.
A beszoktatás folyamata és gyakorlata
A beszoktatás legyen rugalmas, idejét és módját a gyermek és a család egyéni helyzetének figyelembevételével kell meghatározni. Előfordulhat, hogy nem az édesanya, hanem egy nagyszülő, rokon vagy bébiszitter szoktatja be a gyermeket. A beszoktatás napszakának megválasztása is fontos, bár ez nem feltétlenül kell, hogy mereven reggelre korlátozódjon.
Még a beiratkozás előtt a szülőknek lehetőségük van valódi tapasztalatok, benyomások alapján dönteni arról, melyik csoport életszervezése és melyik óvónő személyisége felel meg leginkább az általuk kialakított nevelési elveknek. Ezen a héten naponta néhány szülő egy-két órára részese lehet az óvodai életnek, és betekintést nyerhet a csoport mindennapjaiba. A csoportlátogatás után lehetőség van megbeszélni a látottakat és válaszokat kapni a felmerülő kérdésekre.
A csoportszoba, öltöző, udvar megismerése után a pedagógusok a „megváltozott összetétel” (fiúk-lányok aránya, életkorok, előző évi tapasztalatok stb.) alapján tervezik meg a szükséges változtatásokat. Nagyon fontos, hogy az első pillanattól kezdve nyugodt, meghitt, esztétikus, tevékenységekre inspiráló környezet várja a gyermekeket.
Augusztus utolsó napjaiban a „fészket” rakják az új fiókáknak, hogy birtokba vehessék a csoportszobát szüleikkel együtt. Délután már mindenki mással találkoznak, és a meselevél mentén szerveződnek a játékok, tevékenységek. Az első közös program, ahol a felnőttek egymásra hangolódnak, egyben az első „szülői értekezlet” is, amely hasonlít a gyerekek életében biztos pontként működő beszélgetőkörhöz.
Nincsenek általános szabályok, mindenkinél használható „praktikák” léteznek. Van, aki már az első napokban vágyik a testi kontaktusra, és megnyugszik egy érintéstől, simogatástól, míg másokhoz hozzá se lehet érni. A minél szorosabb együttműködés kialakításához fontos, hogy óvodán kívül, kötetlenebb helyzetekben is együtt legyenek a gyerekek és a felnőttek, családok minél több tagja, ezért minden évszakban szerveznek egy közös programot.
Az elválás megkönnyítése és a szülői szerep
Sok gyermek számára az óvoda jelenti az első „valódi” közösségi élményt. Társas tapasztalatokat hároméves korára természetesen minden gyermek gyűjtöget már, de az óvodában a szülő állandó jelenlétére nem lehet számítani. A közösségbe szoktatás során kiemelkedő cél, hogy a gyermek az új környezetet és az új személyeket az elsődleges gondozó biztonságot nyújtó jelenlétében, fokozatosan tapasztalja meg.
A beszoktatás első napjaiban szerencsés, ha a gyermek a szülő jelenlétében járja végig jövőbeli óvodai életének színtereit: a csoportszobát, a fürdőszobát, az öltözőt, az udvart. Amikor a gyermek láthatóan kezdi ismerni környezetének alapvető elemeit, elkezdődhet a nehezebb szakasz: a szülőnek el kell hagynia az óvodai szobát. Az elszakadás időtartama kezdetben legyen rövid. Fontos, hogy az anyuka a megbeszélt időpontnál korábban ne menjen vissza, mert így a gyermek azt tanulja meg, hogy ha „sírok, akkor anya visszajön”. A visszajövetel időpontját érdemes valamilyen, a gyermek számára érthető eseményhez kötni.
Az elmenetellel és a visszatéréssel kapcsolatos információt mindig egyeztetni kell az óvodapedagógussal, hogy ő a távollétünkben is hitelesen tudjon „ígéretet tenni” gyermekünknek. Természetesen nemcsak a gyermeket, hanem a szülőket is gyakran megviseli az elszakadás. Az új élethelyzetre érdemes előre felkészülni: lényeges, hogy a szülőnek, aki eddig a gyermekkel otthon volt, legyenek egyéb, a gyermekén kívüli, számára fontos rendszeres elfoglaltságai.
Ne essünk kétségbe, ha gyermekünk „túl könnyen” beszokik. A kisgyermekek többsége 2-3 éves korára érett a közösségi életre és igényli is azt. Fontos tudni, hogy a relatív zökkenőmentes beilleszkedés leggyakrabban éppen a stabil szülő-gyerek kapcsolat jele. Az, hogy a dolog mennyire megy könnyen, függ a gyerek veleszületett temperamentumától is.
Hogyan könnyíthetjük meg gyermekünk óvodai beilleszkedését?
Abban az esetben, ha gyermekünk nehezen kapcsolódik kortársaihoz, segíthetünk neki esetleg azzal, hogy egy-egy szimpatikus szülőt gyermekével együtt meghívunk magunkhoz. Ezzel lehetőséget teremtünk csemeténknek arra, hogy ismerős közegben, szüleinek jelenlétében teremthessen kapcsolatot egy másik lurkóval.
