Alvás tekintetében a kisbabák máshogyan "működnek", mint a felnőttek. Megmutatjuk, mit tehet szülőként annak érdekében, hogy a csöppség álomba szenderüljön! Nem akar a baba aludni? Nyugtalanul alszik babája? Ön mindent megtett, kisbabája mégsem alszik, gyakran felébred és nappallá változtatja az éjszakát?
Sok apukát és anyukát foglalkoztat a gondolat, hogyan segíthetné elő gyermeke zavartalan alvását, hiszen az emiatt történő folyamatos éjszakai ébrenlétek a szülőkre is kihatnak. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kisbabák pont olyanok, mint mi, alvási szokásaik azonban jelentősen eltérnek. Ez téves konklúziókhoz vezethet, és olyan dolgok tűnhetnek szokatlan jelenségnek, melyek valójában egyáltalán nem azok. A szülői segítség legjobb módja, ha kitapasztaljuk gyermekünk alvási ritmusát - ez ugyanis nemcsak összetett, de folyamatosan változik is, különösen az első időszakban.
Ekkor az apróságok alvási ciklusa még fejlődő szakaszban van. Míg mi felnőttek könnyedén váltogatunk e ciklusok között, a kisbabák gyakran felébrednek. Emellett nem tudnak különbséget tenni az éjszakák és nappalok között, így éberebbek a kelleténél éjszaka. Ezt nevezzük felcserélt ciklusnak. Napközben ne aggódjunk a háttérzajok miatt. Az éjszaka történő interakciók számát igyekezzünk minimálisra csökkenteni.
A babákat és éjszakai alvásukat számos félreértés övezi: amíg a felnőttek nyolc órás alvási szakaszokban gondolkodnak, addig egy újszülött ritkán alszik egybefüggően négy óránál többet. Ezen a tényen fejlődésük miatt nem lehet változtatni, szervezetük ugyanis nem képes nagyobb mennyiségű élelem elraktározására, így gyakrabban jelentkezik náluk az éhségérzet. A csecsemők számára az éjszaka átalvása egyetlen alvási szakaszt jelent tehát, nem pedig egy teljes éjszakát. A jó hír az, hogy ezek a szakaszok idővel kitolódnak, és fél év elteltével 6-8 órásra is bővülhetnek. Egyébként mi magunk is felébredünk az alvási szakaszok között, annyi különbséggel, hogy azonnal vissza is alszunk. A babák esetében ez máshogyan működik: minél kisebbek, annál kevésbé képesek önmaguk megnyugtatására. Ahhoz, hogy el tudjanak aludni, gyakran a mi segítségünkre szorulnak.
Az alvási szokások egyénenként változnak és nagyban eltérhetnek az átlagtól. Egy újszülöttnek még nincsen kialakult alvási-ébredési ritmusa. Eleinte az anyaméhben megszokott ritmust követi, nem tudja mi a különbség a nappalok és éjszakák között, és nem tud alkalmazkodni semmilyen rutinhoz. Ritmusa természetes szükségleteken alapszik: a felriadáson, a táplálkozáson, az ébrenléteken, a pihenésen és az elalváson. Az alvással töltött órák száma esetükben 16-18 órára tehető, de 9 és 19 óra alvás között bármi előfordulhat. Ennek körülbelül a fele nappal történő alvás.
Egy babánál fokozatosan alakul ki az alvási-ébrenléti ritmus. Ekkor a babák alvási szakaszai rendszeresebbé válnak. Már csak nagyjából 14-15 órát alszanak, és egyre többet az éjszaka folyamán. A kicsik ekkor körülbelül 14 órát alszanak, ebből 11 órát az éjszaka folyamán, de még 6-8 órás egybefüggő alvás is előfordulhat, napközben két-három rövidebb szunyókálással egybekötve. Az első születésnap közeledtével a babák nagyjából 14 órákat alszanak.
A nyugtalan alvás a fejlődés része és nem jelenti azt, hogy a baba rosszul alszik, vagy nem szeretne aludni. Kisbabája még hangokat is ad ki alvás közben? Néha egészen egyszerű okai vannak annak, hogy a baba miért nem akar elaludni: például túl meleg van, kényelmetlenül érzi magát, vagy zavarja a pelenka. Gondoskodjunk arról, hogy a szoba hőmérséklete 18 és 20 fok között maradjon, érdemes kitapasztalni, hogy gyermekünk milyen melegben és milyen ruhában alszik a legjobban.
