Az antibiotikumok szedése alatt vagy után sokan tapasztalnak hasmenést. Gyakran megnyugtató válasz hangzik el: „ez az antibiotikum mellékhatása”. Ez sok esetben valóban így van, hiszen az antibiotikumok nemcsak a betegséget okozó baktériumokat pusztítják el, hanem a bélrendszerben élő, hasznos baktériumok egy részét is. Ennek következtében a bélflóra egyensúlya felborulhat, ami hasi diszkomfortot, puffadást, lazább székletet vagy hasmenést okozhat. Ezek a panaszok gyakran enyhék, és az antibiotikum elhagyását követően fokozatosan rendeződnek.
Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor az antibiotikum utáni hasmenés nem pusztán átmeneti bélflóra-zavart, hanem egy kifejezetten antibiotikumhoz kötődő fertőzést jelezhet. Bizonyos esetekben a megváltozott bélkörnyezet lehetőséget ad egy olyan baktérium elszaporodására, amely kifejezetten gyulladást és tartós hasmenést okoz.
Clostridioides difficile fertőzés
A Clostridioides difficile egy olyan baktérium, amely elsősorban akkor tud elszaporodni, amikor a normál bélflóra antibiotikum hatására károsodik. A baktérium által termelt toxinok gyulladást váltanak ki a vastagbélben, ami tartós, gyakran súlyos hasmenéssel, hasi fájdalommal és általános rossz közérzettel járhat. A Clostridioides difficile fertőzés lefolyása változó. Enyhébb esetben makacs hasmenést okoz, súlyosabb formában azonban komoly szövődményekhez is vezethet. Ezért nem szerencsés a tüneteket automatikusan elnyomni vagy kizárólag házi módszerekkel kezelni.
A Clostridioides difficile fertőzés gyanúja akkor erősödik fel, ha az antibiotikum szedését követően a hasmenés nem enyhe, hanem több napon át fennáll vagy fokozódik, a széklet vizes jellegű és naponta többször jelentkezik, illetve hasi fájdalom, láz vagy általános rossz közérzet társul hozzá. A kockázat különösen magas lehet kórházi kezelés vagy tartós egészségügyi ellátás után.
Antibiotikum szedése alatt vagy után jelentkező hasmenés esetén érdemes orvoshoz fordulni, ha a panasz több napig fennáll vagy romlik, ha láz, hasi fájdalom vagy gyengeség kíséri, illetve ha kiszáradás jelei jelentkeznek. Idősebb vagy legyengült immunrendszerű betegeknél a kivizsgálás küszöbe alacsonyabb, mert náluk a fertőzés súlyosabb lefolyású lehet.
Az antibiotikum utáni hasmenés nem automatikusan mellékhatás, hanem egy olyan tünet, amely mögött többféle ok is állhat. Az orvos számára nem az a legfontosabb kérdés, hogy „mit lehet rá bevenni”, hanem az, hogy mióta tart a panasz, milyen jellegű a széklet, társul-e hozzá láz, fájdalom vagy fogyás, illetve volt-e antibiotikum-használat, utazás, vagy előfordult-e hasonló panasz a környezetében. A GasztroKlinika gyakorlatában az antibiotikumhoz társuló hasmenést mindig kockázatalapúan ítélik meg. Az antibiotikum utáni hasmenés csak egy a lehetséges okok közül. Ha a panasz tartós, súlyos, vagy általános tünetekkel társul, felmerülhet a Clostridioides difficile fertőzés gyanúja.
Clostridium difficile (antibiotikum okozta hasmenés) kockázati tényezők, tünetek, diagnózis, kezelés
Streptococcus B fertőzés a várandósság alatt és szülés közben
A Streptococcus B, Strep B, GBS, B típusú Streptococcus elnevezések ugyanazt a baktériumot takarják. Ez egy elég gyakran előforduló baktérium, aminek a jelenlétére Magyarországon tipikusan a várandósság 36. hetében végeznek szűrést. Populációtól függően a Streptococcus B hordozók aránya 5 és 35 százalék között mozog, átlagosan az emberek 18 százaléka pozitív.
