Az ovuláció: a női ciklus központi eseménye és elmaradásának okai

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. Ön már valószínűleg elég sokat tud a menstruációs ciklusáról, például milyen gyakori és mennyire intenzív a havivérzése. Fontos azonban tudnod, hogy a női havi ciklus eseményei nem a vérzésed körül forognak - a ciklus sztárja az ovuláció, azaz a peteérés. A peteérés termékenységben betöltött funkciója jól ismert, sokkal kevesebbet tudunk azonban arról, hogy hogyan járul hozzá a folyamat az általános egészség fenntartásához.

Minden apró sejted úgy van kalibrálva, hogy az egészséges működéséhez igényli a hormonrendszer hullámzását, igényli az ösztrogént és a progeszteront, igényli ezek változó mennyiségét, azaz igen: igényli az ovulációt, és annak hiánya számtalan szinten nehezíti meg a működését. A keringésed, a csontjaid, a hajad, a bőröd, az emésztésed, a szíved, az agyad, a pszichéd - mind nagyon nagy mértékben támaszkodnak arra a működésre, amelynek a szívét jelenti az ovuláció folyamata.

Az ovuláció jelentősége messze túlmutat a termékenység fenntartásán: az általános egészségünk fenntartásában (izmok, keringés, idegrendszer, csontok egészsége, mellek egészsége) is óriási jelentősége van a peteérés folyamatának. Ezen az oldalon részletesebben áttekintjük a női menstruációs ciklus, az ovuláció és a havivérzés témakörét.

A női ciklus szakaszai és hormonális változások

A nők menstruációs ciklusának hossza változó, és leggyakrabban 23 és 35 nap közé esik. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. A menstruációs ciklus hosszának esetleges változása legvalószínűbben az ovuláció előtti szakaszt érinti (amit follikuláris vagy tüszőfázisnak neveznek). A menstruációs ciklus első napja a havivérzés első napja (1. nap). A havivérzés általában 3-7 napig tart. Ha fájdalmas a havivérzése, azt tapasztalhatja, hogy a fájdalom a havivérzés első pár napján a legrosszabb.

A ciklus során az agyalapi mirigy és a petefészkek összehangolt munkával termelnek és bocsátanak ki megfelelő hormonokat, hogy felkészítsék a szervezetet egy esetleges teherbeesésre. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a hormonok - testünk kémiai hírvivői - vezényletére a méh nyálkahártyája havi szinten leválik.

Follikuláris fázis (tüszőfázis)

A tüszőfázis (follikuláris szakasz) a menstruáció első napjával kezdődik. A ciklus elején az agyban lévő agyalapi mirigy follikulusstimuláló hormont (más néven tüszőérlelő hormont, FSH-t) termel. Ez a petefészkekben az ovuláció folyamatát serkentő legfőbb hormon. A tüszők (follikulusok) folyadékkal telt üregek a petefészekben. Minden tüsző egy éretlen petesejtet tartalmaz. Az FSH serkenti bizonyos számú tüsző érését és az ösztrogén hormon termelésének megindítását. Az ösztrogén szintje a havivérzés első napján a legalacsonyabb.

A menstruáció végén, a méhnyálkahártya felső rétegének leválását követően az ösztrogén hormon hatására a méh újra megkezdi a felkészülést egy megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ekkor a nyálkahártya megvastagszik, megtelik tápanyagokkal és kialakul egy ún. „petesejtágy”. Mindeközben a petefészekben megérnek a szunnyadó tüszők, amelyek egy-egy petesejtet foglalnak magukba. Habár az elején több tüsző érése is megindul, általában egy tüsző „dominánssá” válik, és ez a petesejt fog megérni a növekvő tüszőben.

Ezzel egy időben a szervezetben lévő ösztrogén növekvő mennyisége biztosítja, hogy a méhnyálkahártya tápanyagokat és vért vegyen fel, és megvastagodjon. Erre azért van szükség, hogy teherbeesés esetén a megtermékenyített petesejt a növekedéséhez szükséges minden tápanyagot és ellátást megkapjon. A magas ösztrogénszint felelős a „spermiumbarát” nyák megjelenéséért is (ezt szaknyelven termékeny típusú méhnyáknak nevezik). Ez egy híg, síkos váladék, ami zavaros fehér színű is lehet.

