Az apák szerepe a csecsemőkorban: miért fontos az apai jelenlét?

Az elmúlt évtizedekben sokat formálódott a szülők családban betöltött szerepe. Míg az anyák egyre több feladatban vállalnak részt, például család mellett teljes állásban dolgoznak, addig az apák gyakran csak kevésbé veszik ki részüket a gyermeknevelésből. De miért szorulnak ki, és hogyan lehetne bevonni őket a gyermeknevelésbe?

A várandósságtól kezdve a szülőség kérdésében a társadalom és a közvélemény még mindig főként az anyákra koncentrál. Sokszor az anyáknak is természetes, hogy mindent egymaguk csinálnak. Ez azonban egyrészt rettentően kimerítő, másrészt pedig káros hatással van az apa családban betöltött helyzetére. Fontos, hogy az apukák tudják és tisztában legyenek azzal, személyes jelenlétük mennyire fontos a gyermek életében.

Az apaszerep változásai a történelemben

A XIX. század második felében jelentek meg az első gyermekneveléssel foglalkozó könyvek, amelyek kizárólagosan az anyákhoz szóltak. Az apákat meg sem említették, ezzel is azt sugallva, hogy az anyák azok, akik kizárólagosan és teljes mértékben felelősek és alkalmasak a gyermekek nevelésére. Legjellemzőbb tradíciók szerint az apa fáradt, amikor megérkezik a munkából, ezért az anya igyekezett biztosítani a nyugodt pihenés lehetőségét. Emiatt a hancúrozó, zajongó gyermekeket igyekezett távol tartani a pihenni vágyó apától, s csak a nagyobb, már viselkedni és dolgozni tudó gyermekekkel alakult ki szorosabb kapcsolata az apáknak. Az apa az erőskezű, domináns szülő, aki gyakran kemény és durva fegyelmezési eszközöket használ, a fizikai büntetés az apa feladata.

Az elmúlt 50 évben nagy változás indult el az apa-gyermek viszonyban. Egy 1983-ban Daniels - Weingarten által végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hetvenes években született gyermekek esetében az apák kétszer annyi időt töltöttek a gyermekekkel kapcsolatos teendőkkel, mint a 20 évvel korábbi apák. Tudományos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a legjellemzőbb trend a gyermek születésétől kezdve az apák erőteljes bevonódása a gyermeknevelésbe, s erősödik az apai viselkedés gondoskodó jellege. A lassú átalakulás során megerősödik egy újfajta, szoros kötelék igénye a házastársak és a családtagok között, mely az apákat a korábbi kemény, hierarchiát tükröző stílusuk feladására készteti. Példa erre az „apás szülés”, mely mindössze 30 évvel ezelőtt kuriózum volt, ma már az a ritkább, ha az apa nincs jelen a szülőszobában.

Az apai szerepek és az apai viselkedés napjainkban nagyon változatos képet mutat. Az 1940-es évektől tapasztalható az a törekvés a férfiak körében, hogy szakítanak a saját gyermekkorukban megtapasztalt apai mintával, és új viselkedési módokat kísérleteznek ki a saját családjukon belül. Ilyen jelentős változások, hogy az apák lemondtak az agresszív fegyelmező szerepükről, és egy barátságosabb, játékosabb viszonyt fejlesztettek ki a gyermekükkel. Az apaszerep változásával egyenes arányban nő a nemi sztereotípiák, szerepek változása. A jelenség pszichológiai értelmezése azt jelenti, hogy valaki egyes, hagyományosan a másik nemre jellemző tulajdonságokat importál be a saját személyiségébe. Jelen esetben arról van szó, hogy a férfiak hagyományosan a nőkre jellemző viselkedési formákat mutatnak, például gyengédek, gondoskodók, érzelmeiket vállalják és nem félnek kimutatni azokat.

