Az óvodai beszoktatás: reflexiók és hasznos információk

Az óvodai beszoktatás az egyik első és legfontosabb mérföldkő a gyermek és a család életében. Ez az első olyan alkalom, amikor a gyermek hosszabb időre elszakad a szüleitől, és új közösségbe kerül. Az óvodapedagógusok azt vallják, hogy az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával, a felnőttekkel, a társakkal való ismerkedésről szól. A beszoktatás rugalmas, idejét és módját a gyermek és a család ismeretében állapítják meg. Fontos tudni, hogy nincsenek általános szabályok, melyek mindenkinél egyformán használhatók lennének.

A csemeték és a szülők számára is igazi lelki próbatétel az óvodai beszoktatás. Bár ez az élet rendje, mégis nehéz az elválás mindkét részről, még akkor is, ha csak napi pár óráról van szó. Az első élmények nagyban befolyásolják a kicsi további fejlődését, közösségi boldogulását. Természetesen a személyiségen is sok múlik, de szülőként tehetünk azért, hogy inkább több pozitív benyomás, s kevesebb trauma kötődjön ehhez az időszakhoz.

A beszoktatás fázisai és módszerei

Az óvodai beszoktatás során a gyermeknek nemcsak a szülő távolléte okoz traumát, hanem az is, hogy idegen helyen idegen emberekkel hagyják. Ezért az óvodai beszoktatás lényege, hogy az óvónő olyan bizalmi kapcsolatot tudjon kialakítani, amire a gyermek támaszkodhat, amikor édesanyja távol van.

Anyás beszoktatás

Az anyás beszoktatás lényege, hogy a gyermek az édesanyjával vagy más családtaggal érkezik, vele marad egész délelőtt, és minden tevékenységben közösen vesznek részt. A szülővel történő fokozatos beszoktatási módszer lényege, hogy a szülővel történő óvodai tartózkodás idejét növeljük. Ez az idő a gyermek viselkedésétől, közérzetétől függően rugalmasan növelhető vagy csökkenthető. A befogadás időszakában a szülő (nagyszülő) jelenléte biztonságot ad a gyermekeknek az új környezet elfogadásához, közben ők is megismerik az óvoda belső életét, a gyerekek napirendjét, tevékenységeit, szokásokat. Mi is ismerkedünk a családokkal, meghallgatjuk a legfontosabb információkat a gyerekről, válaszolunk a felmerülő kérdésekre.

Az óvodában egy jól meghatározott és kialakított napirend szerint folyik a mindennapi élet. A beszoktatás folyamata a következőként zajlik óvodánkban: a gyerekek szüleikkel vesznek részt az első napokban, együtt játszanak, és együtt fedezik fel az óvodát, és a csoportszobát. Néhány nap után a szülők kis időre magukra hagyják a gyerekeket, majd ez az idő egyre hosszabbá válik. Az óvónő figyeljen a fokozatosságra. A gyermekeket az étkezés és az alvási időszak viseli meg a legjobban, ezért az első napokban érdemes evés előtt hazavinni a gyermekeket.

Homogén kiscsoportok és az év közbeni beszoktatás

A homogén szervezésű, „tiszta” kiscsoportokban teljes létszámmal új, azonos csoportot kezdő gyermek érkezik egy időben, ilyenkor azoknak a családoknak, akik meg tudják oldani, lehetőséget adunk arra, hogy gyermekeik befogadását egy-két hetes csúsztatással kezdjék meg. Ebben az esetben hangsúlyoznunk szükséges a még távollévő családok számára, hogy gyakran sétáljanak el óvodánkhoz, ezzel is „készüljenek” az óvodai életre! A csoportban dolgozó felnőttek neveit beszélgetés közben néha említsék meg gyermeküknek.

A Köznevelési törvény lehetővé teszi, hogy szabad férőhely esetén év közben is biztosítsuk a kötelező óvodáztatást abban az esetben is, ha év közben a család kerületünkbe költözik és ezzel óvodát vált. Az év közben érkezőknek is lehetőséget adunk az ismerkedésre, fokozatos beszoktatásra. Alkalmazkodunk a gyermekek szokásaihoz (napközbeni cumizás, étkezési szokások…stb.), ezzel is megkönnyítve számukra az óvodában való tartózkodást.

Szülői szerep és felkészülés

Az óvodai beszoktatás nagy próbatétel a gyereknek és a szülőnek egyaránt. Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Lehet, hogy ezt nem is fogalmazzuk meg magunknak tudatosan, de ekkor kapunk először visszajelzést arról, hogy a gyermekünk "beválik-e", "megfelel-e", "beszokik-e"...

