Tejcsorgás vetélés után: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A terhesség boldogságot hoz a nők számára, azonban aggodalommal töltheti el őket, ha korábban vetélésen estek át. Általában sokféle érzelmet éreznek a terhesség elvesztése után. A vetélés a baba elvesztése, mielőtt a nők a terhesség 20. hetébe lépnek, de a definíció nem egységes. A legtöbb kutató a 20. hétig vetélésnek, az utána bekövetkezett eseményt pedig magzati elhalálozásnak tekinti a baba elvesztését. A vetélések többsége akkor következik be, amikor a magzat nem a várt módon fejlődik.

A vetélés okai és gyakorisága

Az esetek körülbelül 50 százalékában a baba kromoszómáival kapcsolatos problémák felelősek a terhesség korai elvesztéséért. A legtöbb kromoszómaproblémát véletlenül az embrió osztódása és növekedése okozza, bár ez egyre gyakoribbá válik a nők életkorával. Néha egészségügyi állapotok, beleértve a rosszul kontrollált cukorbetegség vagy méhprobléma, vetélést okozhat. Az ismert terhességek 10-20 százaléka végződik vetéléssel, bár a teljes szám valószínűleg ennél magasabb, mivel sok vetélés történik még azelőtt, hogy a nők tudatában lennének terhességüknek. Becslések szerint a fogamzások több mint a fele vetéléssel végződik. A vetélések nagy része (70-80 százalék) az első trimeszterben zajlik le. Az ilyenkor bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okai a magzati kromoszóma-rendellenességek.

A terhesség megtartásában nagyon fontos szerepe van az életkornak, hiszen ennek a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik:

• 25-29 éves korosztályban a legalacsonyabb, de még ez a legalacsonyabb szám is tíz százalék.
• 25 évnél fiatalabb édesanyáknál, különösen, ha tinédzser terhességről van szó, vagy ha a kismama harmincöt évnél idősebb, ez az arány 17%-ra nő.
• Negyven éves kor környékén már 33%, és az évek előrehaladtával egyre rohamosabban nő.

A vetélés előre jelzett kockázata egy jövőbeli terhességben, miután a nők egy vetélést szenvedtek el, körülbelül 20 százalék. Nagyon kicsi azoknak az aránya - 1 százalék - akiknek kettő vagy több vetélése lesz az életében. A vetélés ismételt előfordulásának kockázata egy vetélés után 14 százalék. Két vetélés után a kockázat megnövekszik 26 százalékra, és három vetélés után már nagyjából 28 százalék a valószínűsége annak, hogy ismét bekövetkezik.

A vetélés típusai és lefolyása

Vetélés kapcsán a legtöbb kismama erős görcsöket és erős - általában szakaszos - vérzést tapasztal, ami alapján már a legtöbb nő azonnal a baba elvesztésére gondol. A vetélés azonban történhet külső jelek nélkül is: a baba fejlődése megáll, a szívhang megszűnik, és ez csak a várandósgondozás során derül ki, amikor nem találják a szívhangot. A vetélés tényét ilyenkor egy ultrahangos vizsgálat igazolja. Ezt a jelenséget angol kifejezéssel "missed abortion"-nek, vagy rövidítve "missed ab"-nek hívják, magyarul erre a csendes vetélés kifejezést használjuk.

Van azonban egy harmadik típusú vetélés is, amikor a várandósság elvesztése olyan korán történik, hogy ez semmiféle tünettel nem jár, mert az embrió egyszerűen felszívódik a petezsákból, és a várandósság tényét megállapító vizsgálatot követően nem jelenik meg a szívhang. Ilyenkor nincs semmiféle teendő és semmiféle vetélési tünet sem.

Amikor viszont a klasszikus vetélésről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a méh teljesen kiürüljön és ne maradjon a méhben semmiféle szövetdarab a várandósságból, mert ezek fertőzést, fokozott vérzést és további problémákat okozhatnak. A szülőknek általában ilyen esetekben két lehetőségük van: az egyik a várandósság műtéti befejezése, kürettel vagy leszívással. Ezek a beavatkozások általában teljes altatásban történnek (nagyon ritkán helyi érzéstelenítéssel). A másik lehetőség pedig általában a várakozás, hogy a vetélés folyamat magától befejeződjön.

