A berni pásztorkutya, más néven Dürrbachi vagy „Vieräugler” (négyszemű), a berni felvidék egykori gazdasági kutyája, amely mára világszerte kedvelt családi kutyává vált. Jóindulatú és barátságos lénye, valamint hűséges, ragaszkodó természete teszi ideális társsá. Magas ingerküszöbének köszönhetően rendkívül higgadtan reagál a környezeti ingerekre, és az agresszív magatartás teljesen idegen tőle. Veleszületett védőösztöne ellenére sem kell félni semmiféle támadástól, sőt, akár még egy betörőt is élénk farokcsóválással üdvözölhet.
Ez a gyengéd óriás különösen alkalmas gyermekes családok számára, hiszen a kiabáló vagy tomboló kisgyerekek sem tudják kibillenteni nyugalmából. Annál inkább élvezi a közös játékot és a gyermekek szeretetteljes megnyilvánulásait. Csupán a hímeknél fordulhatnak elő esetenként viták az ugyanolyan nemű egyedekkel szemben, amennyiben úgy érzik, hogy területüket veszély fenyegetné.
A berni pásztor nagy öntudattal és intelligenciával bír, ami némi önfejűségben nyilvánulhat meg, például a számára értelmetlennek tűnő parancsok megtagadásában. Azonban sok szeretettel és dicsérettel könnyedén jólnevelt, különféle feladatokra motiválható és azokért lelkesedő családi kutyává képezhető. Alkalmas kocsihúzósportra, mentési munkálatokra, nyomkeresésre vagy terápiás kutyává való kiképzésre is.
A sikeres alapkiképzés és szocializáció után nyugodt és barátságos jellemük alapján a berni pásztorkutyák gyakran több privilégiumot élveznek, mint más fajtatiszta kutyák. Bárhová problémamentesen elvihetők, olykor akár póráz nélkül is futkározhatnak, hiszen sem vadászatra, sem elcsavargásra nem hajlamosak.
A berni pásztor fizikai jellemzői és ápolása
A berni pásztor nem csupán lénye, hanem nagyszerű külseje is hozzájárul ahhoz, hogy szívesen látott és attraktív vendég legyen. Jellegzetes külső vonása a háromszínűség. Fő részarányban a fekete van jelen, ami mintegy kabátként borítja a kutya testét, nyakát, fejét és farkát. Homlokán szimmetrikus fehér csík ül, amely pofája irányába kiszélesedik, s maximum ajka sarkáig ér. Ezentúl markáns még a fehér mellkasi rész, a fehér mancsok és a fehér farokcsúcs.
A kutya pofáján, lábain és a fehér mellszőrzet oldalán mutatkozó barnás-vöröses foltok tovább hangsúlyozzák az állat szépségét, s ezáltal válik kompletté attraktív háromszínűsége. A berni pásztorkutya jellegzetességéhez tartoznak még a szemek fölött látható barnás-vöröses foltok - ennek köszönheti a „Vieräugler“ azaz „négyszemű“ megnevezést.
A svájci pásztorkutyák többi képviselőjétől - ilyen az appenzeller, a nagy svájci és az entlebuchi pásztor - eltérően a berni szőrzete az egyedüli, amely hosszú. Emellett általában sima, legfeljebb enyhén hullámosnak kell lennie. A dús szőrzet puha és fényes, s megbízhatóan védi a kutyát a hidegtől és a hótól. Ezzel szemben a hőséget nehezen viseli ez a szőrzettel gazdagon megáldott állat. Kánikulában árnyékos helyre kell vonulnia ennek a hőérzékeny négylábúnak, s feltétlenül kerülnie kell a nagyobb fizikai megterhelést a déli napon.
A hímek 64-70, míg a nőstények 58-66 cm-es marmagasságával a berni pásztor kétségkívül a nagy méretű kutyák közé sorolandó. Családi kutyaként a hiányos mozgáslehetőségek és a nem megfelelő táplálás számlájára írhatóan sajnos gyakran hajlamos a túlsúlyra. Az egészséges, karcsú berni pásztorkutya hím testsúlya nem haladhatja meg az 55, míg a nőstényé a 45 kg-ot.
