A terhesség időszaka az élettani változások és veszélytelen egészségügyi problémák mellett súlyosabb kockázatokat is rejthet. Fontos, hogy a kismamák tisztában legyenek a lehetséges balesetekkel és szövődményekkel, valamint tudják, mikor kell orvosi segítséget kérni.
Veszélyeztetett terhesség és megelőzés
A veszélyeztetett terhesség magas rizikófaktorú besorolást kap, ami az anya életkora (18 évnél fiatalabb, vagy 40 évnél idősebb), meglévő vagy kialakuló betegségei (cukorbetegség, pajzsmirigy probléma), a negyedik terhesség, korábbi császármetszés, előző 4500 g feletti baba szülése és számos más tényező miatt alakulhat ki. A magas rizikófaktor nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel kell adni a megszokott életmódot, de fokozott óvatosságra és orvosi felügyeletre van szükség.
A koraszülés fennálló esélye, a hematóma, vagy más vérzések esetén az orvosok javasolhatják az ágynyugalmat, akár hónapokig is. A fennálló betegségek vagy a sokadik terhesség olyan tényezők, amiken nem sokat lehet változtatni. Azonban a veszélyeztetett terhességek esetében még fontosabb a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő, könnyed mozgás és a vitaminpótlás, a tápanyagraktárak feltöltése. Ezzel minimálisra csökkenthető a további gondok lehetősége. A megfelelő vitaminkészítménnyel sokat tehetünk a felszálló fertőzések elkerüléséért is. Fontos, hogy a kiválasztott vitamin kövesse a különböző trimeszterek eltérő igényeit, mivel a baba más-más fejlődési szakaszokon megy keresztül.
Autóbalesetek terhesség alatt
Egy kanadai kutatás szerint a várandósság második harmadában jelentősen megnő a súlyos autóbalesetek kockázata. A Torontói Sunnybrook Egészségügyi Központ tudósai több mint 500 ezer várandós nő adatait elemezték, és megállapították, hogy a terhesség második harmadában majdnem a felével emelkedett a legalább két járművet érintő balesetek száma, ahol sürgősségi orvosi ellátásra is szükség volt. A kutatók ezt a megnövekedett kockázatot a terhesség olyan kísérőjelenségeinek tulajdonították, mint a fáradtság, a csökkent koncentráció vagy a szórakozottság. Ezek a kellemetlenségek már a terhesség középidejében jelentkeznek, noha a testi változások még alig észrevehetőek. Az eredmények nem arra intenek, hogy a kismamák ne vezessenek, hanem arra, hogy legyenek óvatosabbak.
A biztonsági öv használata
Sok várandós nő aggódik amiatt, hogy a biztonsági öv baleset esetén árthat a magzatnak, ezért hátuk mögött vagy egyáltalán nem kötik be magukat, ezzel hatalmas kockázatot vállalva. Az orvosok azonban hangsúlyozzák, hogy a biztonsági öv baleset esetén nem károsítja a magzatot, akkor sem, ha egy hirtelen fékezés miatt megfeszül.
Egy 1994 és 2010 közötti időszakot felölelő tanulmány 126 olyan esetet vizsgált, melyben második vagy harmadik trimeszterben lévő kismamák szerepeltek autóbalesetekben. Az eredményekből kiderült, hogy a magzatok 3,5 százaléka vesztette életét a 86 olyan esetben, amikor a kismama bekötötte magát, míg a magzatok 25 százaléka halt meg olyan szituációban, melyben az anya nem kötötte be a biztonsági övét. Kathleen DeSantis Klinich, a Michigan Egyetem Közlekedéskutatási Intézetének kutatója szerint a legjobb, amit tehetünk a sérülés elkerülése érdekében, ha bekapcsoljuk a biztonsági övet, ez ugyanis a babát is megóvhatja.
A várandós nők számára a három ponton rögzített biztonsági öv jelenti a legbiztonságosabb megoldást. Azok számára, akik a szakemberek véleménye ellenére veszélyesnek tartják a magzatukra a bekapcsolt biztonsági övet, érdemes megfontolni a magzatvédő öv használatát. Ez az öv egyszerűen rögzíthető az ülés Isofix pontjaihoz, és hirtelen vagy erős fékezés esetén a testre ható erőt nagyobb felületen és nagyobb arányban a csípőcsontokon oszlatja el, miközben a has és így a magzat is védve marad.
Egy öv - két élet! - Övterelő: biztonságban kismamaként is
Az áldott állapot velejárói, mint a rosszullétek, hormonális és pszichés változások eltérő mértékben és módon befolyásolhatják a hölgyek vezetési képességét, és a biztonsági öv használatához való viszonyukat is. Olykor a fáradtság, máskor a hirtelen rosszullétek és hasonlók miatt lankadhat a figyelem, aminek olykor koccanások, néha súlyosabb balesetek a következményei.
