Méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR): okok, tünetek és kezelés

A méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka. Magyarországon a kissúlyú magzatok aránya 8-10 százalék körül van, amelyek körülbelül harmada diszmaturus, kétharmada pedig valódi koraszülött.

Okok

Az elégtelen fejlődésnek számos oka lehet, melyek anyai és magzati tényezőkre egyaránt visszavezethetők.

Anyai okok

• Életmódbeli tényezők: A dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, a kábítószer-fogyasztás terhesség alatt, valamint az elégtelen táplálkozás jelentősen növelik az IUGR kockázatát. Az IUGR előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető.
• Anyai betegségek és rendellenességek: A terhességi toxémia, a méhlepény-elégtelenség, az idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, érrendszeri károsodás (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség), az anya nemi szervi rendellenességei (mióma, kettőzött méh), szív- és vesebetegségek, alacsony anyai testsúly és testmagasság, valamint az anya pszichés megterheltsége mind hozzájárulhatnak a magzat fejlődésének elmaradásához.
• Gyógyszerszedés: Bizonyos gyógyszerek szedése tilos terhesség alatt, mivel károsíthatják a magzat fejlődését.

Magzati okok

• Genetikai eltérések: A kromoszóma-rendellenességek és más genetikai problémák befolyásolhatják a magzat növekedését és fejlődését.
• Fertőzések: Méhen belüli fertőzések, mint például a rózsahimlő (rubeola), mumpsz (parotitis), parvo B19 vírus, herpesz, cytomegalia vírus (CMV), bárányhimlő (varicella), HIV, és toxoplazmózis súlyos fejlődési rendellenességeket okozhatnak. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek.
• Ikerterhesség: Ikerterhesség esetén gyakrabban fordul elő IUGR.
• Elégtelen magzatvíz mennyiség: Az elégtelen mennyiségű magzatvíz szintén akadályozhatja a magzat megfelelő fejlődését.

Környezeti és egyéb tényezők

• Teratogének: Azok a méhen belüli ártalmak, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. Ilyenek lehetnek a röntgensugárzás, nehézfémek, vegyszerek, toxinok, amelyek károsíthatják a DNS-t és komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Méhlepény-elégtelenség: A méhlepény akkor alakul ki az anyaméhben, amikor a nők terhesek. Ha a méhlepény nem működik megfelelően, nem tud elegendő oxigént és tápanyagot ellátni a baba számára az anya véráramából. E nélkülözhetetlen támogatás nélkül a baba nem tud növekedni és fejlődni. Ez okozhatja koraszülést, alacsony születési súlyt, valamint születési rendellenességeket, valamint növelheti a szövődmények kockázatát az anya számára.

Tünetek és diagnózis

Az újszülött a normálisnál kisebb súlyú. A fejlődésbeli visszamaradás a baba testarányai szerint lehet arányos (proporcionált) és nem arányos (diszproporcionált). Ez utóbbi esetben a végtagok hosszúsága normális, de a fej-, mellkas- és haskörfogat kórosan kicsi, sovány benyomást kelt.

Felismerés és vizsgálatok

• Arányos IUGR: Már viszonylag korai szakaszban felismerhető. Kimutatása a magzat méreteinek és a terhesség idejének összevetésével történik.
• Aránytalan IUGR: A terhesség 32. hetétől ismerhető fel. Ennek az az oka, hogy a méhlepény relatív túlnövekedése a terhesség 28. és 32. hete között szűnik meg.
• Praenatalis diagnosztika: Ezek a módszerek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen.
• Ultrahangvizsgálat: A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével. Ha az orvos a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal, ki kell vizsgálni, hogy mi okozhatta.

Placenta elégtelenség tünetei

A placenta elégtelenségét nehéz azonosítani, különösen első terhesség esetén. Általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely a placenta elégtelenségével kapcsolatos. Néhány jel azonban ennek az állapotnak a korai diagnosztizálását eredményezheti. A nők megfigyelhetik, hogy méhük mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél, és a magzat is kevésbé aktív a vártnál. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések rendszeres időközönként nagyon fontosak.

Kezelés és megelőzés

Az IUGR kezelése az okok azonosításával és kezelésével kezdődik.