A műtéti befejezés kapcsán - bár eléggé szubjektív - előny lehet, hogy a folyamat gyorsan lezajlik, kevesebb és rövidebb vérzéssel jár, de természetesen mint minden műtétnek, a küretnek is vannak kockázatai. Műtéti befejezésnél az esetek négy százalékában van szükség arra, hogy a műtétet megismételjék, mert valamilyen szövetdarab mégiscsak a méhben maradt. Ha vetélés magától, külső beavatkozás nélkül zajlik le, akkor egy lassabb folyamatra kell számítani, ami több vérzéssel jár és extrém esetben vérátömlesztést is szükségessé tehet. A "természetes" vetélés kapcsán az esetek 28%-ában fordul elő, hogy látszólag lezajlott a vetélés, de mégis szükségessé válik a műtéti befejezés, mert szövetdarabkák maradtak a méhben. A fokozott vérveszteség kockázata miatt nagyon fontos, hogy ha ezt az utat választod, akkor tisztában legyél a túlzott vérveszteség tüneteivel, hogy szükség esetén haladéktalanul orvosi segítséget tudj kérni. Természetes vetélésnél valószínűleg betegszabadságot kapsz, az orvosod ágynyugalmat és antibiotikum kúrát ír fel az esetleges fertőzések megelőzése céljából. A vetélés legnagyobb egészségügyi kockázata, hogy a vetélés során fertőzési kapu keletkezik. A fertőzések előfordulása szempontjából azonban a kutatók nem találtak számottevő különbséget a művi befejezés és a "természetes" vetélés között. Ugyanez igaz volt a fájdalommal kapcsolatban is: vannak olyan nők, akiknél a műtét és az azt megelőző részleges vetélés is komoly fájdalommal jár, de nagyon fájdalmas lehet a természetes vetélés kapcsán is a napokig tartó erős méhgörcs. Mivel a művi befejezés és vetélés természetes befejezése között a végeredmény szempontjából nincs lényeges különbség, nagyon fontos, hogy a döntés során azt gondold végig, hogy melyik megoldás segítheti jobban a gyász feldolgozását a te konkrét esetedben és melyik megoldás növelné a te biztonságérzetedet.

Lehet-e megelőzni a vetélést?

Mivel a legtöbb vetélésre nincs semmiféle hivatalos orvosi magyarázat, az objektív válasz az, hogy ez szinte lehetetlen. Ritkán előfordul, hogy a vetélést a méhnyak vagy a méh problémája, PCO (policisztás ovárium szindróma), kezeletlen cukorbetegség, pajzsmirigy problémák vagy más krónikus betegségek okozzák. Ezekben az esetekben az eredeti probléma megoldása valóban csökkentheti a vetélés kockázatát, de a legtöbb esetben egészen egyszerűen nincs magyarázat a vetélésre és az orvosok egyáltalán nem tudják, hogy mi volt a vetélés oka.

A nők nem feltétlenül tudják megakadályozni a vetélést, mert a terhességi veszteségek fele kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. A 35 év feletti nők vetélést szenvedhetnek el, mivel a petesejtekben az életkor előrehaladtával több kromoszóma-rendellenesség jelentkezik. A nők azonban csökkenthetik a vetélés és teherbe esés kockázatát, ha maradnak aktívak, és hetente legalább 150 percig mérsékelten edznek. Az orvos javasolt gyakorlatokat, mint a gyaloglás, kocogás, úszás, jóga, és pilates. Kerülniük kell bizonyos tevékenységeket, például a kontaktsportokat, az olyan tevékenységeket, ahol eleshetnek, és a hot jógát, ahol túlmelegedhetnek. Az életmódváltás során a nőknek is oda kell figyelniük saját magukra mentális egészség, mert normális, hogy a vetélés után terhes érzelmeket éreznek.

A legalapvetőbb lépések, melyeket megtehetsz:

• terhesvitamin és/vagy folát szedése (ideális esetben néhány hónappal a fogamzás előtt kezdve)
• egészséges testsúly fenntartása
• koffeinbevitel csökkentése
• alkohol, dohányzás, gyógyszerek és illegális drogok kerülése
• stressz csökkentése

Annak ellenére, hogy a vetélések okát az esetek legnagyobb részében homály fedi, többszöri vetélés után vagy meddőségi kezeléssel létrejött várandósság során gyakori, hogy az orvos az első trimeszterre pihenést, ágynyugalmat és progeszteron tartalmú hüvelyi vagy szájon át szedendő gyógyszert ír fel. 2005-ben publikáltak egy összegző kutatást, amiben azt találták, hogy a pihenésnek és az ágynyugalomnak semmi, de semmi hatása nincs a vetélés gyakorisága szempontjából - hatalmas hátránya viszont, hogy ezzel a felelősség átkerül az anya vállára! A progeszteron tartalmú gyógyszeres kezelés eredménye sem volt egyértelmű, a kutatók úgy fogalmaztak, hogy a korai progeszteron kiegészítés "csökkentheti" a vetélés esélyét, de áttörést ez sem hoz.

