Aranytörzskönyv és a 100 ezer liter laktációs tejtermelés: Részletes útmutató

Az állattenyésztésben a törzskönyv az állatok származásának és teljesítményének nyilvántartására szolgáló rendszer, mely alapvető fontosságú a fajták fejlődésében és a tenyésztési célok elérésében. A törzskönyvek lehetnek zártak vagy nyitottak, és a bennük rögzített adatok kulcsfontosságúak az egyedek kiválasztásában és a tenyészprogramok megtervezésében.

A zárt törzskönyvet adott időszakban lezárják, és csak addig bekerült állománnyal és utódaikkal foglalkoznak. Ezzel szemben a nyitott törzskönyvekbe folyamatosan bekerülhetnek új egyedek is. A tenyésztési és a termelési adatok gyűjtése és ellenőrzése mindkét rendszerben kiemelt szerepet kap.

Küllemi bírálat és fajtajelleg

A küllemi bírálat során megítélik az állat fajtajellegét, azaz mennyire viseli magán fajtája jellemző jegyeit, valamint testrészeinek arányait a hasznosítási típus figyelembevételével.

Például a 933 ezres (2021) magyarországi szarvasmarha állomány túlnyomó többségét jelentő, legjobban tejelő Holstein-fríz küllemi bírálatánál 100 pont érhető el a következő besorolással:

• >90: kiváló
• 85-89: nagyon jó
• 80-84: igen jó
• 75-79: jó
• 65-74: elfogadható
• 50-64: gyenge

A Holstein-fríz a Jersey mellett a legjobb tejelő fajta. A 305 napos laktációja alatt akár 10 ezer kg tejet is képes termelni. Fontos megjegyezni, hogy a Holstein-fríz tenyésztése a tejtermelés maximalizálására irányul, így a küllemi bírálat is ezt a célt szolgálja.

A fajtatiszta tenyésztés és céljai

A fajtatiszta tenyésztés az azonos fajtába tartozó egyedek párosítását jelenti. Ennek céljai:

• fajtajelleg megőrzése,
• keresztezési partnerek előállítása,
• jobb árutermelési eredmények elérése.

Rokon- vagy beltenyésztés

Ha a párosítás során a hím- és nőivarú egyedeket hosszabb időn át egy adott állományból válogatjuk, akkor beltenyésztést végzünk. Rokontenyésztésről pedig akkor beszélünk, ha közelebbi rokonokat párosítunk egymással. A rokon-tenyésztett egyedek sokszor kisebb vitalitásúak lehetnek, ezért ezt a módszert óvatosan kell alkalmazni.

Vérvonaltenyésztés és keresztezés

A vérvonal egy-egy kiemelkedő képességű állattól származó, azzal többé-kevésbé rokonságban lévő állomány egyedeit jelenti. A vérvonaltenyésztés során a tenyésztők arra törekednek, hogy az adott vérvonalon belüli legjobb tulajdonságokkal rendelkező egyedeket párosítsák, ezzel is erősítve a kívánt jellemzőket.

Azt a tenyésztési eljárást, amikor új tulajdonság-kombinációk elérése érdekében a tenyésztésre kijelölt szülőket nem ugyanabból a fajtából választjuk ki, keresztezésnek nevezzük. Ha a szülők eltérő fajúak, akkor fejkeresztezésről beszélünk. A keresztezés előnyei:

• nő az utódok életképessége,
• javul az ellenálló képesség,
• növekedik a szaporaság,
• egyöntetűbb lesz az állomány.

A heterózis hatás a keresztezésből származó előnyök összessége, amely gyakran a szülők átlagát meghaladó teljesítményt eredményez az utódokban.

Állattartási rendszerek és előírások

Az elhelyezéssel szembeni igény állatfajonként, fajtánként, ivar és kor szerint, illetve hasznosítási iránytól függően is változik. A hasznosítási irány a gazdasági haszonállatoknál a tartást, takarmányozást meghatározó cél, mely az állat valamely adottságának kihasználására irányul.

Szarvasmarha tartása

Szarvasmarháknál létezik zárt tartási rendszer, ahol az istálló minden oldalról zárt. Hazánkban ez ritka, nálunk csak az ellető istálló és a fejőház szokott zárt lenni. Van még nyitott tartás, amikor az istálló egy vagy több fala hiányzik. Ennek előnye az olcsóbb építés és üzemeltetés.

Állategészségügyi előírások

Az állatok tartásának szabályait, az állattartókra vonatkozó előírásokat jogszabályok rögzítik, melyeket központilag, illetve helyi önkormányzati szinten határoznak meg. Állatot tartani csak a jogszabályban előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad!

Az állattartáshoz olyan állattartó helyet kell létesíteni, olyan állattenyésztési és állattartási technológiát kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok egészségének megóvását, valamint azt, hogy az így nyert állati eredetű élelmiszer közvetlenül emberi fogyasztásra, illetve élelmiszer-előállításra alkalmas legyen. Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, nem károsíthatja a környezetet.

Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti. Az állattartó köteles:

• állatának ellátásáról gondoskodni,
• állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost haladéktalanul értesíteni, a beteg, illetve betegségre gyanús állatot megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat(állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott utasításait végrehajtani,
• állatának az állat-egészségügyi hatóság által járványügyi vagy higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását, levágatását, illetve leölését tűrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni és a kárenyhítési kötelezettségének megfelelően közreműködni,
• az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni, és az állati testet vizsgálatra bemutatni,
• jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni,
• az állati eredetű melléktermék, így különösen az elhullott állat tetemének elszállításáról, ártalmatlanná tételéről jogszabályban előírt módon gondoskodni,
• az állat-egészségügyi hatóságot - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról tájékoztatni,
• állata jogszabály szerinti állat-egészségügyi vizsgálatának elvégzéséről gondoskodni.