Kezelési lehetőségek

• Ágynyugalom és táplálkozás: Méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása.
• Infúzió és oxigénbelélegeztetés: Intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át.
• Folyamatos monitorozás: A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni.
• Szülésindítás: Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben. A fájdalom ugyanis reflexesen csökkenti a méh vérkeringését, rontja a magzat oxigénellátását. Ez a reflex a fájdalom megszüntetésével teljesen kikapcsolható.
• Újszülöttkori ellátás: Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos. A megfelelő ellátásban részesülő, anyatejjel helyesen táplált gyermek általában kétéves korra éri utol kortársait a testi és értelmi fejlődésben.
• Kiegészítő táplálás: Amennyiben a gyermek testi fejlődése elmarad a kívánttól, kiegészítő táplálásra lesz szükség. A helyes kiegészítő táplálásról az anya a családorvostól és védőnőjétől kaphat megfelelő felvilágosítást.

A méhlepény-elégtelenség kezelése

Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését. Növelheti a baba túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni.

Megelőzés

A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető.

• Védőoltások: Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi.
• Egészséges életmód: A dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása bizonyítottan pozitív hatással van a termékenységre és a lombik eljárás kimenetelére is. A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért.
• Megfelelő táplálkozás és vitaminpótlás: A vitaminok pótlásával (nők esetében speciális terhesvitaminokkal) védetté tehetjük magunkat és babánkat a fertőzésekkel szemben. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják.
• Rendszeres terhesgondozás: A korai felismerés elengedhetetlen a méhlepény-elégtelenség kezelésében. A nőknek biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges terhesgondozást megkapjanak.

A terhesség megszakítása fejlődési rendellenességek esetén

Amennyiben az orvosok eltérést találnak, tovább vizsgálódnak, és a kismamát végül magzatvíz-vizsgálatra, aminocentézisre küldik. Többek között azért is, mert a magzat az anyaméhben folyamatosan fejlődik, változik. A genetikai paraméterei nem a fogantatáskor, hanem születésekor lesznek véglegesek.

A legsúlyosabb esetben, ha minden vizsgálati eredményt rossznak minősítenek, kimondják az „ítéletet”: a várandósságot be kell fejezni. Nem engedik, hogy egy vélhetően beteg kisbaba megszülessen, vagy egy ilyen várandósság a maga ütemében tovább folytatódhasson… Ennek alapvetően a legfőbb oka a műhibaperektől való félelem. Másik oka pedig talán a társadalmi nyomás lehet: a közvélekedés szerint a „hibás” gyermek fölösleges teher.

„A legtöbb szülészeti műhibapert az ultrahang-diagnózis miatt indítják, ezért szinte minden esetben arra próbálják irányítani az ilyen kismamát, hogy abortálja a magzatot. Ez egyértelműen azért van, mert a perek szinte száz százalékában elítélik az orvost, megszégyenítik, megalázzák, s mellette óriási összegeket vonnak le a kórház, az intézmény büdzséjéből. Emiatt nagyon sok magzatot teljesen feleslegesen abortálnak, mert meg lehetne őket gyógyítani.”

Nagyon fontos tudni a második trimeszteres abortuszról, hogy egy fejletlen, félidős babát rendkívül nehéz világra hozni, mert sem a test, sem a kicsi, sem a hormonrendszer nincs felkészülve a szülésre. A szülést normál esetben ugyanis az érett baba indítja hormonjelzések alapján, és amíg ő nincs készen a megszületésre, addig az anyai test nem fog nyílni. Az anyának emiatt minden erejére szüksége van ahhoz, hogy a kisbabát idő előtt megszülje.

Az ismétlődés kockázatának minimalizálása érdekében az anyánál az alábbi betegségek kizárása indokolt: érrendszeri károsodás. A természetes út kizárja a tévedés lehetőségét is, és megadja a szabad utat a babának a gyógyulásra, vagy a baba-mama párosnak a méltó elbúcsúzásra.

Spontán vetélés és halvaszületés

Ha a 20. hét előtt elveszítik a babát, azt általában vetélésnek nevezik. Amikor a nők a terhesség 20. hete és a születés között elveszítik gyermeküket, azt halvaszületésnek nevezik.

Spontán vetélés

Spontán vetélésnek nevezzük azt a vetéléstípust, amikor a várandósság 24. hete előtt szakad meg a terhesség, úgy, hogy az eseményt nem előzte meg semmilyen külső behatás. A terhességek megszakadása döntően első trimeszteri. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés), az időben előrehaladva már jóval ritkábban. Ez a tragikus esemény egy olyan embrió fejlődésének a végét jelenti, aki a későbbiekben valamilyen fogyatékossággal született volna.

