A gyermekek viselkedését gyakran félreértjük, különösen, ha szorongás áll a háttérben. Látszólag jól vannak, mosolygósak, mégis, honnan lehet tudni, hogy a gyerek szorong és mit tehetünk ellene, különösen, ha az éjszakai alvás is érintett?
Miért ragaszkodik a gyerek anyjához? A szeparációs szorongás megértése
A szeparációs szorongásról minden anyuka hallott már. De vajon miért van az, hogy néhány totyogó egyáltalán nem anyafüggő, mások pedig egy pillanatra nem tévesztik szem elől anyát? Az „anyásság”, azaz az, hogy a baba mindenhova utánad megy, nem enged el, annak a jele, hogy nem bízik magában, nem bízik a világban, vagy abban, hogy ha elmész, vissza is térsz.
A szeparációs szorongás tünetei és kialakulása
A valódi szeparációs szorongás első tünetei 8-9 hónapos kor körül jelentkeznek. De ez csak a szakkönyvek táblázatai szerint van így. Valójában már egy újszülöttnél vagy néhány hónapos babánál is tapasztalható, hogy bizonytalanul érzi magát, sír, ha nincs testközelben.
5-6 hónapos kora környékén kezdi felismerni, hogy ő és anya nem egy és ugyanaz a test, elkezdi felfedezni a saját kezét és lábát, aztán anyáét is és rájön, hogy anya nincs mindig ott. Ezért történhet meg ebben az időszakban, hogy míg korábban remekül elvolt egyedül is, most sírni kezd, ha anya kimegy a szobából.
Még valami történik ebben az időszakban: elkezdi felismerni, hogy a többi ember, aki körülveszi őt, nem anya és bizalmatlanul méregeti őket. Akkor is, ha eddig remekül elüldögélt az ölükben és mosolygott rájuk, most sírni kezd és nem mosolyog mindenkire elsőre.
Ahogy egyre önállósodik a mozgásban, a szeparációs szorongás új perspektívába kerül. Most már nem attól fél, hogy anya elmegy, hanem az ijeszti meg, hogy ő távolodik el anyától. Új mozgásformát tanult meg a kicsi? Kimondta az első szavát? Utána pár napig úgy tapad anyára, mint a matrica.
Az óvodás, kisiskolás gyerekek is lehetnek átmenetileg anyásak, ha betegek, új élethelyzetbe kerülnek, amivel addig nem találkoztak (pl. iskolakezdés, testvér születése, beszoktatás, válás stb.).
Vannak olyan babák, akiknél teljesen kimaradnak a 6 hónapos kor körüli időszakra jellemző tünetek, különösen, ha nagy a család, sok ember veszi körül a kicsit.
A szeparációs szorongás és az éjszakai ébredések
Tévhit, hogy a szeparációs szorongás miatt felébredhet éjszaka a baba, a kisgyermek. Nem emiatt ébred fel. Általában valami más miatt kel (betegség, fogzás, izomfejlődés, túl sok élmény nappal, stressz).
Mikor forduljunk szakemberhez?
Valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, és tartósan, legalább egy hónapon keresztül fennállnak a tünetek. Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongásos zavar, mely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelem. A gyermek fél a gondozótól történő elválástól - a tünet 2-3 éves korig természetes, de ezt követően a gyermekek már képesek belátni azt, hogy az anyától való elválás nem végleges.
Honnan tudjuk, hogy amit látunk, az nem csak a szokásos, életkori sajátosságként jelentkező normális szeparációs szorongás? Onnan, hogy lényegesen nagyobb amplitúdójú, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza.
Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzottan aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, nem akar iskolába járni, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy nem tud egyedül aludni, rossz álmokkal küzd, fizikai tünetekre panaszkodik, amikor a számára fontos szeretett személyektől távol van, akkor joggal merül fel bennünk, hogy gyermekünknek szakmai segítségre van szüksége.
A szorongás egyéb megnyilvánulásai és kezelésük
A szorongás gyerekeknél sokszor valamilyen betegség formájában jelentkezik. Például fáj a hasa, fáj a feje, levert, hányingere van. Orvoshoz visszük, mindenféle vizsgálatot elvégeztetünk, és aztán mikor a leletek, eredmények negatívak, közli az orvos, hogy itt valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, és kérjünk segítséget gyermekpszichológustól.
