Ovulációs görbe és a termékenység: mindent a cikluskövetésről

A cikluskövetés sokkal több, mint a menstruáció első napjának feljegyzése. Ez a módszer képes megmutatni, hogyan működik a szervezet, milyen hormonális változások zajlanak a háttérben és mikor érkezik el a legtermékenyebb időszak. A test jelzéseinek ismerete nemcsak önbizalmat ad, hanem jelentősen növelheti a fogantatás esélyét is. A tudatos ciklusismeret tehát nem csak akkor hasznos, amikor már nehezen jön a baba, hanem jóval előtte, a tervezés időszakában is. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan segíthet a cikluskövetés a családtervezésben és milyen módszereket érdemes használni.

A cikluskövetés szerepe a családtervezésben

A női szervezet ritmusa rengeteg értékes információt hordoz - a ciklus rendszeressége, hossza és minősége valós képet adhat a hormonális egyensúlyról. A cikluskövetés egyszerű, mégis rendkívül hasznos módszer, amely segít beazonosítani a termékeny napokat és időben jelezheti, ha valami eltér a megszokottól. Ez a biológiai „jelzőrendszer” a női egészség egyik legfontosabb iránytűje.

A ciklus figyelése segíthet abban, hogy:

• pontosan meghatározza az ovulációja időpontját,
• elkerülje a felesleges várakozást és bizonytalanságot,
• felismerje, ha nincs tüszőérés vagy rendszertelen a ciklusa,
• időben orvoshoz forduljon, ha eltérés jelentkezik,
• hosszú távon stabilabb, tudatosabb családtervezési folyamatot alakítson ki.

Mi is az az ovuláció?

Az ovuláció (a latin ovum, tojás szóból ered), magyarul peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből. Ez nagyjából a menstruációs ciklus közepén, általában a 14. napja körül történik. A folyamat során egy érett petesejt távozik a petefészekből, és készen áll a megtermékenyítésre, ez pedig minden hónapban megtörténik, a fogamzás szempontjából kulcsfontosságú. Az ovulációra jellemző fiziológiai változások nemcsak a fogamzóképességet befolyásolják, hanem a nők általános egészségi állapotára is hatást gyakorolnak.

A nők körülbelül 1 millió petesejttel a petefészkeikben születnek. Ez a hatalmasnak tűnő mennyiség az évek során több mint a felére csökken, serdülőkorra mindössze 300-400 ezer marad. A petesejtek egészen addig csupán szunnyadnak, amíg a hormonrendszer változásának hatására el nem érkezik az első peteérés ideje. Nem minden petesejt fog azonban a menopauzáig beérni, egy átlagos nő életében hozzávetőleg 400 peteérésre kerül sor.

A ciklus első felében az agyalapi mirigy előállítja a follikulus stimuláló hormont (FSH), amely serkenti a tüszők növekedését a petefészekben. Ahogy a tüsző érik, növekszik az ösztrogén szintje, amely előkészíti a méh nyálkahártyáját egy lehetséges terhességhez. Az ösztrogén szintje egy ponton magas csúcsot ér el, ami kiváltja a luteinizáló hormon (LH) kiugró emelkedését. Miután a petesejt elhagyja a petefészket, a petevezetékbe kerül, ahol megtermékenyítésre vár. Ez a folyamat a ciklus során általában havonta egyszer következik be, amikor a petefészekben a fentebb említett hormonális változások mennek végbe. Az ovuláció ideje eltérő lehet minden nőnél, de általában 28 napos ciklus esetén a ciklus közepén a 14. napon következik be, 24 - 36 órán belül az LH hormon felszabadulását követően.

Tévhitek az ovulációról

• Az ovuláció mindig ciklus közepén történik? Sokan azt gondolják, hogy az ovuláció mindig a ciklus 14. napján következik be. Fontos azonban tudni, hogy a peteérés ideje teljesen egyénfüggő, épp ezért az egy tévhit, hogy mindenképpen a ciklus 14. napján kell bekövetkeznie. A 14. nap csak egy átlag, illetve a 28 napból álló ciklus fele. Nagyon sok nő van azonban, aki nem a 14. napon ovulál, az ovuláció napja egyénenként változhat, sőt, még ugyanannál a nőnél is eltérhet egyik hónapról a másikra.
• Az ovulációs fájdalom jelentkezése garantált jel az ovulációra? Sokan azt hiszik, ha ovulációs fájdalmat éreznek, az biztosan azt jelenti, hogy ovulálnak.
• A petesejt mennyi ideig él az ovuláció után? A petesejt általában körülbelül 12-24 órán át marad életképes az ovuláció után.
• Lehetséges, hogy a menstruációs vérzés alatt is ovulálok? Egyesek úgy gondolják, hogy ovulálni lehet menstruáció alatt, de ez rendkívül ritka.
• Egy terhes nő is ovulálhat? Van, aki azt hiszi, hogy terhesség alatt is lehetséges ovuláció, de valójában terhesség alatt a nők nem ovulálnak.