A szülői hozzáállás fontossága

A szülők többsége már egy ijedt pillantásból, vagy kézmozdulatból is tudja, ha valami probléma van és tud rá reagálni. Az édesanyák és édesapák gyakran maguk is feszültek és bizonytalanok az első intézményi napok miatt. Nehezen engedik el a gyermeket, s aggódnak, vajon jól választottak-e óvodát. Sajnos a csemeték könnyen megérzik és átveszik a nagyok szorongását. Ezért fontos időben szembesíteni magunkat saját érzelmeinkkel. Ha mi magunk eljutunk az elengedésig, s megbízunk saját döntésünkben, a gyermek is nyugodtabb lesz.

Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb. A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre. Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi és csupán beteljesíti tudatalatti vágyunkat.

Gyakorlati tanácsok szülőknek

• Pozitívan állj hozzá! Ha mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni. Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az „akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
• Hangolódjatok előre! Kicsik és nagyok számára is sokat segít az előzetes készület. A 3. születésnap előtt már érdemes felhozni a témát. Ha a csemete azt hallja, hogy igazi kitüntetés oviba járni, máris nagyobb kedvvel készül rá. Emellett a következő módszerekkel is hangolódhatunk:
  • Az otthoni napirendet közelíthetjük az intézményi időbeosztáshoz (étkezések, játék, alvás, stb.)
  • Járjunk a kicsivel közösen többször az ovi felé! Beszéljünk neki az épületről, a játékokról, s a többi játszótársról!
  • A tevékenységekbe vigyünk minél több önállóságot (pl. öltözködés, mosdóhasználat)!
  • Olvassunk témába illő könyveket közösen! Nézzünk rá közösen egy ovis ágyneműk és kiegészítők webáruháza kínálatára! Válasszunk a gyerkőcnek tetsző kellékeket!
• Beszélj nyíltan a gyermekkel! Az őszinte kommunikáció minden életkorban elkerülhetetlen. Különösen fontos, hogy a reggeli elköszönéskor elmondjuk a csöppségnek, mikor (pl. ebéd után) megyünk érte. Így ugyanis tudja, hogy nem hagytuk ott örökre, s könnyebben elfogadja az intézményt. Így a belénk vetett bizalma sem csorbul.
• Légy a beszoktatásban is következetes! Készülj fel arra, hogy az első napokban talán könyörög majd a gyermek, hadd maradhasson otthon. Bármennyire is szívhez szólóan kér, tudasd vele, hogy ebben a témában nem engedsz!
• Légy türelmes! A beszoktatás nem zajlik le egy nap alatt, de olykor 1-2 hét alatt sem. Néhány ovis fél- egy év alatt szokik hozzá teljesen az intézményhez. Időről időre előjöhetnek problémák, kisebb-nagyobb válságok. Mindig hallgasd meg a kicsi panaszait, igyekezz őket orvosolni, akár az óvónők segítségével!

Elválás és búcsúzás

Bármennyire is nehéz az Anya vagy családtag részéről is az elválás, mégis azt kérjük, hogy magatartásuk ezekben a helyzetekben is sugározzon nyugalmat, biztonságot, szeretetet! Rendkívül fontos, hogy a reggeli elválás során ne úgy szökjön el a szülő, amikor éppen a gyermek nem veszi észre. Ajánljuk, hogy legyen egy rövid rituáléjuk a búcsúzkodásra, melyet előre megbeszélnek a gyermekkel, pl. 4 puszi és integetés után elválnak. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzzanak el tőle.

A hosszan elnyújtott elköszönés gyakran megnehezíti az elválást. Egy rövid, biztonságot adó búcsú segíti a gyermeket, hogy bizalommal maradjon az óvodában. Példa: „Most elmegyek dolgozni, de ebéd után jövök érted. Addig itt leszel az óvó nénikkel és a barátaiddal. Szeretlek!” - majd egy ölelés és intés után a szülő magabiztosan távozik.

Az óvodapedagógus szerepe a beszoktatásban

Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk az utat a különböző személyiségű, és különböző környezetből érkező gyermekekhez. A beszoktatási időszak elején úgy szervezzük, hogy a nap nagy részében mindkét óvodapedagógus jelen legyen a csoportban, valamint a dajka néni és/vagy pedagógiai asszisztens jelenléte is meghatározó. A családlátogatások alkalmával fontos információt mondhat el a szülő, ami elősegíti az egyéni bánásmód megvalósulását a pedagógus számára. Ilyen fontos információ, hogy mivel nyugtatható meg a gyermek, vannak-e szokásai, allergiája, betegsége, alvási szokásai stb. Az óvónő, már az első pillanatban felismeri, milyen személyiségtípusba tartozik a kicsi, és a beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani.

