Te is többször vetted már észre, hogy a kisgyermeked szeret ”fejen állni”? Ennek az érdekes viselkedésnek az okai erősen neurológiai eredetűek, mondta el Dr.
Miért vonzza a gyerekeket a fejjel lefelé lógás?
Amikor fejjel lefelé van a gyermek, az egy módja annak, hogy tanuljon a testéről és azokról az érzetekről, amelyek abban a testhelyzetben érik. Amikor ebben a fejjel-lefelé testhelyzetben van a gyermek, az stimulálja a vesztibuláris rendszerét (az egyensúlyközpontját) - ez a test szenzoros rendszerének része, és segít meghatározni azt, hogy a test hol helyezkedik el az adott környezetben, a környezetéhez képest. A gyermek agya és vesztibuláris rendszere egy tanulási folyamatban vesz részt, amely magába foglalja a környezettel való interakciót, illetve a szenzoros és motoros kapcsolatok kiépítését az agyban. Azonban Creighton szerint emellett a fejjel lefelé néző testhelyzetnek megnyugtató hatása is lehet a gyerekekre.
Vannak gyerekek, akik az aktív játék közben választják ezt a testhelyzetet, míg mások megnyugtatónak találják pihenés közben. Ne felejtsük el, hogy a terhesség utolsó heteiben vagy hónapjaiban a gyermek fejjel lefelé van a szülőcsatornában - mondta a szakember. Dr. Mayra Mendez pszichoterapeuta szerint a kisgyermekkori számos szenzoros élmény közül a fejjel lefelé testhelyzet, a gurulás, az ugrálás és a futás különösen aktiválni tudják az agyi stimulációt. Érzelmi szempontból pedig a fejenállás nyugtató hatású, csökkenti a hisztit, és a dührohamokat.
A fejenállás lehetséges előnyei és veszélyei
A fejenállással kapcsolatban sok embernek vannak fenntartásai, és gyakran félve próbálkoznak a gyakorlattal. A fejjel lefelé lógás vagy a fejenállás nem természetes pozíció a testünk számára, viszont kivételes alkalmat kínál arra, hogy a gravitációt az előnyünkre fordítsuk. Fontos megjegyezni, hogy ilyen pózban túl sok időt eltölteni nem egészséges, tehát semmiképp se lógjunk fejjel lefelé huzamosabb időn át. A kulcs ebben az esetben is a mértékletesség.
Fejenállás közben a gerincünkre gyakorolt nyomás csökken, a gerincoszlop tehermentesül és megnyúlik, a gerincfolyadék keringése pedig megélénkül. Ez fokozza a rugalmasságot is. Ezek mellett a gyakorlat segít lelassítani a gondolatainkat, hiszen az egyensúly megtartása, illetve a szokatlan póz extra koncentrációt igényel. Tulajdonképpen afféle meditációnak is felfogható, éppen ezért remekül enyhíti a stresszt és a szorongást. Ez részben annak is köszönhető, hogy ilyenkor az agyunk megtelik oxigéndús vérrel. A fejenállás jót tesz az agynak, a keringésnek, a tartásnak és az immunrendszernek is. A gyakorlat továbbá remekül fokozza az agy vérellátását is. Fejenállás vagy kézenállás esetén a nyirokkeringés is felélénkül, ami nagyon jó hatással van az immunrendszerre.
Azonban a gyermekek esetében, különösen ha korai életkorban vagy nem megfelelő technikával történik, a túlzott fejenállás figyelmeztető jel is lehet. A nagyon korán, akár fél éves kor előtt felálló babák többsége például nem térdelésből áll fel, korábban soha nem térdelt, hanem karizomból kapaszkodó segítségével húzza fel magát fekvő helyzetből. Ennek az oka az izomtónus szabályozásának éretlensége. Előfordulhat, hogy hypotónia áll a háttérben vagy más módon tér el az izomtónus a szokásostól, tehát ilyen esetben mindenképpen érdemes korai fejlesztő szakemberhez fordulni. Az álláshoz még nincs elegendő izomzata, így a baba súlya a csontozatára terhelődik, ami huzamos álldogálás esetén a csontok deformitását (pl. okozhatja).