A menstruációs ciklus és szakaszai

A női nemi működést ciklikusság jellemzi, mely négy szakaszból áll:

1. menstruáció,
2. peteérés,
3. ovuláció és
4. luteális szakasz.

A menstruációs ciklus a nagy átlagot tekintve 28 naponként ismétlődik, de ettől eltérő időintervallum is normálisnak számít. Ez alapján a 25-31 napra bekövetkező vérzés sem nevezhető ritkának.

A menstruációt a peteérés ideje határozza meg. Ez a folyamat az ösztrogén hormon segítségével veszi kezdetét, majd a folliculusstimuláló hormon (FSH) szabályozza, stimulálja a tüszőt, végül az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) csúcsán bekövetkezik az ovuláció, vagyis elérkezik a peteérés. A tüszőrepedés átlagosan a női ciklus 14. napján következik be, ennek során a megtermékenyítésre alkalmas petesejt kilökődik, és megkezdi útját a petevezetéken át a méhbe.

A női nemi ciklus utolsó fázisa, a luteális szakasz általában 12-16 napos. Ennek során a kiürült tüsző elkezd sárgatest hormont termelni, mely megtermékenyítés esetén elősegíti a beágyazódást. Amennyiben a peteérést nem követi megtermékenyítés, bekövetkezik a menstruációs vérzés. A luteális fázis a tüszőrepedéstől a következő menstruációig terjedő szakasz. Ez az időszak állandó, tehát minden ciklusodban ugyanolyan hosszú (max. 1 nap eltérés lehet). Ez azért fontos, mert a normál luteális fázis 12-16 napos (a tévhittel ellentétben nem parancsszóra 14 nap). A 10 napos hossz még normálisnak tekinthető. De ha ennél rövidebb ez a szakasz, az nehezíti a teherbeesést, mert a méhnyálkahártya nem tud eléggé megvastagodni a beágyazódáshoz. Túl rövid luteális szakasz utalhat hormonproblémákra, alacsony progeszteronszintre, tehát fontos egészségügyi információt hordoz.

Ha legalább 18 napon keresztül magasan marad a hőmérséklet, akkor szinte biztos a terhesség. Ugyanis a beágyazódás után a progeszterontermelődés folytatódik nagyjából a 9-12. hétig.

Mikor vagyok a legtermékenyebb? A "termékenységi ablak"

A tervezett várandósságok egyik leggyakoribb kérdése, hogy mikor vannak a legtermékenyebb napok. Ez azonban nem csupán a női ciklustól függ, bizony a férfi hímivarsejteknek is nagy szerepe van benne.

Az ovuláció, vagyis a peteérés napja utáni tüszőrepedés következtében kiszabaduló petesejt, mindössze 24 órán át képes a megtermékenyülésre. Mégis akkor miként beszélhetünk termékeny napokról? Ennek oka már a férfinél keresendő. A hímivarsejtek ugyanis a méhbe, majd azon keresztül a petevezetékbe jutva, akár 5 napon át életképesek és nemzőképesek maradnak, mely idő alatt találkozva egy érett petesejttel, képesek megtermékenyíteni azt. A legnagyobb esély tehát a teherbeesésre az ovuláció napját közvetlenül megelőző 5 napban és az azt követő 1 napban van, tehát összesen 6 termékeny napról beszélhetünk. Ezt nevezzük "termékenységi ablaknak".

A legjobb időnek a teherbeesésre, vagyis a legtermékenyebb időnek az ovuláció előtti 2-3 napot, valamint az ovulációs napot tekinthetjük. Ebben az időszakban a megtermékenyülés esélye a legnagyobb, mivel a spermiumok akár 3-5 napig is életképesek maradhatnak a női szervezetben, míg a petesejt csak 12-24 óráig marad életképes. Emiatt ajánlott a rendszeres szexuális aktivitás az ovuláció előtti napokban, hogy növekedjen az esélye a spermiumok és a petesejt találkozásának.