Vetélés utáni komplikációk

A vetélés utáni néhány hét, néhány hónap minden nő életében nagyon nehéz időszak. Visszarázódni a mindennapi életbe, miközben igyekszik mindenki feldolgozni a történteket, nagy feladat lehet, mivel egy ilyen eseményre nem sokan vannak felkészülve. Sokszor nem is tudják, milyen tünetek jelentkezhetnek a vetélést követő időszakban, mikre kell figyelni, és milyen figyelmeztető jelek miatt kell orvoshoz fordulni, hiszen sajnos egy spontán vetélésnek többféle szövődményei is lehetnek. Ritkán fordulnak elő komplikációk, de mégis jó tisztában lenni azzal, hogy milyen esetekben érdemes orvoshoz fordulni.

Inkomplett vetélés

Spontán vetélést követően előfordulhat, hogy a méh ürege nem ürül ki teljesen. Ez igaz lehet akkor is, ha műtétes úton kellett a vetélést befejezni. Nagyon ritkán marad vissza a terhességből szövetrészlet, leggyakrabban egyszerűen a nagyobb véralvadékok nem tudnak kiürülni, miután a méhszáj összezáródik. A vetélés után leggyakrabban 1-2 héten belül a vérzés jelentősen csökken, az első időszakban jelentkező alhasi görcsök is megszűnnek. Amennyiben ezek a tünetek elhúzódnak, bővebb vérzés, erősödő alhasi görcsök jelennek meg, mindenképpen javasolt az orvosi kontrollvizsgálat. Amennyiben igazolódik az, hogy nem ürült ki a méhüreg, akkor első körben gyógyszeresen lehet a folyamatot segíteni méhösszehúzó készítményekkel. Csak ritkán fordul elő az a helyzet, hogy műtétes beavatkozásra van szükség, mely során vénás bódításban a méh üregét vákuum segítségével kiürítik. Ha inkomplett vetélésről van szó, akkor mindenképpen szükség lesz egy nőgyógyászati kisműtétre, mivel ilyenkor a méh ürege nem ürül ki teljesen, ezért a bennmaradt terhességi szövetek miatt elhúzódó, bő vérzés, fertőzés jöhet létre. Ha a második trimeszterben történik a vetélés, ez az a műtét, amelyet mindenképpen elvégeznek. Az abbamaradt vetélés befejezése is mindig műtéttel végződik, hiszen ilyenkor a terhesség elhal ugyan, de a vetélés nem indul meg.

Bő hüvelyi vérzés

Az egyik oka a bő vérzésnek, mint ahogyan fent is említettük az inkomplett vetélés lehet. Ezen túl véralvadási rendellenességek is okozhatnak ilyen panaszokat, amikről esetleg a páciensnek még nem volt tudomása, de a méh nem megfelelő összehúzódása is bő vérzéshez vezethet. Egy vetélés utáni időszakban egy átlagos menstruációtól bővebb vérzés is jelentkezhet, azonban az a vérzés, ami során egy óra alatt egy betét átázik, vagy a már megszűnt vérzés néhány napon belül újra jelentkezik, szintén ellenőrzést igényel. Fontos tudni, hogy egy nőnek a méhéből igen nagymértékű vérzés léphet fel, és rövid idő alatt igen nagymennyiségű vért is veszíthet a beteg. Ezért mindig fontos erre figyelni, és erős panaszok esetén ügyeleti ellátást is igénybe kell venni.