Mikor jelezhet problémát a "túl sok" fejenállás?
Vannak olyan gyerekek, akiknek semmi sem elég, állandó figyelmet kérnek. Fura pózokban ficeregnek, fejen állnak a kanapén, nem tűnik fel nekik, hogy tőlük más nem tud oda leülni. Valószínűleg a veleszületett temperamentum-beli sajátosságokon túl az éretlen idegrendszer is szerepet játszik abban, hogy ezeket a sajátosságokat tapasztalják a szülők. A gyermekük nem tud késleltetni, impulzív, szinte ’átlátszó’ a feje, ami eszébe jut, kimondja. Ez nem figyelemfelhívás, hanem egy mélyebb, veleszületett tulajdonság.
A szorongás testi tünetei gyermekeknél
A tartós és túlzott szorongás gyermekkorban hasonlóan hat a szervezetre, mint felnőttkorban. Sajnos vannak olyan gyermekek, akik nap mint nap rengeteget aggódnak, „stresszelnek” valamin. A folyamatos és hosszú időn át tartó aggodalmaskodás alattomos módon törhet felszínre, és előbb-utóbb megbetegíti gyermekünket. Vagyis a szorongás testi tünetei gyerekeknél pszichoszomatikus betegségek formájában is megjelenhetnek. Az aggodalmaskodás közben a gyermek elméje és teste is készenléti állapotba kerül, felpörög. Ebben az állapotban pedig teljesen elhatalmasodik rajta a szorongás érzése. A szorongás hatása a szervezetre tehát egyfajta gátló mechanizmusként is hat. A logikus gondolkodás lehetőségét lecsökkenti, és minden figyelmet, koncentrációt az aggodalom tárgya felé irányít. Ezáltal a gyermek észlelése „kihegyeződik” a félelmével kapcsolatos ingerekre. „Hiperérzékennyé” válik, és túlságosan magára veszi, ha visszautasítják, vagy rosszabb jegyet kap.
A folyamatos, túlzott mértékű szorongás úgy hat a szervezetre, mint a krónikus stressz. A túlzott mértékű szorongás túl sokáig tartja a gyermeket a készenlét állapotában, melynek következtében megnövekszik az ún. stresszhormon (kortizol) szintje, mely megemeli a vércukor- és a vérzsír-szintet. Ezek számos betegség, vagy testi tünet kialakulásához vezethetnek.
A gyermekek folyamatos aggodalmaskodására utaló testi tünetek:
| Testi tünet | Leírás |
|---|---|
| Romló étvágy | A szorongástól összeszűkül a gyomra, és megváltozhat az étvágya. |
| Emésztési problémák | Hasmenés, hasfájás, hányinger előfordulhat. |
| Túlzott nassolás | Ezzel próbálja pótolni a boldogsághormonokat, ami túlsúlyhoz vezethet. |
| Fáradtság, kimerültség | Az aggódás rengeteg energiát emészt fel. |
| Alvászavarok | Nehéz elalvás, éjszakai ébredések, rossz álmok, fáradt ébredés. |
| Romló teljesítmény | Koncentrációs és emlékezeti képesség romlása az aggódó gondolatok miatt. |
Tikkelés mint neurológiai tünet
A gyermekkori tikkelésről sokunknak van tapasztalata, valamilyen formájával szinte minden nap találkozunk, mégis sok tévképzet él róla, ami nehezíti felismerését, elfogadását és kezelését. A tik (vagy tic) egy speciális neurológiai tünetet jelent: lehet akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás - vagyis motoros tik; illetve hangadás - vagyis vokális tik. A tikkelés nem akaratlagos jelenség. Bizonyos élethelyzetek kifejezetten provokáló hatásúak, ilyen például az iskolakezdés. Az első tünetek legtöbbször egyszerű mozgásos tikek, melyek leggyakrabban az arcon és a fejen jelentkező rövid, szabálytalan mozgásokat jelentenek, de ritkán előfordulhatnak a vállakban, a törzsön, illetve a karokon is. Az akaratlan mozdulatok sokszor célszerűnek tűnnek. Az egyszerű motorikus tik formái nagyon enyhék, a leggyakoribbak a fej-nyak mozgásai: fejrázás, fejbiccentés, grimaszolás, nyelvnyújtogatás. Ezek akár izomrándulásokat, fájdalmat is okozhatnak. A tikkelés sem a gyermek egészségére, sem intellektuális képességeire nincs hatással.