Ovuláció utáni teherbeesés esélye

Az ovuláció bekövetkezte után a teherbeesés esélye rendkívül alacsony. Egy nappal az ovulációt követően a statisztikai valószínűsége 0,09%, két nappal utána 0,05%, három nappal utána pedig már 0%.

Milyen módszerekkel követhető a ciklus?

Nincs univerzális megoldás, mindenkinek más válik be. A lényeg, hogy megtalálja azt a módszert, ami az Ön számára működik. Íme a leggyakoribb és legmegbízhatóbb lehetőségek:

1. Ovulációs naptár vezetése / Naptármódszer

Az ovulációs naptár egy hasznos eszköz azok számára, akik szeretnék nyomon követni menstruációs ciklusukat és az ovuláció időpontjait, hogy megnöveljék a sikeres teherbe esés esélyét. A legegyszerűbb módszer, mely a ciklus hosszából következtet az ovuláció körüli napokra.

A menstruációs ciklust a vérzés első napjától számítjuk - menstruáció első napjának a konkrét vérzés megjelenése számít, tehát az azt megelőző barnás pecsételést még nem szabad ide számolni -, vagyis a vérzés első napja, egyben a ciklus első napja is.

Egy átlagos 28 napos ciklus esetében az ovuláció általában a ciklus 14. napján történik. Amennyiben a menstruációs ciklusunk 28 napos, akkor a peteérés ideje a 14. napra tehető - de mindenképp a 20. nap előtt következik be. Amennyiben a menstruációs ciklusunk 28 napos, akkor a peteérés ideje a 14. napra tehető - de mindenképp a 20. nap előtt következik be.

Ovulációs naptár készítése:

A naptármódszer, avagy az Ogino-Kanus-féle módszer lényege azon a már említett megfigyelésen alapul, hogy a peteérés hozzávetőlegesen két héttel előzi meg a következő menzesz kezdetét. Szabályos, átlagos, 28 napos ciklusok esetében ez a két havi vérzés közötti középidő. A menzeszek azonban viszonylag ritkán mutatnak ilyen pontosságot és a ciklus hossza még ugyanazon személy esetében is hónapról-hónapra változik. Ez megnehezíti az ovuláció idejének behatárolását. Tapasztalatok alapján jó megközelítés érhető el az alábbi számítási technikával. Ehhez legalább 6-12 hónapig tanácsos regisztrálni a havi vérzések jelentkezését menzesznaptár segítségével. A korábbi menstruációs időpontokból meghatározzuk a legrövidebb és a leghosszabb ciklus hosszát. A fertilis periódus első napját megkapjuk, ha a legrövidebb ciklus napjainak számából kivonunk 18-at, az utolsó napot pedig úgy, hogy a leghosszabb ciklusból kivonunk 11-et.

Példa: ha a regisztrált ciklusok hossza 22 és 29 nap között ingadozott, akkor a termékeny (FE) periódus a 5-18. nap között van (22-18=5, 29-11=18). Szabályos, 28 napos ciklusok esetében legrövidebb ez az időszak, amely a 10-17. napok közé esik.

A cikluskövetés során lejegyezhetőek még az észlelt tünetek (pl. mellfeszülés), illetve a menstruáció erőssége is. Ma már számos mobil alkalmazás segíti a cikluskövetést, de természetesen papír alapon, táblázat formájában is vezethető. A legfontosabb lejegyezni a menstruáció első és utolsó napját.

Ez a módszer ugyanakkor nem adhat teljességgel biztos eredményt, hiszen a ciklus hosszát számos tényező befolyásolja, például:

• erős fizikai igénybevétel
• tartós stressz
• diéta vagy jelentős súlycsökkenés
• bizonyos gyógyszerek (pl. antibiotikumok, antidepresszánsok) szedése
• alvászavarok, fáradtság
• életmódbeli változások (költözés, munkaidő-beosztás változása, környezetváltozás)
• pajzsmirigy problémák
• gyulladások
• PCOS (policisztás ovárium szindróma)

