A szoptatás évszázadok óta az emberiség egyik legtermészetesebb és legfontosabb táplálási módja, amely mind az anya, mind a gyermek számára számos előnnyel jár. Azonban a szoptatás sikeressége és időtartama számos tényezőtől függ, melyek biológiai, pszichológiai és társadalmi eredetűek lehetnek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a szoptatást befolyásoló legfontosabb tényezőket, valamint a szoptatás és az intelligencia, valamint a kötődés közötti összefüggéseket.
A szoptatás és az intelligencia
1929 óta számos tanulmány vizsgálta a szoptatás és az intelligencia összefüggését, és a legtöbb arra a következtetésre jutott, hogy a szoptatott gyerekek IQ-ja magasabb. Éppen ezért a kutatók megvizsgálták az anya IQ-jának és más tényezőknek a szerepét, mégpedig részben klasszikus módszerekkel, részben testvérpár-analízissel. Az Amerikai Egyesült Államok 1979-es nemzeti nyomonkövető (longitudinális) ifjúsági felmérésének adatait használták: ebben a felmérésben részt vevő 3161 anya 5475 gyermekét vizsgálták.
A 35. A Peabody egyéni teljesítményteszt (PIAT) segítségével vizsgálták az 5 és 14 év közötti gyerekeket kétévente 1986-tól 2002-ig. A gyerekeket többször is vizsgálták, amíg a korhatáron belül voltak. A teljes PIAT pontszámot, valamint külön a matematika, olvasási képesség (szöveg/betű felismerés) és szövegértés pontszámait használták az elemzéshez.
Az első táblázatban a potenciális zavaró tényezőket láthatjuk a szoptatottsági állapotra lebontva. A szoptatott gyerekek nagyobb születési súllyal jöttek a világra és valamivel előrébb voltak a születési sorban (bár itt a szerzők megállapítják, hogy ez a család méretének növekedésével lehet összefüggésben). 1 SD-nyi növekedés az anya IQ-jában több mint megkétszerezte a szoptatás esélyét.
A második táblázat a szoptatásnak az értelmi képességekre való hatását mutatja, mind korrigálatlanul, mind pedig az egyes zavaró hatásokra korrigálva. Ha a zavaró tényezőkre nem korrigáltak, úgy találták, hogy a szoptatás 4.1 - 4.7 pont előnyt jelent a gyerekeknek. Ezt követően újra elvégezték a számításokat, ezúttal az anyai intelligencia kihagyásával (abból a célból, hogy szimulálják azokat a kutatásokat, amik figyelmen kívül hagyják a z anyai IQ-t, de egyébként jól megtervezettek).
A testvérpár analízis megállapította, hogy a szoptatás és az értelmi fejlődés közötti megfigyelt összefüggésért legnagyobb részben az anyai intelligencia felelős. Az otthoni környezet, az anya iskolai végzettsége, az anya életkora a gyermek születésekor, a születési sorrend, és a család anyagi helyzete mind független hatással bír.
Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat olyan gyermekek adatain alapul, akiknek a döntő többsége részben szopott (vagyis keverten táplálták) néhány hétig, esetleg hónapig. Valószínű, hogy ezek közül sok gyermek nem kapott klinikailag szignifikáns mennyiségű anyatejet (ill. szoptatást). Ez a kutatás egy szisztematikus osztályozási hibát tartalmaz, ami gyakori a csecsemőtáplálás hatásait vizsgáló tanulmányokban.
A szoptatás társadalmi és pszichológiai vonatkozásai
A szoptatás témája a mai napig zavarba ejtheti még egy lazább társaság résztvevőit is, a nők és a férfiak egyaránt belepirulhatnak a részletekbe. Vajon egy első gyermekes kismama hogyan küzdhetne meg szorongásaival, ha még a legkönnyedebb helyzetekben is tabu témának számít a szoptatás? Hogyan beszélgethetnénk így a félelmekről, megfelelési kényszerről vagy bűntudatról akár? A meghitt, természetes együttlétet nagyban megnehezíti a felbukkanó belső feszültség.
A rendszerváltás előtt Magyarországon a szoptatást általánosan obszcén, megbotránkoztató dolognak tartották, társult egy idegenkedő hozzáállás a témához. Csak és kizárólag zárt ajtók mögött, otthon elfogadható tevékenységnek tartották, és leginkább nők között lehetett beszédtéma. A mell, mint szexuális szimbólum jelent meg, a gyermek táplálását szolgáló rendeltetése akkoriban háttérbe szorult. Ezzel szemben a tápszeres etetés praktikusnak és könnyen kezelhetőnek tűnt, mindenféle „szégyellnivalót” nélkülöző megoldásnak tartották.
A 90-es évek közepétől a házasodási hajlandóság általánosan csökkenni kezdett, illetve későbbi életkorra tolódott. Egyre nagyobb számban jelentek meg a házasságon kívüli együttélési formák (pl. hosszantartó élettársi viszony). A tudatos gyermektelenség és a szingliség is vállalt értékké vált. A hagyományos családi élet felbomlott, és a válások száma is igen megnőtt. A jelen kor nem mutat fel a családok és a fiatalok számára nagy általánosságban elfogadott értékeket, mely alapján könnyebb lenne életvezetésre vonatkozó döntéseket hozni. Nincs egy vezérfonál, mely útmutatóként szolgálhatna, és ez a káosz a gyermeknevelés és a szoptatás köré csoportosuló kérdések esetén is jelen van.