Az óvoda és az otthon közti pszichés távolságot csökkenthetjük azáltal, hogy gyermekünkkel beküldjük az oviba kedvenc maciját vagy más, számára fontos, biztonságot jelentő tárgyát. Vigyük haza az óvodai rajzokat, és állítsuk ki azokat, így otthon is lesz folytatása az óvodai tevékenységeknek, ráadásul gyerekünk büszkélkedhet is alkotásaival.
Beszélgessünk gyermekünkkel óvodai élményeiről! Érdemes nem túl általános kérdéseket (pl. „Mi volt ma?”) feltenni, mert egy kisgyerek nem tudja, hogy honnan kezdje a mesélést. Kérdezzünk rá konkrétan, hogy például mit rajzolt, kivel vagy mivel játszott, mit ettek stb.
Gyermekünk óvodai mindennapjait természetesen meghatározza az óvodapedagógusokkal való kapcsolata. Ennek alakulására nagyon jelentős hatással van a szülő-óvónő kapcsolat. Ha a gyermek például azt látja, hogy a nap végén anyja bizalommal, kedvesen vált néhány szót az óvónővel, ez önmagában bátorítólag hat.
A gyermek számára az első közösségi élmények meghatározóak lehetnek az önbizalom és a szociális készségek fejlődése szempontjából. A szülők itt is fontos szerepet játszanak: érdemes támogatniuk gyermeküket abban, hogy bátran felfedezze az új helyzeteket, miközben lehetőséget adnak számára arra is, hogy megoszthassa érzéseit, élményeit az óvodai napról.
Tippek a zökkenőmentes beszoktatáshoz
- Fokozatos beszoktatás: Ha lehetséges, érdemes a gyermek számára eleinte rövidebb időszakokat biztosítani az óvodában, hogy fokozatosan szokhasson hozzá az új környezethez.
- Pozitív előkészítés: Meséljünk az óvodáról pozitív hangnemben, és próbáljuk izgalmasnak beállítani az új kalandot.
- Rutinváltozás: Az óvodai beszoktatás előtt érdemes kialakítani egy új napi rutint, amely az óvodai napirendhez igazodik.
- Átmeneti tárgy: Az elválást megkönnyítheti, ha van a gyereknek egy ún. átmeneti tárgya, ami átmenetileg a szülőt helyettesíti.
- Nyílt kommunikáció az óvónőkkel: A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Beszélgessünk velük, kérdezzünk bátran!
- Szakmai tanácsok meghallgatása: A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat.
- Példamutatás a gyereknek: Mintát adunk gyermekeinknek azzal, ahogyan egy problémát megoldunk vagy ahogyan az óvónénikről beszélünk. Ha tisztelettel fordulunk feléjük és elismerjük szakmai tudásukat, gyermekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni.
A gyermekek életkori sajátosságai a beszoktatási időben felerősödhetnek: a dackorszak dühkitörései intenzívebbek lehetnek, a sírás elhúzódhat, az agresszió vagy éppen a testvérféltékenység fokozódhat. Ha erre felkészül a szülő fejben, kevésbé fogja önmagának - a saját szülői alkalmatlanságának - tulajdonítani a viselkedésbeli változásokat.
A beszoktatási időben egyéb tüneteket is megfigyelhetünk. Ilyen az, amikor a már szobatiszta gyerek újra bepisil, vagy éppen nem pisil az óvodában, amikor elutasítja az ételt, vagy amikor egy sarokban gubbaszt egész délelőtt. Mindezekről első körben az óvónőkkel érdemes beszélni, őket kell megkérdezni a tapasztalataikról, és lehetőség szerint fogadó órát kérni.
Nem akarok oviba menni! - Jó tanácsok, ha nehezen megy az óvodai beszoktatás
A beszoktatás időtartama és a betegségek
Vannak óvodák, ahol hetekre is elhúzzák, más helyen csak néhány nap. Ha megtehetjük, válasszunk olyan ovit, ahol rövidre zárják a beszoktatás körüli kínlódást. Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem jó, ha nincsenek keretek és fix pontok, amelyekhez igazodni lehet. Az intézményeknek különböző beszoktatási rendje lehet, érdemes még az óvodaválasztásnál tájékozódni erről.
Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában.
Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor. A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket.
Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek “megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik. Viszont vannak olyan gyerekek, akik nem csak az első évben, de végig a 3 év alatt sokat hiányoznak betegség miatt az óvodából. Ekkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy: Vajon miért lesz olyan gyakran beteg a gyerek? Lehet, hogy valami miatt nem szeret óvodába járni? Esetleg szorong valamitől?
Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába?
A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.
- Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.
- Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között.
- Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.
- Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.
- Amikor mélyen alszik éjszakánként.
Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik!
A beszoktatás sikermutatói: a gyermek nem vagy csak ritkán sír az elváláskor, szívesen megy óvodába, kezdeményez kapcsolatot társaival és az óvónőkkel, részt vesz a tevékenységekben, és jól érzi magát a csoportban.
tags: #beszoktatas #gyakorlata #az #ovodakban