A sperma szerepe és a megtermékenyítés belülről

A meddőség a 21. század népbetegsége, az Egészségügyi Világszervezet szerint minden hatodik ember meddő világszerte, és a lakosság minden rétegét érinti ez a probléma. Magyarországon is a becslések szerint 200-300 ezer meddő pár élhet. A modern orvostudomány eszközeivel azonban ma már csaknem minden párnak lehet gyermeke - ilyen eszköz a mesterséges megtermékenyítés. Amikor felmerülnek a fertilitási problémák, hetekig tartó vizsgálatok után derülhet fény arra, hogy pontosan melyik az a beavatkozás, amely az egyéni eredmények alapján alkalmazható.

A termékenység átlagosan 18-tól 25 éves korig kimagasló, ezért a sikeres fogantatásra ebben az időszakban nyílik a legjobb lehetőség. A statisztikák szerint a 21 éves nők petesejtjeinek 90%-a kromoszómálisan normális és egészséges, ami nagymértékben növeli a várandósság esélyét. 25 éves kortól 30 éves korig a teherbeesés esélye kb. 25%, tehát a fogantatáshoz átlagosan 4 próbálkozás szükséges egy menstruációs ciklus alatt. Az ebben a korosztályban lévő párok jellemzően egy éven belül sikernek örvendhetnek. Az esély a 30. életév betöltése után sem csökken drasztikusan, továbbra is magas a várandósság esélye, de menstruációs ciklusonként már csak 20%-os eséllyel számolhatunk. A vetélés esélye valamelyest növekszik, de a harmincas évek közepéig még nem beszélhetünk drasztikus mértékű növekedésről. Az újabb fordulópontot a 35 éves kor jelenti, amikor a petesejtek minősége romlani kezd. Ekkor a teherbeesés esélye 10-15%-os, de még könnyedén összejöhet a fogantatás. 40 éves kor felett a petesejtek 90%-a már kromoszóma-rendellenes, ami lényegesen csökkenti a várandósság esélyét. Fontos megjegyezni, hogy az ultrahangvizsgálaton nem feltétlenül mutat jel kromoszóma-rendellenességre, ami szintén kockázatot rejt magában.

A természetes megtermékenyülés folyamata

A szülői gondoskodás időszaka jóval az utódvállalás előtt kezdődik, már a párválasztással. A szaporodás egyes lépései a tökéletes utód létrehozását szolgálják. Az embernél sincs másképp, amit újabban tudatos és felelős családtervezésnek hívunk. Induljunk ki onnan, hogy a leendő anya és apa már egymásra talált, most már csak ivarsejtjeiknek kell megtalálnia egymást. A megtermékenyülésnek ugyanis egyetlen feltétele az, hogy a hím és a női ivarsejtek egyesüljenek. Ennek természet adta útja azért is érdekes, mert sejtszinten is érvényesül egyfajta kiválasztódás.

A teherbeesés legnagyobb esélye a női ciklus termékeny időszakában, az ovuláció során áll fenn. A spermiumok élettartama a petevezetékben kb. 2 nap (48 óra), így a teherbeesésre leginkább az ovuláció előtti 1-2 nap és az ovuláció napja lehet a legalkalmasabb. Az együttlétet követően akár 5-10 percen belül is, de előfordulhat, hogy a fogantatás 1-2 napot is várathat magára.

Közösüléskor az ondóval a prosztata enzimei csaknem elsőként érkeznek a hüvelybe. Itt, a méhnyak határán ezek az enzimek az ondóhólyag hatóanyagai miatt megalvadt spermát oldani kezdik, s a kiszabaduló spermiumok elindulnak a nyakcsatornába. A spermiumok átlagosan 3 mm/perces sebességgel, az úgynevezett pozitív kemotaxis irányításával "száguldanak" a petevezető és az abban, tőlük 12-15 cm-re lévő petesejt felé. A pozitív kemotaxis nem más, minthogy a hímivarsejtek az "orruk után mennek"; a petesejt helyét jelző anyagok jelenlétét érezve abba az irányba haladnak - ezért "pozitív" -, amerre azok nagyobb koncentrációban vannak jelen.