A fázis hossza egyénenként eltérő lehet; 28 napos ciklus esetén körülbelül 14 napig, hosszú ciklus esetén azonban 21 napig is tarthat, majd az ovulációval (peteérés) egyidőben ér véget. A peteérés folyamata tehát a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart.

Ovuláció (peteérés)

Az ovuláció a ciklus második felében megy végbe - jellemzően annak 14. napján, 11-16 nappal a következő menstruáció előtt. A peteérés a női ciklus egyik legfontosabb pillanata, amikor a petefészek egy érett petesejtet bocsát ki. Egy átlagos, 28 napos ciklus esetében ez a 14. nap körül van. Ilyenkor az egyik petefészek felszabadít egy érett petesejtet, amely a petevezetékbe kerül, és néhány napig alkalmas a megtermékenyülésre. A hormonális változások előidézik egy érett petesejt felszabadulását az egyik petefészekből.

Az ösztrogén vérszintje még mindig emelkedik, és végül a luteinizáló hormon szintjének gyors emelkedését okozza (ez az „LH-csúcs”). Ezen LH-csúcs hatására a domináns tüsző felreped, és a petefészekből kiszabadul az érett petesejt, ami ezután belép a petevezetékbe. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A hasüregbe való kilökődés után magához vonzza a petevezető, és felszívódik. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.

Miután a petesejt (más néven ovum) kiszabadul, áthalad a petevezetéken a méh felé. A petesejt legfeljebb 24 órán át marad életben. A spermiumok élettartama tágabb határok között változik, de jellemzően 3-5 nap, tehát Ön az ovuláció előtti napokon és az ovuláció napján a legtermékenyebb, ekkor a legnagyobb a teherbeesés valószínűsége. A teljes fázis általában három-négy napig tart, de a termékeny napok száma hat: az ovuláció napja, plusz az azt megelőző 5 nap. Amennyiben a spermiumok ez idő alatt elérik a petevezetéket, megtermékenyítésre kerülhet sor.

Luteális fázis

Az ovuláció végével megkezdődik a luteális fázis, mely a menstruáció első napjáig tart. Lényege, hogy a szervezet felkészítse magát a következő ciklusra. Ennek során a megrepedt tüszők helyén kialakult sárgatest progeszteront termel, mely előkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron tovább vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt számára. Ezalatt a petefészekben lévő üres tüsző elkezd zsugorodni, de folytatja a progeszteron termelését, valamint elkezd ösztrogént (tüszőhormont) termelni.

A menstruáció akkor következik be, ha nem történik megtermékenyítés. Ilyenkor a nem megtermékenyült petesejt egy napon belül még a petevezetékben feloldódik. Ahogy az üres tüsző zsugorodik, és nem termékenyült meg a petesejt, az ösztrogén és a progeszteron szintje lecsökken. A magas hormonszintek fenntartó hatása nélkül a kialakult vastag méhnyálkahártya elkezd lebomlani, és a szervezete lelöki a nyálkahártyát a méh faláról. Ezzel új ciklus kezdődik.

Ha a petesejt megtermékenyült, sikeresen beágyazódhat a méhnyálkahártyába. A megtermékenyített petesejt beágyazódásakor a szervezet azonnal elkezdi a terhességi hormon, a humán koriális gonadotropin (hCG) termelését, ami aktív állapotban tartja az üres tüszőt.

Az ovuláció jelei és tünetei

A peteérés folyamatát nem különösen érzékeljük, ám a petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kíséri. Az ovuláció körüli időszakban a nők különböző fizikai jeleket és tüneteket tapasztalhatnak, amelyek segítenek felismerni ezt a termékeny fázist. Nem mindenkinél jelentkeznek egyértelmű jelek. Vannak, akik alig érzik, hogy éppen peteérésük van, másoknál több tünet is megjelenik egyszerre. Ez egyénenként eltérő, és semmit sem jelent a termékenység szempontjából.

Elsődleges ovulációs tünetek

• Fokozott hüvelyi váladékozás: A ciklus közepén sok nő azt veszi észre, hogy a hüvelyváladék állaga megváltozik. Ilyenkor a váladék áttetszőbbé, nyúlósabbá válik - hasonlít a nyers tojásfehérjéhez. Ez a természetes folyamat segíti a spermiumokat abban, hogy eljussanak a petesejtig. A peteérés idején jellegzetes, tojásfehérjére hasonlító, nagyobb mennyiségű, ragacsosabb a váladék, ez ugyanis segíti a hímivarsejtek túlélését.
• Méhnyak megváltozása: Ovuláció idején a méhnyak magasabbra kerül és felpuhul, a méhszáj nyitott lesz.
• Test alaphőmérsékletének enyhe emelkedése: A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk. A peteérést követően a test alaphőmérséklete kismértékben - általában néhány tized fokkal - megemelkedik. Ezt csak rendszeres, reggeli hőmérsékletméréssel lehet pontosan megfigyelni.

