Az abortusz témája világszerte szélsőséges indulatokat vált ki, és állandóan a politikai vita kereszttüzében áll, megosztó kérdésként. Nincs olyan ember, aki teljesen függetlenül állna az abortuszhoz. Van, aki ellenzi, van, aki támogatja, és van, aki „mintha tojáshéjon lépkedne”, próbálja elkerülni, hogy szóba kerüljön az abortusz. Sokak számára kellemetlen, mert nem mindenki szeret állást foglalni bizonyos kérdésekben. Ez a téma különösen élesen jelentkezik az Egyesült Államokban és Európa bizonyos országaiban.
Az abortusz vita az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokban az abortusz az 1973-as Roe kontra Wade ügy óta van a politikai viták középpontjában, amelyben kimondták, hogy a nő alkotmányos joga az abortusz, és ezzel az eljárást az egész országban legálissá tették. Ez a döntés indította el azt a kultúrharcot, amely most a művi terhességmegszakítást legalizáló precedensértékű döntés felülírásában csúcsosodhat ki.
Az Egyesült Államokban az abortuszpárti Pro Choice és az azt ellenző Pro Life mozgalmak rendszeresen szerveznek tömegrendezvényeket elveik támogatottságának megjelenítésére. A Roe kontra Wade ügyben hozott ítéletet megelőzően az ország törvényei a brit szokásjogot mintázták, amely az abortuszt a magzat megmozdulásától (quickening) tette függővé, ami általában a terhesség 16-20. hetében valósul meg. Ezt a változást az 1900-as évek elején törvények sora követte, amelyek szinte minden államban illegálissá tették az abortuszt, kivéve ha a nő élete veszélyben volt.
A Legfelsőbb Bíróság szerepe és a Roe kontra Wade megsemmisítése
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 2022 júniusában megsemmisítette a Roe kontra Wade döntést, ami hatalmas változást hozott az abortusz szabályozásában. Ez a lépés egy fél évszázados, következetes republikánus építkezés eredménye, részben a szerencsének is köszönhetően, és a döntés nyomán a konzervatív vezetésű államok sorra tiltják be az abortuszt. Ezt a változást Donald Trump elnöki győzelmének is köszönheti, aki konzervatív bírókat nevezett ki, biztosítva ezzel a 6-3-as konzervatív többséget a bíróságban.
Az amerikaiak zöme egyébként sem az abortusz tiltását, sem a korlátlan engedélyezését nem támogatja. Alig 8 százalék vallja, hogy az abortusznak minden esetben tiltottnak kellene lennie, és csak 19 százalék, hogy minden esetben legálisnak. Az emberek 71 százaléka valamilyen köztes álláspontot képvisel, ami európai szemmel nem tűnik szokatlannak, hiszen a kontinens legtöbb országában a terhességmegszakítás legális, de korlátokkal.
Az abortuszellenes mozgalom retorikája és hatása
Az abortuszellenes, úgynevezett életpárti mozgalom az elmúlt évtizedekben jelentős nyelvi és vizuális eszközöket vetett be. A „Menet az életért” felvonulás, amelyet egy 1973-as ügy határozatának évfordulóján tartanak, jól mutatja az abortuszellenes oldal elszántságát. Az életpárti vita egy nő lényegét a méhére zsugorította, és a családot, a szeretetet, az ártatlan babákat szlogenként használva védekező pozícióba kényszerítette a nőket, akik valamiféle kontrollt szerettek volna a saját testük felett. Kialakult az a faék egyszerűségű életpárti kontextus is, hogy a baba jó, a nem kívántan teherbe eső nő rossz, ezért bűnhődnie kell.
Jennifer L. Holland, aki az abortusz amerikai kontextusával és az abortuszellenes mozgalmakkal foglalkozó könyvet írt, szerint az életpárti mozgalom lényegében meghekkelte azt, ahogyan az amerikaiak a fogantatásról, a terhességről, a magzatról és az anyáról beszélnek. Ehhez pedig meghökkentő és a zsigerekre ható képi világot és narratívát építettek fel. A mozgalom például olyan rózsafüzéreket kezdett el gyártani, amelyeknél apró magzatokra cserélték le a gyöngyöket, és a misék végén visszatérően vetítettek le képeket abortált magzatokról. A papok holokausztként kezdték emlegetni az abortuszokat, és az 1973 után születetteket túlélőknek kezdték hívni, behozták a közbeszédbe „a megszületettek privilégiumának” a fogalmát.
Az elmúlt években a demokraták lecserélték a „biztonságos, legális és ritka” jelszót egy másik szlogenre: „abortuszt kérésre, bocsánatkérés nélkül” (abortion on demand, without apology). Számos szervezet indított kezdeményezést, amely abortusztörténeteik megosztására ösztönözte a nőket olyan jelszavakkal mint: Nem kérek bocsánatot! Úgy vélik, nem elég legalizálni a terhességmegszakítást, meg is kell szabadítani mindenféle negatív értékítélettől, stigmától, ha egyszer alapjogról van szó.