2. Bazális testhőmérséklet (BTT) mérés / Hőmérőzés

Reggel, felkelés előtt mért hőmérséklet. Ovuláció után enyhe hőemelkedés jelzi a ciklus második fázisát. A testhőmérséklet mérésével is megállapíthatjuk, hogy mikor van peteérés. Ehhez a módszerhez egy teljes cikluson át, minden nap, ugyanabban az időben kell megmérni az alaphőmérsékletünket, ezzel megismerve, kitapasztalva. Fontos, hogy az értékeket gondosan jegyezzük fel, hiszen közvetlenül az ovulációt megelőzően a testhő alacsonyabbá válik, majd a petesejt kiszabadulásakor hirtelen megemelkedik. Tehát egyfajta görbét fogunk tapasztalni a megszokotthoz képest. Érdemes digitális hőmérőt használni, hiszen ezek a testhőmérsékleti kilengések 0,2-0,4 fok körüliek.

A hőmérőzést a ciklus 1. napján kezdjük új táblázatban vezetni (aznap, amikor megjön a menstruáció). Mindig ugyanazzal a hőmérővel, ugyanazon a helyen (testüregben és nem hónaljban: szájban, hüvelyben, végbélben). Hagyományos vagy 2 tizedesig mérő digitális hőmérővel érdemes mérni. A ciklus első felében az ösztrogénhormon dominál, és ez nem befolyásolja a hőmérsékletet, ez a follikuláris szakasz. Az ovuláció után viszont megemelkedik a hőmérséklet, ugyanis az üres tüszőből kialakuló sárgatest progeszteronhormont termel, és ez a hormon hatással van a hőmérsékletre, megemeli azt. Ez a luteális szakasz.

A bazális testhőmérséklet (BTT) mérése csak az ovuláció megtörténte után jelez. A bifázisos görbe emelkedett szakaszát a ciklus második felében termelődő sárgatest hormon közvetlen hőmérsékletemelő hatása magyarázza. Ez jelzi azt, hogy a peteérés megtörtént és ebben a ciklusban újabb ovulációval már nem kell számolni, s így a következő menzeszig terjedő időszak a fogamzásgátlás szempontjából biztosnak mondható. Ha kisbabát szeretne, nem csak az ovuláció napja a fontos, hanem az azt megelőző napok is (a termékeny időszak). Ezért az alaptesthőmérséklet-módszer meglehetősen pontatlan lehet, ha teherbe kíván esni. Tanulmányok is kimutatták, hogy a termékeny napok (egy napon belüli) előrejelzése csak legfeljebb 70%-ban sikeres.

Mire figyeljünk, ha a peteérés kiszámítása testhőméréssel történik?

• A legjobb, ha közvetlenül ébredés után, minden nap ugyanabban az időpontban végezzük a mérést - az ovuláció az esetek többségében hajnalban történik.
• A testhőmérséklet mérése minimum 6 óra alvást követően történjen. Ha gyakran megébrednénk éjszaka, a reggeli mérést minimum 1 óra folyamatos alvás előzze meg.
• Hőmérőzés közben a legjobb, ha kerülünk mindenféle mozgást, beszédet, hogy ezekkel ne befolyásoljuk az eredményt.
• Az egész ciklus alatt, ugyanazt a digitális hőmérőt használjuk.
• Mivel a maghőmérséklet mérése a cél, így a legjobb szájban mérni, de hüvelyben, végbélben is lehetséges, ezek azonban kényelmetlenebbek lehetnek. Ami fontos, hogy végig ugyanazt a mérési helyet válasszuk a teljes ciklus alatt.
• A mérés eredményét befolyásolhatja a kialvatlanság, az esti átmulatott éjszaka, alkoholfogyasztás, kimerültség, betegség, gyógyszerfogyasztás.

Az ébredési hőmérséklet legfontosabb szerepe az, hogy utólag igazolja, hogy megtörtént az ovuláció. Arra pont nem, hogy előre tudd, mikor van az ovulációd és mikor kell babát gyártani. Erre bizony egyedül a méhnyaknyák (és a méhnyak) vizsgálata alkalmas, ugyanis az előre jelzi a peteérést, ellentétben a hőmérséklet megemelkedésével, ami csak utólag jelez, ha már megtörtént a tüszőrepedés.