Elalváshoz alkalmasabb egy gyengéd fényforrás, mint a teljes sötétség. Reagáljunk bátran babánk szükségleteire, ne féljünk dédelgetni őt, amennyiben ezt igényli, hiszen minél kisebb, annál kevésbé tud igazodni a felnőttek igényeinkhez. Erősítsük a köteléket sok közelséggel és öleléssel!
Amennyiben a baba hirtelen növekedésnek indul, valószínű, hogy ez az alvását is negatívan befolyásolja. A fogzás körülbelül három hónap után kezdődik, mely sok babának okoz fájdalmat. Egyeseknek testük növekedése is kellemetlen ingerekkel jár. Ekkor várhatóan több táplálékra is szükségünk lesz, és ezt éjjelente gyakrabban is jelezhetik. Ha a kisbaba nem tud aludni, kólika vagy hasfájás is lehet a háttérben, például étel-intolerancia következtében. Nehéz szülések, vagy az anyaméhben töltött kedvezőtlen póz miatt csigolya- és porcfájdalom is előfordulhat. Ha ez felmerül, minden esetben egyeztessünk a gyerekorvossal!
Néhány dolgot egyszerűen csak el kell fogadni: ez egy fázis, és minden baba másképp "működik". Ha egy baba nem tud elaludni, az még nem azt jelenti, hogy rossz szülők vagyunk. Egy ilyen nehéz nap elfogadása többet jelent, mint az önostorozás, a szülők is emberek, nem lehet mindig minden tökéletes. Biztosítsunk szeretetteljes légkört a számára, ne kapkodjunk és ne érezzük azt, hogy az idő nyomása alatt állunk!
Próbáljuk meg kiszolgálni a kicsi szükségleteit napközben: etessük, ha éhes, babusgassuk amikor figyelemre van szüksége és játsszunk vele, amikor erre van igénye! Ez biztonságérzetet nyújt a babáknak, melynek köszönhetően könnyebben megy majd a relaxáció és elalvás. A pelenka cseréje tökéletes alkalom a cirógatásra és dúdolgatásra. Tipp: Használjon Pampers Aqua Pure törlőkendőt, amely gyengéd még a legkisebb gyermekek bőréhez is.
Bizonyos alvási szokásokat a genetika határoz meg, és ezeket nehéz megváltoztatni. Ebbe tartozik, hogy például a baba koránkelő típus vagy éjszakai bagoly, illetve, hogy mennyi alvásra van szüksége. Még ha az apróságok nem is tudják teljesen követni, a rendszeres szokások biztonságérzetet generálnak, a baba pedig fokozatosan hozzászokik egy éjjeli-nappali rutinhoz.
Adjunk egy keretet a napi struktúrának és fokozatosan szoktassuk hozzá a babánkat: adott időpontban történő kelés, állandó étkezési időpontok, szundi idő, programok, készülődés a lefekvéshez stb. Egy nyugodt esti rituálé lehetőséget nyújt a babának arra, hogy elbúcsúzzon a naptól. Az est közeledtével csökkentsük az őt érő impulzusok számát: vegyük lejjebb a fényeket, szüntessük meg a zajforrásokat, tegyük el a játékokat.
Ismerős mondatok? Tényleg rossz szokás, ha a baba csak segítséggel tud elaludni? Tényleg a Te hibád? Elrontottad? Szerencsére nem. Mit mondj, ha a fenti mondatokat hallod? Nem minden baba képes önállóan elaludni már újszülött kortól. Sok babának segítségre van szüksége ehhez. Majd ahogy fejlődnek a babák, alakul ki náluk is az önálló vagy kevesebb segítséggel történő elalvás, általában a második életfélév során. És még ebben a korban sem minden gyermekre igaz ez, hiszen minden baba egyedi ütemben fejlődik.