A szőrzet ápolása és higiénia
A berni pásztor jó közérzetéhez a kellő mennyiségű ápolás is hozzájárul. Hosszú, sima szőrzetét legalább heti 2-3 alkalommal ki kell kefélni, hogy elkerülhető legyen annak összegubancolódása, s megmaradjon csodaszép csillogása. Szőrzetváltáskor pedig legjobb naponta kézbe venni a kefét és fésűt. Ezenkívül minden nap kontrollálja és adott esetben tisztítsa meg kedvence szemeit, füleit, karmait, talplabdáit, bőrét és fogait! Az ilyen kis rutinvizsgálatok során idejében felismerheti az olyan lehetséges elváltozásokat, fekélyeket, keléseket, amelyek rákos megbetegedésre utalhatnak.
A berni pásztorkutya története és származása
A berni pásztor ősei Svájcban, Bern környékén éltek, és eredetileg parasztgazdaságok kutyáiként tartották őket. Tisztázatlan, hogy pontosan mely kutyáktól származnak ezek a háromszínű pásztorkutyák. Feltételezések szerint elődeinek számít a molosszer és a masztiff, melyeket a rómaiak hoztak be az Alpok régiójába.
Csak a XX. század elejétől határozható meg pontosan a berni pásztorkutya története, amikoris szorosan köthető Dürrbach helységhez és az ott található Dürrbach fogadóhoz. A fogadó a falu lakóinak, utazóinak és kereskedőinek a találkozóhelye volt, s ott tartották ezeket a háromszínű kutyákat. A kutya korábbi elnevezése, a „dürrbachi“ is Bern tartomány ezen régiójára vezethető vissza - eleinte itt volt elterjedt ez a fajtatiszta kutya.
A fajta elterjedése és névváltoztatás
A dürrbachi kutyát először 1902-ben mutatták be kutyakiállításon - egy berni kávézó tulajdonosának javaslatára. Ezzel és az ezt követő kiállításokkal fergetegesen megnövekedett az ezen attraktív kutyák iránti érdeklődés, melyeket korábban csak a svájci régióban ismert kevés ember. Végül 1907-ben megalapításra került a „Svájci Dürrbach Klub“, amely feladatul kapta a fajtatiszta tenyésztés bevezetését. A javaslat, hogy a dürrbachi-t berni pásztorkutyává nevezzék át, a svájci geológustól és kinológustól, Prof. Dr. Albert Heimtől származik, aki tagja volt az első fajtaszabvány létrehozásán fáradozó csapatnak. A névváltoztatás alapja vélhetően nemcsak az volt, hogy így érthetőbb és kézenfekvőbb az elnevezés, hanem az állatok svájci pásztorkutyákkal való rokonságát is aláhúzta. A berni pásztor pedig jó testi és szociális adottságainak, valamint szép kinézetének köszönhetően hamarosan Svájc határain túl is egyre nagyobb népszerűségnek és kedveltségnek örvendett.
BERNI Hegyikutya - Jellemzők és gondozás
Munkakutyából családi kedvenc
A parasztgazdálkodásokban tartott és az ottani munkálatokat segítő kutyaként a gazdaság és az udvar őrzése, az állatok terelése mellett főként utazó kereskedők kocsihúzó kutyájaként használták. Így tenyésztése kezdeteiben olyan jellemzők kerültek előtérbe, mint a munkakedv, éberség, erő és robusztus egészség. Amikor pedig ezek a „dolgozó“ kutyák az iparosodás következtében egyre inkább munkanélkülivé váltak, sokan tökéletes családi kutyát láttak a jóindulatú és kiegyensúlyozott berni pásztorban. A tenyésztők pedig egyre inkább a jó szociális tulajdonságok megtartását helyezték előtérbe, s eleinte a szépség nézőpontjától vezérelve folyt a tenyésztés. Így ezt a csinos fajtatiszta kutyát rövid ideig az ú.n. divatkutyák közé sorolhattuk. Viszont így komolytalan hobbi-tenyésztők is szaporították - ellenőrzés nélkül, hisz az attraktív családi kutyák eladásából szép kis jövedelemre számítottak, ennek pedig öröklésbeli problémák és jellembeli gyöngeségek lettek a következményei. Szerencsére az eredeti típus kedvelői véget vetettek ezeknek az időknek, s sokkal inkább mértékadóvá váltak - s ez manapság is így igaz - az olyan aspektusok, mint az egészség és a hosszú élettartam.