Ha babát szeretnél, akkor mindenekelőtt a termékeny nyákot figyeld és használd ki. A hőmérőzés is fontos, de hidd el, hogy elsősorban nem az fog segíteni a fogamzásban, hogy kutatod a hőmérséklet visszaesését. Az emelkedés első napja ellenben igazolja, hogy megtörtént az ovuláció, ez a nap még alkalmas lehet a fogamzásra.

3. LH- és ovulációs tesztek

Kimutatják az ovulációt megelőző hormoncsúcsot. Ezek a tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) szintjét mérik, ami az ovuláció előtt jelentősen megugrik. Az LH szintje a ciklus során váltakozik: míg az elején csupán 3-15 mlU/ml, a peteérés ideje alatt akár az 50 mlU/ml-t is meghaladhatja, majd a ciklus második felében visszacsökken az elején tapasztalt szintre.

Az ovulációs tesztek átlagosan 25 mlU/ml szinttől jeleznek „pozitív” értéket, így, ha hozzávetőleg tudjuk, mikor esedékes a peteérés időszaka, akár az összes termékeny napot ki tudjuk használni. Ovuláció előtt 24-36 órával a LH szintje hirtelen jelentősen megemelkedik, így előrejelezhető az ovuláció ideje, vagyis a fogamzás optimális napja.

Ha megfelelően használják, az ovulációs tesztek rendkívül pontosak - konkrétan 99%-os pontossággal képesek az ovuláció előtti, úgynevezett LH-csúcsot kimutatni. Ugyanakkor a teszt azt nem képes megmondani, hogy pontosan egy vagy két nappal később fog-e bekövetkezni az ovuláció.

Ne felejtsd el azt sem, hogy még ovulációs teszt segítségével is időbe telhet, mire sikerül teherbe esned! Még ha a megfelelő időpontban zajlik a szexuális aktus, a statisztikák szerint akkor is 20-30% eséllyel jön létre a terhesség, ezért türelmesnek kell lennetek.

4. Méhnyaknyák megfigyelése (Billings módszer)

Egy nagyon pontos és természetes módszer. Az átlátszó, nyúlós állagú nyák a termékeny napok jele. A cervix-nyák, vagyis a méhnyaknyák állagából és színéből is lehet következtetni arra, hogy mikor érkezett el a peteérés ideje, mivel termelődését a hormonszint változásai befolyásolják.

Egy cikluson belül a cervix-nyák lehet ragacsos, krémes állagú, vízszerű és hasonlíthat a nyers tojásfehérjére is. Ezeket a váladék típusokat, épp ebben a sorrendben tapasztalja meg minden nő a legtermékenyebb napokig bezárólag. A méhnyak mirigyei az ösztrogén hormon hatására termelnek váladékot, de ez egy menstruációs cikluson belül nem folyamatos. Összesen 5-8 napon át tapasztalhatunk ilyen jellegű váladékot - például mosdóhasználatot követően -, mivel a peteérés ideje környékén van jelentősége. A méhnyaknyák ugyanis a spermiumokat hivatott életben tartani, valamint útjukat megkönnyíteni.

A hüvely enyhén savas kémhatását a hímivarsejtek csupán pár óráig élnék túl, ám a cervix-váladék lúgos kémhatásának köszönhetően akár 5 napig is élet-, valamint nemzőképesek maradnak, hozzájárulva ezzel a 6 napos termékenységi időablakhoz. A méhnyaknyák védelmező funkciója mellett táplálja is a spermiumokat, továbbá megkönnyíti útjukat a petevezetékben lévő termékeny petesejthez.

Amikor a cervix-nyák színe fehéres sárgássá, állaga pedig krémesen ragacsossá válik, a peteérés ideje már nagyon közel van. Közvetlenül az ovulációt megelőzően tapasztalhatjuk a legnagyobb mennyiségű méhnyaknyákot, ami állagát és színét tekintve már nyers tojásfehérjére emlékeztet - a teherbeesés esélye ekkor a duplájára is nőhet. A peteérés napja után a méhnyaknyák mennyisége lecsökken, majd teljesen meg is szűnik, egészen addig, míg elérkezik a következő peteérés napja.

5. Méhnyak vizsgálat

A méhnyak állapota is informatív lehet, ugyanis a helyzete, nyitottsága és állaga alapján következtetni lehet arra, hogy a ciklus melyik fázisban van. Menstruáció alatt a méhnyak kemény, kissé nyitott, follikuláris fázisban elkezd nyákot termelni, ovulációkor a méhnyak magasra húzódik, luteális fázisban ismét kemény, és lejjebb húzódik.

