Luteinizáló Hormon (LH) Laboratóriumi Információk és Jelentősége

A luteinizáló hormon (LH) a szaporító szervrendszer egyik legfontosabb hormonja. Az agyalapi mirigy (hipofízis) termeli, amely az agy alján található kis mirigy. Az LH-termelődés bonyolult szabályozás alatt áll, amelyben a hipofízisen kívül szerepet játszanak az ivarmirigyekben (petefészekben illetve herékben) és a hipotalamuszban termelődő hormonok is. A luteinizáló hormont (LH) a hipofízis elülső lebenyének sejtjei termelik a hipotalamusz által kiválasztott gonadotrop releasing hormon kontrolljának megfelelően. Az LH alapvető szerepet játszik mind a férfiak, mind a nők szaporodási folyamataiban, a normális szexuális funkciókhoz elengedhetetlen a jelenléte.

Az LH szerepe a női szervezetben

Nőkben az LH részt vesz a menstruációs ciklus szabályozásában és kulcsszerepet játszik az ovulációs folyamatban. Az LH váltja ki az ovulációt (tüszőrepedés, peteérés) és a szteroid (ösztrogén és progeszteron) produkciót a sárgatestben. Az FSH által érlelt tüsző további érését és középidőben a tüszőrepedést, az ovulációt váltja ki. Hatására alakul ki a progeszteron hormont termelő sárgatest a petefészekben. Az LH az érett petesejteknek a petefészektüszőkről való leválasztásáért, és a petevezetőbe való továbbításáért felelős hormon. A nők menstruációs ciklusa két fázisra osztható, a follikuláris és luteális fázisra, amelyben a ciklus közepén a follikulus-stimuláló hormon (FSH) és LH szintje meredeken megemelkedik. Az LH (és FSH) magas szintje a ciklus közepén tüszőrepedést vált ki. Egy kezdeti jelentős kiáramlást (a fokozott mértékű elválasztás, az ún. „LH-csúcs” a petefészekben lévő tüsző megrepedését és a petesejt kilökődését, az ovulációt idézi elő) követően két hétig kisebb koncentrációban, de folyamatos ütemben termelődik, ezáltal biztosítja a petefészkekben lévő sárgatest (corpus luteum) progeszteron termelését. A ciklus közepi emelkedés jól jelzi, hogy az ovuláció 24 óra múlva bekövetkezik.

Az LH szerepe a férfi szervezetben

Férfiakban az LH-termelés folyamatos, ami egyenletes tesztoszterontermelést biztosít a herékben. Az LH hatására indul be a herékben a tesztoszteron termelése, ami elengedhetetlen a spermiumok előállításához (spermatogenezis) és a másodlagos nemi jellegek (fokozott testszőrzet, férfiakra jellemző izomtömeg, mélyebb tónusú hang) kialakításáért felelős nemi hormon. Az LH szintje a pubertást követően stabil marad a férfiakban.

Az LH szerepe gyermekeknél

Gyermekekben az LH hatására indul meg a petefészkek és a herék fejlődése és a tesztoszteron termelése. A petefészkekben a tesztoszteron ösztrogénné alakul. Mindkét hormon a nemi fejlődésben játszik fontos szerepet.

A Luteinizáló Hormon (LH) Teszt

A luteinizáló hormon (LH) teszt egy kritikus diagnosztikai eszköz, amely méri a luteinizáló hormon mennyiségét a vérben. A szérum LH meghatározása nagyon hasznos a nők infertilitásának kivizsgálásában és kezelésében. Segíthet elkülöníteni az elsődleges petefészek működési elégtelenséget a másodlagos petefészek működési zavaroktól (amikor a petefészkek a hypophysis vagy a hipothalamus rendellenessége miatt nem képesek ellátni funkciójukat). A luteinizáló hormon teszt értékes diagnosztikai eszköz a reproduktív egészség felmérésére, valamint különféle termékenységi és hormonális rendellenességek diagnosztizálására.

Mikor szükséges az LH-szint mérése?

A vérszintjének ellenőrzése rendszertelen menstruáció vagy fogamzási nehézségek esetén szükséges. Az LH-szint mértéke azonban betegségek jele, illetve egyes állapotok jelzője is lehet:

• Agyalapi mirigy (hipofízis) betegségek
• Termékenységi problémák (meddőség, anovuláció)
• Szabálytalan menstruáció
• Perimenopauza vagy menopauza
• Korai vagy késői pubertás

Családtervezés esetén segítség lehet az LH-szint mérése a tüszőrepedés megállapítására.

Hogyan történik az LH-teszt?

A vizsgálathoz leggyakrabban a kar könyökhajlati vénájából vett vérminta szükséges. A teszt egy egyszerű vérvétel, amely a véráramban lévő LH szintjét méri. Az alkari vénából vett vért laborkörülmények között vizsgálják.