Egészségügyi szempontok és tenyésztés
A berni pásztor fajtaszabványa szigorú. Az örökletes betegségek redukálására és a fajta egészségi állapotának javítására bizonyos tenyészértékek figyelembe vétele szükséges - nemcsak a szülőállatok, hanem a testvérek és más rokonok esetében is. Mindezek ellenére a berni pásztorkutya életkilátásai a várható 7-10 évvel még mindig alacsonyak. A leggyakoribb panaszok, melyekkel ezek a fajtatiszta kutyák küzdenek: az ízületi problémák (HD és ED), a vesebetegségek és a rákos fekélyek.
Hogy Ön vevőként a lehető legegészségesebb kölyköt kaphassa, s az Önnek és családjának hosszú ideig örömöt okozhasson, feltétlenül komoly tenyésztőhöz kell fordulnia, akinek többet jelent állatai egészsége, mint a gyors pénzkeresés. Egy jó tenyésztő szívvel-lélekkel teszi a dolgát, s nem gazdagodik meg a tenyésztésből. A fajtatiszta kutyák lelkiismeretes tenyésztése nemcsak sok időt vesz igénybe, hanem nagy pénzráfordítást is jelent - általában többet, mint ami a kölykök eladásával visszajöhet.
Szerencsére a berni pásztornak sok kedvelője akad, akik szenvedéllyel és körültekintéssel tenyésztik ezt a különleges fajtát. Vagyis ha szeretne beszerezni egy kölyökkutyát, semmi ok az aggodalomra: ezen fajta esetében egyáltalán nem nehéz komoly, hozzáértő, jó tenyésztőt találni. Hiszen ők általában bejegyzett egyesület keretein belül tevékenykednek, s ezeken keresztül egyszerűen meg is találhatók. Szánjon időt a megfelelő tenyésztő kiválasztására - a legjobb, ha többször is meglátogatja őt és kutyáit egyaránt, hogy átfogó képet kapjon az adott tenyészetről. Ha az első benyomás stimmel, s a területet, a tisztaságot és a kutyák családhoz való csatlakozását illetően is jó érzések töltik el, belemehet a részletekbe. Fontos, hogy a tenyészkutyák rendelkezzenek a szükséges védőoltásokkal, s valamennyi javasolt egészségi vizsgálatot elvégezzenek rajtuk.
Egy jó tenyésztő soha nem fog „rásózni“ Önre egy kiskutyát, sokkal inkább átfogóan tájékoztatja Önt a berni pásztorkutyával való együttélés mibenlétéről, s igyekszik magának is kialakítani egy képet, hogy kis védencére milyen körülmények várnak az Ön otthonában. Ha pedig úgy ítéli meg, hogy nem adottak a sikeres együttéléshez való körülmények, szükség esetén akár még el is tanácsolhatja Önt a vásárlástól.
A kiskutyák születése és gondozása
Még a tapasztalt tenyésztőknek is mindig különös élményt jelent a kiskutyák születése. De mégis, hogyan zajlik le egészen pontosan ez a folyamat, a kutya ellés vagy kutya szülés? Milyen problémák léphetnek fel a szoptatás folyamán és hogyan támogathatja az ember ebben az izgalmas időben kutyáját? Azoknál a kutyatulajdonosoknál, akiknél első alkalommal születnek kiskutyák, rendkívüli állapotok uralkodnak az ellést megelőző pár napban. Ha pedig még azelőtt vette meg a kiskutyát, mielőtt az megszületett volna, a születése az Ön számára is izgalmas lesz. Vajon minden rendben megy majd? Minden kiskutya egészséges lesz? A szoptatásnál sem lesz gond?