6. Termékenységi applikációk

Megkönnyítik a követést, grafikonokat készítenek, de önmagukban nem helyettesítik a testi jelek értékelését. Ezek a módszerek a naptármódszerrel kiegészítve adhatnak pontosabb képet a ciklusodról.

7. Szimptotermális módszer (Sensiplan módszer)

Az imént felsorolt három módszer (hőmérőzés, méhnyaknyák és méhnyak vizsgálata) együttes vizsgálatát szimptotermális módszernek (sensiplan módszer) nevezzük, az elnevezés jelentése tüneti-hőmérsékleti. Az észlelt jeleket egy táblázatba vezetve és kiegészítve egyéb tünetekkel egész pontos kép kapható a ciklus fázisairól. Ha fogamzásgátlásra szeretnéd használni a hőmérőzést, akkor mindenképpen a szimptotermális módszert válaszd. Megvan a pontos szabályrendszer, amit meg kell tanulni és betartani a tökéletes hatékonysághoz.

Mit árul el a ciklus és milyen jelei vannak az ovulációnak?

A menstruációs mintázat sokkal több információt hordoz, mint elsőre gondolnánk. Gyakran ez mutat rá először arra, hogy valamilyen hormonális vagy nőgyógyászati folyamat kibillent az egyensúlyából. Ezek felismerése különösen fontos akkor, ha a családtervezés is a célok között szerepel - hiszen a ciklus apró eltérései időben jelzik, ha érdemes szakemberhez fordulni.

Minél hamarabb fény derül egy esetleges háttérokra, annál könnyebb megelőzni, hogy mindez a teherbeesés útjába álljon. A cikluskövetés tehát nem csupán tájékozódás, hanem egyfajta előrelátás is: segít meghatározni a termékeny időszakot, ugyanakkor rávilágít azokra a változásokra is, amelyek befolyásolhatják a babavállalás sikerét.

Az ovuláció körüli időszakban a nők különböző fizikai jeleket és tüneteket tapasztalhatnak, amelyek segítenek felismerni ezt a termékeny fázist.

Az ovuláció jelei és tünetei:

• Fokozott hüvelyi váladékozás: Az ovuláció során a méhnyak nyákja hígabbá és csúszósabbá válik, ami például a "nyújtható tojásfehérje-szerű" állagot ölt.
• Enyhe alhasi fájdalom: Ismert mint mittelschmerz, ami németül 'középidős fájdalmat' jelent. Ez általában az ovulációt megelőzően vagy azt követően jelentkezik, és lehet egyoldali.
• Nőhet a szexuális vágy.
• Ovulációs vérzés: Ezt már sokkal kevesebben tapasztalják, de épp olyan megbízható jele annak, hogy elérkezett a peteérés ideje. Ez a 24-48 órán át tartó pecsételő vérzés a ciklus közepén jelentkezhet, az ovuláció napján, vagy közvetlenül előtte/utána. Oka a megemelkedett ösztrogén szint, mely közvetlenül a peteérés ideje után visszaesik.

Rendszertelen ovuláció és lehetséges okai

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem történik meg a peteérés. Például a stressz vagy az étrendünk egy adott hónapban befolyásolhatja az ovuláció pontos idejét. Bizonyos esetekben sajnos különféle egészségügyi problémák ovulációs zavarokat okozhatnak, ami pedig akadályozhatja a teherbeesést. Illetve, maga a zavar jelezhet más egészségügyi gondokat is.

Az anovuláció akkor fordul elő, amikor egy nőnél nincs ovuláció. Az ovulációs fájdalmat kiválthatják még olyan rendellenességek is, mint a hormonális eredetű egyensúlyhiány - a hipotireózis vagy hiperprolaktinémia szintén zavarhatják az ovulációt. A hiperovuláció olyan folyamat, amelynek során egy ciklus alatt több petesejt is felszabadulhat s ez szintán fájdalommal jár. Ez ikrek foganásához vagy többszörös terhesség kialakulásához vezethet.