Útjuk során a hímivarsejtek kívül-belül nagy változásokon mennek át. Ezen érési folyamat nélkül nem lennének képesek áthatolni a petesejt sejthártyáján. A változás első lépése a kapacitáció, amikor is megváltozik a hímivarsejt plazmájának szerkezete és sejthártyája: felszabadulnak rajta azok a kötőhelyek, amelyekkel képes lesz majd a peteburokhoz kapcsolódni. Anyagcseréje is megváltozik. Ez teszi lehetővé, hogy mozgása a hiperaktivitásig gyorsuljon. Mikroszkóp alatt jól látható, hogy a spermium farka nagyon gyors csapkodásokkal hajtja előre a spermiumot.

Az ejakulációkor távozó sokmillió hímivarsejtből csupán egynek, a legmegfelelőbbnek jut a megtiszteltetés, hogy behatolhat a petesejtbe. Ez az egy azonban nem nélkülözheti a többit. Mintha ösztönöznék egymást a versenyre. A hímivarsejtek kiválasztódásában szerepet játszik mozgékonyságuk, hogy milyen gyorsan szabadulnak ki az ondóalvadékból, hogy hogyan küzdenek meg a hüvely savasságával (míg a méhnyak enyhe lúgos kémhatása már segíti mozgásukat), hogy mennyit "csalinkáznak" a cél megtalálásáig, és még számos olyan tényező, amiről tán elképzelésünk sincs. A gyorsan érkező spermiumok közül egyszerre több is elkezdi ostromolni a petesejtet, itt is számít az "ügyesség" és gyorsaság.

A sperma és a petesejt egyesülése

A megtermékenyülés azzal veszi kezdetét, hogy a hímivarsejt eljut a petesejt (szekunder oocita) közvetlen közelébe. A petesejtet vékony tüszőhámsejt-réteg (corona radiata) veszi körül. A következő akadály az úgynevezett zona pellucida, melynek anyagát három speciális fehérje (glükoprotein) alkotja. E mögött rejtőzik végre a petesejt sejthártyája. A zona pellucida egyik glükoproteinje - ZP3 vagy spermium-receptor névre is hallgat - képes hozzákapcsolódni a spermiumok fejecskéjének receptormolekuláihoz. A receptor-kapcsolat létrejötte elindítja az úgynevezett acrosoma-reakciót.

Az acrosoma a hímivarsejt fejének elülső részén található, mintha a búbja volna. Ebből egyszerre olyan fehérjebontó enzimek szabadulnak fel, amelyek el tudják bontani a zona pellucidát alkotó fehérjéket. A hímivarsejt feje búbján újabb sejthártya-fehérjék bukkannak elő, ami a petesejt zona pellucidájának megfelelő fehérjéihez - nemes egyszerűséggel a ZP2-höz - kötődve megindítja végre a hímivarsejt és a petesejt hártyájának egybeolvadását. Először ennek kell lezajlania. Ilyenkor csak a hímivarsejt feje juthat be a petesejtbe, a középrésznek és a faroknak kint kell maradnia. Ez azért érdekes, mert a középrészben utazó mitokondriumok sem jutnak be a petesejtbe, tehát valamennyi sejtünk mitokrondriumait csak anyai ágon örökölhettük. S mivel ezeknek saját örökítőanyaguk, ún. mitokondriális DNS-ük van, ezek vizságaltával a tudósok arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy a ma élő emberek nagyon nagy valószínűséggel tényleg egyetlen ősanyától, "Évától" származnak.