Másodlagos ovulációs tünetek

• Enyhe alhasi fájdalom (mittelschmerz): Amikor a petesejt kilökődik a domináns tüszőből, hasi görcsöket lehet tapasztalni. Sokan tapasztalnak a ciklus közepén enyhe, egyoldali szúró vagy húzó fájdalmat a has alsó részén. A kellemetlenség általában rövid ideig tart, és nem igényel kezelést. Ez általában az ovulációt megelőzően vagy azt követően jelentkezik, és lehet egyoldali.
• Pecsételő vagy közti vérzés: Szintén jellemző tünet, ami számtalanszor előfordulhat, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva.
• Érzékeny mellek: Az ovuláció idején a hormonok hatására a mellek érzékenyebbé, feszültebbé válhatnak.
• Növekedett libidó: Sok nő arról számol be, hogy a ciklus közepén megnő a szexuális vágya. Ez nem véletlen: a peteérés környékén az ösztrogén- és tesztoszteronszint is emelkedik, ami természetes módon fokozhatja a libidót.
• Hangulatingadozás és energiaszint változás: Az ovuláció idején a hormonális ingadozás miatt megváltozhat a hangulat, az energiaszint vagy az étvágy is. Van, aki ilyenkor energikusabbnak érzi magát, mások feszültebbek vagy érzékenyebbek lehetnek. Az érzelmi változásokban is fontos szerepet játszanak a hormonok. A peteérés során a magas ösztrogén szintnek köszönhetően rendkívül energikusnak érzi magát az ember.
• Érzékenyebb szaglás: Vannak olyan hölgyek, akiknél az ovuláció érzékenyebb szaglással jár együtt.

Az ovuláció és a termékenység

A peteérés kimondottan fontossá válik, amikor egy nő babát tervez, ugyanis ebben az időszakban a legtermékenyebb a női szervezet. Annak érdekében, hogy mihamarabb sikeres legyen a baba projekt, érdemes ismerni és követni a ciklus egyes szakaszait, főként a peteérés időpontját. A legjobb időnek a teherbeesésre, vagyis a legtermékenyebb időnek az ovuláció előtti 2-3 napot, valamint az ovulációs napot tekinthetjük. Ebben az időszakban a megtermékenyülés esélye a legnagyobb, mivel a spermiumok akár 3-5 napig is életképesek maradhatnak a női szervezetben, míg a petesejt csak 12-24 óráig marad életképes. Emiatt ajánlott a rendszeres szexuális aktivitás az ovuláció előtti napokban, hogy növekedjen az esélye a spermiumok és a petesejt találkozásának.

Az ovuláció kimutatásának módszerei

Ahhoz, hogy tisztában legyél azzal, ovulálsz-e, nem elegendő a ciklusod legkézenfekvőbb jeleivel tisztában lenned. Az ovuláció időzítésének pontos meghatározásában központi szerepet játszanak az ovulációs tesztek, amelyek - különböző módszerekkel - megkönnyítik a termékeny napok azonosítását.