Alaphelyzetben ez a baktérium nem okoz semmiféle problémát, általában a vastagbélben él és tulajdonképpen része a normális velünk élő mikro élőlény seregnek, a mikrobiomnak. Amikor azonban valakinek gyenge az immunrendszere - mert mondjuk éppen akkor született meg és még csak kialakulófélben van az immunrendszer, vagy mert valaki nagyon idős, krónikus betegségben szenved vagy immunszupresszív kezeléssel lekapcsolták a védekező rendszerét - akkor a Streptococcus B nagyon komoly problémákat tud okozni.
Újszülötteknél ezek a problémák rögtön születés után, az élet első hetében jelentkezhetnek (korai GBS szindróma). A Streptococcus B okozhat vérmérgezést, agyhártyagyulladást, tüdőgyulladást, maradandó idegrendszeri károsodást sőt a baba halálát is! A világ azon részein, ahol nincs lehetőség antibiotikumos kezelésre és a beteg babák megfelelő kezelésére (PIC) még sajnos manapság is ez az újszülött halálozások egyik vezető oka.
Újszülöttek tipikusan a szülőcsatornán történő áthaladáskor fertőződhetnek Streptococcus B baktériummal, de még császáros szülés esetén is fennáll ennek a lehetősége! Ha ugyanis megrepedt már a magzatburok, akkor az egy nyitott fertőzési kaput jelent, sőt mi több, ritkán még az ép magzatburkon is képes átjutni a baktérium, tehát a programozott császár esetén sem lehet teljesen kizárni a Streptococcus B fertőzés lehetőségét. Pozitív GBS szűréssel rendelkező anya újszülöttjének 2 ezrelék esélye van súlyos fertőzésre, szepszisre.
A Streptococcus B szűrése és kezelése
A magyar terhesgondozási protokoll része a várandósság 36. hetében végzett Streptococcus B szűrés. Ezt a vizsgálat egy egyszerű kenetvétel, a hüvelyből és a végbélből is. Ez utóbbira azért van szükség, mert a két testnyílás elég közel található egymáshoz, ráadásul a szülés során bélsár is távozhat és a baba így ezzel is kapcsolatba kerülhet.
Jogos kérdés az is, hogy miért éppen a 36. héten végzik a tesztet és miért nem egyszerűen a kórházi felvételkor? A vajúdás során végzett kenetvétel azért nem járható út, mert a laboratóriumi vizsgálathoz körülbelül két nap szükséges, viszont a 37. héttől született babák már nem számítanak koraszülöttnek, így a 36. héten végzett teszt eredménye időben elkészül.
A Streptococcus B egy picit a "hol volt hol nem volt" kategóriába tartozik! Ugyanis időnként a vastagbélből leszáll a hüvelybe, végbélbe vagy a húgyutakba - ilyenkor a teszt eredménye pozitív - de innen mindenféle kezelés nélkül bármikor el is tűnhet! Ezt igazolta az a kutatás is, amiben összehasonlították a 36. héten végzett kenetvétel és a szüléskori kenetvétel eredményeit: a 36. héten pozitív tesztet produkáló édesanyáknak csak 84%-a volt pozitív a szüléskor is, míg a 36. héten negatív tesztet produkáló anyák 9%-a bizony pozitív lett, mire megszületett a baba!
Mi történik, ha pozitív a teszted a 36. héten? Ebben az esetben a vajúdás alatt intravénás antibiotikumos kezelést javasolnak, méghozzá ha nem vagy allergiás a penicillinre, akkor valószínűleg penicillint kapsz, mivel ez egy olyan szűk spektrumú antibiotikum, amire a Streptococcus B reagál, viszont más „jó” baktériumot nem pusztít el, ezért viszonylag kevés mellékhatása van. Az antibiotikumos kezelés azonban nem indok arra, hogy ágyba kényszerítsenek a vajúdás alatt! Egy-egy adag kb. 15-20 perig „folyik”, utána nyugodtan kérheted, hogy kössék ki az intravénás folyadékot és zárják le a branült, hogy szabadon tudj mozogni.