Hátra van még egy lényeges lépés. A hímivarsejtek is úgy keletkeztek, hogy egy primer spermatocitából, aminek még 46 kromoszómája (azaz diploid) volt, először egy 23 kromoszómás (haploid) szekunder spermatocita, majd azokból 4 ugyancsak 23 kromoszómás spermatid keletkezett. Ez az állati ivarsejtekre jellemző osztódás (meiózis), amikor egy olyan testi sejtből, amiben kétszer van meg a teljes kromoszómakészlet, 4 darab egyetlen kromoszómakészletet tartalmazó, azaz (haploid) ivarsejt jön létre. Csakhogy petesejtünknél, a szekunder oocitánál még nem zajlott le a meiózis második osztódása. Miután ez is megtörtént, a petesejt és a spermium sejtmagja a zigóta közepére vándorol, és elindul a két sejt első közös akciója, a zigóta osztódása, melynek során a két mag kromoszóma-állománya összekeveredik egymással. Mindez - többek között - azért, hogy anya és apa egyaránt felfedezhesse kicsinyében a családi vonásokat. Sejtszinten a behatoló hímivarsejt dönt, hogy az új élet kisfiúként vagy kislányként érkezzen. A hímivarsejt befúródása a fogamzás.

A megtermékenyülés már a petevezető elején megtörténik, tehát egészen idáig eljutott a nyertes spermium. A tüszőrepedés után 20-25 órával már két sejtünk van, további hat órával később már négysejtes állapotban van a zigóta. Nyolcsejtes állapotig beszélhetünk embrionális őssejtekről, ekkor még bármely sejtből teljes embrió fejlődhet, s eddig a pontig előfordulhat, hogy egyetlen zigótából két embrió kezd el fejlődni. Ekkor születhetnek egypetéjű ikrek. Ezt követően a sejtek sorsa egyszer s mindenkorra visszafordíthatatlanul eldőlt, milyen szövetekké fejlődnek tovább, és ha valamelyik sejt leválik, ez is és a maradék is óhatatlanul elpusztul, mert nélkülözhetetlen, pótolhatatlan darabka tűnne el. Három nap múlva már 12-16 sejtes szedercsíra (morula) képződött, ami valóban úgy néz ki, mint a névadó gyümölcs. Majd a továbbdifferenciálódó immár több száz sejt egy belső üreget vesz körbe, ezért neve hólyagcsíra (blastula). Emlőskísérletekből kiderült, hogy a vándorló petesejt már önállóan kapcsolatba lép édesanyja szervezetével: A petevezető által kiválasztott anyagokat fölvéve saját anyagcserét folytat, minden bizonnyal táplálkozik, különben nem tudna osztódni. A hatnapos trofoblaszt immár eléri a méhet, és rendszerint annak hátsó falában igyekszik beágyazódni. A trofoblaszt a méhnyálkahártyába bolyhokat bocsátva rögzül, és a nagy találkozást követő hetedik napon bekövetkezik a beágyazódás (implantatio), hogy embrióvá és méhlepénnyé alakuljon. Ezután válik majd lehetővé a picinyke élet felfedezése és fejlődésének nyomon követése.

Férfimeddőség és az intrauterin inszemináció

A mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció) a meddőség kezelését szolgáló eljárások összefoglaló neve. Alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése, így olyan pároknak is megadathat a gyermekáldás, akik természetes úton nem tudnak gyereket nemzeni.

Klinikai indikációja:

• Minden meddő párnál akinél nem jön létre a terhesség 1 év rendszeres házasélet után első lépésként spermium vizsgálat javasolt. HA a spermium vizsgálat csökkent fertilitást igazol, tehát a spermiumszám 20 mill/ml kisebb, motilitás 40%-nál és a morfologia 5%-nál rosszabb, és a preparálást követően az összes mozgó spermiumszám több mint 2.5 mill/ml, ideális esetben min. 8-10 millió/ml.
• Magömlés rendellenességei esetén.
• Immunológiai okok miatt.
• Nem igazolt okok miatt.

