Amikor a szülés beindul, sok nő azonnal a kórházba rohanna, azonban ez nem mindig a legjobb ötlet, ugyanis ezzel szinte belépőjegyet válthatsz egy erősen medikalizált szülésre, ami akár még jóval fájdalmasabb is lehet, sőt még a műtéti szülés esélye is jelentősen megnőhet emiatt. Ebben a cikkben három tippet adunk, amik segíthetnek abban, hogy a szülésed gördülékenyebben menjen a maga természetes ritmusában, amit a tested fog diktálni, és kitérünk a spanyolországi szülési körülmények egy sötét fejezetére is.
A szülés beindulásának kezdeti szakasza: tippek a vajúdás otthoni kezelésére
A legtöbb magától beindult vajúdás elég „lightosan” kezdődik: az összehúzódások teljesen elviselhetőek, olyasmik, mint egy erősebb menstruációs görcs, 20-30 másodpercnél nem tartanak tovább és csak 10-15 percenként (vagy még ritkábban) jelentkeznek. A tankönyv szerinti vajúdásoknál ez a light-os, kezdeti állapot általában hosszú órák, sőt napok alatt fejlődik majd tényleg komoly, intenzív munkává. Éppen ezért az elején érdemes minél inkább elterelni a figyelmet a vajúdásról.
1. tipp: Söpörd a szőnyeg alá a vajúdást!
Az első tipp, hogy egészen egyszerűen söpörd a szőnyeg alá azt a tényt, hogy beindult a vajúdás! Csinálj úgy, mintha nem is történne semmi és ne is törődj azzal, hogy a méhed már dolgozik! Ha nappal van, reggelizz, tegyél-vegyél otthon, menj el nyugodtan bevásárolni, vidd le a nagytestvért a játszótérre. Ha pedig este van, akkor vacsorázz, pihenj, olvass vagy tévézz egy kicsit, mint más napokon és főleg aludj! A vajúdás kezdeti szakaszában tehát ne engedd az agyadnak, hogy a vajúdással, a szüléssel foglalkozzon, és te se ülj le órákon keresztül méricskélni, hogy vajon 12 vagy 14 perc van-e az összehúzódások között!
Gondolj bele abba, hogy a baba jó eséllyel majd másnap este vagy másnap éjszaka fog megszületni, de hogy éreznéd majd magad akkor, ha egy szemhunyásnyit sem aludnál előtte éjjel? Este, éjszaka a vajúdás kezdeti szakaszában a legfontosabb feladat a pihenés és az alvás! Az alvást segítheti egy meleg fürdő (ha a magzatburok még ép!), tompa fények, gyertyafény és egy kényeztető masszírozás. A meleg víz és a masszázs ellazítja a tested, segít elengedni a gondolataidat és a vajúdás nagyon kezdeti szakaszában egy-két órára akár még az összehúzódásokat is lekapcsolhatja, hogy mélyebben tudj aludni. Az alvást segítheti még egy pohár bor is, mert nem csak az izgatottságodat tompítja egy picit, de simaizom lazító hatása is van.
2. tipp: Ne vesd be még a fájdalomcsillapító trükköket!
A vajúdás elejére a második tanács, hogy ilyenkor ne vesd még be a fájdalomcsillapító trükköket! Gondolj ezekre a fájdalomcsillapító, fájdalomkezelő technikákra úgy, mint a jolly jokerre vagy az ászra a kártyában! Ugyanúgy, ahogy ezeket sem rakjuk le a kártyaparti elején az asztalra, Te se vesd még be az adu ászt és a jolly jokert, mert ezekre majd később lesz sokkal nagyobb szükséged! Magyarul: ne csak a vajúdás tényét, de a fájdalmat is söpörd szépen a szőnyeg alá! Ebben segíthet az, ha valamivel elfoglalod a gondolataidat. A vajúdás eleje tökéletes alkalom például egy bonyolult sütemény elkészítésére, egy kis befőzésre, szekrényrendezésre vagy a kedvenc társasjátékodra is!