Az is teljesen jogos kérdés, hogy ha pozitív a teszted, akkor miért nem irtják ki a Streptococcus B-t már a szülés előtt egy kis antibiotikummal? Erre az a válasz, hogy még az antibiotikum is csak időszakosan szabadít meg a Streptococcus B-től és csak időszakosan csökkenti a baktériumok szintjét, de nagyon rövid időn belül az ismét megemelkedik! A szülés előtt végzett antibiotikum kezelés tehát emiatt teljesen hatástalan!
Kutatók viszont azt találták, hogy ha a baba születése előtt legalább 4 órával történt az antibiotikum kezelés, akkor a baktériumok szintje már jelentősen lecsökken a baba születésére és ráadásul a méhlepényen keresztül a kisbaba testében is már kifejti a hatását! Emiatt jellemző az, hogy pozitív 36. heti teszt estén a vajúdás alatt négy óránként adagolják a penicillint - allergia esetén a szélesebb spektrumú alternatívákat ennél ritkábban, általában nyolc óránként. A kezelése csak a szülésnél indokolt, vénás antibiotikum adásával az újszülött fertőződését megakadályozhatjuk. Ez a módszer az esetek 80-95 százalékában előzi meg a betegség kialakulását.
Clostridium difficile (antibiotikum okozta hasmenés) kockázati tényezők, tünetek, diagnózis, kezelés
Az antibiotikum profilaxis előnyei és kockázatai
Az antibiotikum profilaxis azt jelenti, hogy antibiotikumot adnak be a fertőzés megelőzése céljából, mielőtt annak bármilyen jele megjelenne. Ez a megközelítés bizonyos előnyöket mutatott az újdonsült anyák és újszülöttek fertőzéseinek csökkentésében.
A Streptococcus B szűrés és az antibiotikum kezelés ellenzői, visszautasítói azzal érvelnek, hogy a szűrés miatt nagyon sok anya és kisbaba kap feleslegesen antibiotikumot - ami teljes mértékben igaz! Viszont az antibiotikum kezelés vélt mellékhatásai erősen túlzottak! A Streptococcus B ugyanis szerencsére jól reagál a szűk spektrumú penicillinre, ami kevésbé károsítja a „jó” baktériumokat, amik a bélflórát és a természetes mikrobiomot alkotják. Ráadásul a bélflórára gyakorolt negatív hatás csak rövid távú és az édesanyák kezében van a legtökéletesebb „fegyver” a negatív hatás ellensúlyozására: a szoptatás! Az anyatej ugyanis probiotikum: olyan élő mikrobákat tartalmaz, ami segíti a bélflóra helyreállítását!
Kutatások szerint az anyáknak beadott antibiotikum befolyásolja legnagyobb mértékben az újszülött mikrobiomját. Spanyolországban gyakran adnak antibiotikumot az édesanyáknak a szülés idején: 10 nőből 3 kap gyógyszert a fertőzés elkerülése végett. Azonban ez a gyakorlat nem veszélytelen a kisbabák számára, mivel hozzájárulhat a rossz bélbaktériumok elszaporodásához, legalább is a csecsemő életének első hónapjában. A koraszülött kisbabák esetében (akiknek a mikrobiomjában kevesebb a „jó” bélbaktérium az időben született csecsemőkhöz képest), kutatók szerint „ez különösen gyakran fordul elő azokban a koraszülött esetekben, amikor a születéskor antibiotikumot kap az anya”.
Az antimikrobiális rezisztencia kérdése
Mindössze egyetlen tanulmány foglalkozott az antimikrobiális rezisztenciával, és az eredményei nem tekinthetők megbízhatónak. Ez a tanulmány rövid távon az antibiotikumnak kitett nők bizonyos mintáiban (pl. anyatejben, orr- vagy hüvelykenetben) az antibiotikum-rezisztens baktériumok számának növekedéséről számolt be a placebót kapókhoz képest, de ezek a különbségek 13 hónapon belül eltűntek. Az újszülötteknél az antimikrobiális rezisztencia ritka volt.