A gyermekek viselkedése természetes módon nagy változatosságot mutat, meg lehet azonban határozni néhány általános tünetet, ami segélykiáltásként fogható fel és lelki problémák (leggyakrabban szorongás, vagy félelmek) meglétére utal.
Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb megtudni mi a baj, csak azt látjuk, hogy megváltozott valami a viselkedésében. Egy két-három éves gyermek például nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baj, mitől fél. Szülőként, pedagógusként látunk bizonyos tüneteket, ez alapján mérlegelünk, és döntünk.
Életkortól és lelki fejlődési szinttől függően sokféle tünete lehet egy kisgyermek életében a szorongásnak. Természetes, ha egy nem kellőképpen stabilan, nem régóta szobatiszta gyerek bepisil. Ugyanez a viselkedésjegy egy 6-7 évesnél minden bizonnyal már egy tünet, ami azt mutatja, gyermekünk valamilyen problémával küzd és támogatásra van szüksége.
A fenti tünetek esetén minden esetben először orvoshoz kell vinni gyermekünket. Azokra a tünetekre figyeljünk oda szülőként, amelyek korábban nem álltak fenn, és 2-3 hónap után sem enyhülnek.
Gyakori szorongásos zavarok gyermekkorban
A normál gyermeki fejlődést számos szorongásos jelenség kíséri. A csecsemőnél a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenfélelem, kisgyermekkorban bizonyos fóbiák, az iskoláskorú gyermekek teljesítményszorongása, a serdülőkor bűntudati jellegű félelmei gyakori jelenségek. Ilyen betegség a szeparációs szorongásos zavar is, mely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelem.
Pánikroham
Stresszhatásra bekövetkező élettani elváltozások játszódnak le, de pánikrohamnál nincsen nyilvánvaló kiváltó stresszor és a tünetek kognitív interpretációja más. A beteg nem tudja, hogy mikor és hol is lehetett a szorongás kiindulópontja, s nem tudja, hogy milyen - alapvetően indifferens - külső vagy belső ingerek lehetnek felelősek a roham létrejöttéért.
A váratlan panaszoknak különféle irracionális magyarázatot adnak (pl. megőrülés, halál, szívroham, fulladásos roham, ájulásérzés). Roham alatti viselkedésre általában bénultság vagy céltalan mozgásvihar jellemző. Pánikroham esetén a gyermekbetegekkel általában az intenzív osztályokon találkozunk, ahol akut tüneteik rövid idővel a felvétel után megszűnnek, és állapotuk beavatkozás nélkül is stabilizálódik. A roham után az ismétlődéstől való félelem marad vissza.
Fóbiák
A gyermekeknél, mint mindenkinél természetes módon is fordulnak elő félelmek, például pókoktól, kígyótól, vagy a sötéttől. Azonban, ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor a pszichológusok általában fóbiás szorongásos zavarra gyanakodnak. Ez is egy nagyon gyakran előforduló szorongástípus.
A gyermekkorban kezdődő fóbiák gyakran megszűnnek felnőttkorra, de fent is maradhatnak. A legkülönbözőbb dolgoktól félnek a gyerekek pl. autóbaleset, lezuhanás, égés, rablás, betörés, haláleset, rossz jegy, szörnyek, állatok. Félelem olyan tárgyaktól vagy helyzetektől, amelyek az elfogulatlan szemlélő véleménye szerint nem tartalmaznak semmiféle fenyegetést. A másik tünet pedig a fóbiás ember állandó törekvése arra, hogy ezeket a félelmet kiváltó ingereket elkerülje.
Gyerekeknél, akár óvodáskortól kezdődően, különösen az állatfóbiák gyakoriak: kígyó, egér, rovar, kutya közelében, az állat láttán jelentkeznek a szorongás tünetei, melyek szélsőséges esetben szorongásrohamba, pánikreakcióba is torkollhatnak. A gyerekek törekednek arra, hogy a fóbikus ingert elkerüljék, de ebben a felnőtteknél sokkal kevésbé sikeresek.
A szociális fóbia gyermekkorban ritkán fordul elő, mert a gyerek nem magától megy a környezetbe, hanem viszik, akár van szociális fóbiája, akár nincs. Itt inkább mutizmusnak (nem szól senkihez egy szót sem) vagy elkerülő magatarásnak nevezzük.