A spermium DNS fragmentációs vizsgálat nagyon jó módszer azokban az esetekben is, mikor nem tudunk a sikertelen lombik eljárásokra magyarázatot adni. Ez főleg azon férfiakra vonatkozik, akiknél a hagyományos sperma vizsgálati paraméterek mindent rendben találtak. A SCSA (Sperm Chromatin Structure Assay) módszerrel a hímivarsejtekben lévő DNS állomány sérülését, töredezettségét vizsgáljuk. A hímivarsejtekben DNS információ egy nagyon speciális formában "csomagolva" található. Az információt hordozó DNS szálak külső és belső tényezők hatására sérülhetnek, töredezhetnek ezáltal az átadható DNS sérül, melynek következtében a várt terhesség elmarad, korai vetélés alakul ki, a lombik eljárások sikertelenek lesznek. A DNS sérülést az ún. oxidatív stressz okozza, ez egy összetett folyamat, mely során szabad oxigén gyökök szabadulnak fel és a DNS állományt károsítják. A szabad oxigén gyök felszabadulást okozhatnak a különböző férfi reproduktív rendszert érintő gyulladások, dohányzás, kor, táplálkozás, here visszértágulat, magas here hőmérséklet, alacsony antioxidáns szint és még nagyon sok tényező.

Hogyan alkalmazható ez a vizsgálat lombik ill. mesterséges megtermékenyítés esetén?

15 % alatti DNS fragmentáció esetén intrauterin inszemináció végezhető (IUI). Egy tanulmányban az inszemináció sikerességét vizsgálták különböző fragmentácós értékek esetén, IUI sikeressége 30% alatti fragmentáció során 19%-os volt, 30% feletti érték esetén csak 1.5%-os.

15-30% között DNS fragmentáció esetén in vitro fertilizáció ajánlott. Egy tanulmány szerint 25 % alatti fragmentáció esetén a terhesség 33%-os volt, 50% felett csak 13%-os IVF kezelés során.

30%-40% feletti DNS fragmentáció esetén intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) javasolt.

Természetesen a különböző módszerek kiválasztásánál még nagyon sok szempontot kell figyelembe venni.

A mesterséges megtermékenyítés típusai

A mesterséges megtermékenyítés az asszisztált reprodukció orvosi technikája, amelyet alapvetően akkor alkalmaznak, amikor egy pár a meddőséggel kapcsolatos nehézségek miatt nem képes utódokat nemzeni normál szexuális kapcsolat útján.

A mesterséges megtermékenyítés lehetővé teszi, hogy ésszerű erőfeszítéssel és befektetéssel megtapasztaljuk a terhesség fázisát, ami a pár (és különösen a nő) számára azt a nyugalmat nyújtja, hogy a terhesség folyamatát hasonlóan élvezheti, mint azok, akik nem igényelnek asszisztált reprodukciós módszereket.

Intrauterin inszemináció (IUI) - Méhen belüli mesterséges megtermékenyítés

Az inszemináció egy asszisztált reprodukciós eljárás, amely a mesterséges megtermékenyítési módok közül a legkíméletesebb. Méhszáj eredetű meddőség, vagy enyhe és középsúlyos endometriózis esetén javasolt az inszemináció, vagyis a méhen belüli mesterséges megtermékenyítés, más néven mesterséges spermafelhelyezés. A beavatkozás során spermát speciális technikával előkészítik, az inszemináció napján a méhbe helyezik. A mesterséges ondóbevitel során a tisztított hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, és a megtermékenyítés innentől minden egyéb tekintetben a szokott módon megy végbe.

A spermiumot laboratóriumban kezelik. „Mossák” vagy kapacitálják, hogy a spermiumokat elválasszák az ondófolyadéktól, és minél több mozgékony spermiumot nyerjenek ki. Ezzel a mosással vagy kapacitálással megakadályozzuk, hogy az ondófolyadék a méhbe kerüljön, mivel az irritálhatja azt, és növeljük annak lehetőségét is, hogy a spermiumok megtermékenyítsék a petesejtet. Ily módon a cél a spermiumoknak a méhbe való bejutásának utánzása a sikertelen kopulációval, és így a terhesség kialakulásának elérése. A mesterséges megtermékenyítést a méhnyakon keresztül végzik az orvosi rendelőben egy nagyon finom kanül segítségével. Ez mindössze néhány percet vesz igénybe. A sikeres mesterséges megtermékenyítéshez a petevezetékeknek átjárhatónak kell lenniük, és nem szabad elzáródniuk. Ezért ajánlott a megfelelő működésük ellenőrzésére hiszteroszalpingográfiát vagy hiszteroszonográfiát végezni.

