Az abortusz és a reprodukciós jogok helyzete a világban – különös tekintettel Afrikára és Európára

Az abortuszhoz való jog globálisan vitatott téma, amely mélyen érinti a nők jogait, az egészségügyi ellátást és a társadalmi normákat. Bár a világ számos részén a szabályozások enyhülése tapasztalható, vannak régiók, ahol a tiltások és korlátozások továbbra is súlyos problémákat okoznak.

Az abortusz helyzete Afrikában: Nigéria és Szudán példája

Az abortusz egyike azon témáknak Nigériában, amelyről egyáltalán nem ildomos beszélni. A BBC News megkeresésére egyetlen nigériai nő sem volt hajlandó személyes interjút adni, mindössze arra vállalkoztak páran, hogy nevük feltüntetése nélkül, írásban válaszoljanak az angol riporterek kérdéseire. Családjuk, sőt gyakran partnerük sem tudott arról, hogy terhesek voltak, arról pedig, hogy elvetették a magzatot, végképp nem, mivel Nigériában törvényileg tiltott az abortusz.

Tiltott és drága

Az amerikai Guttmacher Intézet legutóbbi jelentése szerint ennek ellenére évente körülbelül 750 ezer terhességmegszakítást hajtanak végre az afrikai országban, amelynek legalább 60 százaléka higiéniailag és orvosilag is igencsak kifogásolható, tisztátalan módon történik. Az intézet munkatársai szerint legalább 450 ezerre tehető azon eljárások száma, amely nem számít biztonságosnak, ráadásul hihetetlen fájdalmakat is okoz a nőknek. A hagyományos kuruzslók vagy éppen a terhes nő által végrehajtott abortusz leggyakrabban éles tárgy segítségével történik, de az sem ritka, hogy mérgező vegyi anyagok befecskendezésével szakítják meg a terhességet.

Az orvosi vizsgát nem végzett amatőr „vállalkozók” mindössze 4 dollárt kérnek egy ilyen gyors, ám nem éppen fájdalommentes műtétért. A klinikán végzett, hivatalos abortusz ugyanakkor 169 dollárba kerül, ám ezt is csak akkor lehet végrehajtani, ha - megkerülve a törvényeket - előbb egy tabletta segítségével belső vérzést indítanak el a méhben, majd egy hivatalos grémium veszélyesnek nyilvánítja a várandósságot az anya életére nézve. Ez utóbbi eset ugyanis kivételt jelent a szigorú törvények alól: amennyiben az anya élete veszélyben forog, úgy törvényesen is végre lehet hajtani terhességmegszakítást. Persze vannak, akik szerint a törvényi tilalom nem sokat számít: ha engedélyezett lenne, akkor sem fordulnának sokkal többen orvosokhoz, mivel a kórházi műtét túl drága, ráadásul az északi muzulmán részeken ugyanúgy kitagadná őket családjuk, ahogy a keresztény déli részeken. A házasságon kívüli terhesség, vagy annak megszakítása közös kulturális tabu a vallásilag kettéosztott országban.

Rideg árvaházak Szudánban

Egy másik afrikai országban a nem kívánt terhesség szintén komoly problémákat jelent. Szudánban azonban a teherbe esett nők jelentős része megszüli gyermekét, hogy közvetlenül azután egy árvaházba adja a csecsemőt. Csakhogy az árvaházak még a dickensi regényekbe illő árvaházakon is túltesznek gyakran - olvasható a The New York Times riportjában. A kegyetlen körülmények között gyakran némán felnövő, rideg felügyelőkkel körülvett gyerekek java része bele is hal a bánásmódba.

Igaz, a legutóbbi időkben némi változás mégiscsak beállt az árva gyerekek helyzetében: 2004 óta némileg könnyebb örökbe fogadni gyereket az iszlám törvények szerint működő országban. Korábban csak azon árvákat lehetett örökbe fogadni, akikről tudni lehetett, hogy meghaltak szüleik. Azok azonban, akiknek nem ismerték a szüleiket, magyarán nem tudták róluk, hogy élnek-e vagy meghaltak, nem kerülhettek családhoz, mivel a társadalmi hagyományok szerint a szülők bűne - amennyiben házasságon kívüli gyerekről van szó - a gyerekre is átszáll.