Semmi baj nincs a cicin alvással, ha az nem zavarja meg a baba pihenését, és nem ró túl sok terhet a szülőkre. Mindig egyénileg kell eldönteni, hogy mi a legjobb az adott család szempontjából. Ismerek egy csomó anyukát, aki cicin altatja a babáját. És emellett mindenki jól alszik a családban. És számos olyan babával is találkoztam, aki egyedül aludt el, mégis alvásgondokkal küzdött.
Az alvási szokások megváltoztathatók. Néha könnyebben, néha nehezebben. Ha már nem működik a régi megoldás, akkor újat kell találni. Azt, hogy a baba el tud-e aludni önállóan vagy sem, nem csak az anya viselkedése határozza meg. A jó alvás nem egyenlő az éjszaka átalvásával. Sok olyan szülő fordult már hozzám, akinek a babája nem jelzett éjjelente. De a nappali alvásokkal/az altatásokkal/a napirenddel/az alvás helyével vagy idejével mégis gond volt. Másrészről, számos baba a tanácsadás után is rendszeresen ébredt éjjelente. Nem a te hibád, de mindig tudsz változtatni, és nem minden olyan fekete vagy fehér, mint amilyennek elsőre látszik.
Miért nem alszik a baba? Lehetséges okok és megoldások
A kisgyermekkori alvászavarok okai leggyakrabban összetettek, nem egy valami okozza, hanem sokszor inkább több dolog együttjárása. Ez minden családnál egyedi lehet. Az alvásproblémák sok esetben természetesek lehetnek, következhetnek a gyerekek alaptermészetéből és összefügghetnek az őket napközben ért szeparáció tapasztalataival. Szerepet játszhatnak továbbá a szülők irreális elvárásai és a családban kialakult altatási szokások is.
Sok esetben a csecsemő/kisgyermek biológiailag meghatározott „genetikai öröksége”, alaptermészete (más szóval: temperamentuma) is szerepet játszik az alvászavarok kialakulásában. Vannak gyerekek, akik kezdettől fogva aktívabbak, ingerlékenyebbek, különböző ingerekre érzékenyebben reagálnak, nehezebben alkalmazkodnak, nehezebben megnyugtathatóak. Lehet, hogy alapvetően ilyen a természete, de az is lehet, hogy a születése körüli biológiai tényezők játszanak ebben szerepet. Mindez nagyon meg tudja nehezíteni a kisbabához való alkalmazkodást, hiszen egy ilyen kisbaba gondozása extrém erőfeszítést igényel - többemberes babák.
Ha az Önök babája is ilyen, a legfontosabb szem előtt tartani, hogy ezekről a helyzetekről senki sem tehet - sem a kisbabák, sem a szüleik. Ilyen esetben érdemes végiggondolni, hogy milyen segítségek állnak rendelkezésre, kik tudják „odatenni magukat” az új családért, fizetett vagy rokoni segítség formájában.
Minden családban lehetnek olyan helyzetek, amikor egy kisgyermeknek az érzelmi szükségleteit átmenetileg nehéz napközben kielégíteni. Vannak olyan időszakok, amikor egy baba/kisgyerek teljesen természetes és alapvető igénye, hogy több közelséget kapjon. Sok kisgyermek nappal nagyon is önállóan tevékenykedik, este, éjjel viszont „behozza” a hiányt, kéri a szülő közelségét. Ez természetes, és erre szüksége is van. Ilyen esetekben érdemes átgondolni, mit lehetne változtatni annak érdekében, hogy napközben is több figyelmet szenteljünk a kisgyereknek, milyen segítséget lehetne igénybe venni, mi az, amit életformánkon alakíthatunk?
Mennyire megbízható, kiszámítható a kisgyermeknek a környezete, az életmódja? Váltakoznak-e a gondozó személyek és ez mennyire tudható előre? Sikerül-e őt felkészíteni a változásokra?