Az inszeminációt a petesejt kilökődése (tüszőrepedés) ideje körül kell elvégezni, ehhez fontos a peteérés követése, vagy a sikeresség növeléséhez akár az ovuláció indukció is alkalmazható. A kezelés napján a férfi spermamintát ad, ezt a laboratórium feldolgozza, majd az orvos egy katéter segítségével bejuttatja a feldolgozott mintát a méhüregbe. Sikertelen beavatkozás esetén sincs szükség várakozásra a következő próbálkozásig, mindössze az a feltétele, hogy a petefészek és a méh megfelelő állapotban legyen.

Az inszemináció típusai spermium származása szerint:

• Homológ inszemináció (AIH): A kezelésben résztvevő pár férfi tagjának hímivarsejtjeit fecskendezik a méhbe. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a pár spermája alkalmas a nemzésre, de mind a nő, mind a férfi esetében olyan fiziológiai probléma áll fenn, amely lehetetlenné teszi a közösülés útján történő teherbeesést.
• Donor inszemináció (AID): Amennyiben a férfi spermája nem megfelelő minőségű a fogantatáshoz, vagy a nő egyedülálló szülőként szeretne teherbe esni, lehetőség van idegen (pl. spermadonor által adományozott) spermium használatával is elvégezni az inszeminációt. Az asszisztált terhesség ezen módszeréhez a férfi meddőség, Rh-összeférhetetlenség vagy örökletes betegségek átvitele esetén folyamodunk. Ezért az AID fő kedvezményezettjei a meddő párok, az azonos nemű párok és az egyedülálló anyák. A spermadonorokat nagyon szigorú módon választják ki; a spermamintákat nagyon szigorú minőségi ellenőrzéseknek vetjük alá, és a donorokat kimerítően tanulmányozzuk. Különösen fontos megjegyezni, hogy a spermadonor Spanyolországban teljesen anonim, így sem a páciens, sem a donor soha nem tudhatja meg a másik személyazonosságát.

Az IUI folyamatának fázisai:

1. Ovuláció ellenőrzése és stimulálása (spontán vagy provokált menstruációs ciklus).
2. Döntés a megtermékenyítés időzítéséről.
3. A sperma beszerzése (maszturbáció útján) és a sperma előkészítése.
4. Megtermékenyítés.
5. A luteális fázis támogatása.
6. A terhesség diagnózisának közlése (két héttel a megtermékenyítés után).

Milyen esetekben alkalmazható az inszemináció?

• A női oldalon nem található probléma, tehát az ivarszervek egészségesek és a szervezet is megfelelő állapotban van egy kisbaba kihordásához.
• A kivizsgálások a férfi esetében sem mutattak ki kóros eltérést a spermiogramban.
• A spermiogram kis fokban csökkent spermiumszámot, vagy a spermiumok nem megfelelő mozgékonyságát mutatta ki.
• Pszichés- vagy szervi eredetű ejakulációs képtelenség áll fenn.
• A pár szexuális kapcsolatának indokolt hiánya (pl. testi fogyatékosság).
• Méhnyak eredetű meddőség, amely genetikai okokra vezethető vissza, peteérési zavarokból ered, vagy nincs nyilvánvaló oka.
• Szeminogram változások.

Ötmilliós hímivarsejtszám alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba, öt- és húszmillió közötti spermaszámnál viszont már segíthet ez az eljárás. A normálisnak tekintett spermaszám húszmillió körül van, ez alatt beszélünk alacsony hímivarsejtszámról. Ha megfelelőnek bizonyul a férfi spermaszáma, emellett kellően mozgékonyak a hímivarsejtek, akkor vélhetően az ismeretlen eredetű női meddőség áll a gyermektelenség hátterében. Valószínűsíthető, hogy ilyenkor a méhnyakban termelődő ellenanyagok miatt nem tudnak feljutni spermiumok.