Az óvónéni lesz a biztos pont a kicsi életében. Az óvodai beszoktatás tehát "összeszokás" minden gyerek és az óvónők számára is. A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik. A jó óvónő már első pillanatra felméri, milyen személyiségtípusba tartozik egy gyerek, és az óvodai beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik - hanem csak azt, hogy nem támaszt "elvárást" a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát. Sokszor épp az óvónő inti türelemre a szülőt, hiszen mégiscsak több óvodai beszoktatás van már a háta mögött...

Együttműködés az óvodapedagógussal

Az óvónénikkel való jó kapcsolat kialakítását most kell elkezdeni, amely több szempontból is meghatározó lesz a következő 3 évben.

1. Szakmai tanácsok meghallgatása: A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat. Nemcsak az óvodai beszoktatással kapcsolatban, de gyermekünk személyiségéről is fontos visszajelzést kaphatunk.
2. Nyílt kommunikáció: Nagyon fontos, hogy fogalmazzuk meg igényeinket, szükségleteinket, merjünk segítséget kérni! Senki nem tudja kitalálni a gondolatainkat, de ha elkezdünk beszélgetni, akkor már együtt lehet a megoldásokat keresni.
3. Példamutatás a gyereknek: Mintát adunk gyermekeinknek azzal, ahogyan egy problémát megoldunk vagy ahogyan az óvónénikről beszélünk. Ha tisztelettel fordulunk feléjük és elismerjük szakmai tudásukat, gyermekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni. Ezzel a példanyújtással is segíthetjük a gyermek és az óvónéni közötti harmonikus kapcsolat kialakulását.

Gyakori kihívások és megoldások a beszoktatás során

A gyermekek nagy része az óvodába kerüléskor éli át az első komoly szeparációs élményét. A beszoktatás időszakában tapasztalható szeparációs szorongás (félelem a szülőtől való elválástól, a gyerek sír, tiltakozik) természetes jelenség. A gyerek nehezen viseli az anyától való elszakadás élményét, mert elveszíti azt az érzelmi biztonságot, amelyet addig otthon megtapasztalt, meg kell tanulnia jól éreznie magát a szülő távollétében, és bízni abban, hogy jönnek érte (sok gyerek szorong attól, hogy a szülei ottfelejtik az óvodában, ezért például nem mernek elaludni a délutáni alváskor).

Betegségek és pszichoszomatikus tünetek

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor (pl. szobatiszta volt már és újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás, fejfájás, stb.). A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket. Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek „megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik.

Amennyiben nem betegség miatt van távol a gyermek (családi program, egyéb), a csoportos óvodapedagógusnál legkésőbb a hiányzást megelőző napon jelezni kell írásban a távolmaradás időpontját. A beteg gyermek, az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja az óvodát. Azt, hogy a gyermek ismét egészséges és látogathatja az intézményt, orvosnak kell igazolnia.

Éjszakai rémálmok és szorongás oldása

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az óvodai beszoktatás első hete simán ment, de a második héten már kisebb-nagyobb problémák jelentkeznek. A gyermek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amellyel nem minden kisgyereknek könnyű megküzdeni. Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyunk, amelyek álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyermek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában az óvodai beszoktatás alatt?

• Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden (“ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.
• Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele.
• Ha már nagyon unjátok a sok beszédet, vegyetek elő papírt és ceruzát. Rajzoljatok közösen - ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének.
• Süssétek meg együtt a kedvenc sütijét! Az együtt töltött minőségi idő során gyermeked fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik.
• Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, röptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is.
• Félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal masszírozd meg az egész testét. Az érintés gyógyít.

Az óvodai beszoktatás sikermutatói

Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába? A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

• Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.
• Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között. Ennek egy szép példája, amikor a gyerek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.
• Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.
• Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.
• Amikor mélyen alszik éjszakánként.

Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik!

Fontos tudnivalók és tippek

Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában. Az óvodai beszoktatási időszak meghatározza a gyermekek óvodához való érzelmi kötődését, ebben a folyamatban kiemelt figyelemmel, türelemmel, megértéssel segítjük a gyermekeket.

