Az elhúzódó szülés kihívásai és kezelési lehetőségei

Az elhúzódó szülés, különösen medencevégű fekvés esetén, számos kihívást jelent mind az anya, mind az újszülött számára. A nemzetközi szakirodalomban az elmúlt 20 évben különböző tanulmányok jelentek meg, amelyeknek a célja a tervezett császármetszés vagy a tervezett hüvelyi szülés eredményeinek bemutatása volt. Jelen áttekintés célja az elmúlt húszéves időszakból a legfontosabb cikkek összefoglalása és a függőleges testhelyzetben történő hüvelyi szülésvezetési módszerrel foglalkozó tanulmányok rövid bemutatása, Dr. Kovács Zoltán, Dr. habil. Siklós Pál, Prof. Dr. Hegyi Gabriella és Dr. Szőke Henrik munkája alapján.

A terminusban lévő (≥37. hét), egyes, egyszerű vagy tökéletes far-lábtartásban elhelyezkedő magzatokat váró terhes nők szülésével kapcsolatban a tervezett császármetszés vagy a tervezett hüvelyi szülés eredményeinek bemutatása kiemelt figyelmet kapott.

A Term Breech Trial (TBT) és következményei

A 2000-ben megjelent Term Breech Trial (TBT) vizsgálat eredményei döntően befolyásolták a szülészeti ellátást. A TBT a világ 104 országára kiterjedő legnagyobb, randomizált kontrollált vizsgálat volt, amelyben a terminusban lévő (≥37. hét), egyes, egyszerű vagy tökéletes far-lábtartásban elhelyezkedő magzatokat váró terhes nőket tervezett császármetszéses vagy pedig tervezett hüvelyi szüléses csoportba osztották.

A vizsgálatot korán befejezték, mivel a TBT-tanulmány eredménye az lett, hogy a tervezett császármetszéses csoportban a kombinált perinatális, neonatális mortalitás és a súlyos neonatális morbiditás szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a tervezett hüvelyi szüléses csoportban (1,6% vs. 5%). Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány alacsony perinatális mortalitású országokat magába foglaló ága nem talált különbséget a perinatális mortalitás tekintetében, azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a tervezett császármetszéses csoport neonatális morbiditás-eredménye (0,4% a császármetszéses csoportban versus 5,1% a hüvelyi szülésen átesett csoportban).

A tanulmány következtetése szerint „a tervezett császármetszés kedvezőbb terminusban a medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzatok számára, mint a tervezett hüvelyi szülés”. E kutatás hatására a császármetszés vált világszerte a standard módszerré a medencevégű fekvéses szülések befejezésénél, kivéve a norvég és francia szülészeti ellátást, ahol nem változtattak a szülészeti ellátáson a TBT hatására.

Utánkövetéses vizsgálatok és a TBT kritikája

2004-ben a TBT kutatócsoportja megjelentetett egy utánkövetéses (follow-up) tanulmányt, amely során azt találták, hogy a kétéves utánkövetésben részt vevő ellátási központokban (többnyire magas szintű egészségügyi ellátással és alacsony perinatális mortalitással rendelkező országok) nem volt szignifikáns különbség a mortalitás vagy megkésett idegrendszeri fejlődés tekintetében a császármetszéssel vagy hüvelyi úton születettek között. Egy 2018-as finn tanulmány 8374 négyéves korú kisgyermek utóvizsgálata során megerősítette, hogy nincs különbség a szülés módjától függően.

A TBT-tanulmányban felmerülő hibák/korlátok az alábbiak voltak:

• Nem megfelelő esetkiválasztás és szülés alatti észlelés.
• Különböző felkészültségi szinttel rendelkező szülészeti osztályok egyazon csoportba sorolása.
• A hosszú távú neurológiai károsodás helyett a rövid távú neonatális morbiditás helyettesítő markerként történő használata.

A TBT-tanulmányban nem volt kritérium a vajúdás megkezdése előtt, illetve a vajúdás korai szakaszában ultrahangvizsgálat elvégzése, ami miatt előfordulhatott, hogy nem kerültek felismerésre a placentaelégtelenség miatt intrauterin retardált magzatok. A tanulmány tapasztalatai alapján az alábbi stratégiák növelik az időre született, medencevégű fekvésű magzatok esetén a szülés biztonságát:

• A magzati súly ultrahangos meghatározása az esetleges abnormális magzati fejlődés detektálása érdekében.
• A magzati fej helyzetének ellenőrzése.
• A medencevégű fekvés típusának meghatározása és a vajúdás haladásának szoros követése.

