Az óvodai beszoktatás és az óvodapedagógus szerepe: Tippek szülőknek és szakembereknek

Az óvodakezdés nagy kihívást jelent minden gyermek és szülő számára, hiszen a kicsi számos újdonsággal néz szembe, amikor bekerül egy új közösségbe. Fontos, hogy megkönnyítsük ezt a folyamatot a kisgyermek számára, és gondoskodjunk arról, hogy az óvodai beszoktatás zökkenőmentesen menjen. Bár az oviban az óvodapedagógusok mindent megtesznek a gyerekek fejlődése és a gördülékeny beilleszkedés érdekében, az is elengedhetetlen, hogy a kicsik megfelelő szülői támogatásban részesüljenek.

Mit szabad, és mit nem? A szabályok fontossága

„Fontosak a szabályok, hiszen ezek a gyermekek testi- és lelki épségét szolgálják” - kezdi Pintér Edit, a Szigetszentmiklósi Csicsergő Óvoda óvónénije. - „Kiscsoportban az otthonról hozott szabályok a kiindulópontok, amikből aztán nagycsoportos korra eljutunk odáig, hogy akár saját szabályokat is alkothatnak egy-egy társasjáték során. Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, mert mindent megengedünk neki, akkor annak a gyermeknek a beszokás is sokkal nehezebb lesz. Ha otthonról nem hozott olyan szabályrendszert, ami segíthetne neki eligazodni az új terepen, akkor nincs miből gazdálkodnia, folyamatosan falakba ütközik, és minden egyszerre zúdul a kisgyermekre.”

Legyen napirend!

Nem kell percre pontosan az óvoda rendjét követni, de legyen rendszeresség a kicsi életében! A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje. Délutáni alvás nélkül teljesen szétesik a nap végére a hároméves, mivel az oviban rengeteg új inger és zajhatás éri őt. Sokat segíthetünk a kicsinek, ha otthon kialakítunk egyfajta sorrendbeliséget, ami ismerős lesz számára az óvodában is. Ebéd után már ne legyen játék! Kézmosás, fogmosás után következzen a mese, aztán az alvás.

Az ovis „mantra”

A sorrendbeliség, és az időrendbeliség azért is nagyon fontos, mert a kisgyermeknek ez ad biztonságot. Ez által fogja megtanulni azt is, mikor érkezik érte anya vagy apa, hogy mennyit kell majd rájuk várni az óvodában. Kiscsoportban ez a mantránk: „megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya”. Célszerű, ha ezt az öt napirendi pontot a szülő is minden alkalommal elmondja a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.

Szoktassuk önállóságra a kicsit!

Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsíny helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. A kicsinek ezáltal sikerélménye lesz, másrészt nem kell megvárnia, míg a dadus néni őt is felöltözteti. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Sajnos nincs arra kapacitás, hogy mindenkit külön kikísérjünk, de természetesen ellenőrizzük, sikerült-e rendesen a tisztálkodás. A kisgyermek már 2 éves korától kaphat otthon feladatot, amit minden egyes alkalommal neki kell elvégeznie: terítésnél ő tegyen szalvétát az asztalra, vagy párosítsa ő a zoknikat. A lényeg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.

Jó érzésekkel kezdje a beszoktatást!

Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást. Az óvónénivel és az óvodával soha ne fenyegessük a beszoktatásra váró gyereket: ne mondjuk olyat, hogy „Na, majd megbüntetnek, ha ezt csinálod ott is!”, vagy „Mit szól majd az óvónéni, ha nem eszel szépen?” Mondjuk el helyette azt, milyen sokat játszhat majd, mennyire fogják szeretni őt, milyen érdekes meséket olvasnak majd neki lefekvés előtt. Az is lényeges, hogy a szülő is partnerként tekintsen az óvodapedagógusra, és bízzon benne, hogy gyermeke jó helyen, szeretetteljes környezetben tölti a napját. Előfordul, hogy feszültség támad a szülő és az óvónő között, hiszen különböző emberek vagyunk. Azonban ne a gyermek előtt adjunk hangot a nemtetszésünknek, hanem keressünk lehetőséget a vitás helyzet négyszemközti tisztázására.

Csak nyugodtan!