A legtöbb családban a szülők alkalmaznak valamilyen segítséget a csecsemő vagy kisgyermek számára az elalváshoz. Az alvászavarokkal küzdő gyerekek abban különböznek a többi kisgyermektől, hogy sokkal több olyan segítséget vesznek igénybe, amely valamiképpen a szülő jelenlétét, aktív közreműködését igényli. Ilyenek lehetnek: szoptatás, cumisüveg, ringatás, hordozás, éneklés, szülői ágyba bevétel, mesélés, zenehallgatás, fülcimpa huzigálás, hajbirizgálás, simogatás. A nem alvásproblémás gyerekeknél viszont sokkal több olyan stratégiát figyeltek meg, amik inkább az önszabályozáson, nem annyira a szülő közreműködésén alapulnak. Ilyenek például az ujjszopás, önringatás, cumizás, rongyi vagy alvós plüssállat stb. Ilyen önirányította stratégiákat az alvásproblémákkal küzdő gyereknek csak kis hányada használ.
Időnként előfordul, hogy egy-egy használt stratégia egy-egy élethelyzetben és életkorban szükséges és indokolt. Az alvásproblémával küzdő csecsemők/kisgyerekek körülbelül háromnegyede élete első három hónapjában nagyon sírós kisbaba volt és nagyon sok megnyugtatást igényelt. Az alvásproblémás gyerekek körülbelül negyedénél később kezdődtek a nehézségek, valamilyen stresszes életeseményhez kapcsolódóan. Lehettek például különböző betegségek, oltások, kórházi tartózkodás, nyaralás, költözés. Az ilyen helyzetekben teljesen természetes, hogy egy kisgyerek közelségigénye megnő. Ami gyakran előfordul: egy adott időszakban természetes, szükséges és egészséges megoldási módok az idő elmúltával, a gyermek érésével, a helyzetek normalizálódásával szükségtelenné válnak, viszont fennmaradnak. A gyerekek hozzászoktak egy bizonyos megoldáshoz és a szülők is - a családi rituálé részei lettek, holott már nem szükségesek (extrém példát említve: hatéves gyereknek cumisüveg esti elalváshoz).
A szokás nagy úr, és a gyerekek is nehezen változtatnak rajta - főleg, ha ezekben a régebbi időszakokban (indokoltan) nem szereztek tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy máshogy is lehetne. Ha változtatni próbálunk, az nem lesz egyszerű, a gyerekek sírással, tiltakozással, dührohammal reagálnak, ha a szülők az alvási segítséget megvonják, vagy meg szeretnék változtatni. Nagyon nehéz érzések keletkezhetnek így a szülőkben: kétségbeesés, tehetetlenség, türelmetlenség, düh, kimerültség, bűntudat, ami nagyon rossz gyereknevelési tanácsadó tud lenni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az alvászavarok hátterében gyakran egy sokkal egyszerűbb ok áll, mint amit elsőre gondolunk. Legtöbbször a szülők egyszerűen irreális elvárásokkal rendelkeznek arról, hányszor is ébred egy kisgyermek éjjel, és hogy mennyi is a valós alvásigénye. A kisgyermekkori éjszakai ébredések körülbelül három éves korig teljesen természetesek és gyakoriak. A gyerekek alvásigényével kapcsolatban kevésbé szokott probléma lenni, ha többet alszanak, mint amennyit a szülők eredetileg „terveztek”. Ha egy csecsemőt vagy kisgyermeket túl gyakran, túl sokszor altatnak, ha túl sokat van ágyban, akkor az okozhat éjszaka ébredéseket, éjjeli teljesen éber állapotokat. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek alvásigényével kapcsolatban reális ismerettel rendelkezzünk, ami nem egyszerű. Miért? A valódi alvásigény felmérésében sokat segíthet az alvásnapló, amelyet szükség szerint szakemberrel áttekintve elemezhetünk. Gondoljuk végig az altatási idő és az ágyban töltött alvási idő hosszát, illetve azt, mennyit változott gyermekünk az utóbbi időben.
Időnként előfordul az is, hogy beálltunk egy jól működő egyensúlyra mondjuk három hónapos korában, de közben eltelt néhány hónap, és a gyermek igényei megváltoztak. Sokan már „kiolvasták a netet”, elolvastak jónéhány tanácsadó szakkönyvet a témában, esestleg alváscoachingon is jártak. Ezek mind hasznosak lehetnek, és sokat tudnak segíteni. Szülő-csecsemő konzulens segítségét akkor érdemes kérni, ha valamiért úgy tűnik, nincs több ötlet, nincs több megoldás, a helyzet pedig változatlan.