1. Méhnyaknyák megfigyelés: A hüvelyi váladék állapotának változása is jelzi az ovuláció közeledtét. Méhnyak nyákunk folyamatos vizsgálatával pontosan tudjuk követni, hogy mikor mi zajlik odabent.
   • Száraz időszak (6.-9. napok): nincs vagy csak nagyon kevés a nyák.
   • Nedves időszak (10.-13. napok): ilyenkor a nyák még kevés, ragadós, nem nyúlós.
   • Termékeny időszak (14.-17. napok): A legtermékenyebb nap, az utolsó ebben a szakaszban, mikor a nyák még ilyen halmazállapotú. Jó, ha a nyák sokáig nyújtható, nem szakad el. Könnyű ezt a szakaszt észlelni: pisilés előtt toalettpapírral kell a hüvelynyílást megtörölni.
   • Terméketlen időszak (18.-28. napok): a ciklus utolsó szakaszában a nyák kevesebb, színe fehéres, sűrűbb, egyáltalán nem nyúlik, szerepe, hogy spermiumok és baktériumok ne juthassanak be.
2. Nyálmikroszkópia: Vizsgáld meg a nyálad kristályosodását, ami az ösztrogénszint változásaira utalhat.
   • Átmeneti: körkörös amorf alakzatok, köztük némi páfrányszerű alakzatokkal. Ilyenkor egy ún. átmeneti időszakban vagyunk, az ösztrogén koncentráció kezd emelkedni, azaz, haladunk az ovuláció felé.
   • Termékeny: teljes felületen szálkás, kristályos, páfrányszerű alakzatok (színtiszta páfrány). Itt kezdődik a valóban termékeny időszak, valahol 3 napon belül megtörténik az ovuláció. A mikroszkópot lehetőség szerint reggeli ébredés után alkalmazzuk, ne igyunk vagy együnk mielőtt nyál mintát veszünk a szánkból! Fontos részlet: mivel az ösztrogén bizonyos koncentrációban a ciklusunk első felében szinte bármikor jelen lehet, csak azokat a napokat vegyük termékenynek, amelyeken színtiszta páfrány a lencsénk.
3. Ovulációs tesztsávok (LH-teszt): Ezek a tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) szintjét mérik, ami az ovuláció előtt jelentősen megugrik. Az LH tesztek alkalmazása a ciklus 8. napjától javasolt egy 28 napos átlagos ciklus estén. A 8. ciklusnaptól minden nap alkalmazandó egészen addig, amíg pozitív nem lesz. A teszt arra való, hogy az ún. LH csúcsot kimutassa, azért mert az LH csúcstól számított kb. 36-40 óra múlva következik be az ovuláció. Az LH csúcsot úgy mutatja ki, hogy dupla csík jelenik meg rajta (mint egy terhességi teszten). Fontos, hogy az LH szintet tesztelni nem a reggeli órákban a legjobb, főleg nem ébredés után, hanem délután 14 óra utántól estig bármikor.
4. Bazális testhőmérséklet (BTT) mérés: A nők naponta mérhetik testhőmérsékletüket az ovuláció idejének nyomon követésére. Az alaphőmérsékletünk (ébredéskor mért) a hormonok is befolyásolják, a ciklus első feléhez képest (ösztrogén dominál) az ovuláció után (progeszteron dominál) az ébredési hőmérséklet már másnap emelkedik, 2-5 tizedfokkal magasabb. Ha tehát minden reggel (közvetlen ébredéskor, mielőtt kiszállnánk az ágyból vagy kitakaróznánk) megmérjük, igazolhatjuk az ovulációt. Az ovuláció általában a hajnali órákban következik be, és a hashártya-reakciókhoz (fájdalom, ovulációs vérzés) még egy jelenség, hirtelen 2-5 tizedfokos ébredési hőmérséklet csökkenés társulhat. Ilyenkor, amikor hirtelen hőmérséklet csökkenést mérünk, ha résen vagyunk, minden együtt van a megtermékenyüléshez, mert közvetlen az ovuláció megtörténte előtt vagyunk.
   • Lehetőleg pontos hőmérőt használjunk. Ugyanazt a hőmérőt használjuk és ezt a hőmérőt ne használjuk más célra.
   • A mérést lehet a bőrön (hónaljban) végezni, de lehet ún. hüvelyi vagy rektális méréssel is.
   • A mérés eredményét azonnal fel kell írni, mert a közel azonos értékek könnyen összekeveredhetnek.
   • Hangsúlyozni kell, hogy nem az egyes értékek, hanem az egész görbe alakja az értékelés alapja, tehát hónap közben vagy hiányos adatok alapján nem lehet véleményt mondani!

Míg ezek a tesztek remek segítséget jelenthetnek a családtervezés folyamatában, fontos, hogy a pár szexuális életét ne egy mechanikus rendszer vegye át, őrizzék a párok az intimitás örömét. Emellett azt is megemlíteném, hogy ha valaki nem gyermekvállalás, hanem éppen ellenkezőleg, védekezés szempontjából figyeli testének jeleit, a „naptármódszer” a legkevésbé hatékony védekezési technika. Például azért is, mert több tanulmány kimutatta, hogy van olyan hímivarsejt, ami akár több hétig is „eléldegél” a genitális traktusban.