Vetélési típusok

A vetélési típusokat tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az ún. nem lezajlott vetélés (missed abortion). Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális). A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.

Spontán vetélés okai

• Nemi csatorna fertőzés: Ha a pár férfi tagjának van valamilyen fertőzése (pl. idült prosztata-gyulladása), esetleg a nőnek valamilyen gyulladása, a kórokozók bejuthatnak méhbe a 16. héttől. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik.
• Méhfal rendellenességek: A méhfalak összenövése (más néven Asherman-szindróma), a méh fejlődési rendellenességei vagy a méhnyálkahártya tbc miatti elhalása.
• Méhnyak elégtelenség: Ha a méhnyak elsődlegesen vagy másodlagosan nem funkcionál, az szintén okozhat problémát. Elsődleges a méhnyak elégtelenség, ha a méhszáj a 20. hét körül megnyílik (általában egyéb tünetek nélkül). Ezt általában valamilyen méhfejlődési rendellenesség okozza.
• Hormonális egyensúlyhiány: Amennyiben nem termel elég progeszteront a sárgatest, a petesejtet nem képes megfelelően befogadni a méhnyálkahártya.
• Immunológiai okok: Ha a magzatot védő ellenanyagok termelődése késik (ez általában akkor fordul elő, ha a pár női és férfi tagjának az antigénjei nagyon hasonlóak), a magzatot a szervezet idegen szövetként érzékeli majd.
• Genetikai rendellenességek: Amennyiben a gyermek leendő szüleitől egy egészséges és egy génfelesleggel rendelkező, vagy épp hiányos kromoszómát kap, nagy rá az esély, hogy nem fog megszületni.

Spontán vetélés tünetei és diagnózisa

A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. Vérzés esetén, görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, vagy a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszakadásakor azonnal érdemes orvoshoz mennünk. A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.

Kezelés spontán vetélés esetén

Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Ha viszont a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (ún. méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része.

Halvaszületés

Holtan születik, amikor a baba a terhesség 20. hete után meghal. A baba hetekkel vagy órákkal a szülés előtt elhalhatott a méhben. A baba ritkán hal meg a szülés során. Még akkor is előfordulhatnak halvaszületések, ha az évek során javult a terhesgondozás. Egy ultrahanggal az orvos meghatározhatja a baba szívverését az anyaméhben.

A halvaszületés típusai

Az orvosok a halvaszületést három típusba sorolják:

• Korai halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 20. és 27. hete között hal meg.
• Késői halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 28. és 36. hete között hal meg.
• Term halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 37. hete után hal meg.

Halvaszületés okai

A halvaszületések aggasztóak lehetnek a szülők számára, mivel sokuk normális terhesség alatt következik be. Az esetek mintegy harmadában az okok ismeretlenek. Placenta vagy köldökzsinór problémák, fertőzések, magas vérnyomás, veleszületett fogyatékosság, vagy a rossz életmód halvaszületést okozhat. Terhesség és szülés szövődményei a halvaszületések közel egyharmadát okozzák. Köldökzsinór problémák körülbelül 1 halvaszületésből 10-et okozhat.

Tünetek és kezelés halvaszületés esetén

A halvaszületésnek általában nincsenek figyelmeztető jelei. A hüvelyi vérzés, különösen a terhesség második felében, a baba problémájára utalhat. Ha a nők vérzést szenvednek, azonnal forduljanak orvoshoz. Az orvosoknak ismerniük kell a halvaszületés okát, hogy segítsenek a szülőknek a gyász folyamatában. Az orvos általában megvárja, hogy a nő szüljön. Holtanszületés esetén a nők különleges rendelkezéseket kérhetnek a baba megszületése előtt. A halvaszületés érzelmileg nyomasztó lehet. Egy képzett tanácsadó, pszichiáter vagy pszichológus segíthet a nőknek és családjaiknak a nehéz idők leküzdésében. A nők bűntudatot érezhetnek. Nem szabad elfelejteniük, hogy ritkán felelősek a halvaszületésekért. Általában mély gyászban, haragban és zavarodottságban vannak.

tags: #anyamehben #nem #fejlodik #a #baba