Nem vagyunk biztosak az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó bizonyítékokban. Az antimikrobiális rezisztencia minták és az antibiotikum-használati gyakorlatok széles skálán mozognak, és a tanulmányok elsősorban az azitromicinre, egy széles spektrumú antibiotikumra összpontosítottak, anélkül, hogy más lehetőségeket értékeltek volna. Az antibiotikum-rezisztenciára gyakorolt hosszú távú hatás továbbra is nagyon bizonytalan, és további kutatásokat igényel.
Teendők ismeretlen Streptococcus B státusz esetén
Mivel sem a tesztelés, sem a kockázatelemzés, sem a vérvétel, sem az antibiotikumos kezelés nem „bombabiztos” módszer a korai GBS szindróma kivédésére, ezért a legfontosabb az, hogy leendő szülőként - akár pozitív, akár negatív volt a teszted! - legyél tisztában az újszülött baba normális viselkedésével!
Sok leendő édesanyában felmerül az a kérdés is, hogy mi történik akkor, ha a vajúdás beindulásakor még nincs eredménye a Streptococcus B tesztnek… A legtöbb kórházban ilyenkor automatikusan pozitívként kezelnek és a vajúdás alatt antibiotikumot adnak a szülő édesanyának, de van, ahol a babának adnak automatikusan antibiotikumot rögtön a születése után és van ahol vért vesznek a babától és ennek függvényében döntenek, de olyan is létezik, hogy megfigyelik a babát és csak a gyanús jelek fennállásakor (pl lázas voltál a vajúdás alatt vagy a baba tüneteket mutat) nyúlnak az antibiotikumhoz. Ezek közül a stratégiák közül a vérvételes módszerrel kapcsolatban annyi a probléma, hogy a vérvétel eredményéhez is legalább két nap szükséges, a korai GBS viszont legtöbbször rögtön a születés után vagy az élet első 24 órájában jelentkezik.
Megszületés után az újszülött fokozott megfigyelése szükséges. Amennyiben a szülés alatt két adag antibiotikumot kapott az édesanya, és az újszülött tünetmentes, akkor további teendő nincs. Ha a szülés hamarabb lezajlott, és a szülőnő nem kapta meg a megfelelő megelőző gyógyszert, akkor az újszülöttől tenyésztésre mintát, és a köldökzsinórból vért vesznek.
Az újszülött immunrendszere és a fertőzések
Az élet első hónapjaiban babánk immunrendszere még nagyon éretlen és kevésbé működik hatékonyan, mint az élet későbbi szakaszaiban. Gyermekünk ekkor még passzív védelemmel rendelkezik, melyet az anyai védőanyagoknak köszönhet. Az anyai eredetű speciális ellenanyagok azonban csak pár hónapig életképesek, ezután elbomlanak.
Szülőként azonnal szemet szúr, ha gyermekünk állapotában változás következik be. A legfontosabb mindig az állapot megítélése: megváltozhat a gyermek ébersége, élénksége, viselkedése és táplálhatósága. Ha emellett gyermekünk normális testhőmérséklete változik, rendellenesen emelkedett vagy alacsony lesz, fel kell merülnünk a fertőzéses megbetegedés gyanújának.
Ahhoz hogy megfelelő kezelést indíthassunk fontos megállapítani, melyik kórokozóval állunk szemben. Ennek felderítésében számos vizsgálat van a szakemberek segítségére a fizikális vizsgálaton kívül. Ilyen például a vérvétel, vizelet és széklet vizsgálat. A vérkép nagy segítséget nyújt: a fehérvérsejtek száma és az egy típusok megoszlása vírusos vagy bakteriális fertőzésre utalhatnak. A CRP-szint bakteriális fertőzésben magas, vírus esetén általában csak enyhén emelkedett.