Bár a törvényi akadályokat megszüntették, az árvaházból befogadott gyerekek az iszlám előírásai szerint mégsem azonos jogúak a vér szerinti gyerekekkel: nem örökölhetnek, 18 éves korukat betöltve pedig az örökbe fogadott fiúk anyjukat csak akkor láthatják, ha az eltakarja arcát.

Abortusz helyzete Európában: Írország és Lengyelország

Az abortuszhoz való jog megkérdőjelezése az Egyesült Államokban fájdalmasan egybecseng az észak-írországi nők tapasztalataival, ahol a politikai csaták és a finanszírozás hiánya miatt az abortuszhoz való jogot hiába garantálja törvény, a valóságban nem könnyen elérhető. A konzervatív Észak-Írországban 2019-ben dekriminalizálták a művi terhességmegszakítást - miközben az Egyesült Királyságban, melynek része Észak-Írország is, már 42 évvel ezelőtt megtették ugyanezt. Nagy-Britanniában a terhesség a 24. hétig megszakítható. Észak-Írországban ugyanis a terhesség 10. hete után már semmilyen módon nem lehet abortuszt kérni. „A késői abortuszok a legkomplikáltabbak, ezért épp ezeknek a nőknek nem kellene igazán mozognia, nemhogy utaznia” - mondja Naomi Connor, az Alliance for Choice (Szövetség a választásért) kampány társszervezője.

Az Európai Unió egyetlen tagállama, ahol az abortusz szigorúan tilos. Ez az ország katolikus, és egyéb ügyekben is nagyon konzervatív: a válást például csak 2011-ben engedélyezték. Az ország alkotmányának nyolcas cikkelye a mai napig tiltja az abortuszt - azok a nők, akik mégis elvégeztetik, akár hathónapos börtönbüntetést, a nekik segítséget nyújtó személy pedig három év börtönbüntetést kaphat. Ha az adott személy egészségügyben dolgozik, még az engedélyét is felfüggesztik öt évre. Nem meglepő módon a Vatikánban is szigorúan tilos az abortusz. Ferenc pápa, bár modernebb és kevésbé konzervatív, mint elődei, mégis, a művi terhességmegszakítást végeztetőkről mint "gyilkosokról" beszélt. A pápa a tízparancsolat ötödik parancsát idézve - Ne ölj! - érvelt.

A jelenleg is hatalmon lévő konzervatív kormány 2021-ben szigorított a szabályozáson. Azóta az abortusz csak kivételes esetekben engedélyezett, mint a nemi erőszak miatti terhesség, a vérfertőzés, vagy ha az anya élete veszélyben van. Az a nő, aki a fenti esetek egyikébe sem tartozik, de mégis megszakíttatja a terhességét, 5 és 25 év közötti börtönbüntetést kaphat. A terhességet a 10. hétig lehet legálisan megszakítani. Romániában 1989 óta legális a terhesség-megszakítás.

Az Európai Unió összesen 23 államában tagadhatják meg az orvosok a művi megszakítás végrehajtását a "lelkiismereti záradékra", vagyis arra hivatkozva, hogy etikai, morális vagy vallási okokból ők azt nem hajtják végre.

Az abortusz és a genderellenes diskurzus

A genderellenes mozgalom, rövidebben: genderpánik egy globális jelenség, mely a „genderideológia” fogalma segítségével igyekszik érvényteleníteni minden, a hagyományos-hierarchikus nemiszerep-szemlélettől elszakadó véleményt, célkitűzést, politikai irányelvet illetve sok esetben akár tényt is. A „genderideológia” (ezért az idézőjel) egy fiktív fogalom: az ellenoldal alkotta meg, gendertudósok, feministák és LMBTQ-aktivisták általában nem használják.