Önállóság fejlesztése

A legjobb, ha a realitás talaján maradva, a gyermekek értelmi képességeinek megfelelően készítik fel őket az óvodára. Ebben a korban a gyerekek többségének arra van szüksége, hogy az önállóságuknak teret adjunk. Fontos, hogy a gyermekek otthon is gyakorolják az önálló tevékenységeket:

• Orrfújás: Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyermek, hanem amikor elsírja magát valamiért. Érdemes az orrfújás technikáján túl azt is gyakorolni, hogy a gyerek fogja a zsebkendőt, és ne a szülő, és ő is dobja ki a szemetesbe.
• Valamennyire önálló étkezés: Fontos, hogy gyakorolják, megtanulják a kanállal történő étkezést, illetve, hogy a kenyeret, zsemlét, kiflit stb. harapni kell, mert nincs széttépkedve falatkákra. Étkezés közben az asztalnál kell maradni, az asztal felé fordulva kell enni.
• Öltözködés: Minél több ruhadarabot tudnak a gyermekek egyedül le-és felvenni, annál könnyebb dolguk lesz.
• Rendrakás: Nemcsak a játékoknak, hanem a ruháknak is megvan a maguk helye. Ha megszokják, hogy otthon is, az előszobafogason az ő kabátjuknak, cipőjüknek saját helye van, könnyebben megtanulják ezt az óvodában is.
• Kommunikáció: Sírás helyett próbálják elmondani a problémájukat. Sokat segít az együttműködésben, ha a gyermekek meg tudják fogalmazni, mi a gond.

Napirend és szokások

Az Egyesített Óvoda házirendjében kérjük, hogy lehetőleg 8 óráig, de legkésőbb 9 óráig érkezzenek be az óvodába a gyermekek, a folyamatos reggeliztetés is ez idő alatt zajlik. Javasoljuk, hogy 10 óránál többet ne tartózkodjon bent a gyermekük, mert az már megterhelő lehet számára. Az ügyeleti rendet a nyitvatartási időhöz igazítva a szülői értekezleten ismertetik a tagóvoda-vezetők.

A gyermekek optimális fejlődése, idegrendszeri érése csak akkor lehet zavartalan, ha a napjaik egy meghatározott napirend szerint zajlanak és kellő mennyiségű és minőségű alvást biztosítunk számukra mind napközben, mind éjszaka. A rendszeres, kiegyensúlyozott délutáni alvás hozzájárul a minőségi éjszakai alváshoz, napközben pedig elkerülhetők a túlfáradásból adódó hiszti-rohamok és a nyűgösség.

A cumi és a szobatisztaság

Akinek a gyermeke cumizik, ne most az óvoda ürügyén akarja leszoktatni róla, mert ezzel csak megnehezíti a helyzetet, hiszen csak most van igazán szükség a megnyugtató, otthonra emlékeztető dolgokra: kedvenc játék, takaró, pelenka, rongyi stb. Ezek átsegítik a gyerekeket a kezdeti nehézségeken. Igen, vannak olyan gyerekek, akik napközben is ragaszkodnak a cumihoz. A szülőkkel együttműködve idővel csökkenteni szeretnénk a cumival töltött időszakot, de ezt sohasem erőszakosan vagy hirtelen tesszük.

Az óvodapedagógusaink türelemmel és elfogadással tudják kezelni az egészséges gyerekek érési ritmusa közötti természetes különbségeket, és a beszokási időszak során az esetek nagy többségében spontán megoldódik a WC-re szoktatás. Vagyis, hacsak nincs valami szervi vagy idegrendszeri eltérés, a legtöbb gyerek a közösség hatására hetek alatt szobatisztává válik.

Kötelező óvodáztatás és beiratkozás

Bár vannak óvodák, ahol tesznek bizonyos kivételeket, alapvetően 3 éves kortól kötelező óvodába járni. Egyes helyeken befogadnak olyan gyerekeket, akik csak az óvodakezdés utáni néhány hónapban töltik be a harmadik életévüket, azonban ezekben az óvodákban is érvényesek az olyan alapvető előfeltételek, mint pl. a szobatisztaság. Fontos, hogy olyan óvodát válasszunk, amely minden igényünknek megfelel és képes lesz befogadni a gyerekeinket.

Segítő könyvek és mesék

Olvassanak a gyermeknek óvodáról szóló könyveket, amelyek segíthetnek a felkészülésben és a szorongás oldásában:

• Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
• Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
• Finy Petra: Az ovi-ügy
• Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!
• Vackor az óvodában
• Óvoda az őserdőben
• Első nap az óvodában
• Diafilmek: Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

tags: #beszoktatas #az #ovodaba #reflexio