In vitro fertilizáció (IVF) - Lombikbébi-eljárás

Az in vitro fertilizáció szervezeten kívül történő megtermékenyítést jelent (az in vitro szó szerinti jelentése „üvegben”). Rövidítése IVF, és köznyelvben lombik programként, lombikbébi-eljárásként ismert. Több sikertelen inszemináció, hormonprobléma, komolyabb szervi eltérés, előrehaladott anyai életkor, gyenge minőségű spermakép, ismeretlen eredetű meddőség esetén ajánlott. A hagyományos mesterséges megtermékenyítés a jó spermiogrammal és elegendő számú petesejttel rendelkező párok számára alkalmazható. A petesejt leszívást követően a partner laboratóriumban feldolgozott spermiumát ideális, az emberi szervezetben lévőhöz hasonló körülmények között hozzáadják a petesejthez. Az embriológus 24 óra elteltével mikroszkóp alatt ellenőrzi, hogy megtörtént-e a megtermékenyítés. Az eljárásban részt vevő nők életkora a leginkább meghatározó tényező, hiszen - ahogy a természetes úton történő teherbeeséskor is - a 37 év alattiak körében nagyobb arányban figyelhető meg sikeres gyermekáldás.

IVF esetén a mesterséges megtermékenyítés menete:

1. Petefészek stimuláció: Ez időszak alatt a nő hormontartalmú készítményeket (injekciókat, tablettákat) kap, melyek hatására a szokásos havi egy petesejt helyett a petefészek több, megtermékenyítésre alkalmat petesejtet termel. A kezelőorvos mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze.
2. Petesejt-leszívás: Ezután következik a petesejt-leszívás, ami egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel történik, a hüvelyen keresztül. Altatásban vagy anélkül is végezhető és egy kisebb műtétnek felel meg, kb. negyedóráig tart, és utána haza is lehet menni.
3. Megtermékenyítés laboratóriumban: A laboratóriumban a petesejteket megtermékenyítik. Ez hasonlít a természetben is lejátszódó folyamathoz: speciális tápoldatban egymás közelébe helyezik a petesejteket és a spermiumokat.
4. Embrió fejlődése: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek.
5. Embriótranszfer (embrió visszaültetés): Az embriók számától, minőségétől és a páciens kórelőzményétől függően a visszaültetés a megtermékenyítést követő 2-3. vagy 5. napon kerül sor. A megtermékenyített petesejt méhbe való beültetése kb. 1-2 perces, minimális kellemetlenséggel járó eljárás, katéter segítségével történik. Mindig több embriót ültetnek vissza, az eredményesség növelése érdekében.

Intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI)

Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) az in vitro megtermékenyítési eljárás egyik fajtája. Magyarországon immár 20 éve alkalmazott módszer, amely kifejezetten azoknak a pároknak nyújt segítséget, akiknél a férfi spermaképe olyan értékeket mutat, amely arra enged következtetni, hogy természetes úton igen csekély esély van a megtermékenyülésre. Az eljárás során a petesejtet rögzítik, és egy igen vékony tű segítségével, mikroszkóp alatt fecskendezik bele az egyetlen spermiumot. Az eljáráshoz a petesejtet előkezelik, a sejtet körülvevő védőréteget különböző enzimekkel elvékonyítják. A spermiumot egy üvegkapillárisba szívják fel, ahonnan közvetlenül a petesejt belsejébe úsztatják, így elkerülhetetlen találkozás jön létre a két ivarsejt között. Az intracitoplazmatikus spermiumbefecskendezés egy olyan mikromanipulációs módszer, amelynek során minden petesejtbe egy spermiumot juttatnak be. Az ICSI-t egy speciális eszközön - mikromanipulátoron - végzik. Ez a módszer olyan párok számára javasolt, akiknél gyenge a spermiumok minősége, vagy olyan párok számára, akiknél kevés petesejtet sikerült leszívni. Egyes pároknál (súlyos spermatogenezis rendellenesség) elkerülhetetlen ennek a módszernek az alkalmazása.

Alábbi esetekben javasolt:

• Rossz minőségű spermiumok (nagyon alacsony spermiumszám, a mozgó spermiumok aránya 20% alatti, több mint 70% az abnormális spermiumok aránya, gyenge célirányos mozgás).
• Súlyos endometriózis.
• FSH magas szintje.
• Kevés petesejt.
• 40 év feletti életkor.
• Több sikertelen IVF kezelés.
• Azoospermia esetén: amikor az ejakulátumban egyáltalán nem található spermium - az eljáráshoz a heréből, illetve mellékheréből kinyert szövetből is használható spermiumokhoz lehet jutni.

