Azadeh Moaveni, az iráni-amerikai újságírónő, akinek korábbi munkái közé tartozik a „Rúzsfoltos dzsihád” is, egész életében két világ határán élt. Miközben zárt ajtók mögött iszlám hitben nevelkedett, barátai körében valódi kaliforniai lányként viselkedett, és nem sokat törődött szülőhazájával. Ez azonban megváltozott, amikor újságíróként először megérkezett Teheránba, ahol politikai lázítók és drogos partizók között kereste a helyét.
Ösztöndíjasként tanult a Kairói Egyetemen, majd a Los Angeles Times tudósítójaként az iraki háborút is végigélte. 2005-ben visszatért Teheránba, hogy lapját tudósítsa az elnökválasztásról. Látogatása ezúttal hosszúra nyúlt: egymásba szerettek a szintén külföldön tanult Arash-sal, és úgy döntöttek, hogy végleg Iránban telepednek le, és vágnak bele a családalapításba.
Az iráni mindennapok és a konzervatív fordulat
A könyv nem egy romantikus, keleti szerelmes történetről szól, hanem egy önéletrajzi események mögé bújtatott politikai-társadalmi elemzésről, kritikáról. Az ezredforduló utáni évek közéleti eseményei kerülnek előtérbe, és azoknak az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásuk. A konzervatív fordulat utáni iszlám teokrácia hétköznapjai azonban sok keserű tapasztalatot tartogatnak az ifjú pár és gyermekük, a kis Hurmazd számára.
A mollák vasszigorral tartatják be az iszlám társas érintkezésre, öltözködésre, viselkedésre vonatkozó szabályait. A nehéz gazdasági helyzet, a nők elnyomása okozta konfliktusokat is csak egy időre képes elfedni előlük az ország mesés keleti egzotikuma, a szorosan összetartó család. Ahogy Ahmadinezsád hatalomra került és megnövelte az iráni iszlám rezsim elnyomását, a politika, a kultúra, a család és a szakma minden fordulónál ütközik korlátozásokkal.
Személyes tapasztalatok és a diktatúra árnyéka
Moaveni, talán amerikai/iráni örökségének köszönhetően, különösen hatékonyan írja le az iráni életet egy olyan perspektívából, amely rezonál az amerikai olvasókkal. Tükrözi az iráni nép, akik gyakran nagyon modern nézeteket vallanak a diplomáciától a romantikáig, és az iráni kormány, a vallási diktátorok közötti szakadékot.
Azadeh számára számos megaláztatás érte úton útfélen: férfi rokon írásos beleegyezését kellett felmutatnia az esküvőhöz, állami szexuális felvilágosításon kellett részt vennie menyasszonyként. Kiborult azon, hogy a férje nem lehetett ott a szülőszobában, mert ott ez tilos. Kínként élte meg azt is, amikor letartóztatással fenyegették meg, mert túl rövid volt a kabátja, és nem fedte eléggé a testét.
A könyv részletesen bemutatja Ahmadinezsád elnökségének első éveit és annak hatását az emberek mindennapjaira. Láthatjuk, hogyan romlott a helyzet: a kisebb szabadságok, amelyek beszivárogtak az Iszlám Köztársaságba, egyre szűkültek. Bár Ahmadinezsád eleinte megnyitotta a futballmeccseket a nők előtt, ezt széles körű fellépés követte a női öltözködéssel kapcsolatban. A műholdas antennákat először udvarias rendőrök távolították el, később figyelmeztetés nélkül szétverték a háztetőkön.
Az újságírói munka nehézségei és a cenzúra
Moaveni szakmai helyzete is romlott. Az ijesztő kormányzati felügyelő, Mr. X, egyenesen veszélyessé vált. Iránban minden tudósítónak van egy kormányzati felügyelője, aki biztosítja, hogy a riporter ne mutasson be előnytelen aspektusokat az országról vagy vezetőiről a külvilág hírcsatornáinak. Mr. X megfélemlítéssel és fenyegetéssel vált gonosszá ebben az alattomosan előírt kapcsolatban.
A szerző nem jut egészségügyi információhoz, mivel a „Nők” (valamint más testrészek) Google keresésére vonatkozó webhelyek blokkolva vannak. A szülés minden aspektusa stresszel terhelt, egészen a gyermek nevének kiválasztásáig. Az esküvői szertartásnak és ünneplésnek is vannak aggályai. Iránban az esküvőszervezőknek további feladataik vannak. Lehet, hogy fizetniük kell a rendőrségnek, hogy barátaik és rokonaik együtt lehessenek (férfiak és nők) az ünnepléshez. Ha zenét vagy bort adunk a bulihoz, még több bonyodalom adódik.
Vegyes üzenetek Iránban az online szólásszabadsággal kapcsolatban
Az iráni társadalom kettőssége
A könyv rávilágít arra, milyen hihetetlenül megosztott és ellentmondásos lehet a mindennapi tapasztalat Iránban. Miközben a legszigorúbb öltözködési szabályokat alkalmazzák a nőkre, megengedik (vagy inkább nem tesznek lépéseket) az alkohol fogyasztását az illegális bárokban. Ez a feszültség az élet minden területén jelen van.
Moaveni a hagyományosan vallásos és a világi iszlám emberek hozzáállásáról is őszinte beszámolót ad, és részletesen elmagyarázza, hogyan formálta és még mindig nagyban befolyásolja az iszlám vallás az ország kormányzati aspektusait. Bár Moaveni sok nehézséggel szembesül iráni tartózkodása alatt, mégis nagy szeretettel viseltetik az iráni emberek, kultúra és csodálatos ellentmondásai iránt, ahol ma a legtöbb ember nem engedheti meg magának, hogy házat vegyen, de az orrműtétek könnyen és megfizethető áron elérhetők.
Memoirjának végén Moaveninek döntenie kell, hogy Irán valóban az a hely, ahol élni akarja az életét és fel akarja nevelni gyermekét. A végső döntése nehezen meghozott és szívszorító.
tags: #azadeh #moaveni #mezeshetek #teheranban