A kisgyermekek interakciói és fejlődésük

A gyerekek fejlődésében a játék rendkívül fontos szerepet tölt be. A játék ugyanis nem csak szórakozás, hanem általa fejlődnek a mozgásos, gondolkodási és a szociális képességek is. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy például hogy a kisgyermek megfelelő módon megnyom egy gombot, megüti a játékot egy játéklapáttal, vagy bármilyen más módon érintkezésbe kerül vele. Az interaktív játékok közben megélt felfedezés öröme tehát remekül hat a gyerekek fejlődésére.

Az interaktív játékok olyan modern játékok, amelyek játék közben a megfelelő érintésre vagy feladat elvégzésére világítanak, vibrálnak, hangokat adnak ki, akár beszélnek is. A játék pedig, ha az interakció módja helyes volt, valamilyen módon reagál - zümmög, világít vagy beszél. Az oktató játékok nem csupán élvezetesek, de kiváló fejlesztő hatásuk is van, amelyek a későbbiekben nagy előnyt jelenthetnek a gyerekek számára. Az interaktív oktató játékok elősegítik, hogy a gyermek számára a tanulás ne nyűg, hanem élvezet legyen, és kialakuljon a tanulás iránti szeretetük, amely később az iskolában óriási hasznukra válik.

A STEM oktató játékok közül az építkezős játék a kedvencünk, mivel egyaránt szuper ajándék fiúk és lányok számára 3 és 10 éves kor között. Bár a legtöbb játék kifejezetten egyik vagy a másik nem számára készül, ez a játék mindkét nem számára remek szórakozást jelenthet, a fiúk és lányok érdeklődését is egyaránt képes fenntartani. Az építős játék egy elektromos fúrógépet, egy kézi csavarhúzót és 237 egyéb alkatrészt tartalmaz, amelynek segítségével rengeteg 2D és 3D alkotás készíthető, például pillangó, oroszlán, madár, virág de bonyolultabb alakzatok, például kamion vagy helikopter is.

A kötődés fontossága a kisgyermeknevelésben

A gyereknevelés szempontjából biológiai követelmény, hogy a gyerek legalább egy gondozóhoz kötődjön. A kapcsolat minősége jelentősen befolyásolja a gyerek lelki és szociális fejlődését: a kötődési tapasztalatok meghatározzák a gyerek viselkedését, valamint a belső képet, melyet a gyerek magáról alkot, és azt a képet, amelyet magában másokról kialakít.

Négy különböző kötődéstípust különböztetünk meg a gondozóknál:

1. Biztos kötődés: A gondozónak örömet okoz a gyerekkel való kapcsolat, érzelmileg és fizikailag közvetlen. Érzékenyen figyeli a gyereket, rögtön és a megfelelő módon válaszol a gyerek igényeire. A gyerek kommunikációja a referenciaszeméllyel őszinte és közvetlen.
2. Bizonytalan-elkerülő kötődés: A gondozó visszautasító, nem megszólítható, érzéketlen, és nem válaszol a gyerek igényeire. A gyermeki kommunikáció korlátozott, közönyösnek, ugyanakkor belsőleg zaklatottnak hat.
3. Bizonytalan-ambivalens kötődés: A gondozó viselkedése és a gyermeki szükségletekre adott válasza kiszámíthatatlan, eltúlzott. A gondozó igényei dominálnak. A gyerek érzelemnyilvánítása eltúlzott, ingerlékenynek és feszültnek látszik, a gondozó jelenlétében félénk.
4. Rendezetlen kötődés: A gondozó megfélemlítő módon bánik a gyerekkel, elhanyagolja vagy bántalmazza, illetve erőszakoskodik vele. A gondozó vélhetően maga is „traumatizált”. A gyerek arcjátéka nehezen értelmezhető, magatartása ellentmondásos, ingerlékenynek és feszültnek látszik, például a tekintete segítséget keres, ezért félrenéz. Az egész viselkedése ellentmondásos, magatartása sokszor sztereotip, vagy „berögzült” mozdulatokat ismétel állandóan.