A „gender” („társadalmi nem”) kifejezést a feminizmus második hulláma kezdte el használni a biológiai nemünkre (sex) ráépülő társadalmi nemiszerep-elvárások és nemi sztereotípiák vonatkozásában. Ettől megkülönböztetendő a „gender identity” (nemi identitás, „pszichológiai nem”), a belsőként megélt nemünk, amellyel azonosulunk, amilyen neműnek tartjuk, „érezzük” magunkat. Mindenkinek van biológiai neme, „társadalmi neme” (nemi szocializációja) és „pszichológiai neme” (nemi identitása). Ezek nem egymást lecserélni igyekvő, versengő fogalmak, hanem a nemiségünk egyaránt létező rétegei.

A genderellenes mozgalom (angolul: anti-gender movement, németül: Antigenderismus) hívei szerint (akik jobb- vagy szélsőjobboldali konzervatívok) kizárólag biológiai nemünk vagy „teremtett nemünk” van, mely minden esetben meg kell, hogy alapozza a nemi identitásunkat és „természetesnek” vélt nemi szerepeinket (vö. „a princípium betöltése”). Szerintük nemcsak a biológiai nemtől eltérő nemi identitás deviancia, hanem az elvárt nemi szerepektől való eltérés (így a feminizmus) is. Szerintük az egyetlen helyes út a hagyományos, komplementer, hierarchikus nemi szerepeknek való megfelelés. A radikális feminizmus „genderkritikus” (pontosabban: nemiidentitás-kritikus) kisebbsége szerint kizárólag biológiai nemünk és társadalmi nemünk van, és (ez a rész igaz is) ezek alapozzák meg a nők másodlagos helyzetét a társadalomban. Ezen irányzat képviselői szerint a nemi identitás nem létezik, kizárólag a nemi normák internalizálásával egyenlő, és az ő szóhasználatukban a transzneműség elfogadása a „genderideológia”. Ők nem összekeverendők a konzervatív genderellenes tábor tagjaival, noha időnként a transzellenesség mentén hajlandók velük szövetkezni.

A „halál kultúrája” és az abortusz

A konzervatív genderellenes mozgalom, vagy „genderideológia”-ellenes diskurzus” eredete a IV. Női Világkonferencia (1995 Peking) vitáiban keresendő. A Vatikán, együtt egyes afrikai, valamint muszlim országokkal, igyekezett elejét venni annak, hogy a reprodukciós jogok, valamint a leszbikus nők jogai bekerüljenek a konferencia nőjogi záródokumentumába, a Pekingi Cselekvési Programba. Részleges eredményt értek el: a leszbikus nők jogai teljesen, a reprodukciós jogok pedig részben kimaradtak. A Vatikán ahelyett, hogy a konszenzusos célokért tett volna többet, olyan vehemenciával folytatta a „genderideológia” elleni hadjáratát, hogy mára ez a fogalom jóval ismertebb, mint a nők és lánygyermekek jogaiért életre hívott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Program. (Aminek magyar fordítása nem is található meg az interneten, és könyvtárakban is csak ritkán.)

Az akkori pápától, II. János Páltól (1978-2005) származik a „halál kultúrájának” fogalma, mely definíciója szerint „az élettel szembeforduló tudatos döntések rendszere” az abortusztól az eutanáziáig. A gyakorlatban magában foglal minden olyan, a szexualitással és a termékenységgel összefüggő jelenséget, amely eltér a (fogamzásgátlást nem alkalmazó) heteroszexuális házasság eszméjétől. A fogalmat, és magát a „genderideológia” ellenes harcot, a szociológusból botcsinálta morálteológussá vedlett Gabriele Kuby tette népszerűvé. Ő külön hangsúlyt fektet arra, hogy terméketlen aktusaikkal az azonos nemű párok is a „halál kultúrájának” képviselői (sőt a védekező heteroszexuális párok is - de érdekes módon a papok, szerzetesek nem).

A magyar kormány, illetve kormánymédia jelenleg a „nemváltással” („nemváltó óvodásokkal”), illetőleg a transznemű emberek jogköveteléseivel igyekszik a köztudatban egyenlővé tenni a „genderideológiát”. A „genderideológia”-ellenes diskurzus azonban minden olyan nézetet elutasít és démonizál, amely elszakad a nemi szerepekkel és a szexualitással, termékenységgel kapcsolatos konzervatív-katolikus dogmatikától. Híveit (noha néha úgy tűnhet) nem elégítené ki, ha a transznemű emberek, vagy az LMBTQ-ernyő alá tartozó csoportok eltűnnének a Föld színéről; csakis az, ha mindenki a katolikus dogmatikus erkölcs szerint élne, azaz várna a szexszel a házasságig, amelyben aztán annyi gyereket „elfogadna", amennyi rendszeres szexuális élet mellett fogamzásgátlás nélkül megfogan. Így a genderellenes mozgalom célkeresztjében áll az abortusz, sőt még a fogamzásgátlás legtöbb módja is.