Fertőzés

Körülbelül a nők 3%-ánál alakul ki vetélést követően fertőzés. Ritkán inkomplett vetélés áll ennek a hátterében, de terhességből visszamaradt szövetrészletek nélkül is kialakulhat fertőzés, mind a spontán lezajlott, mind a műszeresen befejezett vetélést követően. Ennek jelei lehetnek az elhúzódó vérzés és alhasi görcsök, láz, hidegrázás, kellemetlen szagú hüvelyi váladékozás, vagy vérzés. A fertőzésnek nagyon komoly következményei is lehetnek, de megfelelő gyógyszeres kezeléssel általában hamar megszűnnek a panaszok, ezért is fontos ezekkel a panaszokkal időben orvoshoz fordulni. A kockázatokat illetően fertőzések akár a spontán lezajlott, akár a műszeresen befejezett vetélések után is kialakulhatnak, és nem csak akkor, ha a terhességből szövetrészek maradtak vissza.

Asherman-szindróma

Az Asherman-szindróma a műtétes úton befejezett vetéléseknek egy nagyon ritka komplikációja, néha a kezeletlen, vagy makacs vetélés utáni fertőzések is okozhatják. A betegség úgy alakul ki, hogy a méh üregében összenövések keletkeznek. Ezek az összenövések lehetnek pici, szinte pontszerű hegek csupán, de akár az egész méhüreget is kitölthetik, ennek megfelelően jelentkezhetnek a panaszok és a tünetek. Okozhat visszatérő vetélést, amikor maga a hegszövet gátolja a beágyazódást, de nagyobb összenövések hatására a méhnyálkahártya sem tud fejlődni a ciklus során, így kifejezetten kevés mennyiségű vérzés jelentkezik, adott esetben el is maradhatnak a menstruációk is. A betegségnek meddőség, vagy visszatérő vetélés lehet a következménye. A diagnosztizálás egy méhüregi tükrözéssel történik (HSC-hiszteroszkópia), amikor egy kamerás műszerrel a méhnyakon át a méhüreget át lehet tekinteni. Ennek a beavatkozásnak óriás előnye, hogy szükség szerint a talált elváltozásokat kezelni is lehet, a hegszövetet el lehet távolítani, az összenőtt területeket szét lehet választani. Nagy kiterjedésű összenövéseket szükség esetén többszöri műtéttel lehet csak szétválasztani, hogy a méhfal sérülésének az esélyét csökkentsük. A beavatkozással igen jó eredményeket lehet elérni, és a későbbiekben sikeresen vállalható terhesség. A műszeresen befejezett vetélések után (néha a vetélés követő makacs méhfertőzések után) nagyon ritkán előfordulhat Asherman-szindróma is. Ennek során a méhüregében összenövések jönnek létre.

Tejcsorgás vetélés után

A várandósság és a szoptatás időszakában a tejcsorgás teljesen normális jelenség, ám előfordulhat, hogy terhesség fennállása nélkül tapasztaljuk, sőt, akár férfiként is. Ekkor érdemes hormonzavarra gondolni, ugyanis nagy valószínűséggel prolaktin túltermelés áll a háttérben.

Az agyalapi mirigy, azaz a hipofízis által termelt hormon a prolaktin, mely részt vesz az anyagcserében, a növekedésben, valamint a terhesség létrejöttében és a szoptatásban. Legtöbben tejelválasztó, illetve a stressz során nagy mennyiségben jelen lévő hormonként ismerik. A prolaktin ezen kívül a szülés után gátolja a tüszőérést, megakadályozva a terhesség létrejöttét. A prolaktin túltermelődése tehát megakadályozhatja a gyermekáldást, így ha hosszabb idő után sem mutat pozitívat a terhességi teszt, érdemes hormonvizsgálattal ellenőriztetni a szintjét, főleg akkor, ha stresszesebb életmódot folytat. Látható tehát, hogy a magas prolaktin szint számos problémát vonhat maga után, így kezelni szükséges. Viszont ehhez fontos tudni, mi is okozza a hormon túltermelődését, hiszen a terápiát ehhez szükséges igazítani.