Ez a „szőnyeg alá söprő” stratégia egészen addig érdemes alkalmazni, ameddig ez megy! Egy idő után ugyanis hiába próbálsz nem tudomást venni a vajúdásról, ez nem fog menni! Ugyanúgy nem fogod tudni a fájdalmat sem a szőnyeg alá söpörni és egy idő után kénytelen leszel a figyelmedet teljesen a vajúdásra összpontosítani! Mi van akkor, ha a vajúdás rögtön gyakori, nagyon intenzív összehúzódásokkal kezdődik, amiket egyáltalán nem lehet már a szőnyeg alá söpörni? Ebben az esetben a tested gyorsabb tempót diktál, mint a szokásos és rögtön a közepén kezdi a vajúdást: jó esélyed van egy gyorsvonat típusú szülésre!
3. tipp: Egyél, igyál és pihenj!
A harmadik tipp, hogy egyél, igyál és pihenj a vajúdás kezdeti, látens szakaszában! Az evés akkor is nagyon fontos, ha olyan modern szemléletű kórházban fogsz szülni, ahol támogatják a vajúdás alatti étkezést, ugyanis a vajúdás előrehaladásával egyre kevésbé fogsz kívánni enni, és ez legfeljebb egy-két falatkányi mennyiség lesz. A vajúdás, a szülés azonban nagyon energiaigényes folyamatok, ráadásul a szülő nők legalább fele hány a vajúdás során, általában akkor, amikor a folyamat magasabb fokozatba kapcsol! Tehát nagyon fontos, hogy a glikogén raktáraid még a szülés elején fel legyenek töltve, hogy a testednek legyen elérhető energiája még akkor is, ha nem lesz kedved később enni vagy ha a gyomrod tartalmának egy része visszaköszön a vajúdás során.
A pihenéssel kapcsolatban szintén érdemes egy-két dolgot tisztázni. Este, éjszaka tehát ez a legfontosabb, sőt nemcsak a pihenés, de konkrétan az alvás! Viszont ha reggel, délelőtt indult a vajúdás, akkor azért délután, még a kórházba menetel előtt próbálj beiktatni egy délutáni szunyókát, viszont semmi esetre se feküdj egész nap az ágyban!
TIPPEK MEGINDÍTOTT SZÜLÉSHEZ | Hogyan lehet pozitív szülést produkálni Pitocin indukcióval | Dúla | Lamaze
Szülés Spanyolországban: tapasztalatok és egy sötét múlt
Spanyolországban a szülési tapasztalatok nagyban eltérhetnek a kórháztól és a régiótól függően. Egy magyar édesanya, Zita története rávilágít a különbségekre.
Katalónia: idilli szülés és támogató környezet
Az első szülés Katalóniában idilli volt. Bár a terminuson túl volt, az első héten csak egyszer kellett bemennie a kórházba ctg-re, a második héten is 2-3 naponta. Az utolsó ctg-re már úgy ment volna, hogy az indításról is beszélnek, de a baba magától megindult kifelé, így szerencsére nem kellett beavatkozni. Itt az állami kórházakban nincs választott orvos vagy szülésznő, az ügyeletes személyzetnél szült. Átlagos esetben a szülésznő vezeti végig a szülést, az orvos csak azért van az osztályon, hogy ha beavatkozás szükséges, elvégezze. A szülőszobán mindent kipróbálhatott volna, amit csak akart, de neki a forróvízes zuhany segített a legjobban. A vajúdás alatt a férje segített lazítani a meleg vízsugárral, a szülés során pedig a szülésznő segített megtalálni a legjobb pozíciót. Mikor megszületett a baba, rögtön ráhelyezték az édesanyára, és nagyjából 45 perc múlva vágták el a köldökzsinórt. Ezalatt a baba megtalálta az édesanyja mellét, elkezdett szopizni.
Marbella: szigorúbb protokollok és kihívások
A harmadik gyermek születése kapcsán a marbellai kórházzal egészen más tapasztalata volt. Ez egy nagyon nagy kórház, sok beteggel, és feltételezhetően emiatt szigorúbb protokollokkal is. Itt is terminus után volt, és az egyik ctg-n a baba annyit mocorgott, hogy egy ideig nem volt leolvasható eredmény a kontrakciókról és a szívveréséről. Csináltak egy oxitocin próbát, ami aggodalommal töltötte el az édesanyát. Bár a próbán minden rendben ment, és nem indították be a szülést, a terminus utáni 10. napra vissza akarták rendelni szülésindításra. Kérésre kaptak még két napot, de végül spontán megindult a szülés. Sajnos a körülmények itt már nem voltak annyira idilliek, sokkal inkább hasonlítottak az otthoni viszonyokra. Összességében úgy érezte, a tömegben tényleg eltűntek így a szülő nők és a babák. Az mindenesetre pozitív, hogy a csecsemős osztályon nem kellett sokáig maradni, összesen két éjszakát.