Felkészülés a vizsgálatra

• A teszthez általában nincs szükség koplalásra. A vizsgálatot nem kell éhgyomorra végezni.
• Nők esetében a teszt időzítése kritikus. Gyakran a menstruációs ciklus meghatározott napjain végzik el, hogy felmérjék az ovuláció időpontját. A ciklusfüggő női nemi hormonokat vizsgáljuk vérzési zavarok, illetve meddőségi problémák esetén. Az első vérvétel a menstruációs ciklus 3. napján történik, a második vérvétel a 21. napon. Amennyivel hosszabb vagy rövidebb a ciklus 28 napnál, a második vérvételt ugyanannyi nappal korábban vagy később végezzük. Fontos, hogy egy cikluson belül és az első vérvétellel kezdjük a női hormonvizsgálatot.
• Tájékoztassa egészségügyi szolgáltatóját az Ön által szedett gyógyszerekről vagy kiegészítőkről.
• A stressz befolyásolhatja a hormonszinteket, beleértve az LH-t is, ezért érdemes lazítani a mintavétel előtt.

Az eredmények értelmezése

A laboratórium megméri a vér LH-szintjét, és eredményt ad, általában literenkénti nemzetközi egységben (NE/L vagy IU/L) kifejezve. Az LH-teszt eredményeinek értelmezése a páciens nemétől, életkorától és a menstruációs ciklus szakaszától, valamint bármely más jelen lévő egészségügyi állapottól függ. A teljes referencia tartományon belül az LH szintje gyorsan fluktuál és megjelenése pulzusszerű. Egy napon belül ugyanazon betegtől egészen eltérő értékeket kaphatunk széles tartományban. Az értékelés és mintagyűjtés során figyelembe kell venni a cirkadián ritmust. Fontos szem előtt tartani, hogy az élettaninak ítélt LH-szint számos tényező függvénye (életkor, szexuális anamnézis és társbetegségek). Nők esetében a menstruációs ciklus napja vagy a menopauza is befolyásolja a hormonszinteket.

LH Referenciatartományok

Az alábbi értékek csak irányadók az élettani LH-szintekről nemzetközi egység/literben (IU/L) kifejezve. A referenciatartományok laboronként eltérők lehetnek!

Magas LH-szint

A magas LH-szint azt jelezheti, hogy a nemi szervek nem termelnek elég szteroid hormont, amely a reproduktív folyamatokhoz szükséges. Ez akkor jellemző, amikor a petefészkek és a herék ösztrogén- és tesztoszterontermelő képessége kimerült genetikai, autoimmun, sebészeti vagy élettani okokból. A nők emelkedett LH-szintje, különösen magas FSH-szinttel párosulva, policisztás petefészek-szindrómára (PCOS), korai petefészek-elégtelenségre vagy menopauzára utalhat.

Magas LH-szint okai lehetnek nőknél:

• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Nőket érintő gyakori állapot, amely enyhén emelkedett LH-szintet okozhat. Szabálytalan menstruációval és meddőséggel járhat.
• Primer petefészek működési elégtelenség: Ilyenkor az LH és FSH szintek emelkedettek. Oka lehet fejlődési zavar (petefészek hiánya, kromoszóma rendellenességek), petefészek működésének túlságosan korai megszűnése (besugárzás, kemoterápia, autoimmun betegség), vagy krónikus anovuláció (petefészek tumor, mellékvese vagy pajzsmirigy betegség).
• Menopauza: Menopauzában, amikor a petefészkek működése leáll, az LH szintek emelkedettek maradnak. Az életkor előrehaladtával, a menopauza idején - az ösztrogén és progeszteron hormonok szintjének csökkenésével párhuzamban - az LH szintje emelkedést mutat.
• Genetikai állapotok: A Turner-szindróma vagy a törékeny X-szindróma példa a magas LH-szinttel járó genetikai állapotokra.

Magas LH-szint okai lehetnek férfiaknál:

• Primer hipogonadizmus: Amikor a herék nem reagálnak az LH-ra, és nem tudnak elegendő tesztoszteront termelni.
• Klinefelter-szindróma: Példa a magas LH-szinttel járó genetikai állapotokra.

Alacsony LH-szint

Az alacsony LH-szint azt jelezheti, hogy az agyalapi mirigy nem termel elég LH-t ahhoz, hogy a szervezetben olyan változásokat „serkentsen”, melyek támogatják a szexuális fejlődést vagy a reprodukciót. Az alacsony LH-szint a felnőtteknél a legtöbbször az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz működési problémáit feltételezi. A rendellenes LH-szint befolyásolhatja az ovulációt és a termékenységet. Azok a nők, akiknél a hormonális egyensúlyhiány miatt rendszertelen vagy hiányzik az ovuláció, nehézségekbe ütközhet a teherbeesés.

Alacsony LH-szint okai lehetnek:

• Hipotalamusz diszfunkció vagy agyalapi mirigy alulműködés: A nők alacsony LH szintje hipotalamusz diszfunkcióra, anovulációra vagy agyalapi mirigy alulműködésére utalhat.
• Kallmann-szindróma: Ritka állapot, amely elégtelen tesztoszteron- és ösztrogéntermeléshez vezet.
• Funkcionális hipotalamikus amenorrea: Olyan állapot, melynek során a szabálytalan vagy kimaradt menstruáció a túlzott testmozgási szokásokkal függ össze.