Rossz szokások vagy a fejlődés velejárói?
A baba magától nem szokik rá különböző dolgokra. Nincs olyan újszülött, aki „gyárilag” csak kakaóval tud elaludni, vagy csak tévénézés közben tud enni. Ezekre mi szoktatjuk rá őket. Abban a pillanatban jó lehetőségnek tűnik: a tévé megy, a baba végre eszik, mindenki boldog. Gyors és kényelmes. Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne keresd az instant megoldásokat!
Miért szoktattad rá? Miért nem szoktatod le róla? - a kérdés feltételezi, hogy a szülő rontotta el a babát, rászoktatta valami rosszra. Gyakran azonban egyáltalán nem erről van szó. Évezredeken keresztül gondolták úgy, hogy a gyerek tiszta lap, amire bármit írhatunk, szobor, amit bárkivé formálhatunk. Egész könnyen alkalmazkodik. Mi szülők sokszor félre is értjük ezt. Jól akarjuk csinálni, ezért olyasmire is rászoktatjuk a babát, amiről azt hisszük az ő igénye. Például csak rázogatva, cipelve, porszívó hangjára, hintában, autóban alszik el a baba, vagy csak a vajas kenyeret, a rudit és a pötidanont eszi meg. Ezek a mi kényszermegoldásaink. Rájövünk, hogy működnek, praktikusak, a gyerek végre alszik, végre megeszik valamit, megnyugszunk, hogy működik és rászoktatjuk őket. Sőt: magunkat is. Ezek a MI szokásaink. Nem kérte őket a gyerek, nekünk volt kényelmesebb, ezért választottuk. Ő meg elfogadta. De nem azért, mert más szerint már nem kéne felkelnie éjszaka, nem azért, mert szerinte már kanalasat/darabosat/pörköltet kéne ennie, elhagynia a szopit vagy ráülnie a bilire.
Mondjuk 1-2 hónaposan még nem okozott gondot, hogy a kicsi este 11-kor aludt el, ez nektek is jó volt így. De 3 évesen, amikor reggel oviba kell menni emiatt nem tudja kialudni magát, tehát muszáj változtatni rajta. (De elég csak akkor!)
A szülői mesterség nagy kérdése: mi az, ami a gyermek egyéniségéből, lényéből fakad? Olyan, ami válaszol? Ami szereti őt? Olyan, ami kivárja, amíg megérik, amíg megérti? Olyan, ami elvár, erőltet?
Az alvás egy érési folyamat, amit a kalóriabevitel csak kismértékben befolyásol. Ellenkezőleg, a legtöbb baba jobban alszik egyenletes alapzaj mellett. A fehér zaj segít elnyomni a hirtelen környezeti hangokat és az anyaméh biztonságos duruzsolására emlékezteti a csecsemőt. Bár a fogzás okozhat kellemetlenséget, ritkán ez az egyedüli oka a tartós alvásproblémáknak. Gyakran a mozgásfejlődési ugrások, a szeparációs szorongás vagy a nappali túlfáradás áll a háttérben.
A szigorú napirendnél sokkal fontosabb a rugalmas ritmus és a baba jelzéseinek követése. Ez az egyik leggyakoribb és legkárosabb tévhit. A túlfáradt baba szervezete kortizolt termel, ami megnehezíti az elalvást és nyugtalanabb éjszakákat okoz.
Nem, az önmegnyugtatás biológiai érettség kérdése. A baba nem tanul meg egyedül megnyugodni a sírás közben, csak feladja a segélykérést.
Igen meglepő, de gyakori jelenség. A csecsemők 20 százalékánál láthatjuk. Jellemző, hogy 6 hónapos korban kezdődik, és 2-4 éves kor közt végződik. Senki sem tudja, miért van, de létezik néhány általános ok. Furcsán hangzik, de megnyugtatásképpen ütögetik fejüket a kiságy rácsaiba, némelyek még négykézlábra állva hintáznak is, hogy el tudjanak aludni. A bólogatás a fájdalomra is enyhítő hatással van. Gyakran megfigyelhetjük fogzásnál vagy fülfájás esetén. Néhány kisgyerek a hisztizés során is földhöz ütögeti a fejét, hogy levezesse indulatait, mivel szavakkal azokat még nem képes kifejezni. Előfordulhat akkor is, ha magára akarja vonni a figyelmet. Ne szidjuk, ne büntessük meg érte! Még kicsi ahhoz, hogy a szokásain változtasson. Védjük meg a sérüléstől. Párnázzuk körbe a kiságyat, mert nekünk is jobb érzés, ha biztonságban tudjuk a kicsit. Időnként ellenőrizzük, hogy a kiságy rácsai nem lazultak-e ki! Mivel önszabályozó magatartás ritkán okoz sérülést, csak addig fokozza, amíg az nem fáj.