Az apai jelenlét hatása a csecsemő fejlődésére

Kísérletek és megfigyelések azt mutatták, hogy a csecsemő ahhoz kötődik és ahhoz ragaszkodik, aki a számára megfelelő módon gondozza, aki a csecsemő igényeit a legmegfelelőbb módon elégíti ki. Így az apákkal töltött idő és annak minősége is ugyanolyan fontos a gyermek fejlődése szempontjából, mint az anyával töltött idő. Kísérletek azt bizonyítják, hogy az anyához való ragaszkodás után röviddel, vagy azzal egy időben megfigyelhetők az apához való ragaszkodás jelei is. A 6 hónapos csecsemők 50%-a, a 18 hónapos csecsemők 70%-a mindkét szülő irányába mutatta a ragaszkodás jeleit (sírás, tiltakozás a szülő távozása esetén). Tehát a gyermek ragaszkodása elsősorban ahhoz a szülőhöz fog kialakulni, aki a gyermek jelzéseit pontosan képes „olvasni” és értelmezni, valamint eleget tesz a gyermek igényeinek mosoly, érintés, ölelés, hangadás formájában. Az apa jelenléte, elérhetősége, gondoskodása ugyanolyan érzelmi biztonságot ad a gyermeknek, mint az anya. Meg kell említeni, hogy az apák eltérő stílusban foglalkoznak a gyermekeikkel, s mást tanulnak meg a gyermekek az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben.

Szülőként az apáknak is ugyanolyan komoly szerepük van abban, hogy elősegítsék gyermekeik fejlődését, mint az anyáknak. Már az újszülött gyermeket érintő hatások, a minél több testi kontaktus, a ringatás, a gyengéd simogatás, az ölelések, valamint az éneklés és a beszéd meghatározóak a gyermek fejlődése szempontjából. Egyhetes kortól már körül lehet venni színes, figyelemfelkeltő tárgyakkal, és lehetőséget biztosítani arra, hogy lássa, hallja, érezze a szüleit minél gyakrabban. A mosolygás, beszéd, ének, mondókázás is elősegíti a kapcsolatok kialakulását.

Az apai szerep ereje: érzelmi és viselkedésbeli minták

A gyermek- és kamaszkorban aktívan részt vevő és jó példát mutató apa szerepe kiemelten fontos; a gyermekek számára rengeteg előnnyel jár, ha így nőnek fel. A családban az apa által nyújtott minták az alábbi viselkedésekben játszanak fontos szerepet:

• Korai kötődés és érzelmi biztonság: A kicsik már csecsemőkoruktól kezdve ugyanúgy képesek kötődni az édesapjukhoz, mint az édesanyjukhoz. Ez a kötődés a mentális egészség fontos alapja, de a kutatások szerint a kötődő apa jelenléte még az olyan, csak anyához köthető tevékenységek sikerességét is növeli, mint például a szoptatás.
• Határok és szabályok: A családokban szintén elterjedt viselkedésforma, hogy a határok világos meghúzása és betartatása az anyákra marad, pedig a szerető, de határokat betartató apa gyermeke érzelmileg, értelmileg is jobban fejlődik. Ez az életben való jobb boldogulást, a krízishelyzetek sikeresebb elkerülését vagy kezelését is jelenti.
• Példamutatás a stresszkezelésben: Az apák viselkedése mintaként szolgál a problémamegoldásban és a stresszkezelésben. Azok a gyermekek, akik látják, hogy az apjuk nyugodtan, megfontoltan oldja meg a nehéz helyzeteket, maguk is hatékonyabban kezelik majd a stresszes szituációkat. Az apai jelenlét emellett érzelmi stabilitást ad a gyermekeknek: a biztonságot sugárzó, támogató apa jelenléte csökkentheti a gyermekek szorongását és depresszióra való hajlamát.
• Anyával szembeni viselkedés: A kamaszkortól pedig egyre nagyobb szerepe van annak a mintának, amelyet az apa az anyával szembeni viselkedésével mutat, hiszen a fiúk nagyrészt azt a kapcsolati modellt viszik tovább, amit otthon látnak. A lányok szintén innen merítenek elképzeléseket arról, mit tartanak elfogadhatónak egy jövőbeli párkapcsolatban.
• Önbizalom és társas készségek: Az apákkal való nyílt és támogató kommunikáció javítja a gyermekek érzelmi intelligenciáját, önértékelését és konfliktuskezelési képességeit. Az apai szeretet és elfogadás erősíti a gyermekek magabiztosságát és társas készségeit.
• Problémamegoldó képesség: Az apák gyakran más típusú játékokat és tevékenységeket kínálnak, mint az anyák. Olyanokat, amelyek ösztönzik a kockázatvállalást, a problémamegoldást és a társas interakciók kialakítását.
• Felelősségtudat és kitartás: Az apák aktív részvétele a mindennapi életben - például házimunkában, munkavégzésben vagy célok kitűzésében - tanítja a gyermekeket a felelősségtudatra és a kitartásra. Ezek az értékek megalapozzák a gyermekek felnőttkori sikerét és önállóságát.