Perinatális mortalitási eredmények vizsgálata

A PREMODA-vizsgálat és a TBT-tanulmány alacsony perinatális mortalitású országokat magába foglaló ága nem talált különbséget a medencevégű fekvésben, terminusban lévő magzatok perinatális mortalitása tekintetében a tervezett hüvelyi szülés és tervezett császármetszés esetén. Azonban egyik tanulmány sem volt elég nagy esetszámú ahhoz, hogy akár kis különbséget is kimutasson.

A TBT publikálása óta skandináv és holland nemzeti regisztereken alapuló tanulmányok a perinatális mortalitás növekedését igazolták tervezett hüvelyi, medencevégű fekvéses szülések esetén a tervezett császármetszéses csoporttal szemben. Összesítve, a perinatális mortalitási rizikó a tervezett hüvelyi szüléses csoportban 0,8-1,7/1000 volt, a tervezett császármetszéses csoportban pedig 0-0,8/1000.

Egy 2005-ös holland népegészségügyi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a TBT hatására a császármetszés aránya 50%-ról 80%-ra emelkedett medencevégű fekvés esetén, a perinatális mortalitás csökkenése pedig egyaránt megfigyelhető volt a császármetszések és a hüvelyi szülések esetén. Mindez a körültekintőbb várandósszelekciónak volt köszönhető.

Újszülöttek sérülései szüléskor

A tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szülés nagyobb rizikót jelent a perinatális sérülések tekintetében, mint a tervezett császármetszés. Azonban a rövid távú traumák gyakran megoldódnak, ráadásul a tartós sérülésekre vonatkozó megbízható adatok hiányoznak. A brachiális plexusz sérülése az egyik legjelentősebb a nem központi idegrendszert érintő traumák közül, előfordulási aránya 1/1000 szülés lehet a tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szüléses csoportban. A tartós nemi szervi sérülés ritka, és az elhúzódó vajúdással függ össze.

Megfigyelésen alapuló vizsgálatok

A medencevégű fekvéses szülésekkel kapcsolatos kanadai és angol irányelvek egyre inkább támogatják a megfigyelésen alapuló retrospektív tanulmány mint kutatómódszer alkalmazását. Számos megfigyelésen alapuló tanulmány támasztotta alá, hogy a tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szülés eredményesen kivitelezhető, és ezek a tanulmányok a tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szülés támogatását fogalmazták meg.

Fontos kiemelni, hogy e tanulmányokat olyan centrumokban készítették, ahol a tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szülés rendszeres rutingyakorlat, és éppen ezért a szülést megelőző és a szülés közbeni kritériumok követelményei kidolgozottak.

2006-ban, a TBT-tanulmányra válaszul, Goffinet és szerzőtársai megjelentették a PREMODA-tanulmányt, amely egy multicentrikus, deskriptív tanulmány négyszer nagyobb esetszámmal, mint a TBT. A szerzők prospektív adatgyűjtést végeztek egy év alatt, 8105 nő bevonásával, 174 centrumban, Belgiumban és Franciaországban. A rövid távú eredmények ugyanazok voltak - perinatális mortalitás vagy súlyos neonatális morbiditás - mint a TBT-tanulmányban.

Homeopátiás megközelítés az elhúzódó szülés támogatására

Az elhúzódó szülés, mint komplex élettani folyamat, egyéni mérlegelést igényel, és a bizonyítékokon alapuló orvoslás mellett egyre inkább szerepe lesz a páciens igényeihez alkalmazkodó, ún. individuális kezelési módoknak is. Ehhez nyújt segítséget a kézikönyv, amely ajánlott mindazoknak, akik a szülés körüli teendők ellátásáért felelnek (szülészorvosok, bábák, dúlák, védőnők), továbbá az érdeklődő várandós nőknek és mindazoknak, akik a szülés folyamatával mélyebben szeretnének megismerkedni.