Az alacsony LH-szint hátterében egyéb hormonális vagy központi idegrendszeri eltérések is állhatnak, ezért tartós panaszok esetén endokrinológiai kivizsgálás javasolt.

Kapcsolódó hormonok és egyéb vizsgálatok

Az LH mérést általában a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengely megítélésében használják. Gyakran az FSH-szinttel együtt vizsgálják, ugyanis a két hormon együttesen felelős a reproduktív funkciók szabályozásáért. A szérum gonadotropin meghatározásával különbséget lehet tenni a primer gonadális hipofunkció és a deficiens gonadális stimuláció között.

Follikulus-stimuláló hormon (FSH)

Az FSH a petefészek tüszőinek érését serkenti. Az FSH (follikulus-stimuláló hormon, tüszőérlelő hormon) egy nemi hormon, mely az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenyében termelődik. Az FSH indítja el a petefészek tüszők növekedését és kifejlődését. Koncentrációja a vérben a petefészek működésének fokával és az ösztrogén szinttel fordítottan arányos.

Progeszteron

A progeszteron, sárgatest hormon, a tüszőrepedés helyén kialakuló sárgatest (corpus luteum) termeli. Fontos szerepet játszik a terhesség létrejöttében és fenntartásában, de részben felel a női menstruációs ciklus szabályozásáért is. A cirkuláló progeszteron szint a ciklus első fázisában karakterisztikusan alacsony, majd a ciklus második fázisában folyamatosan emelkedik, és 5-10 nappal a középidős LH csúcs után eléri a maximumát (átlagos 28 napos ciklussal számolva kb. 21-22. napon). A korai terhesség során csökkent termelődése vérzést vagy vetélést is okozhat. Normál vérszintje a szexuális aktivitás, a libidó, a csontosodás, vázizomzat kialakulásáért is felel.

Ösztrogén

Az ösztrogén-család (ösztron, ösztradiol, ösztriol) tagja. Nőkben főleg a petefészekben és a méhlepényben termelődik. Megfelelő szintje szükséges a pete éréséhez, a fogamzáshoz és a terhességhez, valamint az egészséges csontállomány megőrzéséhez. Emellett a másodlagos női nemi jelleg, a csontosodás, a koleszterin szabályozás szintén függ a termelődésétől. Ezen kívül a koleszterinszint szabályozásában és a másodlagos nemi jellegek kialakulásában, fenntartásában is részt vesz. Terhesség alatt megnő az ösztradiolszint, mivel a placenta is termelni kezdi. Menopauzában szintje a vérben jelentősen csökken, az ismert változó kori panaszok megjelenését okozva.

Prolaktin

A prolaktint az agyalapi mirigy termeli. Szülés után jelentősen megemelkedik a koncentrációja a vérben, hatására az emlők átalakulnak és megkezdődik a tejelválasztás, a lactacio. Előfordul, hogy terhességtől függetlenül kezd fokozottan termelődni. Lényegesebb azonban, hogy a prolaktin gátolja a petefészek működését, blokkolja a tüszőrepedést. Ezért nem tudnak teherbe esni a szoptatós anyák. A tüszőérést gátló emelkedett prolaktin szint a meddőség és a PMS-premenstruációs szindróma egyik okozója lehet. Az emelkedett prolaktin szintet gyógyszeres kezeléssel lehet szabályozni. Laborvizsgálat mellett koponya MRI tudja igazolni a hipofízis mikroadenómát. Végső esetben műtéttel távolítják el az agyalapi mirigy daganatát.

Tesztoszteron

A tesztoszteront a női szervezetben kis mennyiségben kiválasztják a mellékvesék és a petefészkek. Befolyásolja a vázizomzat fejlődését és a testzsír eloszlását, ezen kívül csökkenti a nitrogén, a nátrium, a kálium, a klór, a foszfát és a víz kiválasztását a vizeletben.

AMH (anti-Müllerián hormon)

Fontos megemlíteni az AMH (anti-Müllerián hormont), melyet szintén a petefészek termel. Az ováriumok maradék/tartalék kapacitásának mérésére szolgál. Azaz a nők termékenységének fokáról nyújt tájékoztatást. Meddőség, korai menopausa, petefészek kimerülés esetén segít a diagnózis felállításában. Ha egy idősebb nő lombik centrumban jelentkezik, a kivizsgálás első lépésében az anti-Müllerián hormon szintjét vizsgálják. Ez tájékoztatást ad a petefészkek stimulálhatóságáról, azaz a tartalék kapacitásáról.

A női hormonszintek a menstruációs ciklus során állandóan változnak. A ciklusfüggő hormonok szintjét két vérvétellel vizsgáljuk. Az első vérvételnél teljes hormonsort vizsgálunk, amikor fény derülhet a hormonokat termelő mirigyek és szervek működéséből adódó problémákra, így általános képet kapunk a hormonháztartásról, illetve a szervi működésről, vagyis arról, hogy a méh képes-e befogadni az esetlegesen megtermékenyült petesejtet.

Laboratóriumi eredményei értékelése céljából feltétlenül keresse fel kezelőorvosát!

tags: #luteinizalo #hormon #peteeres #labor