Ha a kisgyerek rágja a körmét, akkor legtöbbször fél valamitől. De más okok miatt is rághatja a körmét. Kíváncsiságból vagy unalomból, hogy levezesse a feszültséget, vagy egyszerűen rossz szokásból. A rossz szokások között ez fordul elő leggyakrabban, és ez az, ami a legtöbbször felnőttkorra is megmarad. Foglaljuk le a kezét. Adjunk neki gyűszűbábot, sípoló labdát, formálható játékot, hogy azzal foglalkozzon. Vágjuk mindig rövidre a körmét, hogy ne essen kísértésbe. A legjobb, ha nem veszünk róla tudomást, mert ez a cselekvés nem tudatos, amíg nem hívjuk fel rá a figyelmét. Figyeljük meg, mert néha a körömrágás, különösen, ha más rossz szokásokkal társul, feszültség jele lehet.
Miért alakul ki? Mert kéznél van… A kisgyerek kíváncsi vagy unatkozik, de történhet stressz levezetés miatt is. Gyakori allergiás, orrfolyós gyerekeknél is, mert állandóan az az érzésük, hogy tele van az orruk. Ha a szobában száraz a levegő, kiszárad az orrnyálkahártya, ez is az orrpiszkálásra késztetheti. Ilyenkor a levegő párásítása vagy a konyhasóoldatos orrszpré segíthet. Tanítsuk meg, hogyan kell orrot fújni a zsebkendőbe. A körömrágással ellentétben az orrtúrást nem szokták a gyerekek felnőttkorig folytatni.
Megnyugtatóan hat a csecsemőkre, már a méhben gyakorolta és tökéletesítette. Az ujját veszi igénybe, ha fáradt, beteg, unatkozik vagy nagy akadályokkal kell megküzdenie (bölcsőde, óvoda). Ezt használja elalváskor is. Ne aggódjunk, bár az eszünkbe jut, mi lesz a kicsi fogaival, állkapcsával, beszédével. A legutóbbi vizsgálatok szerint 5 éves korig biztonsággal szophatják ujjukat. Ez az a kor, amikor kezdenek előbújni a maradó fogaik.
Érdekes szokás, vannak, akik sose csikorgatnak, vannak, akik csak egy ideig - fogváltáskor, ha a kétféle fogtípus nem illeszkedik össze -, másokat egész életükben végigkísér. Felnőtteknél általában a stressz váltja ki, a kisgyerekeknél úgy tűnik, inkább hozzá akarnak szokni az új szenzációhoz, hogy kinőttek a fogaik. A csikorgató kisgyerek éjjel és nappal is csikorgatja fogait, de a szülők inkább az éjszakait szokták észrevenni, mert alváskor jobban összeszorítják állcsontjaikat, s így jobban hallatszik. Nem kezelik a fogorvosok a gyerekkori fogcsikorgatást, mert a tejfogak úgyis hamar kihullanak.
Tartsuk be a higiénés szabályokat. Tanítsuk meg, ha leejti a cumit, meg kell mosni, hogy nem szabad kölcsönadni másoknak. Néha ellenőrizzük, nem sérült-e a cumi, mert a leszakadt darabkák a torkán akadhatnak. Tereljük el a figyelmét, ugyanis a kisgyerek már csak unalomból és rossz szokásból cumizik. Vannak kisgyerekek, akik a biztonságérzés keresése miatt dudliznak. Ha úgy látjuk, hogy fél, aggódik, segítsünk neki megfogalmazni, hogy mi bántja.