A vemhesség és az előkészületek
A kutya vemhesség ideje általában 63 nap. De, ha a kutya vemhesség ideje 57 és 72 nap között van, az is teljesen normális és semmi ok az aggodalomra -persze ez csakis abban az esetben igaz, ha az anyakutya teljes mértékben egészséges. Ha így van, akkor lehetőség szerint ne avatkozzunk be a kutya fialás folyamatába. Végső soron a kutyák sokkal ösztönösebben viselkednek ebben a helyzetben, mint mi emberek. Az anya kutya pontosan érzi, mikor jött el az idő és hogy mit kell tennie. Ez különösen jól megfigyelhető az előkészületi időszakban.
Ha segíteni szeretné kutyáját a megfelelő „fészek” kiválasztásához, akkor már a várható ellési dátumot megelőzően (legalább két héttel korábban) készítsen elő egy úgynevezett elletőládát a fialáshoz. A kuckót egy nyugodt, fűtött és nem túl világos helyiségben alakítsa ki. Az ideális hőmérséklet az elléshez 24 Celsius-fok körül van. Ezen kívül ajánlott egy szabályozható infralámpát is felállítani, mint további meleg forrást, ami alatt a kölykök 35 Celsius-fokban összebújhatnak. Régi ágynemű, törölköző vagy mosható pokróc, szükség esetén újságpapír kerülhet a kölykök alá. Ügyeljen arra, hogy az elletőláda mindig tiszta és száraz legyen.
A vemhes szuka táplálása
A vemhes szuka táplálása döntő szerepet játszik a kölykök egészséges fejlődésében. A kutya vemhesség ideje során az 5. hétig a szukát a megszokott eledellel tápláljuk. Természetesen -mint minden kutyánál- jó minőségű és teljes értékű táppal. Fontos, hogy az eledelt a kutya fajtája, mérete, kora, súlya és aktivitása szerint válasszuk meg. A jó eledelben nagy az értékes fehérjék aránya (különösen hús), kielégítő a vitamin és az ásványi anyag szint, amelyet a zöldségek és gyümölcsök biztosítanak. Meg kell említeni a tiszta ivóvíz fontosságát is, ami elengedhetetlen a kutya egészséges fejlődéséhez. A hatodik héttől kezdve a vemhesség miatt a szukának nagyobb az energiaigénye. Gondoskodjon a magasabb fehérjebevitelről és ügyeljen rá, hogy a kalcium-foszfor aránya 1,4:1-hez legyen. Semmi esetre se próbálja meg a megnövekedett energiaigényt nagyobb eledel adagokkal kielégíteni. Az elzsírosodás negatív hatással van mind a szuka, mind a kölykök egészségére. A legtöbb szuka nem is képes arra, hogy a megszokott adagot elfogyassza, hiszen a kölykök növekedése negatív hatással van a szuka gyomrának befogadóképességére. Olyan tápot válasszon, aminek magas az energiatartalma (pl. kölyökkutya tápok) és könnyen emészthető. A napi adagot érdemes három vagy négy étkezésre felosztani.
Állatorvosi ellenőrzések
A kutya ellés előkészületeihez hozzátartozik -az etetés megreformálása és az elletőláda előkészítése mellett- a rendszeres állatorvosi ellenőrzés. A kötelező oltásokat kiegészítően (amik a fontosabb betegségek ellen képeznek védelmet) egyes esetekben ajánlott lehet a canine herperszvírus elleni oltás, ami az úgynevezett kölyökhalálozásért felelős. Ezen felül a szukát a 40. és az 55. naptól kezdve ajánlatos röntgennel megállapítani, hogy hány kölyök születése várható. Kutyáknál 15 kölykös fialások sem szokatlanok. Ha előre ismeri a kölykök számát, biztosan tudja majd, hogy mikor fejeződik be a kutya fialás.