Az elmaradt peteérés (anovuláció)

Az elmaradt ovuláció (az anovulációs ciklusok) népbetegségként vannak jelen a nők életében. Alapvetően akkor beszélünk elmaradt peteérésről, ha a finoman összehangolt folyamat valamelyik fázisának akadályozottsága miatt a pete nem érik meg és nem szabadul ki a petefészkéből. Nem lehetetlen, hogy valakinek egy hónapban elmarad a peteérése, majd a következőben ismét normálisan ovulál. Előfordulhat, hogy észre sem vesszük az elmaradt peteérést, mert a menstruáció továbbra is normális, de az is megtörténhet, hogy a menstruáció leáll. Emellett ovulációs teszttel is tetten érhető a kimaradás. A rendszertelen menstruáció annak a jele is lehet, hogy esetleg nem történik állandó peteérés. Amennyiben az elmaradt peteérés krónikus, akkor beszélünk terméketlenségről. Bizonyos esetekben sajnos különféle egészségügyi problémák ovulációs zavarokat okozhatnak, ami pedig akadályozhatja a teherbeesést. Illetve, maga a zavar jelezhet más egészségügyi gondokat is. Az anovuláció akkor fordul elő, amikor egy nőnél nincs ovuláció.

Az elmaradt peteérés okai

A ciklus bármely pontjában lehet fennakadás. Mivel a ciklus során végbemenő folyamatok egymásra épülnek egy rendkívül érzékeny rendszerben, a legkisebb akadálytól is tapasztalhatunk elváltozást. A rendszerestől eltérő körülmények olyan hormonális változásokat indítanak el, amelyek az egész ciklusra hatással vannak. Az ovuláció az egész menstruációs ciklus létezésének oka, minden más mozzanat körülötte forog.