Az emlőbimbóból történő váladékozás (ne nevezzük feltétlenül tejcsorgásnak, előfordulhat, hogy gyulladásos vagy egyéb váladék ürül a tejcsatornákon keresztül) előfordulhat spontán vagy csak a bimbó préselésére jelentkezhet, lehet egy-, illetve kétoldali. Minden esetben mielőbbi szakorvosi vizsgálat indokolt. Első lépésben az emlő tapintásos vizsgálatát végezzük: segítségével szűrhetők az emlő gyulladásos, illetve daganatos betegségei. Indokolt lehet az emlő ultrahangos, illetve röntgen vizsgálata (mammográfia). Az emlőből tapasztalható, többnyire szimmetrikus tejszerű váladékozás esetén vérből végzett hormonvizsgálat segítségével az esetleges hormonális ok felismerhető. A leggyakoribb hormonális eltérés az agyalapi mirigyben termelt tejelválasztást serkentő hormon, a prolaktin szintjének megemelkedése. Ennek oka lehet bizonyos gyógyszerek alkalmazása, a központi idegrendszer egyes betegségei, illetve az agyalapi mirigy megfelelő területének jóindulatú daganata. Ez utóbbi daganat esetén a prolaktinszint többnyire a normális érték szintjét nagyságrendekkel meghaladhatja. Az agyalapi mirigy ilyetén daganata, bár jóindulatú biológiai viselkedését illetően, mégis a környező látóideg tartós nyomása révén eleinte visszafordíthatóan, később tartósan okoz látótér-kiesést, későbbiekben vakságot.

Az emlőből terhességtől függetlenül tapasztalható váladékozás, tejszerű váladék ürülése tehát lehet következménye banális gyulladásnak, de súlyos, az életet veszélyeztető vagy komoly következményekkel járó daganatos megbetegedésnek is. Lényeges tehát minden ilyen esetben mielőbb a megfelelő szakorvos felkeresése a problémákkal. A terhesség és a szoptatás időszakában a tejcsorgás teljesen normális jelenség, ám előfordulhat, hogy terhesség fennállása nélkül tapasztaljuk, sőt, akár férfiként is. Ekkor érdemes hormonzavarra gondolni, ugyanis nagy valószínűséggel prolaktin túltermelés áll a háttérben.

Vetélés utáni gyász és lelki feldolgozás

A vetélés intenzív veszteségérzetet okozhat a nőkben. Emellett szomorúságot, szorongást, vagy bűntudatot is tapasztalhatnak. A nők szomorúnak és szívszakadtnak érezhetik magukat, miután vetélést szenvedtek el. Időt kell szánniuk arra, hogy mentálisan feldolgozzák mindazt, ami történt, mielőtt újra teherbe eshetnek. Egyesek rájönnek, hogy nehéz megbirkózni egy vetéléssel. Miután a nők ismét teherbe esnek egy vetélés után, valószínűleg egyszerre lesznek boldogok és aggódnak. A nők mentálisan képesek megbirkózni a vetélés után, ha felkeresnek egy engedéllyel rendelkező terapeutát, aki segíthet nekik eligazodni az általuk érzett érzelmekben. Azt is megtaníthatják nekik, hogyan tudnak megbirkózni érzelmeikkel.

A vetélés veszteség, így a vetélést gyászfolyamat követi. Amikor először szembesülünk avval, hogy a baba elköszönt, általában az első érzés a döbbenet. A világ hirtelen összeomlik és megszűnik körülöttünk. Az első sokk után azonban elkezdünk átmenni tagadásba: "Biztos rossz ez a gép. Biztos nem is látták jól. Nézzék meg egy másik géppel..." Vagyis megkérdőjelezzük a veszteség valódiságát. A gyászfolyamat következő lépcsője általában a düh: "Miért velem kellett ennek megtörténnie? Miért a mi családunkban?" A miérteket általában az okok keresése követi: bújjuk az internetet, elemezzük az életmódunkat és leginkább vádoljuk magunkat. Az okok keresése után a gyászfolyamat gyakori következő lépcsője, hogy szinte mániákus módon próbáljuk megváltoztatni a szokásainkat és az életünket. Sok édesanya a vetélés után áttér bio élelmiszerekre és "mentes" táplálékokra, kidobja a háztartási vegyszerek nagyrészét és szinte új életet kezd. Akár megvolt ez az életmód változtatós stáció, akár nem, a következő - és leghosszabb ideig tartó - lépcső a szomorúság és a depresszió időszaka. Már nincsenek látványos akciók, már nem keressük az okokat, már nem tagadjuk a tényeket, csak a bénító, csendes szomorúság marad. A legfontosabb azonban nem megállni ezen a lépcsőn a gyász folyamatában! El kell jutnunk - szükség esetén segítséggel - a következő lépcsőre, ami az elfogadás. Amikor megbékélünk a veszteség tényével, amikor elfogadjuk, hogy a veszteség az életünk részévé válik de már nem irányítja azt. Éppen emiatt a környezet, a család és az ismerősök hozzáállása szempontjából a legfontosabb (lenne), hogy erre az utolsó lépcsőre segítse át a veszteségen átesett szülőket! Sajnos az nem segítség a gyász feldolgozásában, amikor egészségügyi szakemberek - nyilván jóindulatból - azzal vígasztalják a vetélésen átesett nőket, hogy hát "az még nem is volt baba, csak egy embrió". A vetélést mindannyian másképp éljük meg, de a veszteség minimalizálása, szőnyeg alá söprése egyáltalán nem segít! A vetélésről valószínűleg nehéz beszélni még a családtagokkal, sőt talán még a férjeddel is. Természetesen a férjed is gyászol, csak valószínűleg ő más ritmusban megy át a gyászfolyamaton. Emiatt még az is lehet, hogy hogy ideig-óráig magányosnak érzed magad, az érzed, hogy a vetélés csak a te problémád és csak a te szomorúságod. Mivel mindenki egy kicsit más, máshogy kell ezen az úton végigmennünk: van akinek az elcsendesedés, az egyedüllét segít és van, akinek ki kell beszélnie magából az érzelmeket.