Roe kontra Wade: A csata az abortusz körül | 5 perces videók | PragerU
Az abortusz szabályozása Európában és más országokban
Bár a világ népességének negyven százaléka él olyan országokban, ahol az abortuszt tiltják, a téma másutt is gyakran áll a politikai csatározások kereszttüzében. Az Európai Unióban a tagállamok hatásköre az abortusz szabályozása, és a szabályozás nagyon nem egységes. Európában nem pártpolitikai alapon dől el az abortusz kérdése, a pártok a politikai dinamika mentén arra törekszenek, hogy a saját választóiknak vagy a társadalmi többségnek megfeleljenek.
Az ír szabályozást tartják a legszigorúbbnak a nőjogi szervezetek, ahol csak az erőszak áldozatai, vagy a veszélyeztetett terhesek élhetnek a művi megszakítás eszközével. Az írek az utóbbi húsz évben négy népszavazást tartottak a kérdésben, rendre a szigorúbb álláspont győzelmével. Hasonlóan szigorú a lengyel, vagy a svájci magzatvédelmi törvény is (Svájcban például nemi erőszak áldozatai sem kérhetik terhességük megszakítását).
Ezzel szemben Hollandiában hatályos a legliberálisabb magzatvédelmi törvény, mely a terhesség huszonkettedik hetéig engedélyezi a művi vetélést. Finnországban is liberalizálásra készül a kormány, Németországban feloldották az abortusz reklámozásának tilalmát, Hollandiában pedig eltörölték a nők döntését követően előírt 5 napos kötelező várakozási időt.
Magyarországi szabályozás és vita
Magyarországon az abortusz kérdésében - csakúgy, mint a legtöbb demokratikus államban - időről időre fellángol a vita a terhességmegszakítás engedélyezéséről. A magyar jog szerint a magzat nem emberi jogokkal felruházott személy, a jogosultságok az élve születéstől függően illetik meg az embereket. Ennek ellenére a magzat nem védtelen, az abortusz nem korlátlan. Magyarországon 1992-ben fogadott el az Országgyűlés egy mérsékelten korlátozó törvényt, amely a nők önrendelkezési jogának biztosítására helyezi a hangsúlyt, de nem feledkezik meg a magzati élet védelméről sem.
A terhességmegszakítás akkor engedélyezett Magyarországon, ha a törvényben meghatározott indokok valamelyike fennáll, és a terhes nő tanácsadáson vesz részt. Mindehhez várakozási idő is kapcsolódik: a terhességet megszakító műtét elvégzésére az abortusz-kérőlap kiállítását és a tájékoztatást követő harmadik nap eltelte után kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság 1991-ben hozott abortusz-határozatában kifejtette, hogy a magzati élet akkor is alkotmányos védelem alatt áll, ha az állam nem ismeri el a magzatot emberi jogokkal felruházott személynek. Ugyanakkor az alkotmány - anélkül, hogy nevesítené - védi a magánélet szabadságát, és biztosítja az egyének önrendelkezési jogát. Ez magában foglalja a nők jogát, hogy rendelkezhetnek terhességükről. A terhes nő későbbi személyes sorsát alapvetően befolyásolja, hogy megszüli-e a gyermekét. Ha az állam kényszeríti a magzat kihordására, megfosztja a sorsa fölötti rendelkezéstől, ezzel emberi jogának gyakorlását hiúsítja meg.
A demográfiai szempont is megjelenik az abortusz tiltását szorgalmazók érvei között, mivel az élve születések száma 1981 óta évről évre csökken. Azonban nincs közvetlen összefüggés az abortusz szabályai és gyakorisága között. A szabályok szigorítása nem megfelelő eszköz az abortuszok visszaszorítására. Ha az abortuszok száma magas, nem a tiltástól, hanem a születésszabályozási kultúra fejlesztésétől várható eredmény.
Az egyéni és társadalmi megítélés
„A körülöttünk lévő világ komplexitását úgy próbáljuk befogadhatóvá tenni a magunk számára, hogy dichotómiákban gondolkodunk: valami jó vagy rossz, fekete vagy fehér” - mondja dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus. Ebben a témában általában az abortuszellenes vagy életpárti (pro-life) és a választáspárti (pro-choice) nézőpontot szokás megkülönböztetni.
- Pro-life nézet: Az élet a fogantatás pillanatában (vagy legkésőbb a terhesség első trimeszterében) kezdődik, így a magzat emberi lény, a művi abortusz ezért lényegében gyilkosság.
- Pro-choice attitűd: Az emberi élet a születéssel veszi kezdetét, a művi abortusz pedig egy nő önmeghatározáshoz való jogának nélkülözhetetlen eleme, ezért az abortuszról való döntés is az ő kezében kell, hogy legyen. Vagyis a választáspárti attitűdöt vallók sem azt gondolják, hogy az abortusz jó, hanem hogy az arra vonatkozó egyéni döntés joga jó.
Akármilyen okok álljanak is a döntés mögött, egy abortusz nem csupán testi, de lelki traumát is jelenthet a nők számára. Ráadásul a legtöbben úgy érzik, a közvetlen környezetükkel sem beszélhetnek arról, min mennek keresztül. Hol az egyik legerősebb társadalmi tabu megsértéséből fakadó szégyen tartja őket vissza, hol az a félelem, hogy az őszinte kitárulkozás annak a kockázatát rejti magában, hogy megértő támogatás helyett ítélkezéssel találkoznak majd. Fontos hangsúlyozni, hogy a szégyen oka nem maga az abortusz, hanem az abortusz normasértő jellege.