Mindennapi balesetek és teendők
A növekvő pocak, az esetleges fáradtság és szédülés miatt sajnos gyakran előfordul, hogy a kismamák elesnek és megütik a hasukat. Ilyen helyzetben a legfontosabb, hogy ne essenek pánikba, pihenjenek le, és figyeljék, hogy nem történik-e valamilyen változás a magzatmozgásban. Ha a baba nem mozog, vagy nem olyan gyakran és intenzíven, mint előtte, akkor feltétlenül keressék fel az orvost. Ha kis feszültségű áramütés éri a kismamát (csak megcsípi egy elektromos készülék), akkor nem kell megijedni, semmilyen károsodást nem okoz a magzatban. Amennyiben bármilyen baleset, ütés, elesés következik be, de nincs hüvelyi vérzés, nem szivárog a magzatvíz, nincsenek görcsök, és továbbra is érezhető a kisbaba mocorgása, nem lehet nagy baj, hiszen az anya teste és a magzatvíz biztonságos burkot alkot a pici körül.
Utazás terhesség alatt
Nincs akadálya annak, hogy a kismamák utazzanak, de a hosszú repülőutakat és az extrém ötleteket érdemes elkerülni. A 10-12 órás repülés még a nem várandós szervezet számára is megterhelő. Az egzotikus tájakra utazásnál megnő a fertőzés veszélye is. Bár a lovaglást és az esésveszélyes sportokat nagy pocakkal már hanyagolni kell, hétköznapi helyzetben is történhetnek balesetek, például lépcsőn lemenetel közben.
Szövődményre utaló jelek és orvosi segítség
Az aggodalomra okot adó tünetek a várandósság bármely szakaszában jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha a kismama nem is biztos a tüneteiben - néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával -, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakról, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.
A várandósság során bármikor jelentkező tünetek, melyek orvosi segítséget igényelnek:
- Elhúzódó vagy súlyos hányás
- Hüvelyi vérzés
- Szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás
- Súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés
- Folyamatos fogyás
- Láz vagy hidegrázás
- Fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor
- Állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés
- Ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens)
- Ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn
A várandósság korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező tünetek, melyek sürgős orvosi segítséget igényelnek:
- Tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban
- Erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik
- Hüvelyi vérzést tapasztal
Ezek a tünetek vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség - ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában jelentkező tünetek, melyek orvosi kontrollt igényelnek:
- Látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) - ezek a preeklampszia jelei lehetnek
- Hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon
- Erős bőrviszketés
- Ha a magzat mozgásában változás áll fenn (a kismama úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog)
- Májtáji fájdalom
- Bevérzések jelentkezése a bőrön
- Vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése
- Hüvelyi vérzés
Súlyosabb terhességi szövődmények
A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben eleve kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható. Éppen ezért még a családtervezés fázisában, a fogantatás előtt érdemes lehet az életmódbeli tényezőket rendezni, ezzel csökkentve a szövődmények kockázatát. Az anya és a gyermek biztonságát nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait. A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell az alkohol és a drogfogyasztástól, a dohányzástól (a passzív dohányzástól is), a nehéz fizikai megterheléstől, a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).
Vérzés a várandósság alatt
A várandósság idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik - utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik. Előfordulhat pecsételő vérzés - ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt - a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében - az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.
Méhlepény-leválás
Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről. Általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik). Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitorozása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik (lásd még: Koraszülés).
Krónikus lepényi elégtelenség
Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésben való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt. A dohányzás vagy a drogfogyasztás fokozza a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
Placenta praevia (Előlfekvő méhlepény)
Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.
Placenta accreta
A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik. Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény - ahogy normálisan -, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet. A betegséget a gyanút követően - pl. vérzés a harmadik trimeszterben - általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán - ilyen például a korábbi császármetszés is.
Hegszétválás
Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.
Preeklampszia (terhességi toxémia)
A preeklampszia a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben - megfelelő korú terhesség esetén - sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is. Jellemzőbb tünetek: magas vérnyomás; végtag- és arcödéma; erős fejfájás; látászavarok, szikralátás; fájdalom közvetlenül a bordák alatt. A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek! Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.
Vérszegénység a várandósság alatt
A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség. A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy - az orvos által előírt mennyiségben - étrendkiegészítők szedésével.
Terhességi cukorbetegség
A várandósság idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki. A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.
Vészes terhességi hányás
A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt - a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben - vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.
Koraszülés
Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek - a gyermek fejlettségétől függően - vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között.
A koraszülésre figyelmeztető jelek:
- Tompa, „mély” hátfájás
- Nyomásérzés a medencében
- Végtag- vagy arcödéma
- Óránként négynél többször jelentkező összehúzódások
- Hányinger, hányás vagy hasmenés
- Homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok
- Menstruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök
- A baba mozgása lelassul vagy megszűnik
- Folyadék vagy vér távozik a hüvelyből
Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.
Vetélés
A vetélés - vagyis a magzat elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy míg nem érte el az 500 grammos súlyt - az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt. A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A már megkezdődött vetélés nem megállítható, ugyanakkor az azon átesett nő az esetek többségében újabb, egészséges terhességet hordhat ki. Az embrió vagy a magzat halálát (az életjel hiányát) több, egymástól független vizsgálattal igazolják. Ezt követően a szülészorvos javaslata alapján a megszakadt terhességet - ha nem indul be a vetélés spontán - műtéttel, vagy a 13. hét után általában mesterségesen megindított vetéléssel fejezik be. A vetélés gyakori jelei a görcsös, menstruációhoz hasonló hasfájás és a hüvelyi vérzés. Mindezek azonban nem minden esetben jelentenek vetélést! A vetélés megelőzése vagy megállítása érdekében nem lehet tenni semmit. A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok - dohányzás, alkohol, koffein - kerülésével.