A kötődés alakulása a típustól és a gyerekkel szemben tanúsított viselkedésünktől függ. Annak érdekében, hogy a kisgyermek kötődése szilárd és erős legyen, sok időt kell áldoznunk rá. A jó kapcsolat nem adódik magától, hanem több fokozaton át alakul ki, és felelős, együtt érző viselkedést igényel:

• Az első kapcsolat a szemkontaktussal jön létre. A kisgyermek ilyenkor még anyja vagy apja mintáját követi. A nevelő mosolygása a gyerek szemmagasságában hívogató hatású (a kisgyerekek jól reagálnak a kis távolságban levő arcokra).
• Aztán a többi érzékszerv is kinyílik, és ez megkönnyíti a kapcsolatfelvételt. A kisgyerek odafigyel a nevelő kedves és nyugodt hangjára („Nicsak, a Marci! Jól tetted, hogy eljöttél.”)
• Apró testi érintés is lehetővé válik. Ez jólesik a gyereknek, növeli a közelebbi kapcsolatfelvétel iránti készséget, és közelebb „lép” a nevelőhöz.
• A megbízhatóan ismétlődő, barátságos interakció, amikor a nevelő időben hamar reagál, illetve válaszol a gyerek igényeire, tovább növeli a bizalmat.
• A nevelő „tetszik” a gyereknek, és létrejön benne a kívánság: „Olyan akarok lenni, mint te.”
• Ha a gyerek cselekvését és aktivitását a nevelő együtt érzően figyelemmel kíséri, érdekli, hogy mit csinál, akkor az összetartozás érzése erősödik.

A nevelőnek szüksége van a szülők támogatására, hogy valóban jó kapcsolatot tudjon kialakítani a gyerekkel: a kisgyermek „érzékeny antennákkal” rendelkezik, és érzi, ha az anyja vagy az apja nem szívesen és bizalom nélkül viszi magával az intézménybe, és ez árnyékként vetül a nevelővel való kötődés kialakítására.

Kihívások és lehetőségek a multikulturális környezetben

A globalizáció, a munkaerőpiaci mobilitás és a migráció következtében Magyarországra is egyre több család érkezik külföldről, akik kisgyermekeiket magyar bölcsődékbe íratják. Ezek a gyermekek gyakran olyan nyelvi környezetből jönnek, ahol otthon kizárólag idegen nyelvű kommunikáció zajlott (például kínai, szerb, ukrán, olasz, angol vagy bolgár nyelven). A bölcsőde - mint a kisgyermek életének egyik első közösségi színtere - kiemelt szerepet játszik abban, hogy a gyermekek sikeresen alkalmazkodjanak új nyelvi és kulturális környezetükhöz.

A beszoktatás során az érzelmi biztonság megteremtése a legfontosabb. A szülőkkel való mindennapi és külön szervezett találkozók során érdemes lehet megbeszélni a kulturális különbségekből eredő eltérő megnevezéseket akár tárgyak, akár helyzetek tekintetében. A gyermeknek naponta számos természetes kommunikációs helyzetben kell hallania a magyar nyelvet - például játék, étkezés, altatás vagy közös éneklés során.

Az idegen anyanyelvű gyermekek számára a kortárs kapcsolatok kialakítása különösen nagy kihívást jelenthet, mivel a nyelvi akadályok kezdetben gátolhatják a spontán kommunikációt és a közös játékot. A nonverbális jelek - mimika, gesztusok, testbeszéd - ilyenkor kiemelt szerepet kapnak, és a pedagógus feladata, hogy ezek tudatos használatára ösztönözze a gyermekeket. A közös tevékenységek, például építőkockázás, rajzolás, éneklés vagy mozgásos játékok, elősegítik a kapcsolatteremtést még akkor is, ha a szóbeli kommunikáció korlátozott. Fontos, hogy a pedagógus érzékenyen reagáljon a félreértésekből adódó konfliktusokra, és modellálja a pozitív kommunikációs stratégiákat.