PICSIA és MACS - Fejlett spermiumválogatási módszerek

A fiziológiás ICSI eljárás, a PICSI az ICSI továbbfejlesztett formája. Az eljárás során a spermiumok először egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hialuronsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, így az életképes spermiumok kötődni képesek hozzá. Így történik meg az optimális, legegészségesebb spermiumok kiválasztása, melyeket az ICSI módszerrel alkalmaznak a megtermékenyítéshez. A hialuronsav egy olyan anyag, amely körülveszi a petesejtet, és részt vesz a petesejt-spermium kötésben. A partner szervezetében a természetes megtermékenyítés során kiválasztódnak a spermiumok, amelyeknek minőségét többek között a petevezetékekben található mikroszkopikus akadályokon való áthaladással kell igazolniuk. Ez a természetes folyamat a laboratóriumban utánozható a mikrofluid sperma szelekcióval. Ennél a módszernél az ejakulátumban lévő spermiumokat egy speciális chipre helyezik, és a mikrocsatornákon keresztül spontán módon a megtermékenyítő médiumba jutnak. Ezzel a módszerrel nagyon kíméletesen lehet spermát nyerni az ejakulátumból anélkül, hogy az ejakulátum feldolgozásához szükséges további laboratóriumi eljárások terhelnék. A mikroszkopikus csatornákon történő szelekciónak köszönhetően nagyobb esélyünk van jó minőségű spermiumokhoz jutni, főleg sértetlen DNS-sel rendelkezőhöz.

A MACS (magnetic-activated cell sorting, magyarul: mágnesesen aktivált sejtválogatás) a spermiumválogatás fejlett módszere, amely eltávolítja a hibás, töredezett DNS-t tartalmazó spermiumokat. A programozott sejthalál során feleslegessé vált spermiumok egy különleges jelet viselnek a membránjukon. A MACS módszer során fémrészecskék kötődnek ehhez a jelhez, majd egy mágnes rögzíti őket. A mágnes szintén rögzíti és eltávolítja a pusztulásra szánt spermiumokat. A MACS módszernek köszönhetően nagyobb esélyünk van arra, hogy jó minőségű spermához jussunk, különösen ép DNS-sel rendelkezőhöz. A MACS-módszer a sérült spermiumokat mágnesesen megjelöli, és a mágneses mezőnek köszönhetően rögzíti is őket. A megmaradt egészséges spermiumok, amelyek átjutnak a módszerrel, használhatók inszemináció, IVF, ICSI eljárás során is.

Asszisztált hatching (AHA)

Vannak olyan esetek, amikor a petesejt megtermékenyítéséig a folyamat rendben zajlik, ám az embrió nem tud beágyazódni megfelelően a méhnyálkahártyán. Ehhez nyújt segítséget az asszisztált hatching. Az embrió körüli zona pellucida réteget mesterségesen (mechanikusan vagy lézerrel) megnyitják, így elősegítve az embrió jobb fejlődését. Az embriót olyan védőburok veszi körül, ami megvédi, miközben a sejt a petefészektől eljut a méhüregbe. Vannak olyan esetek, amelyek során az embrió nem képes áttörni ezt a burkot, ezért nem tud megtapadni a méhben, ami egy idő után a sejt elhalásához vezet. Az AHA eljárás során mechanikusan, kémiai úton, esetleg lézerrel segítik elő a burokrepedést, így a növekvő embrió már magától ki tud bújni, nagyobb eséllyel tud beágyazódni.

Alkalmazása:

• 35 éves kor felett.
• Két sikertelen IVF ciklus után.
• Ha a vizsgálatok kimutatták, hogy az embriót körülvevő üveghártya megvastagodott, azon kevés eséllyel tud áttörni az embrió.