Testi fejlődés: miért számít annyira az apai minta?

Az egészséges életmódra felnőttként is át lehet térni, de sokkal könnyebb már gyermekként elsajátítani. A várandósság az egyetlen időszak, amikor egyedül az anya lehet hatással a gyermeke fizikai egészségre, de a gyerek világra jötte után az apa jelenléte, életmódbeli szokásaival mutatott példája egyértelmű hatással van a gyermek felnőttkori egészségére.

• Étkezési szokások: Ha az apa példát mutat a kiegyensúlyozott táplálkozásban - például zöldségeket eszik, egészséges ételeket választ -, a gyermekek nagyobb eséllyel követik ezt a mintát. Az étkezéseknél való aktív részvétel és az étkezések közös családi élményként való megélése is pozitívan befolyásolja a gyermekek táplálkozási szokásait.
• Egészségügyi döntések: Az orvosi vizsgálatok, oltások megszervezésében, a betegségek kezelésében és a sérülések ellátásában való aktív részvétel a gyerekek számára egyértelműsíti, hogy az egészség óvása mindkét szülő közös ügye.
• Káros szokások mellőzése: A gyerekek lemásolhatják az apa dohányzási vagy alkoholfogyasztási szokásait, illetve, hogy mennyi időt tölt a képernyő előtt, ezért az apa tudatossága és felelős döntései kiemelten fontosak.

A gyermek agyfejlődésének kritikus időszaka és az apák szerepe

A kisbabák agyának tömege születéskor még mindössze a negyede a felnőtt emberi agy tömegének, azonban az első három évben olyan sebességgel fejlődik, mint később egy életszakaszban sem. A kisgyerekek agya már születéskor majdnem az összes idegsejtet tartalmazza, amit későbbi élete során használni fog. Azonban az optimális fejlődés nem pusztán ezeknek a mennyiségétől, hanem a köztük lévő kapcsolatok, úgynevezett szinapszisok kialakulásától, azaz a minőségtől is függ. Minden tanulási és tapasztalási folyamat ilyen kapcsolatokat hoz létre a kisbabák idegrendszerében, és minél több szinapszis alakul ki, annál összetettebb dolgokra lesz képes, új készségei és képességei fejlődnek ki. Nem minden gyerek kap azonban lehetőséget arra, hogy első éveitől kezdve kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket. Azok a gyerekek, akik az első években nem kapnak meg mindent testi, lelki, idegrendszeri fejlődésük érdekében, behozhatatlan hátrányba kerülnek. Szülőként az apáknak is ugyanolyan komoly szerepük van abban, hogy elősegítsék gyermekeik fejlődését, mint az anyáknak.

A kihívások és a megoldások

Sok apa attól tart, hogy „nem ért” a gyermekéhez, esetleg rosszul fog csinálni valamit. Ezért inkább meg sem próbál jobban részt venni a nevelésben vagy a gyermek körüli teendőkben. A kezdeti időkben a gyermekkel járó anyagi felelősség sokszor kizárólagosan az apára hárul, hiszen ő jár el dolgozni, míg az édesanya az újszülött babát gondozza. Az apák gyermeknevelésben való részvétele pedig sokszor meg is ragad ezen a szinten, hiszen úgy érezhetik: az ő feladatuk kimerül az anyagi biztonság megteremtésében. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az anyák és az apák eltérő szocializációja (pl.: a fiúk nem babáznak - mondják a szülők), nem kedvez az apák gondoskodói szerepkörének. Ma, amikor a férfiak ugyanazért a munkáért több bért kapnak, a kétkeresős családmodellben is az a gazdaságos, ha az apa marad a fő kenyérkereső.