BERNI Hegyikutya - Jellemzők és gondozás
Az ellés jelei és lefolyása
A kutya vemhesség végére testi és magatartásbeli változások is felhívják a figyelmet. A szuka megtagadja az ételt (kb. 6-24 órával az ellés előtt). A legbiztosabb módszer az ellés időpontjának megállapításában, az, ha rendszeresen megmérjük a szuka testhőmérsékletét. Az ellést megelőző egy hétben naponta négyszer mérje kutyája testhőmérsékletét (legjobb, ha mindig ugyanabban az időpontban). Ha a hőmérséklet 38 fokról 37-re esik, akkor már nincs sok idő hátra a szülésig. A korábban említett jelek, mint a nyugtalanság, lihegés, remegés, zihálás, az eledel megtagadása, hasmenés, esetenként hányás az ellést megelőző 6-24 órában jelentkeznek és intenzitásuk egyre nő. Ezt az időszakot, amikben a szuka már intenzíven készül a szülésre, megnyílási fázisnak nevezzük. Ebben a szakaszban nem csak külső, magatartásbeli változások zajlanak le, hanem belső folyamatok is elindulnak, amelyek elengedhetetlenek a problémamentes elléshez. A méhnyak kiszélesedik (cervix-dilatation), a méhnyaknyák feloldódik (enyhe folyás) és elkezdődnek az első fájások.
Amikor az első kölyök a szülőcsatornába kerül, a szuka automatikusan elkezd nyomni. Ilyenkor általában az oldalán fekve vagy guggoló pózban fial. 2-3 erősebb nyomást követően viszonylag könnyen jön világra az első kölyök. A kutyáknál lényegtelen, hogy a kölykök fej- vagy farfekvéssel jönnek világra. Rendszerint 10-60 perc telik el két kölyök születése között, de ennél hosszabb, (különösen első vemhességnél) akár 2 órás időközök is lehetségesek. A kölykök születése után nagyjából 5 perccel esedékes a placenta megszülése, amit a szuka a magzatburkokkal együtt megeszik. Ez nem csak azt a célt szolgálja, hogy az ellőláda kitisztuljon, hanem hormonális támogatást nyújt a tejtermelésnél. Az is előfordulhat, hogy az első 2-3 kölyök rögtön egymás után születik meg és a többi, vagy az utolsó csak később.
A tehetetlen kiskutyák légzését támogatván, az anyakutya tisztára nyalja a kölyköket. Az ellésnek akkor van vége, ha az összes kölyök megszületett. Amíg az embereknek a szülésnél szükség van egy bába vagy egy orvos támogatására, addig a kutyáknál más a helyzet. Nekik ugyanis alapvetően nincs szükségük segítségre az ellésnél. Ezért az a legjobb, ha a kitolási fázisban békén hagyjuk a szukát és csak szükség esetén avatkozunk be.
Segítségre akkor lehet szükség, ha a kiskutyák gyorsan, egymást követve érkeznek és a szuka még csak az első kölykök burkával és a placenta elfogyasztásával van elfoglalva. Ebben az esetben a tenyésztő feladata, hogy a később érkező kölyköket egy papírtörlő segítségével a magzatburoktól megszabadítsa és elvágja a magzatzsinórt. Így megelőzhető az, hogy a kiskutyák magzatvizet lélegezzenek be. Érdemes megszámolni, hogy hány kiskutya született. Ezáltal megbizonyosodhat arról, hogy az összes kiskutya világra jött-e.
Szoptatás és kiskutya fejlődés
A kutya fialás mellett párhuzamosan automatikusan megindul a tej is. A tejtermelés mennyisége a kölykök számától és étvágyuktól függ, így a szuka minden kölyköt kellően el tud látni tejjel. Kulcsfontosságú a kölykök megfelelő fejlődése érdekében az előtej, más néven kolosztrum. Az előtej magas antitest tartalmú, ami megvédi a kölyköket a betegségektől. Habár az újszülött kölykök teljes mértékben rá vannak utalva az anyjukra, az emlőket szerencsére maguktól megtalálják. A szuka és a kölykök közötti szoros kapcsolat elengedhetetlen és létfontosságú a születést követő első pár órában, napban. Nem csak az értékes anyatej miatt, hanem fontos szerepet játszik további testfunkciók aktivizálódásában is. Az anya testhőmérséklete gondoskodik azért, hogy a kicsinyek ne hűljenek ki, hiszen a kiskutyák szervezete még nem tudja önállóan szabályozni a testhőmérsékletet. Azzal, hogy nyalogatással tisztítja a kölykök fenekét, kiváltja a reflexszerű vizelet- és székletürítést.