Iskolafóbia és szelektív mutizmus
Az iskolalátogatás elutasítása (korábban iskolafóbiának nevezték) gyakori jelenség, melynek hátterében állhat az előbb említett szeparációs szorongásos zavar. Az iskolafóbia a 10 év körüli gyerekek jellegzetes érzelmi zavara. A kezdet általában fokozatos, és az iskolába indulás körüli nehézségekben mutatkozik először. A gyermek gyakran testi tüneteket említ, melyek hátterében a sorozatos belgyógyászati vizsgálatok nem mutatnak ki organikus eltérést. Végül a gyermek kijelenti, hogy nem megy iskolába, mert fél.
A szelektív mutizmus a beszédben jelentkező, érzelmilem meghatározott szelektivitás, melyet szociális szorongás, visszahúzódás, túlérzékenység, ellenkezés kísér. Bizonyos helyzetekben, főleg családban, ismerősök között, jó beszédkészségről tesz tanúbizonyságot a gyermek. Ép beszédszervekkel rendelkezik. Idegen környezetben mégsem szólal meg a gyermek. 4-5 éves korban alakul ki. Így a gyermek iskolára alkalmatlan lesz. Jellemző az erős kötődés, főként az anyához. A szülőket egyfolytában ellenőrzi. Általában túlféltését vetíti vissza.
Kényszerbetegség
A szorongásos betegségeket gyakran kíséri különféle kényszerbetegség, a gyermek állandó kényszert érez pl. a kézmosásra, állandóan ellenőriznie kell, hogy elvégezte-e feladatait, stb. Előfordulhatnak különféle kényszercselekedetek is. A gyermek visszatérő tartós gondolatokról, késztetésekről számol be, amelyeket olyan kínzónak él meg, hogy az erős szorongást okoz számára.
Ezek a gondolatok távol állnak általában az élet reális problémáitól, s a személy igyekszik ezeket elfojtani. Kényszercselekvés esetén a gyermek a szorongást okozó kényszergondolatokra kényszercselekedetekkel (vagy gondolati folyamatokkal) reagálhat, amely a kényszergondolatokhoz kapcsolódó szorongásait csökkentheti. Célja: a szenvedés megelőzése, csökkentése, vagy valami rettegett esemény elhárításának a vágya. A kényszergondolatok vagy cselekedetek gyakran igen időigényesek, kihathatnak a tanulásra a családi vagy kortárskapcsolatokra is.
Stressz és annak hatása a gyermekekre
Gyerekek és a stressz
Azok az életesemények, akár negatív, akár pozitív történések, amelyek váratlan, intenzív érzelmi hatást idéznek elő a gyermek életében és jelentős vagy tartós alkalmazkodást igényelnek stresszként hatnak. Általánosságban elmondható, hogy tartós vagy krónikus stressz hatására kialakulhat érzelmi zavar a gyerekek életében. A tartós kontrollvesztés szorongást, depressziót okoz a gyerekek számára.
Minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban él át kontrollvesztést, tehetetlenség érzetet. Alapvetően szükséges igény a gyermekek számára is a helyzet feletti kontroll megtartása vagy átengedése, amit kompetencia igénynek neveznek a pszichológusok. A kisgyermekek számára a szülő, a nevelő a kompetens személy, az ő jelenléte adja meg a biztonságérzetet.
Az alábbi táblázat összefoglalja a szorongás tüneteit különböző életkorokban:
| Életkor | Jellemző szorongásos tünetek |
|---|---|
| Csecsemőkor | Általános nyugtalanság, étvágytalanság, testi fejlődésben való elmaradás, kólika, gyakori felsírások alvás során, napközbeni hosszas alvás éjszakai ébrenlét mellett. |
| Óvodáskor | Ősi félelmek, szeparációs szorongás, mutizmus, ujjszopás, körömrágás, bepisilés (5 év felett), bekakilás (4 év felett), tartós dadogás (5 év felett), a beszédfejlődés elakadása, lassulása. |
| Iskoláskor | Iskolafóbia (szeparációs szorongás), feleléstől való félelem, személyközi kapcsolatokban való sikertelenség, gyakori hasfájás, fejfájás, szomatoform vegetatív zavarok (hányás, hasmenés), gyakori légúti fertőzések, viselkedés zavarok (ellenállás, indulatosság), éjjeli megriadások, alvászavarok, étkezési zavarok (pszichogén soványság vagy elhízás). |
Megoldások és terápiás lehetőségek
Egyetlen szülő sem akarja a gyermekét boldogtalannak látni, azonban mégis előfordulhat, hogy vannak helyzetek, amiben a gyermek valamilyen okból kifolyólag nem tud úgy alkalmazkodni, ahogy az számára megfelelő lenne. A gyermekek és serdülők számára a legjobb, ha olyan segítséget kapnak a felnőttektől, ami az adott élethelyzethez, nehézség megoldásához szükséges megküzdési lehetőségeiket bővíti és nem a helyzetek elkerülésével, kiiktatásával próbálják a szorongásukat oldani. Fontos, hogy bátorítsuk a gyerekeket, serdülőket az érzelmeik kifejezésében, hiszen ehhez joguk van.