A fenti kérdést illetően jó példát mutathatnak az északi országok, mint például Norvégia, Dánia, vagy Svédország. A családokban az erőviszonyok átalakultak, a szülők a gyereknevelés tekintetében is egyenlőbbek lettek. Ehhez erősen hozzájárult az a menet közben kialakult általános gyakorlat, hogy az apák több hónapos „szülési” szabadságot igényelhetnek. Ez pedig kutatásokkal igazoltan is számos pozitív hatással van nemcsak a gyermekre, de magukra az apákra is. A felmérések szerint azoknak a férfiaknak, akik hosszabb apasági szabadságot vesznek ki - minden skandináv ország 40 hetet vagy annál többet is enged; a leghosszabb apasági szabadság Svédországban 69 hét -, jobb a kapcsolatuk partnerükkel és a gyerekeikkel is. A skandináv apukák gyermeknevelési attitűdjei is eltérőek a tradicionálistól. Ők ugyanis szeretnek aktívan részt venni gyermekük életében és kevésbé támaszkodnak az anyára a gyereknevelésben. Az apák bevonásában a gyereknevelésbe tehát nagy szerepe van a társadalomnak is. Fontos lenne, hogy a munkahelyek támogassák az apasági szabadságot, ahogy az is, hogy az anyukák és a környezet bátorítsa is őket. Az apasággal kapcsolatos nehéz érzések, a felelősség kezeléséhez és felvállalásához, a férfi szerepek megfelelő egyensúlyban tartásához vezető út azonban néha rögös. Ha pedig valakinek olyan apai mintákkal van tele a batyuja, amiket inkább lecserélne, érdemes lehet részt vennie egyéni konzultációs folyamatban.

A várandósság alatti vizsgálatok, ultrahangok, a szülésfelkészítő- és más, a csemetével kapcsolatos tanfolyamok a szülőség első közös élményei lehetnek. A várandósság időszakát követően az első és legfontosabb pillanat a baba születése. Szerencsére ma már a legtöbb kórházban lehetőség van rá, hogy az apa is végig jelen lehessen. Sőt, a pár perce született kis jövevényt ő is a karjaiba veheti, ami nemcsak neki, hanem a kisbabának is meghatározó élmény. A kórházból való hazamenetelt követően újabb feladatok várnak a szülőkre: a pici etetése, fürdetése, öltöztetése, és így tovább. E teendők többségét az otthon maradó anyuka végzi, de fontos odafigyelni rá, hogy az édesapa is bekapcsolódhasson. Természetesen jó, ha segít a pelenkázásban, de a munkájától, napi időbeosztásától függően érdemes kialakítani, hogy valamelyik olyan napi teendőben is aktívan részt vehessen, ami a baba számára is külön program. Ilyen például az esti fürdetés, ami a legtöbb apróságnak a nap fénypontja. Persze, ahogy mondani szokták, ahány ház, annyi szokás, vagyis családonként eltérhet a szülői feladatok megosztása.

Közös felelősség, közös siker

A szülők egységes fellépése és a kiegyensúlyozott feladatmegosztás a gyermekek számára erős, megbízható családi hátteret kínál. A szülők közös szerepvállalása az alábbi módokon befolyásolja a család életét:

• Erősíti a pozitív mintákat: Ha a gyermek ugyanazt az üzenetet kapja mindkét szülőtől az étkezéssel, mozgással vagy szabályokkal kapcsolatban, sokkal következetesebb és kiegyensúlyozottabb viselkedést alakít ki.
• Megoszlanak a terhek: Ha az apa és anya közösen állnak helyt a mindennapokban, a gyermekek azt tanulják meg, hogy a családi feladatok közös felelősséget jelentenek, és természetes módon lesznek együttműködőbbek.
• Javuló érzelmi légkör: A harmónia és a konfliktuskezelés közös módjai pozitívan hatnak a családtagok mentális egészségére, ez pedig hosszú távon megelőzheti a stresszből fakadó problémákat.
• Példa a külvilág felé: A közösen megosztott feladatok és egységes nevelési elvek modellértékűek a gyermek számára a későbbi kapcsolataiban is, legyen szó párkapcsolatról vagy munkahelyi csapatmunkáról.

Amikor az apai szerep ugyanakkora hangsúlyt kap, mint az anyai, a gyermek fejlődése sokrétű előnyökhöz jut: érzelmi biztonság, szociális stabilitás, egészségtudatos gondolkodás és kiegyensúlyozott személyiség jellemezheti később. Az apa tehát nem „kisegítő”, hanem a nevelésben egyenrangú és meghatározó társ, akinek elkötelezettsége éppúgy nélkülözhetetlen, mint az anyáé.

tags: #apak #kiegese #a #babak #alatt