1. PCOS (Policisztás ovárium szindróma): A PCOS az egyik leggyakoribb oka az elmaradó peteérésnek. Ilyenkor a hormonok nem képesek összehangolt működésre. Számos további tünete is lehet, mint például a petefészekben létrejövő kis ciszták, elhízás, zsírosodó bőr, depresszió, valamint nem kívánt arcszőrzet. Súlyos esetekben meddőséget is okozhat. Sajnos nem ritkák a tünetmentes esetek sem, ilyenkor előfordulhat, hogy az érintettek nem is tudják, hogy ez az állapot áll fenn, amíg meg nem próbálnak teherbe esni.
2. Hormonális egyensúlyhiány:
   • Inzulinrezisztencia és cukorbetegség: A cukorbetegség, valamint annak előszobája az inzulinrezisztencia nagyban befolyásolja a petefészek működését. A petefészekben számos inzulinreceptor található, mely érzékeli a magas vércukorszint csökkentésére termelődő megemelkedett inzulinszintet. Az inzulin hatással van a petefészek hormontermelésére, serkenti az ösztrogén és tesztoszteron hormonok kiválasztását. Ezen hormonok visszahatnak a peteérésért felelős FSH-ra (follikulus stimuláló hormon), annak kiválasztását gátolják.
   • Ösztrogéndominancia: Az ösztrogéndominancia gyakori egészségügyi probléma a nőknél. Jellemző tünete a fájdalmas menstruáció, a mellfeszülés, migrén, mellciszták, valamint a meddőség okaként is számontartjuk. Az ösztrogén túlsúlyba kerülésével a progeszterontermelés visszaszorul, ez által a peteérés nem történik meg.
   • Melatonin szint: Ha a melatonin szintje túl alacsony vagy túl magas, az befolyásolhatja az ovulációt, és ezen keresztül akár termékenységi problémákhoz is vezethet. A melatonin a tobozmirigy által termelt hormon, amely a cirkadián ritmus és az alvás-ébrenlét ciklusok szabályozásáért felelős. Fontos tudnod, hogy a nagy mennyiségű melatonin is késleltetheti vagy leállíthatja az ovulációt!
   • Pajzsmirigybetegségek: A pajzsmirigybetegségek minden típusa akár teljesen meggátolhatja az ovulációt. A legfontosabb a pajzsmirigy betegségek és az ovuláció összefüggése tekintetében, hogy a megfelelő mennyiségben termelődő pajzsmirigy hormon segíti az FSH-t a munkájában - azaz a petefészkekben lévő tüszők növekedésének stimulálásában - valamint előmozdítja a sárgatest kialakulását is. A peteérés folyamatának zavartalanságához megfelelő mennyiségű T3-ra van szükségünk.
3. Életmód:
   • Stressz: A stressz (főként a ciklus első időszakában jelentkező stresszhatás) szintén vezethet elmaradó peteéréshez.
   • Táplálkozás és testsúly: A hirtelen súlyveszteség vagy kórosan alacsony testsúly is a lehetséges okok között van. Egyes kutatások szerint minimum 22 százalékos testzsírszázalék szükséges a normális menstruációs ciklushoz. A kiegyensúlyozatlan, nem megfelelő táplálkozás is a lehetséges okok között van (kevés zöldség és gyümölcs, sok transzzsír és kevés telítetlen zsír, sok feldolgozott, finomított élelmiszer, túlzott húsfogyasztás). Az anorexia nervosa étkezési zavarral járó megbetegedés, mely során az egyén nem vesz magához megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot. Az elégtelen zsírbevitel negatív hatással van a hormontermelésre, a megváltozott tápanyagbevitel csökkenti a hormonszintézis folyamatát.
   • Túlzott testedzés: A túlzottan megterhelő testedzés is vezethet az ovuláció hiányához.
4. Gyógyszerek és környezeti tényezők:
   • NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentők): Az NSAID-ok képesek arra, hogy gátolják a tüszőrepedés folyamatát. Kik vannak veszélyben? Azok, akik valamilyen alapbetegség miatt (endometriózis, migrén, rheumatoid arthritis, stb.) gyakran kényszerülnek fájdalomcsillapítót használni.
   • BPA: A BPA egy olyan vegyi anyag, amelyet kemény műanyagok előállításához használnak. Jellemzően a vizes palackokban és az ételdobozokban található meg, de jelen lehet a műanyag papucsokban, a nyugták bevonatában, a hagyományos vegytisztításban használt anyagokban és az éttermi elviteles edényekben is. Egy 2010-es tanulmányban véletlenszerűen vizeletminták 95%-ában és a vizsgálar női résztvevőinek petefészkéből nyert tüszőfolyadékban is kimutatható volt a BPA.
5. Menopauza és korai menopauza:
   • Korai menopauza: Korai menopauzáról akkor beszélünk, ha a petefészek működése 40 éves kor előtt leáll, a peteérés és menstruáció megszűnik. Ez is egy folyamat azonban, akárcsak a rendes menopauza, tehát nem egyik napról a másikra következik be.
   • Menopauza: A változókor közeledtével is megnövekedhet a peteérés nélküli hónapok száma, hiszen a petefészek működése csökken, a hormonszintek csökkennek.
6. Ínybetegség: Egy 2011-ben végzett tanulmány szerint az ínybetegségben szenvedő nők átlagosan két hónappal hosszabb idő alatt estek teherbe, mint azok, akik nem küzdöttek ínybetegséggel (5 hónap helyett 7 hónap volt ez az idő). Az ínygyulladás később periodontális betegséggé alakulhat, amikor az íny elkezd visszahúzódni. Ezek a baktériumok és az általuk termelt toxinok ugyanis a véráramba kerülhetnek, ami további gyulladás kialakulásához vezethet a szervezetben. Ez a gyulladás az, ami a kutatók szerint összefügg az elmaradó ovulációval, a termékenységi problémákkal, és a vetéléssel is.

Az elmaradt peteérés tünetei

• Éjszakai izzadás, hőhullámok - Ezek a tünetek gyakran fel is ébresztik az érintettet, így alvászavarokhoz vezethetnek.
• Menstruációs rendellenességek - Ez jelentheti az egyes fázisok eltolódását, ritkán jelentkező vagy teljesen elmaradó menstruációt, szokatlanul erős vagy gyenge menstruációt is. Ha 17-18-19 éves kor környékén és afelett valaki úgy gondolja, hogy nem ovulál, illetve egy év alatt csupán 2-3 alkalommal menstruált, akkor érdemes elindulni egy endokrinológiai kivizsgáláson, hogy feltérképezzük a probléma hormonális hátterét.
• Csökkenő libidó, hüvelyszárazság.
• Ingadozó hangulat - Ingerlékenység és szorongás is jelentkezhet tünetként.
• Külsőleg észlelhető tünetek - A hirtelen súlygyarapodás, hajhullás, vagy szokatlan helyeken (arc, has) észlelt szőrnövekedés is árulkodó lehet.
• Teherbeesési nehézségek - Ovuláció nélkül lehetetlen a teherbeesés, ezért a babaprojekt sikertelensége is egyik jele lehet a peteérés elmaradásának.