Szeparációs szorongás kezelése a mindennapokban
Egyrészt meg kell érteni, hogy átmeneti időszakról van szó. A szorongás elmúlik. Amikor a kicsi sír, hogy kimész a szobából, vidd magaddal, legyen ott veled, hadd lásson, ha olyan házimunkát végzel, amihez két kézre van szükséged, akár kendővel a hátadra is kötheted. Amikor már kúszik-mászik sem szabad elvárni tőle, hogy játsszon el egyedül, amíg te főzöl-mosol-takarítasz.
Ha éjjel 1000x kel, mert most született kistestvére, nem az segít, ha sírni hagyják, hogy leszokjon róla, hanem az, ha nappal, amikor a tesó alszik, babusgatják, szeretgetik, osztatlan figyelmet kap. A frusztrációtól meg kell szabadulni. A segítséget tehát meg kell kapnia, de olyan módon, ahogyan az mindenki számára elfogadható. A legrosszabb válasz erre az, ha megpróbáljuk leszoktatni arról, amivel a szorongást oldja.
Mondd el neki, hogy el fogsz menni, mi fog történni addig vele (pl. „játszol kicsit a mamával, aztán megeszitek az ebédet és utána jövök”) és meddig tart (ne az órát-percet mondd, az neki semmit sem jelent, valamilyen tevékenységhez kösd (pl. „mire felébredsz az alvásból, itt leszek”). Búcsúzz el tőle (akkor is, ha esetleg hiszti a reakció), és amikor megérkezel, lelkesen üdvözöld.
Pszichoterápiás lehetőségek
Kutatások és szakmai ajánlások szerint gyermek- és serdülőkorban a szorongásos kórképek kezelésekor elsődleges és kizárólagosan alkalmazható az egyéni vagy csoportos pszichoterápia, melynek hatására a gyermekek szorongása csökken, oldódik, az önértékelésük, önbizalmuk, énképük minősége javul.
- Pszichoterápiás lehetőségek: A félelmek legyőzéséhez a háziorvos megnyugtató hozzáállása, a szülő felvilágosítása a szorongások, félelmek keletkezéséről, és a szülői támogatás és pozitív modell szerepének hangsúlyozása is elegendő lehet. Bizonyos félelmek korspecifikusak, s ha a gyermek mindennapi életét nem befolyásolják jelentősen, akkor bátorítás és a félelmet okozó helyzetnek a szülő jelenlétében való átélése jelentősen csökkenti a gyermek félelmi reakcióit.
- Ajánlott terápiás módszerek: kognitív viselkedésterápia, játékterápia, relaxációs és szuggesztív terápiák, pszichodráma, önismereti csoport, művészetterápia, családterápia.
- Neurofeedback tréning: Az alfa-théta mély-állapotokba vezető neurofeedback tréning képes a pácienst e gyógyító mélységekig kalauzolni. Az agykéreg lecsendesítésével tudunk a mélyebb emlékekig hatolni. Az egyre lassuló alfa majd théta hullámokat jutalmazzuk a neurofeedback során.
- EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) traumafeldolgozás: A PTSD kezelése során a terápiás technikákat a páciensre szabott vizualizációs és relaxációs gyakorlatokkal, egyéni pszichoterápiával kell kiegészíteni. Ma az EMDR-t mint a PTDS hatékony gyógymódját több nemzetközi szervezet is hivatalosan elismeri.
Nincs egyedül elfogadható kezelési mód. Intenzív, individuális technikák szükségesek a tanácsadás mellett. Egyéni pszichoterápiában a kognitív-viselkedési elméleti stratégiák alkalmazása jelentős. A kognitív terápia általában csak akkor lehet sikeres, ha valójában nem pusztán a racionalitás szintjén működik, hanem a képzelet és érzelmek átdolgozását is megsegíti.