Neurológiai problémák és fejlődésbeli elmaradások
A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. Dévény-torna) segíthet a fejlődés felzárkóztatásában.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha a testi tünetek mögött meghúzódó szorongás felismeretlen és kezeletlen marad, nő egy későbbi életkorban a szorongásos zavar, depresszív állapot vagy komolyabb testi betegség kialakulásának a veszélye! Mindenki szorong, ezért sokszor nem is vesszük komolyan, ha gyermekünk aggódik valami miatt. Igen ám, de nem mindegy, mennyi ideig és milyen mértékben rágódik egy-egy kihíváson, megmérettetésen. Az általános, vagy túlzott mértékű szorongás előbb-utóbb mindenkinél testi tünetek formájában is jelentkezik. Így jelez a gyermek szervezete, hogy valamin változtatni kellene.
Érdemes eddig már el sem jutni, de sokszor ezek a tünetek hívják fel a figyelmünket arra, hogy baj van. Ekkor fontos, hogy ha szükséges, életmódot változtassunk, és gyermekünket megfelelő megküzdő képességekkel vértezzük fel. Ha viszont a testi tünetek már megjelentek, mindenképp beszéljünk a gyermekorvossal, és a gyermekpszichológussal. Kérjünk tanácsot, tájékozódjunk. Zárjuk ki az orvosi okokat és foglalkozzunk a gyermek lelki egészségével is, ne csak a testivel!
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.
Hogyan segíthetünk gyermekünknek?
Szülőként számos módon támogathatjuk gyermekünket a kiegyensúlyozott fejlődésben és a stressz, szorongás kezelésében:
- Mozogjon minden nap! - Ez az egyik leghatékonyabb stresszoldó módszer. Találjuk meg azt a mozgásformát, melyet a gyermekünk a legnagyobb kedvvel végez. Sétáljunk, biciklizzünk minden nap. Hallgasson zenét, táncoljon, ugráljon rá.
- Étkezzen egészségesen! - A túl sok cukor, csokoládé, az energiaitalok és fekete teák, kávék felpörgethetik a gyermek szívét, ezáltal fizikailag valóban rosszul lehet.
- Beszélgessünk vele a félelmeiről! - Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, de bagatellizálni sem szabad. Mondja el, könnyebbüljön meg ezáltal, de menni kell, tenni a dolgunkat. Biztassuk, hogy hiszünk benne, szeretjük, minden rendben lesz!
- Tanuljon meg relaxálni! - A rendszeresen végzett relaxáció bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét. Megtanítja a testet és elmét ellazult állapotba hozni. Hatékony lehet a mély hasi légzés, a meditáció, a relaxációs zenék hallgatása, jógázás.
- Legyen baráti kapcsolata! - A szorongó gyerekek könnyen elmagányosodhatnak, mivel nehezebben oldódnak fel közösségben, nehezebben szereznek és tartanak meg barátokat. Figyeljünk erre oda, ne hagyjuk, hogy teljesen bezárkózzon. Legyenek külső, pozitív és támogató kapcsolatai!
- Vezesse le alternatív módon a benne lévő feszültséget! - Kézműveskedéssel, mozgással, zenehallgatással, írással, hobbi tevékenységek végzésével. Ezek növelik önbizalmát és én-hatékonyság érzését is.
- Ne figyelmeztessük a tikekre! - Fontos, hogy a gyereket ne figyelmeztessük, főleg ne szóljunk rá, hogy „hagyd már abba”, mert a gyermek nem tudja a cselekvését irányítani. Természetesen sokszor nehéz, de meg kell próbálni nem észrevenni a tüneteket.