Teendők elmaradt peteérés esetén

Az elmaradt peteérés tünetei van, hogy enyhíthetők, de mindenképpen fontos kivizsgáltatni azokat, kimondottan abban az esetben, ha az ember éppen családalapítás előtt áll. Ha gyanítod, hogy nem ovulálsz, fordulj az orvosodhoz, hogy el tudjátok indítani a szükséges vizsgálatokat! Ha a ciklus rendszertelen, hónapok maradnak ki, vagy nagyon erős fájdalom, vérzés kíséri a középidőt, mindenképp javasolt nőgyógyászhoz fordulni. Szintén érdemes szakembert felkeresni, ha több hónapnyi próbálkozás után sem sikerül teherbe esni - ilyenkor vizsgálattal meg lehet állapítani, van-e rendszeres ovuláció.

Orvosi vizsgálat és kezelés

Mit vizsgál az orvos?

• A hormonszint vizsgálata szinte garantált, ezt vérvizsgálattal mérik (különös tekintettel a progeszteronszintre).
• Szintén vérvizsgálat mutathatja ki bizonyos antitestek jelenlétét a vérben.
• A petefészkek és a méhnyálkahártya állapotának ellenőrzéséhez előfordulhat, hogy ultrahangos vizsgálatot kell végezni.

A számos lehetséges ok miatt különféle kezelések ajánlottak, ám minden esetben fontos, hogy hallgassunk az orvos által előírt szabályokra! A PCOS kezelése személyre szabottan, orvos által, valamint az orvos javaslatainak betartásával történik. Előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelést írnak elő - a hormonszintet növelő gyógyszerek elősegíthetik a tüszőérést. Az injekciós kezelések is gyakran felmerülnek - a hCG, FS, valamint GnRH injekciók elősegítik a peteérés előfordulását. Amennyiben kimondottan a családalapítás a cél, a teherbeesés alternatív módja lehet az IVF (közismertebb nevén lombikbébi) módszer. Ez az eljárás azoknál alkalmazható, akik több mint egy éve nem tapasztaltak ovulációt. Az eljárás során a petesejteket manuálisan kivonják ki a petefészkekből, majd megtermékenyítik és beültetik azokat a méhbe.

Életmódbeli változtatások

Vizsgáld meg az életmódbeli tényezőket! Milyen az étrended? Mennyit sportolsz? Hogyan kezeled a stresszt? Ahogy korábban is írtuk, a kezelés nagy mértékben függ a kiváltó októl, de gyakran életmódbeli változtatásokkal is érhető el pozitív eredmény. A stresszkezelés, a helyes táplálkozás és a mérsékelt fizikai aktivitás is arra ösztönözheti a szervezetet, hogy helyreállítsa a hormonális egyensúlyhiányt. Ha a peteérés elmaradásának oka az egyén testsúlya, az egészséges testsúlyhoz való visszatérés és annak megőrzése segíthet az egészséges ovuláció visszaállításában. Az ovuláció támogatásában étrend-kiegészítők is segítségedre lehetnek, úgymint: mio-inozitol, folát, Q10 koenzim és N-acetil-cisztein. A táplálék kiegészítők mellett vagy helyett természetes módszerekkel is helyrehozhatod a melatonin termelődésed! Ehhez az alváshigiénéddel kell törődnöd - ami nem kis feladat, lássuk be. Aludj sötétben!

Sok esetben tehát megelőzhető, vagy helyreállítható a rendszertelen, megszűnő peteérés. Amennyiben olyan esettel találjuk szemben magunkat, amikor már orvoshoz kell fordulni, mindenképpen fogadjuk meg a szakember tanácsait és azok szerint járjunk el a kezelési időszak során. Ahogy megannyi egészségügyi probléma esetében, úgy a peteérés elmaradásának esetében is igaz, hogy egy helyes életmóddal rengeteg pozitív hatást érhető el. Ha a közeljövőben babát tervezel, érdemes kiemelt figyelemmel követni a ciklusod, főként a termékeny napokat - az ovulációt-, hogy mihamarabb új családtagot köszönthessetek.

tags: #anulati #nincs #peteeres