Marhalevél

Az állattartó - jogszabályban meghatározott esetekben - a sertés, juh és a kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet vagy annak megfelelő okiratot váltani és kezeltetni.

Szarvasmarha termelése és takarmányozása

A szarvasmarha (Bos taurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. A magyarországi állomány 2018. december 1-jén 885 ezer volt, 2020. december 1-re 933 ezerre növekedett. Ennek legnagyobb része tejhasznú, kisebb része húsmarha.

A szarvasmarha tápláléka főként füvekből és más lágyszárúakból áll. Az ilyenfajta növényi táplálék nehezen emészthető, a benne rejlő tápanyagokhoz csak alapos feldolgozás, aprítás után lehet hozzájutni. A szarvasmarha a frissen letépett növényt szinte rágás nélkül nyeli le. Így viszonylag rövid idő alatt sok táplálékot képes összegyűjteni. A lenyelt táplálék több üregből álló összetett gyomra első részébe, a bendőbe kerül. Innen a recés gyomorba jut, ahol kisebb gombócokká formálódik. Miután elegendő mennyiségű táplálékot halmozott fel gyomrában, az állat lefekszik egy csendes, nyugodt helyre, és kérődzni kezd. Kérődzéskor a gombóccá formált táplálékot visszaböffenti a szájába, nyállal keveri és most már alaposan megrágja.

Laktációs tejtermelés és kihívásai

Egy tehén 6000 kg tejet termel a laktáció során, azaz 305 nap alatt. A laktáció az ellés utáni időszak, amikor a teheneknél a tejtermelés hormonális szabályozással zajlik egészen az elapasztásig. Ezzel mintegy 740 kg szárazanyagot ürít ki szervezetéből. Még inkább szembetűnő, hogy a nagy tejtermelés mekkora terhelést jelent a tehén számára. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a laktáció első időszakában levő, napi 30-35 kg tejet termelő tehén 3,7-4,3 kg szárazanyagot ad le naponta a tejjel.

Takarmányozási rendszerek

Kétféle takarmányozási rendszer létezik. Egyik a monodiétás rendszer, amelyet leginkább a nagyüzemi állattartásban alkalmaznak, lényege pedig, hogy mind a téli, mind a nyári időszakban ugyanazokból a takarmánynövényekből tevődik össze az állatok napi fejadagja. Térségünkben azonban leginkább a másik takarmányozási rendszert alkalmazzák, ez pedig a szezonális takarmányozás, azaz megkülönböztetjük a nyári és a téli takarmányozást.

Tejtermelő tehenek esetében szükséges abraktakarmányt biztosítani az állatnak a tej minőségének és hozamának növelése érdekében. Egy liter tej előállításához hozzávetőleg 350-500 gramm abraktakarmányra van szükség, így 30 liter tejhez a napi abrakszükséglet 10-12 kilogramm is lehet.

A különböző emésztési rendellenességek megelőzése érdekében ajánlatos a premixek, takarmány-kiegészítők használata, ezeket 2 százalékos arányban lehet bevinni a napi fejadagba, ugyanakkor a takarmánysó sem hiányozhat a napi fejadagból, ezt 1 százalékos arányban ajánlatos adagolni.

Zöldtakarmányok és silózás

A jó minőségű „zöldtakarmányok” akár legelő, akár kaszált zöldtakarmányok formájában ugyancsak kiváló tömegtakarmányok a tehenek számára. A nagy teljesítményű állományok, és főleg a laktáció csúcspontján lévő tehenek részére csak a közeli és jó minőségű legelők kerülhetnek szóba. A legelő és a kaszált zöldtakarmányok a legtöbbször nem fedezik a tehenek nyersrost szükségletét.

Tárolás előtt a növények szecskázása, felaprítása szükséges, amelyet a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni. Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre. A megfelelő erjesztő baktériumok közül egyesek csak 3,0 pH-n, mások már 4,5 pH-n befejezik működésüket. (A PH érték 7 alatt savas, 7 felett lúgos) Számos baktériumfaj tartozik ebbe a csoportba, a legjelentősebb a Lactobacillus plantarum.

A teljesnövény-szilázs kukoricából, gabonafélékből, hüvelyesekből, keverék-zöldtakarmányokból aprítás után erjesztéssel készül, a teljes növényt tartalmazza (szem, szár, levelek).

Szenázs

Legfőbb alkotói a szénhidrátokban (cukrokban) szegény növények, a pillangósok. Ezeket kaszálás (virágzás kezdetén) után fonnyasztjuk, csak ezután silózzuk be (mely részben a széna, részben a siló tulajdonságait őrzi. Innen a név is: széna + szilázs = szenázs. A silózás ne tartson tovább tárolóként 3-4 napnál, gyepek szilázs-készítésekor pedig 4-5 napnál.

A silóteret földes vagy szalmabálás fóliatakarással légmentesen zárjuk, 40-50 nap alatt tápanyagokban gazdag, jóízű, jó minőségű, jól tárolható tartósított takarmányt nyerünk. A jó minőségű gyep-szilázs sárgászöld színű, savanykás szagú, csípős ízű. A sötétzöld, netán fekete szín, a dohos szag, a nyálkás állag rossz minőségre utal.

tags: #aranytorzskonyv #100 #ezer #liter #laktacios #termeles