A vetélés utáni gyászreakció nagyon gyakori, hiszen minden kismama valamilyen formában veszteségként éli meg egy terhesség elvesztését, legyen az bármilyen korai is. A folyamat a vetélés feldolgozásának része, ezt az időt türelmesen ki kell várni a környezetnek is. Vannak olyan esetek, amikor a reakció nem a megszokott formában jelentkezik, elhúzódó és a páciens mindennapi életét befolyásolja, jelentősen rontja az életminőséget. Minden gyász, minden probléma feldolgozásának az időtartama, az intenzitása nagymértékű egyéni változatosságot mutat, hiszen minden ember máshogy éli meg, és fogadja el a történteket. Mindenképpen kiemelkedő figyelmet igényel, amikor a mindennapi élet vezetése akadályokba ütközik. Alvászavarok jelentkezhetnek, a hétköznapi teendőket képtelen a beteg ellátni, koncentrációzavarok, evészavarok, esetenként öngyilkossági gondolatok okoznak problémákat. A klinikai depresszió mellett gyakrabban fordulhatnak elő különféle szorongásos zavarok, akár posztraumás stressz szindróma is felléphet. Önmagát nehezen tudja bárki is diagnosztizálni a mentális zavarokkal, de amennyiben felmerül a gyanú, mindenképpen orvosi segítséget kell kérni, mert megfelelő terápiával, akár gyógyszeres kezeléssel a probléma megszüntethető, és a páciens a normális életviteléhez visszatérhet. Soha nem szabad szégyellni a pszichés nehézségeket, és érdemes mielőbb segítséget kérni a probléma megoldására. Ne felejtsük, az egészség része nemcsak a testi, hanem a pszichés egészség is, és ahol probléma adódik, azon segíteni kell.

Mikor lehet újra próbálkozni?

A fertőzés megelőzése érdekében a vetélés után két hétig nem javasolt szex. A nők már két héttel a vetélés után ovulálhatnak és teherbe eshetnek. Kérhetnek az orvostól útmutatást, ha úgy érzik, hogy érzelmileg és fizikailag készen állnak a terhességre.

Pároddal újra próbálkozhattok, ha fizikailag és lelkileg is készen állsz rá. Előbbi kérdésben az orvosod fog dönteni, utóbbi csakis rajtad áll. Ami fontos, hogy ne akarj azonnal és mindenáron gyorsan újra teherbe esni, hagyj időt a történtek feldolgozására, és csak akkor induljon újra a „babaprojekt”, amikor nem csak testileg, de lelkileg is meggyógyultál! Az orvosod azt fogja tanácsolni, hogy a fertőzések elkerülése érdekében várd meg, amíg eláll a vérzés, és csak utána élj szexuális életet. Valószínűleg azt is elmondja majd, hogy várj addig, amíg stabilizálódik a menstruációs ciklusod. Ennek oka az, hogy egyes nőknél időbe telik, míg a nemi hormonok egyensúlya visszatér, emiatt a menstruációs ciklus felborulhat, a normálisnál rövidebb vagy hosszabb is lehet - ez megnehezíti a következő terhesség időzítését és szükségtelen szorongást okozhat.