A szoptatási énhatékonyság és a sikeres szoptatás tényezői
Az első gyermekét váró vagy nevelő édesanyát általában a környezete előszeretettel látja el hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal. A tapasztaltabb nők szüléssel, szoptatással kapcsolatos élményeiket osztják meg, az internetről áradnak a hasznos tippek, és a védőnő is bőven ellátja tudnivalókkal a szülőt. Felmerül a kérdés: kire hallgasson az ember lánya?
Shahla, Fahy és Kable 2010-es kutatása szerint az első 6 hónapban meghatározó körülmények lehetnek a következők: az anya belülről fakadó késztetése arra, hogy szeretne-e szoptatni, az anya saját szoptatási képességébe vetett önbizalma, és a társas támogatás, a támogató környezet. Tehát eszerint a kutatás szerint a szoptatáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos belső tényező: az, hogy az anya elhiszi-e, hogy képes lesz szoptatni a gyermekét. Ez a fogalom az énhatékonysághoz köthető, mely Bandura elmélete szerint azt jelenti, hogy az egyén mekkora önbizalommal rendelkezik bizonyos feladatok elvégzése kapcsán.
Kingston, Dennis és Sword (2007) kutatása szerint azok az anyák, akik a szoptatási képességükkel kapcsolatos önbizalomhiányról számoltak be, kétszer-háromszor hajlamosabbak voltak arra, hogy az általuk tervezett időnél hamarabb hagyják abba a szoptatást. Ertem, Votto és Leventhal kutatása szerint azok az édesanyák, akik már kezdetben sem voltak biztosak benne, hogy két hónap eltelte után még mindig szoptatni fogják a csecsemőjüket, hajlamosabbak voltak abbahagyni a szoptatást a szülés utáni első két hét során.
Természetesen nem azt állítjuk, hogy a szoptatás abbahagyásának kizárólag lelki tényezői lehetnek, illetve nem csupán önbizalom kérdése a folyamat. Hauck, Fenwick, Dhaliwal & Butt szerint például a szoptatás idő előtti befejezésének okai között szerepelnek az alábbiak: elégtelen tejellátás, csecsemőhöz kapcsolódó okok, fájdalom és diszkomfort, valamint érzelmi okok.
Megfelelő tudással, vagy szakember és korszerű szoptatási tanácsadás segítségével ki lehet küszöbölni mindezen problémákat. Nagyon kevés olyan eset van, amikor valóban elégtelen a tejellátás. Az anyatej akkor termelődik, amikor a baba szopizik, és minél többet szopizik, annál több tej fog termelődni. A fájdalom gyakran a rossz technika vagy a rossz mellre tétel, és mellretapadás következménye.
A szoptatás és a kötődés
A szoptatást és kötődést sok kutatás hozta már összefüggésbe, és ezek közül valóban sok arra az eredményre jutott, hogy a szoptató édesanyák és babáik között a kötődés erősödik. Azonban ezek a kutatások nem teljesen megbízhatók. Sokkal inkább az látszott körvonalazódni, hogy nem maga a szoptatás, hanem a baba igényei szerinti szoptatás az, ami segítheti a baba-mama kötődést. Tehát a válaszkész nevelés, a baba igényeinek felismerése és kielégítése erősíti a kötődést.
Amikor a szoptatás véget ér, az anyatej (akár saját akár más anyától való anyatej) rendkívül hasznos táplálék a gyermek számára, optimális a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, védelmet nyújt az akut fertőző betegségekkel szemben, csökkenti az allergia és a fiatalkori cukorbetegség esélyét, a nagy kockázatú, hajlamos gyermekeknél hosszú távon védelmet nyújt a magas vérnyomás és az elhízás ellen.
A szoptatás nem csak az anyatej tápértéke miatt fontos tevékenység. A baba és az édesanya gyengéd, összehangolt, intim együttlétéről is szól. Ebben az együttlétben a csecsemő számára létrejöhet egy biztonságot adó, megnyugtató légkör, mely az érzelmi fejlődésének fontos alapköveként szolgálhat. Ezekben a megosztott percekben lényeges az anya babájára hangolódása, ellazult, de fókuszált figyelme, melyben teljes elfogadással kaphatnak teret a gyermek igényei.
A szoptatás előnyei a CHILD Kohorsz Tanulmányból © AllerGen 2020
Összességében elmondhatjuk, hogy a szoptatásról még mindig keveset kérdezünk és keveset beszélünk, pedig fontos téma. Akár többgenerációs félelmek, frusztrációk, szégyen vagy kudarcos szoptatási élmények válhatnának kimondhatóvá és feloldhatóvá, ha többet kommunikálnánk róla. Fontos, hogy az édesanya támogatásra és nyitott fülekre találjon kétségei megosztásakor, és ne kelljen az ítélkező reakcióktól tartania.
tags: #szoptatast #befolyasolo #tenyezok