Az abortusz témája világszerte megosztja a társadalmat, és számtalan vita tárgyát képezi vallási, demográfiai, erkölcsi és egészségügyi megközelítésből is. Az abortusz egy gyakori beavatkozás, mégis tabunak számít, amit számtalan félreértés övez a folyamatot és az érzelmi hatásokat illetően. A becslések szerint a világon minden 4 terhességből 1 abortusszal végződik.
Tévhitek és tények az abortuszról
Gyakori tévhit, hogy az abortusz szigorítása meggátolja a népességfogyást. A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy az abortusztilalom nem vezet népességnövekedéshez, hiszen nem befolyásolja a nők gyermekvállalási kedvét. Azokban az országokban, ahol az abortuszt betiltották, nem nőtt meg a születések száma. Összehasonlítva a világ különböző régióinak abortuszrátáit, az arányok nagyjából egyenlően alakulnak tekintet nélkül arra, hogy a jog mennyire megengedő.
Szintén elterjedt nézet, hogy aki abortuszon esik át, az felelőtlen. A KSH adatai szerint azonban az abortuszon átesett nők jelentős része már anya, így pontosan tisztában vannak azzal, mivel jár egy terhesség kihordása és egy gyerek felnevelése. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint a szakszerű terhességmegszakítás az egyik legbiztonságosabb egészségügyi beavatkozás, és a megfelelő módszertannal végzett kutatások nem találtak összefüggést a 12. hét előtt vákummal végzett terhességmegszakítás és a későbbi terméketlenség között.
Abortusz és személyiség: Miről is szól valójában az erkölcsi dilemma | Glenn Cohen | Big Think
A beavatkozás típusai és a jogi szabályozás
Magyarországon a terhességmegszakítás legális, de szigorú feltételekhez kötött. A jogalkotó külön törvényt alkotott a magzati élet védelméről, amely kimondja: a terhesség-megszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze. Főszabály szerint az abortusz a terhesség 12. hetéig végezhető el.
A leggyakoribb indok a válsághelyzet, amely a testi, lelki megrendülést vagy társadalmi ellehetetlenülést jelenti. Ilyenkor a Családvédelmi Szolgálat kötelező tanácsadása előzi meg a beavatkozást, ahol a nők tájékoztatást kapnak az egyéb lehetőségekről, például az örökbefogadásról és a támogatásokról.
Műtéti és gyógyszeres eljárások
- Művi abortusz (műtét): A méh kiürítése vákuum-aspirációval vagy a méhnyak tágításával és kürettel történik. A vákuum aspiráció a 14. hétig alkalmazható, viszonylag kíméletes, körülbelül 15 percig tart.
- Gyógyszeres abortusz (abortusztabletta): A várandósság első 10 hetében alkalmazható. A kétfázisú gyógyszeres kezelés (mifepriszton és mizoprosztol) blokkolja a terhességet támogató hormonokat, majd méhösszehúzódásokat vált ki, amivel a magzati szövetek távoznak.
Lehetséges szövődmények és érzelmi hatások
Bármilyen, a méhen végzett beavatkozásnál előfordulhatnak szövődmények, mint például sérülés, vérzés vagy fertőzés. A legfontosabb műtéti szövődmény a méhfal perforációja lehet. A beavatkozás utáni három hétben vérzés és görcsök jelentkezhetnek, ebben az időszakban kerülni kell a fertőzésveszélyt okozó tevékenységeket.
Az abortusz sok embernek nagy érzelmi megrázkódtatást jelent. Az úgynevezett „posztabortusz-szindróma” létezését egyetlen tudományos igényű, átfogó kutatás sem tudta alátámasztani. A kutatások szerint a nők többsége - mintegy 84 százalék - öt évvel a beavatkozás után semleges vagy pozitív érzésekkel tekint vissza a döntésére, bár a döntés meghozatala minden esetben nehéz folyamat.
Fontos hangsúlyozni, hogy az abortusz nem jelenti azt, hogy soha többé nem lehet gyermeke az érintett nőnek. A legbiztonságosabb út a megfelelő, megbízható fogamzásgátlás alkalmazása, amellyel a nem kívánt terhességek és a beavatkozások száma jelentősen csökkenthető.