Az abortuszhelyzet globális tendenciái

A globális tendencia, ha a puszta számokat nézzük, progresszív: a Reprodukciós Jogok Központja (Center for Reproductive Rights) szerint 1994 óta világszerte mintegy 50 ország hozott olyan törvényeket, melyek bővítették az abortuszhoz való hozzáférést - ezekből 18 a teljes tiltáson enyhített (Pl. Írország, Argentína). Mindössze négy ország szigorított: Lengyelország, Salvador, Nicaragua és az USA. Salvadorban 1998-ban az addigi kevés kivételt is eltörölték, és teljes tilalom lépett életbe. Ennek következményképp az abortuszt (vagy az abortusznak vélt vetélést, halvaszülést) az emberöléssel teszik egyenlővé. Nicaraguában 2006-ban szavaztak meg hasonló szigorítást.

A közép-amerikai országok kevésbé tudnak a mi helyzetünkre hatni, azonban a lengyel események már itthon is aggodalomra adtak okot: 2021-ben a súlyos fogyatékosságot is kivették a kivételek közül, az érintett nőknek még az életképtelen magzatot is ki kell hordaniuk, jogok és méltányosság helyett „sírószoba” jut nekik. Mindazonáltal a globális visszacsapás legerősebb megnyilvánulása, mely az egész világot megrengette, a Roe kontra Wade hatályon kívül helyezése volt az USA-ban 2022. június 24-én. E döntés nyomán számos államban az erre az esetre előre megszavazott törvények (ún. trigger law) léptek érvénybe, melyek akár kivétel nélkül tiltják az abortuszt.

Ezek nyomán az a paradox helyzet alakult ki, hogy az abortusz terén egyes USA-államokban (vagy éppen Lengyelországban) nagyobb szigor uralkodik, mint a nők jogfosztásáról hírhedtebb közel-keleti országokban. Még Szaúd-Arábiában is engedélyezett az abortusz súlyos magzati károsodás, nemi erőszak vagy a nő (testi vagy lelki) egészségkárosodásának veszélye esetén. A Roe kontra Wade hatályon kívül helyezésének összes káros következményét egyelőre még felmérni is alig lehet - az egyik hatás azonban biztosan az, hogy felbátorít más, az abortusztilalomról álmodozó kormányokat. Így Magyarországét is, ahol jelenleg ugyan a betiltást nem lehetne lenyomni a döntés jogát túlnyomó többségben támogató társadalom torkán, de 2022. szeptember 13-án Pintér Sándor belügyminiszter önkényesen, szakmai egyeztetés nélkül közzétette a Magyar Közlönyben a „szívhangrendeletként” ismertté vált módosítást. Ez jogi értelemben nem számít szigorításnak, de a gyakorlatban negatív következményei lehetnek.

Az abortusz és a katolikus egyház álláspontja

Az egyház gondolkodása az abortuszról ismert. Az abortusz problémája nem vallási probléma - szögezte le Ferenc pápa. Ez egy emberi probléma, amit az antropológiának kell tanulmányoznia. Ha vallási tényből kiindulva tanulmányozzák az abortuszt, az a gondolkodás átugrását jelenti. A kérdés mindig antropológiai és az etikusságra vonatkozik, vagyis arra, hogy egy élőlényt megölnek egy probléma megoldása érdekében. Majd a pápa határozottan megállapította: sosem engedem meg, hogy a vallási tényből kiindulva vitassák meg az abortusz problémáját. Ez ugyanis antropológiai és emberi probléma. Én így gondolom.

Az alábbi táblázat összefoglalja az abortuszra vonatkozó szabályozásokat néhány országban:

tags: #apacak #abortusz #afrika