Egy vetélés után körülbelül egy hónapnak kell eltelnie, mire normalizálódik a ciklus. Habár egyes orvosok három, vagy akár hat hónap várakozást is javasolnak, ennek nincs igazi tudományos alapja. Sőt, a bizonyítékok éppen ellentmondanak ennek: egy 2015-ös tanulmány szerint a három hónapnál kevesebb várakozási idő nem növeli a vetélés vagy egyéb terhességi problémák kockázatát. További kutatások azt mutatják, hogy ha a vetélés és a következő terhesség között 6 hónapnál kevesebb idő telik el, akkor nagyobb az esély az egészséges és komplikációk nélküli terhességre. Ez talán azért lehet, mert azoknál a nőknél, akiknek hosszabb időbe telik a teherbeesés egy vetélés után, nagyobb valószínűséggel van jelen valamilyen diagnosztizálatlan probléma, például csökkent termékenység vagy meddőség.

Sokáig azt gondolták, hogy a vetélés után hagyni kell időt a méh és méhnyálkahártya regenerálódására és ezért néhány hónapig valamilyen fogamzásgátlási módszert javasoltak. Azonban több kutatás is igazolta, hogy nem szükséges a várakozás. Ha a dolog pszichés oldalát nézzük, lehetetlen megmondani, mennyi idő után fogod úgy érezni, hogy készen állsz ismét a próbálkozásra - erről partnereddel közösen kell beszélned. Teljesen egyéni döntésről van szó. Mindenki más, így nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés.

Ha vetélés után most ismét babát vársz, teljesen normális, hogy aggódsz. Valószínűleg sokkal jobban aggódsz, mint egy olyan édesanya, aki akinek nem volt vetélés előzménye és valószínűleg máshogy állsz hozzá a várandósságodhoz. Az is valószínű, hogy kavarognak benned az érzelmek is! Teljesen természetes, hogy az örömödbe üröm vegyül a szivárványbabáddal kapcsolatban! Valószínűleg vagy az aggódás miatt nem tudsz most önfeledten örülni a várandóságnak, vagy pedig éppen azért érzel lelkiismeret furdalást, mert örülsz a terhességnek és szinte vádolod magad, hogy elfelejted az "előző babát". Hidd el, teljesen normális, hogy így kavarognak az érzelmeid, de a legfontosabb, hogy minél kevésbé aggódj! Fogadd el az érzelmeidet, de próbálj kikapcsolódni és próbáld pozitív gondolatokkal táplálni az elmédet.

Speciális vizsgálatok és kezelések

A nőknek orvoshoz kell fordulniuk, ha ismétlődő terhességi veszteséget tapasztalnak. Míg az ismétlődő vetélések akár 75 százaléka ismeretlen okra vezethető vissza, bizonyos egészségügyi állapotok nagyobb kockázatot jelenthetnek a nőknél a terhesség elvesztésére. A vetélés okának megállapítása után a kiváltó ok kezelése segíthet a nőknek abban, hogy teherbe eshessenek és maradjanak teherbe. Speciális tesztek segíthetnek.

Ha kettő vagy több, egymást követő vetélésed volt, mindenképp konzultálj orvosoddal arról, hogy szükséges-e további kivizsgálás, mielőtt ismét megpróbálnál teherbe esni. A vetélés hátterében álló esetleges okok azonosításában segíthet például:

• Vérvizsgálat
• Kromoszóma vizsgálat

A méh problémák kimutatásában segítenek az alábbi vizsgálatok:

• Ultrahang (transvaginális vagy hasi) - ultrahang vizsgálja a méhet, a petefészket és a petevezetéket.
• Sonohiszterogram (ultrahangos méhvizsgálat) egy olyan eljárás, amely a méh belsejét vizsgálja.
• Méhtükrözés (hiszteroszkópia)
• Petevezeték átjárhatósági vizsgálat (hiszteroszalpingográfia)

Ha a vetélés ismétlődik, komplett kivizsgálásra van szükség. A nőgyógyászati vizsgálat mellett a kezelőorvos kérhet általános laboratóriumi vizsgálatot, ellenőrizheti a hormonszinteket, megnézheti, nem áll-e valamilyen fertőzés a probléma hátterében. A teljesség igénye nélkül szükség lehet még immunológiai és genetikai vizsgálatokra, a méh anatómiai rendellenességeit kimutató vizsgálatokra, esetleges véralvadási zavarok fennállásának ellenőrzésére és a partner andrológiai vizsgálatára is.

tags: #tejszivargas #veteles #utan