Spanyol szülési szabadság és támogatás
A spanyol szülési szabadság igen rövid, csupán négy hónap, de ez alatt az idő alatt az anyák a teljes fizetésüket kapják. A szabadság letelte után az anyák többsége visszamegy dolgozni, amit megkönnyít, hogy ilyenkor a munkáltatónak részmunkaidős beosztást kell felajánlania. Az alap 16 hetet ikrek születésekor megtoldják további két héttel, de ebből csak hat, amit kötelező a gyerek születése után igénybe venni. A többit akár az apa is igénybe veheti, vagy akár már a szülés előtt is felhasználhatják, de az apák alanyi jogon is elmehetnek 2-4 hét apasági szabadságra. A szülés után egyéb támogatások és segélyek nincsenek, általános adókedvezmény van a gyermekek után. Ilyen körülmények közt nagy feladat hárul a tágabb értelemben vett család segítségére. A szülési szabadság után fontos szerepet kapnak a nagymamák, akik hozzák-viszik a gyerekeket és vigyáznak rájuk, míg a szülők dolgoznak.
A „lopott gyerekek” botránya Spanyolországban
Évtizedeken át aprólékosan kidolgozott forgatókönyv szerint raboltak el újszülötteket apácák, papok és orvosok a spanyol kórházakban. A botrány tavalyi kipattanása óta szülők és gyerekek ezrei próbálják megtalálni egymást DNS-bankok segítségével. Bár az ügyben már bíróság elé állítottak egy apácát, az áldozatok érdekeit védő szervezet az [origo]-nak azt mondta, az igazságszolgáltatás nem működik megfelelően ezekben a kényes ügyekben. Becsléseik szerint 300 ezer gyereket vettek el a szüleitől.
A diktatúra beférkőzik a szülőszobákba
A negyvenes évektől, a Franco-diktatúra kezdetétől egészen a kilencvenes évek elejéig a spanyol kórházakban több ezer újszülöttet vettek el az édesanyjától, és adtak más családoknak. Kezdetben politikai megrendelésre történt a gyerekek áthelyezése: a diktatúra kezdetén először a politikai foglyok gyerekeit adták át olyan családoknak, amelyeknek a politikai meggyőződése elnyerte a rezsim tetszését, később azonban a kórházakat akkoriban működtető katolikus egyházon keresztül már egyenesen a szülőszobákból vitték el az újszülötteket. A Franco-diktatúra idején az állam úgy gondolta, hogy ezeknek a gyerekeknek átnevelésre van szükségük, ezért a hatóságok kifejezetten büszkék voltak a cserékre, és évente közöltek statisztikákat arról, hogy hány gyereket "menekítettek meg" a szüleiktől - mondta a Time magazinnak a témáról írt egyik könyv szerzője, Ricard Vinyes, a barcelonai egyetem történésze.
Ha egy üzlet beindul: az ideológia és az anyagi haszon
Az ideológiai ihletésű gyerekrablásokat hamarosan az üzleti alapú babacsere váltotta fel. Az adoptáló családok átlagban nyolcezer dollárt fizettek egy-egy babáért. Az ügyben nyomozó egyik újságíró, Natalia Junquera szerint a gyerekkereskedelmet lebonyolító apácák és papok azonban nemcsak anyagi, hanem erkölcsi megfontolásból is vállalták a feladatot, mert mélyen meg voltak győződve arról, hogy a gyerekeknek sokkal jobb, ha nem egyedülálló, elvált nők vagy megbízhatatlan, "nemkívánatos" szülők nevelik fel őket, hanem egy "rendes", hagyományos, konzervatív értékeket képviselő család. Enrique Vila ügyvéd szerint a jogi és politikai indíttatás eltűnésével a papok, apácák és orvosok rájöttek, hogy az addigi gyakorlat jól fizet, így a diktatúra után is folytatták.