A kisgyerek tele van kérdésekkel. Ahogy megtanulja, hogyan öntheti a gondolatait szavakba, eleinte sok hibát ejt, tele lehet a beszéde szünetekkel, nyögésekkel. Gyakrabban fordul elő, ha fáradt, izgatott vagy szomorú. Ez teljesen normális jelenség és hamarosan ki is növi. A valódi dadogás a kisgyerekek 5 százalékát érinti csak. Ilyenkor az első hangot hosszan mondja például: sssssikerül vagy ismételgeti. Lehet, hogy beszédre nyitja a száját, de elakad mielőtt bármilyen hangot is kiejtett volna. Ezzel egyidejűleg látjuk az arcán és állkapcsán a feszültséget, szemével is hirtelen félrenéz. A dadogásnak az értelmi képességekhez semmi köze, és nem feltétlenül pszichológiai probléma áll a háttérben. A feszültség, a megrázkódtatások (költözés, új közösség) ronthatják a dadogást, de nem ezek váltják ki. Hogyan segíthetnénk gyermekünknek? Várjunk. Akkor dadognak a kisgyerekek, de a felnőttek is, ha izgatottak, mérgesek, rosszul érzik magukat vagy kimerültek. Ha a kicsi csak ilyen esetekben dadog, s csak enyhén, ne aggódjunk, mert kinövi, ahogy belejön a beszédbe.
A mai csecsemők sokkal nyugtalanabbak, sokkal több velük a gond, mint nagyanyáink korában. Ennek pedig a legfőbb okozója a rohanó életforma, amiben élünk és amit próbálunk a csecsemőre is ráerőltetni. Az állandó rohanás az, hogy tökéletesen akarunk élni, minden szerepünknek teljesen meg akarunk felelni egyszerre nemcsak stresszesebbé teszi az anyákat, hanem a baba fejlődését sem támogatja, nem adja meg neki azt a biztos hátteret, amire szüksége van élete első éveiben. A problémák gyakran már a baba megszületése előtt jelentkeznek: a terhesség előrehaladtával egyre több pihenésre, lassuló életmódra lenne szükség, ezt azonban a várandósok többsége nem tartja be, szeretné bizonyítani, hogy ő még a terhesség alatt is képes ugyanarra, mint előtte. Aztán megszületik a baba és a családok szeretnék megmutatni, hogy ők ugyanúgy tudnak élni, mint előtte. Pedig gyerekkel nem lehet úgy élni, mint gyerek nélkül. Gyakran találkozom olyan anyukákkal, akik még csak 2 hete szültek, de már szeretnének néhány órát a baba nélkül tölteni. Miért? Igenis el kell fogadni, hogy az első hetekben-hónapokban a babának szüksége van anyára. Persze ettől még el lehet menni nyaralni, de a nyaralás alatt is ugyanúgy tartani kell a napirendet, ugyanúgy az alvás és az evésidők határozzák meg a család életét, mint otthon. A kisgyermek első 2-3 életévére mindenképpen ki kell szakadni a rohanásból, le kell lassítani.
Az a gond, hogy a baba idegrendszere minden információt magába szív és korunk állandó információáramlása sok a kicsi fejlődő idegrendszere számára. Ilyen például a háttér-tévézés (vagy háttér rádiózás), amit mi már észre sem veszünk, de a baba folyamatosan hallja a hangokat, figyeli a tévét, és ez az állandó inger idővel normálissá válik a számára. Nem az a gond, hogy rászokik a tévére, hanem, hogy innentől kezdve igényli az alapzajt és a csend zavarni fogja, ami például abban nyilvánul meg, hogy éjjel felkel és nem tud visszaaludni. Tipikus modern, városi-anya szokás az állandó program szervezés is. Ismerek olyan családokat, ahol a baba minden nap úton van, ezért már csak az autóban tud aludni, mert minden napra esik kirándulás, vásárlás, találkozó stb. Ezek a programok szükségesek és a baba fejlődése szempontjából is fontos, hogy hetente 1-2 alkalommal legyen valamilyen különleges program is, azonban az állandó rohanás, a rendszeres „felébresztem, mert különben elkésünk” teljesen összezavarja az állandóságra vágyó csöppséget, akinek rendszerességre és biztonságra van leginkább szüksége.
Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked.