Fagyasztott embrió transzfer (FET)

A fagyasztott embrió transzfer során a korábbi ciklusban vagy ciklusokban lefagyasztott embriókat felengedik, majd beültetik a méh üregébe. Az embriókat általában 5-6 napos állapotban fagyasztják le és így (-196 fokon) károsodás nélkül lehet őket tárolni, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag korlátlan ideig. A fagyasztás szóba jöhet akkor, ha a pár később is szeretne még gyermeket, vagy a termékenységet valamilyen küszöbönálló kezelés, betegség fenyegeti.

Mesterséges megtermékenyítés előtti vizsgálatok

Asszisztált reprodukciót megelőzően a nő és a férfi célzott kivizsgálása is szükséges. Férfiaknál az ondó laboratóriumi vizsgálata, kóros spermakép esetén hormonvizsgálatok és genetikai vizsgálatok is szükségesek. Nőknél a nőgyógyászati vizsgálat, hormonvizsgálat, belső nemi szervek vizsgálata, petevezeték átjárhatósági és méhüregi vizsgálat is szükséges. A fertőző betegségek szűrése mindkét félnél kötelező. A spermavizsgálatokhoz megfelelő mintagyűjtő edényre van szükség, melyet intézetünkben vagy gyógyszertárban lehet beszerezni. Egyéb „mintatartály” nem alkalmas eredményes spermavizsgálatra, így az ilyen mintát nem tudjuk feldolgozni. A vizsgálatok előtt 3-5 nap önmegtartóztatás szükséges, se több, se kevesebb.

A meddőség mai, modern diagnosztizálásának és kezelésének menete, hogy először elvégzik azokat a rutinvizsgálatokat, amelyek a meddőség konkrét kiváltó okának azonosítására szolgálnak. A meddőség okai között szerepelnek például a hormonális eltérések, a spermiumokkal kapcsolatos problémák vagy a petevezeték nem megfelelő átjárhatósága - ezeket az okokat először mind ki kell zárni, mielőtt mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoznának egy párnál. Ha sikerült beazonosítani az említett problémák valamelyikét, akkor ezeket az okokat kezdik el célzottan kezelni. Elsőként tehát nem a mesterséges ondóbevitel vagy a lombikbébi program jön szóba, hanem a női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése. Ha a meddőség kezelésében alkalmazott rutinvizsgálatok nem azonosítják a problémát, akkor részletesebb diagnosztikai eljárások következnek. Az egyik ilyen, orvosi indikációt követően végezhető eljárás a diagnosztikus laparoszkópia. A magyarul hastükrözésnek nevezett eljárás során a kismedence szerveit vizsgálják. Az endometriózis kizárólag laparoszkópiás eljárással, vagyis hastükrözéssel mutatható ki.

Ha a petevezetékek átjárhatóak, az esetleges szervi elváltozások kezelésre kerültek és hormonális úton a megfelelő menstruációs ciklust is sikerült beállítani, valamint a férfi spermaszáma is normálisnak bizonyult, akkor jelentősen megnő az esély a fogantatás természetes úton való megtörténésére. Ennek támogatása érdekében a meddőségi diagnosztikus orvos ultrahanggal is ellenőrzi a ciklus során, hogy megvan-e a megfelelő peteérés. Ha mindent rendben talál, a peteérés ultrahangos követésével pontosan meg tudja állapítani a tüszőrepedés várható idejét, amely időpontban a legnagyobb esély van a fogantatás bekövetkezésére. Ha néhány hónap alatt a peteérés (ovuláció) idejére időzített együttlétek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor a következő lépés egy reprodukciós centrum felkeresése.

Kockázatok és mellékhatások

Mesterséges megtermékenyítés esetén a nagyobb a többes terhesség kockázata. Ez még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget, ezért különös odafigyelést igényel. Ha túl sok embrió fogan meg, rontják egymás túlélési esélyeit - ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, így javítva a többi esélyét.

A mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben. Fontos tudni a petefészek-túlstimulálási szindrómáról is, mint lehetséges mellékhatásról. Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni.

Sikerráták

Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésünkre állnak hivatalos adatok, ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók kb. 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%.

Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban. Amit tudunk: az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

tags: #sperma #megtermekenyites #belulrol