Közös játékok, amelyekben a nyelvhasználat nem feltétele a részvételnek (pl. építőkockázás), különösen hasznosak lehetnek. Az ismétlés, a megerősítés és a gesztusnyelvvel történő kíséret segíti az új szavak rögzülését és a gyermek aktív részvételét.

A társas interakciók hatása a fejlődésre

A gyerekek lelkesek a szociálizáció terén, és gyors ütemben tudnak fejlődni az olyan készségekben, mint a megosztás, a konfliktuskezelés és az empátia. Sokan járnak bölcsődébe vagy akár szülő-kisgyermek közösségekbe már az óvodakezdés előtt. A társas kognitív fejlődés viszont az élet első évében kezdődik, amikor a gyerekekben elkezd kialakulni a tudatelméletet - annak megértése, hogy másoknak van tudata, mások gondolkodnak -, ami ötéves korig folytatódik.

A kutatók még nem tudják teljes egészében megérteni, a jelenlegi helyzet, a lezárások milyen hatással lesznek a gyerekekre a csökkent vagy késleltetett társas interakciók miatt. Egy nemrégiben készült felmérés azonban azt bizonyítja, hogy egyes felnőttek szociális megismerésére hatással voltak a lezárások. A tanulmány szerint az emberek a pozitív érzelmek csökkenését tapasztalták - ez hajlamossá tette őket a negatív gondolkodásra -, ami jelentős mértékben összefüggött azzal, milyen társas kapcsolatokkal rendelkeznek.

A szociális megismerésre nemcsak az iskolai, munkahelyi környezetben, és a személyes kapcsolatokban való sikerhez van szükség, hanem az úgynevezett “forró kognícióhoz” is, ami az érzelmi érvelés lényege. Ez a megismerés a “hideg kogníció” építőköve is, amely olyan készségeket tartalmaz, mint a figyelem, a tervezés és a problémamegoldás. Például ha a gyerekek nem játszhatnak kreatív játékokat más gyerekekkel, az valószínűleg hatással lehet az együttérzés, a kompromisszumkészség, az érzelmek kezelésének, a nyelvi fejlődés és a szociális kommunikáció tanulására is.

A videochates, távoli megbeszélések nem pótolják a személyes interakciókat. A Medicalxpress.com egy olyan édesanya példáját említi, akinek folyamatos lezárásokkal kellett szembenéznie, és aki nagyon világosan fogalmazta meg a problémát: “A hatéves gyerekem hirtelen nagyon félénk lesz, amikor Zoomon beszélget az osztálytársaival. A gyerekek nem csak azt veszítik el, hogy lássák a kortársaikat, de a felnőtt példaképeiket, például a nagyszülőket és a tanáraikat is. A magány minden korosztályt érinthet, és negatív hatással van a fizikai és szellemi egészségre, valamint a közérzetre.

Megfigyelés mint adatgyűjtési technika a kisgyermeknevelésben

Számos tudományban, köztük az etológiában, fejlődéslélektanban, illetve a kisgyermeknevelésben is alkalmazzák a megfigyelést mint adatgyűjtési technikát. Ez az írás a kisgyermekek és nevelőik-gondozóik közti interakciók megfigyeléséről szól, ezen belül áttekintjük a megfigyelés (1) klinikai/terápiás, (2) kisgyermeknevelési/pedagógiai és (3) kutatási célú felhasználási lehetőségeit. Végezetül ismertetjük, hogy a kutatási célú megfigyelési kódrendszerek összeállítása milyen lépéseken keresztül zajlik. Áttekintjük a leggyakoribb buktatókat, és leírjuk, hogyan kerülhetők el a megfigyeléses adatok kódolásának nehézségei. Noha a módszer idő- és energiaigényes, a megfigyelés révén részletgazdag és pontos információhoz jutunk a kisgyermekekről, és gondozóikkal való interakcióikról.

tags: #kisgyermekgondozo #gyermekek #interakcioi