„Nálunk anyás beszoktatás van, és így a gyermek lépésről lépésre, általában 2 hét alatt beszokik. Ha ennél tovább elhúzódik, akkor annak a hátterében az áll, hogy az édesanya még nehezen engedi el a gyermekét. A gyermek érzi ezt a feszültséget, így nehezebb lesz az elválás. Fontos, hogy a gyermek és a szülő között egészséges kötődés és bizalom legyen. Ha mindez adott, akkor eredményes lesz a fokozatos beszoktatás: először csak 1 óra, aztán az egész délelőtt, aztán ott is ebédel, majd ott is alszik. A gyermek ebből azt érzi, hogy „Anya azt mondta, játszom egy kicsit és itt lesz, ebédelek, és értem jön, felébredek, és megyünk együtt haza. Akkor megbízom a helyben is, hiszen anya itt hagyott, és értem is jött, amikorra ígérte”. Nem jó sem a kisgyermeknek, sem a szülőnek, ha túl hosszúra nyúlik a reggeli búcsúzkodás. Az sem jó, ha folyton visszaszaladunk még egy ölelésre. Az a tapasztalatom, hogy amikor beveszem a síró gyermeket az édesanyától, egy picit még sírdogál az ölemben, aztán gyorsan a sok érdekes újdonságra terelődik a figyelme.”

Kapjon elég figyelmet otthon!

A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt. Sokat tehetünk a könnyebb elválásért azzal, ha nyugodtan telik a reggeli készülődés, a gyermek kipihent, és mi sem vagyunk feszültek. Ne sürgessük, ne hajtsuk a kicsit! A nyugodt lelkiállapot már jó alapul szolgál a reggeli búcsúzkodáshoz is. Igyekezzünk sok-sok figyelemmel és játékkal, ne pedig különböző programokkal bepótolni a külön töltött órákat! Kérdezzük őt arról, kivel játszott, mit játszottak? Mi tetszett neki a legjobban az óvodában? Volt-e valami, ami elszomorította?

Az adaptáció sikere nem csak a családon, a gyermeken múlik, óriási szerepe van a fogadó félnek is. Normális reakció, ha a nagy váltásra, az óvodába kerülésre a gyermek érzelmileg reagál. Az óvodákban az adaptáció megsegítését biztosító szakmai protokollok, bevált szokások nem biztos, hogy elégségesek egy adott, konkrét gyermek megsegítésére. Az életkor és a gyermek aktuális fejlettségi szintje gyakran nem fedi le egymást. Nemcsak az aktuális, belső fejlettségi szint tekintetében mutatnak különbséget az óvodát kezdő gyerekek. Más lehet az adott gyermek érzékenysége, mások rövid életének történései, megélt személyes tapasztalatai, mások a külső-belső erőforrásai, más az az otthoni háttér, ami segíti vagy éppen negatívan megterheli az ő adaptációját.

Óvodapedagógusok szerepe az adaptációban

Az óvodapedagógusoknak számos lehetőségük van a gyerekek segítésére az óvodába való adaptálódás terén. Az egyik a szülővel való hosszabb beszélgetés, interjú az intézménybe kerülést megelőzően. A másik mozzanat, ami szintén megelőzi az intézménybe kerülést, a családlátogatás. Ez is hihetetlen mennyiségű információt, benyomást nyújt a nevelőnek, amit nagyon jól tud hasznosítani az adaptációs időben, de még később is. A nehezen kialakuló adaptáció esetében előfordul, hogy a nevelő segítő akcióit nem is a gyermekre, hanem a szülőkre, a családra kell irányítani. Ám megéri az adaptációs folyamatba befektetett nevelő törődés, mert egészségesebb, vidámabb, nyitottabb gyerekek lesznek a csoportban.

Óvodai kezdő szett és a kreatív játékok

Az óvodai kezdő szett fontos szerepet játszik az óvodai beszoktatás során, ugyanis főként olyan kellékekből áll, amiket otthon is megtalálhatunk. Az óvodai felszerelés egy részét az ovik biztosítják a családok számára, azonban van néhány kellék, amiket nekünk kell magunkkal vinnünk. Az óvodai foglalkozások során gyakran előkerülnek különféle kreatív játékok, amelyek sokféle módon segítenek a gyerekek fejlődése során. Bizonyos óvodákban nem tudják megoldani az óvodai felszerelés kreatív elemeinek biztosítását.

tags: #ovodai #beszoktatas #ovodapedagogus