Olajozott együttműködés és a nyomok eltüntetése
Az egymás után nyilvánosságra kerülő történetekből jól látszik, hogy az újszülöttek elrablására aprólékosan kidolgozott forgatókönyveket használtak, és minden részletre figyeltek. Általában egyedülálló anyáktól vették el az újszülöttet, vagy olyan férjezett asszonyoktól, akiknek több gyerekük volt már. Ezek a nők hiába adtak életet egészséges babának, nem sokkal a szülés után általában egy ápolónőként dolgozó apáca közölte velük, hogy a gyermekük meghalt. A kórházak felkészültek arra az esetre is, ha az anya látni akarja a holttestet is, a hűtőben ugyanis tartottak néhányat, és szükség esetén ezeket mutatták meg. Bár sok részletre figyeltek, mégsem voltak elég körültekintőek, mert az valószínűleg nem fordult meg a fejükben, hogy évtizedekkel később néhány elkeseredett szülő az elhunyt gyermeke sírját is kiássa, hogy megbizonyosodjon róla: az orvosok és az apácák hazudtak neki. Így történhetett meg, hogy a sírokból kövek vagy felnőtt emberi maradványok kerültek elő.
A hatóságok reakciója és a múlt feldolgozása
A spanyol hatóságok meglehetősen szűkszavúak a gyerekrablások kérdésében. A BBC-nek hónapok után nyilatkozott végre a spanyol igazságügyi minisztérium egyik tisztségviselője. Angel Nunez elismerte, nem férhet kétség a gyerekrablásokhoz, de a számokat nem merte megbecsülni. Az Anadir nevű szervezet, amely az érintett szülők és gyerekek érdekeit képviseli, becslései szerint 300 ezer gyereket rabolhattak így el a szüleiktől. Ehhez képest egyelőre elenyésző az egymásra találások száma: a szervezet által működtetett DNS-bank segítségével eddig hat gyereket hoztak össze a vér szerinti szülőkkel.
Egyelőre sem a spanyol hatóságok, sem a politikusok nem hajlandók emberiesség elleni bűncselekményként vizsgálni a gyerekrablási ügyeket. Spanyolországban még mindig érvényben van az az amnesztia, amelyről Franco halála után állapodtak meg a pártok a békés demokratikus átmenet érdekében. A spanyol kormány eddig visszautasította azt is, hogy vizsgálóbizottságot állítson fel a gyerekrablási ügyek feltárására, ami érthetően feldühítette a több ezer érintett családot. Az Anadir az [origo]-nak azt mondta, hogy a spanyol igazságszolgáltatás nem működik, ezért szeretnék, ha mindenki megtudná, mi történik az országban.
Az érzelmek vihara az újratalálkozások során
Sok anyának okoz megkönnyebbülést a botrány kipattanása, mert évekig őrültnek tartották őket azért, amiért úgy gondolták, hogy a gyerekük nem halt meg. A pszichológus szerint előfordulhat az is, hogy az anya tudattalanul haragot érez a gyerek és az akkori szülés iránt, mert az feloldhatatlan helyzetbe hozta, és ezek az érzelmek akár évtizedekkel később is a felszínre törhetnek, ezért előfordulhat, hogy az újratalálkozásnál is ugyanúgy felkeltődnek az ellentétes érzelmek. Ha a gyászfolyamat még évtizedekkel később is tart, akkor a halottnak hitt gyerek megjelenése másodszor is a realitásérzék megingását okozhatja ezeknél az anyáknál. A már lezárt gyászfolyamat esetén ugyanakkor - magyarázta Tari Annamária - nagyobb az esélye annak, hogy kizárólag pozitív érzelmek kísérik a találkozást.
A pszichológus szerint mindenképpen szükség van arra, hogy előkészítsék az újratalálkozásokat, mert ha nem "ágyaznak alá" az érzelmeknek, a korábbihoz hasonló sokkos állapot állhat elő. Bármiféle kapcsolat felépítésére a gyászfolyamat lezárása után lehet esély, amikor már nagyobb a rend az érzelmek között. Az újratalálkozást ugyanakkor megnehezítheti a nők önostorozása is, mert ilyenkor felvetődhet bennük, hogy annak idején miért nem voltak erősebbek az anyai érzéseik, miért nem keresték korábban a gyereküket, miközben ugyanezt a kérdést a gyerek is felteheti magában. Tari Annamária úgy véli, az újratalálkozások sikere azon múlik, hogy az érintettek mennyire lesznek képesek megbeszélni az érzéseiket. Szerinte a spanyol pszichológusoknak mindenképpen komoly feladatot jelent majd, hogy segítsenek nekik feldolgozni a történteket.