Vírusos és bakteriális fertőzések
A vírusoknak nincs önálló anyagcseréje, nem szaporodnak, csak a gazdasejtet programozzák át, hogy „lemásolja” a vírust. Ezzel szemben a baktériumok anyagcserével és életjelenségekkel rendelkeznek, életjeleket mutatnak. Az antibiotikum a baktériumok anyagcseréjét, szaporodását és életfolyamatait gátolja.
A vírusos alapbetegség gyengíti, az immunrendszert ez által megnő a veszélye a felülfertőzésnek. A vírusos megbetegedések általában enyhe tünetekkel járnak, melyek azonban az újszülött számára nagyon megterhelők, emiatt azt gondolhatjuk, gyermekünkkel nagy baj van. Ijesztőnek tűnhet, hogy ilyen esetekben csupán tüneti kezelést alkalmaznak, amíg a baba immunrendszere leküzdi a vírust. Ilyen például a sóoldatos inhalálás, intravénás folyadék bevitel táplálási nehezítettség, fokozott folyadékvesztés esetén, orrtoalett és lázcsillapítás.
Előfordulhat, hogy a vírusos fertőzés kezelése során változnak a tünetek. A legyengült immunrendszer nem tud megfelelően védekezni a fertőző baktériumok ellen. Az áttetsző orrváladék sárgás színűvé válik, nem múlik a láz, fájdalom jelentkezhet ott, ahol baktériumok telepednek meg (fül, torok, vesetájék). Ha bakteriális fertőzés valószínűsíthető, akkor ennek kezelése újszülöttek estében szinte mindig antibiotikus kezelést jelent.
Az antibiotikumos kezelés menete újszülötteknél
Először ún. empirikus alapon (azaz a korábbi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok, szakmai protokollok, a felmerülő kórokozók ismert tulajdonságai alapján meghatározott) választott gyógyszerrel indul a terápia. Mindig törekszünk arra, hogy az adott kórokozót laboratóriumi tenyésztés során tudjuk azonosítani, majd antibiotikum-érzékenységét is vizsgáljuk, így célzott antibiotikum kúrára is lehetőség nyílik.
A tenyésztés általában 3-7 napig tart, mely során a vérből vagy vizeletből kinyert baktériumot táptalajon tenyésztik és megvizsgálják, pontosan milyen gyógyszer gátolja a szaporodását illetve pusztítja el az adott típust. Erre azért van szükség, mert a különböző baktériumok más-más antibiotikumra érzékenyek. Emiatt az újszülöttek antibiotikum terápiája intravénásan történik 5-7, vagy akár 7-14 napon keresztül. A beteg újszülött intravénás kezelése injekciós vagy infúziós formában történik. A gyermek vénájába branült helyezünk, ezen keresztül juttatjuk be a szükséges gyógyszereket. A branül maximum 72 órát maradhat egy vénában, utána cseréljük a kezelés folytatása céljából. Sajnos újszülöttek esetében számolnunk kell a vénák gyengeségével, aminek gyakoribb branül csere lehet a következménye.
Fontos, hogy ha antibiotikum kúrába kezdünk, tartsunk ki a végéig. A tünetek általában megszűnnek az antibiotikum kezelés vége előtt, ekkor már a baktériumok nagy része elpusztult. Ha ekkor abbahagyjuk a kúrát, mert a gyermek tünetmentes, látszólag meggyógyult és anya is haza szeretne már menni, hatalmas kockázatot vállalunk.
A probiotikumok szerepe az antibiotikumos kezelés során
Amint elkezdődik újszülöttünk antibiotikum kúrája, gondolnunk kell a jótékony baktériumok egyensúlyának megőrzésére. Ebben a korban a babák bélflórája még kezdetleges, kevés jótékony baktériumot tartalmaz. Az antibiotikum alkalmazása a normál flóra pusztulását eredményezheti, mely emésztőszervi tünetek, gombás fertőzés és felszívódási zavarok megjelenésével járhat (hasmenés, szájpenész, laktóz intolerancia). Mindezek megelőzése miatt az antibiotikum kezelés alatt és után probiotikum adása javasolt.
tags: #antibiotikum #szules #kozben #hasmenes