Sőt vannak olyan egészségügyi állapotok is, mint például a policisztás ovárium (petefészek) szindróma (PCOS) vagy pajzsmirigy rendellenességek, amelyek szabálytalanná tehetik az ovulációt vagy akár teljesen meggátolhatják azt. Ezek az állapotok, melyek a hormonszint változással hozhatók összefüggésbe egyéb tüneteket is okozhatnak, például:

• az arc- vagy testszőrzet fokozott növekedése
• pattanások kialakulása
• bizonyos esetekben meddőség

Ebben az esetben mindenképpen javasolt egyeztetni orvosunkkal annak érdekében, hogy pontos diagnózist kapjunk. Fontos: ha kérdése, kétsége van, minden esetben forduljon bizalommal az Oktogon Medical Center orvosaihoz! Az ország legfelkészültebb nőgyógyászai várják önt, s naprakész információkkal, a legmodernebb technológiákkal segítenek önnek - akár tanáccsal, akár helyes nőgyógyászati diagnózis felállításával, akár az esetleges problémák kezelésével.

Megfelelő táplálkozás a gyermekáldás érdekében

A kellően megválogatott ételekkel és étrend-kiegészítőkkel nem csupán szervezetünket készíthetjük elő a sikeres várandósságra, de elősegíthetjük a peteérést, valamint a termékenységet is.

Elsőként nézzük, melyek a tiltólistások, ha a cél a teherbe esés:

• magas glikémiás indexű ételek,
• transzzsírokat tartalmazó ételek,
• higanyban gazdag tengeri halak,
• édesítőszerekkel, cukorral dúsított italok,
• mesterséges anyagokat - ízfokozókat, színezékeket - tartalmazó élelmiszerek.

Ezek egyrészt megemelhetik a vércukorszintet, gyulladást válthatnak ki, valamint megváltoztathatják a hormonháztartás működését, ami a menstruációs ciklus zavarához, vagy akár az ovuláció elmaradásához is vezethet. A termékenység növelése érdekében érdemes továbbá kerülnünk a szóját tartalmazó ételeket. A szójában ugyanis fitoösztrogén található, ami negatívan hat a hormonháztartása.

Általánosságban elmondható, hogy a nyers vagy párolt zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, alacsony zsírtartalmú, feldolgozatlan húsok és a magas zsírtartalmú tejtermékek, növényi olajok, valamint az omega-3 zsírsavakban, vasban, folsavban gazdag élelmiszereket fogyasztása ajánlott a várandósságra készülve. A kevesebb állati fehérje bevitel nem csupán a nők esetén növeli a teherbeesés esélyét. A férfiak nemzőképességére is igen jótékony hatással bír, mivel a spermiumok minősége jobbá válhat egy ilyen típusú étrend következtében. A szervezet fehérjeigényét érdemes növényi fehérjével pótolni, melyek közül a legjobb források a hüvelyesek - elsősorban a bab, a csicseriborsó és a lencse.

Miért a méhpempő a legerősebb termékenység támogató a természetben?

A termékenységet támogató étrend-kiegészítők közül egyértelműen kiemelkedik a méhpempő, amely 60-70 százalékban vizet, 9-18 százalékban fehérjéket és aminosavakat, 11 százalékban cukrokat, 4-8 százalékban zsírsavakat, továbbá rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. A méhpempő annyira komplex anyag, hogy jelenleg 150 biológiailag aktív összetevője ismert.

Számos, az emberi szervezetre kifejtett pozitív hatása mellett, a teherbeesés esélyét is növeli:

• segít helyreállítani a felborult hormonháztartást,
• hozzájárul a rendszeres menstruációs ciklushoz,
• elősegíti a méhnyálkahártya megvastagodását,
• serkentőleg hat a luteinizáló hormonokra, így támogatva a peteérést.

Viszont a méhpempő, a többi természetes alapú étrend-kiegészítőhöz hasonlóan, csak rendszeres szedés mellett fejti ki jótékony hatását. Éppen ezért javasoljuk, hogy próbálja ki a Novafam méhpempő kapszuláit! A nagyobb arányban méhpempőt tartalmazó Novafam FERTILE kapszula a termékenység fokozására, a peteérés és a teherbeesés elősegítésére, továbbá a megtermékenyített petesejt beágyazódásának támogatására ajánlott. A nagyobb arányban Myo- és D-chiro-inozitolt tartalmazó Novafam INOSIT kapszulát pedig a meddőség egyik fő okának tartott PCOS (policisztás ovárium szindróma) esetén ajánlott.

tags: #ovulacios #gorbe #tablazat