A természetes, szelíd gyógymódok, mint a homeopátia, segítséget nyújthatnak a várandósság alatti gyakori problémákra és a szülés folyamatának támogatására. A homeopátiás készítmények támogatják és gyorsítják a védekező immunrendszer munkáját, és megfelelően alkalmazva nincs mellékhatásuk, szedhetik kisgyerekek, kismamák és idősek is. A természetes alapanyagból készült hígított gyógyszerek olyan információkat továbbítanak, melyek segítségével a szervezet öngyógyító folyamatai indulnak be.

Homeopátiás szerek szedésének szabályai és javaslatok

A gyógyszerek többnyire golyócskák vagy tabletták formájában kerülnek forgalomba. Nyelv alá téve kell elszopogatni őket, a száj nyálkahártyájáról szívódik fel a hatóanyag, ezért a szer bevétele előtti és utáni fél órában enni, inni, fogat mosni, dohányozni nem tanácsos. A mentol, kámfor és egyéb aromás anyagok, illóolajok használatát kerülni kell, mert ezek ellensúlyozhatják a gyógyszerek hatását.

• Hígítás jele: 5 CH, C5, D2-D6 - Adagolási javaslat: 3-4x5 golyó naponta.
• Hígítás jele: 9 CH, C5, 15 CH, C15, D12 - Adagolási javaslat: 2-3x5 golyó naponta.
• Hígítás jele: 30 CH, C30, D30 - Adagolási javaslat: 1-2x5 golyó naponta.
• Hígítás jele: 200 CH, C200, D200, LM, M (C1000) - Orvosi javaslatra szedhető, az adagolás egyénre szabott.

Szülés - Homeopátiás támogatás

Vajúdás alatt

Vajúdás alatt közepes (30 CH, C30) erősségben szedhetők az alábbi szerek, a tágulást segítő szereket az éppen tapasztalható tünetek szerint választjuk ki. Kivétel a Caulophyllum, ami alacsony hígításban (5CH, D4) általánosan szedhető méhnyak lazító hatása miatt.

• ARNICA MONTANA: Vajúdás kezdetén, 1 adag, a vérzékenység csökkentésére.
• CAULOPHYLLUM („homeopátiás Oxitocin”): Oxitocinra nem reagáló fájásgyengeség, túlhordás, idő előtti burokrepedés esetén segíti a méhszáj tágulását.
• PULSATILLA PRATENSIS: Rendszertelen fájás, ferde-, farfekvés esetén indokolatlanul fájdalmas méhösszehúzódások, álmosság a vajúdás alatt.
• CIMICIFUGA RACEMOSA / ACTEA RACEMOSA: Fájásgyengeség, merev méhszáj esetén, hisztérikusan sóhajtozó, zajra érzékeny vajúdó.
• GELSEMIUM SEMPERVIRENS: Ernyedt fájásgyengeség, merev méhszáj, megrekedt szülés esetén általános izomgyengeség, előzetes szorongás a szülés miatt.

Kitolási szak elején

• ARNICA MONTANA (1 x 5 golyó): A méhvérzés csökkentésére.

A magzat megszületése után

A felsorolt homeopátiás szerek kiegészítő terápiaként, közepes (30 CH, C30) potenciában javasoltak.

• Ha nem válik le a lepény: CIMICIFUGA RACEMOSA / ACTEA RACEMOSA, CAULOPHYLLUM, SEPIA OFFICINALIS, PULSATILLA PRATENSIS.
• 2 órával a szülés után: STAPHYSAGRIA (1 adag) - Húgycső sérülés helyreállítása, fájdalomcsillapító, feszültségoldó.

Gyermekágy

• BELLIS PERENNIS: 3-5 napig („a kismedence Arnicaja”) különösen nehéz szülések után.
• Fertőzésveszély esetén: ECHINACEA (Echinacea angustifolia) - 10 napig.
• Vérveszteségnél: CHINA RUBRA - fokozott folyadék- vagy vérvesztés esetén.

A könyv nemcsak hallgatóknak, de az őket irányító szakembereknek, sőt a fiatal, pályakezdő kollégáknak is ajánlott. Ajánljuk mindazoknak, akik a szülés körüli teendők ellátásáért felelnek (szülészorvosok, bábák, dúlák, védőnők), továbbá az érdeklődő várandós nőknek és mindazoknak, akik a szülés folyamatával mélyebben szeretnének megismerkedni. A női test ösztönösen képes a szülésre.

tags: #az #elhuzodo #szules #kezikonyve