A kiskutyák fő tevékenységei az első napokban és hetekben az alvás és az ivás, amit gyakran szinkronban végeznek. Az értékes anyatejnek köszönhetően kiskutyák minden szükséges tápanyagot megkapnak, ahhoz, hogy a súlygyarapodás megfelelő legyen. Ahhoz, hogy étvágyukat csillapítani tudják, a kiskutyák az első hétben naponta 12-20 alkalommal szopnak. Az első hetet követően fokozatosan megritkul az étkezések gyakorisága. A negyedik hétig azonban még mindig naponta legalább nyolc alkalommal keresik fel a szuka emlőit. Csak az 5-6. héttől hagy alább az étvágyuk és megelégszenek napi öt étkezéssel. Általában eddig tart ki az anyakutya teje is.
Ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy a kölykök a megfelelő mértékben gyarapodnak, naponta meg kell mérnie a súlyukat. A kölykök már a tízedik napra megduplázzák születési súlyukat. A szuka tejmennyiségétől és a kölykök gyarapodásától függ, hogy mikor érdemes elkezdeni a hozzátáplálást. A tenyésztők általában a 3. és a 6. hét között kezdik el. Ha bizonytalan, a negyedik hét körül konzultáljon állatorvosával a hozzátáplálást illetőleg. A hozzátáplálás első eleme lehet az úgynevezett kölyöktej vagy a házilag készített keverék vízből és száraz kölyöktápból. Ebből először célszerű egy kis mennyiséget a kiskutya tappancsára vagy pofájára önteni és csak ezután megkezdeni az etetést. Így a kölykök a 8. és 10. héten már teljesen önállóan esznek.
Az anyakutya táplálása a szoptatás alatt
Az anyakutya etetése az ellést követő hetekben nagy befolyással van az anyatej minőségére és ezzel a kölykök egészségére. A tejtermeléshez szüksége van jelentős mennyiségű fehérjére és kalciumra. A szuka energiaszükséglete a normális érték 325%-ra emelkedik. Ezért szüksége lehet hozzáadott ásványi táplálék kiegészítőkre. Rendkívül fontos a tápanyagok helyes aránya. Tanácsos tehát ebben a kimerítő időszakban a szuka alapos figyelemmel tartása.
Lehetséges komplikációk és orvosi segítség
Annak ellenére, hogy az anyatermészet nagyon jó feltételeket teremtett a kutyák komplikációmentes elléséhez, nem minden esetben zavartalan a születés és a szoptatás időszaka. A császármetszést különböző komplikációk tehetik indokolttá, ilyen például az, ha a szuka nem nyom, szülőcsatorna problémák (szűk vagina vagy túl nagyméretű kölykök), nem megfelelő tágulás vagy testileg rendellenes formájú kölykök (pl. vízkóros). A fenti esetek mindegyikében kérjen orvosi segítséget, aki ultrahang vagy röntgen segítségével megállapítja a császármetszés szükségességét. Ez a beavatkozás életmentő lehet mind a kölykök, mind pedig a szuka számára. Kutyák esetében nem ajánlottak a szülést megindító gyógyszerek.
Megeshet, hogy az ellést követően az anyai ösztönök elmaradnak. Ez előfordulhat, ha császármetszésnél a kutya érzéstelenítőt kap, vagy túlságosan fél, vagy esetleg nincs megelégedve az ellőládával. A magzatburkot egy papírtörlő segítségével eltávolíthatjuk, a kölyköket pedig az emlőkhöz helyezhetjük. Annak ellenére, hogy sok probléma és komplikáció léphet fel, a legtöbb kutya fialás gond nélkül folyik le. Őrizze meg tehát a - körülményekhez képest - nyugalmát és bízzon a természetben és kutyája ösztöneiben! Most, hogy már ismeri a kutya ellés különböző szakaszait és az esetleges nehézségeket, tudja, hogy mikor kell békén hagynia vagy éppen segíteni kutyáját és azt is tudni fogja, hogyha orvosi segítségre van szüksége.