A gyermekek életében a halál fogalmával való első találkozás gyakran a Halottak napjához kötődik, amikor szüleiken keresztül szembesülhetnek azzal, hogy a halál az ő szeretteiket is érinti. Fontos kérdés, hogy szülőként hogyan segíthetjük gyermekünk halálfogalmának kialakulását, miként csökkenthetjük halálfélelmét, és hogyan támogathatjuk a gyászmunkáját.
A halálfogalom fejlődése gyermekkori szakaszokban
A kisgyerek sokáig nem fogja föl a halált, de azt, hogy valaki távozik a környezetéből, és hiányzik, igen. A kötődés erősségének megfelelően különböző mértékben már a csecsemő is gyászolhat, és ennek jeleit is adja hangos panasszal vagy azzal, hogy melankolikussá válik. A gyászreakciók tehát előbb léteznek, mint a halálfogalom. Ez utóbbi óvodáskorban jelenik meg először.
Hall róla a mesékben, az óvodában, végignézi a hörcsöge agóniáját, vagy lát egy elütött galambot, és felteszi a kérdést: „Mi az, hogy meghalt?” Kezd szembesülni vele, hogy az élet véges. A visszafordíthatatlanság fogalma viszont lassabban alakul ki, körülbelül kisiskolás kor végére. Az óvodás gyakran megszemélyesíti a halált, ami a mesékben is tetten érhető. A halál mint kaszás, konkrét személyként jelenik meg, akire lehet haragudni, akivel lehet harcolni. Iskoláskorban már megvan az igény és a tudás is ahhoz, hogy reálisabb képet fessen a halálról. Felfogja, hogy visszafordíthatatlan, tisztában van a biológiai értelmével, intellektuálisan közelíti meg a kérdést. Az ovisok sokkal érzelmesebbek.
Hogyan beszéljünk a halálról a gyerekekkel?
A beszélgetés a legjobb, amivel megnyugtathatjuk a gyermeket. Kérdezzük meg, mit tud a halálról. Miért fél tőle, miért olyan ijesztő? El lehet magyarázni, hogy a halál nem mindig szenvedéssel teli. Az sem biztos, hogy ami nekünk kívülről olyan szörnyűnek tűnik, azt a távozó személy is úgy éli meg. Soha ne ígérjük meg a gyereknek, hogy mi nem fogunk meghalni, hiszen nem tudjuk betartani, és a gyerek emlékezni fog rá. Sok gyerekkönyv is létezik már, amelyek a témában segítségünkre lehetnek. Azt, hogy nap süt-e vagy eső esik, nem tudjuk befolyásolni. Valahogy így van ez a halállal is. Nem tudjuk befolyásolni, de el lehet fogadni. A szülők mintát mutatnak. Ha a szülő retteg a haláltól, nem fog tudni erről beszélni.
Mit mondjunk és mit ne mondjunk?
- Rémisztgetni nem szabad a halállal, és naturális részletekbe sem kell beavatni.
- Ugyanakkor eltagadni sem szabad a halált, vagyis az „elaludt”, „elutazott”, „kórházban van” nem jó megoldás.
- Közeli hozzátartozó temetésére érdemes elvinni a kisgyermeket, de előtte fel kell készíteni rá, hogy mi fog történni. Elmondjuk neki, hogy sokan szomorúak leszünk, hiszen ilyenkor búcsúzunk.
- Ugyanakkor az a test már nem a nagymama, ebben ő már nincs benne, olyan, mint a kígyó levedlett bőre vagy a hernyó levedlett bábja. Ha ezt a kisgyerek megérti, nem fog megijedni attól, hogy betesszük a föld alá. Miért tesszük oda? Mert a természet részei vagyunk. Az elhullott levél is bekerül a földbe.
- Ha a családban van egy kialakult világkép, akkor annak megfelelően lehet válaszokat adni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy nem mindenki gondolja ugyanazt. Az oviban, a barátjától lehet, hogy mást hall. Van, aki a mennyországban hisz, van, aki szerint csillagokká válunk, és van, aki szerint az emlékekben élünk tovább.
A gyászfeldolgozás segítése gyermekeknél
Minden gyerekkel kapcsolatos terápiás munka szimbólumokon keresztül történik rajzolással, játékkal, mozgással, gyerek-pszichodrámával. Tipikus szimbólum például a pillangó, aki ebből a nem túl szép földi életből, amit a báb jelöl, színes, légies lénnyé válik, ami a továbbélő lelket jelöli. Foglalkozni kell elkülönítve magával a halállal is. Meg lehet jeleníteni, el lehet játszani szerepként. A gyászfeldolgozásban kulcskérdés, hogy mit kezdek vele, el tudom-e fogadni, gyerekeknél éppúgy, mint a felnőttek esetében. A többi gyászhoz tartozó érzelmet: haragot, félelmet, szomorúságot is az említett eszközökkel dolgozzuk fel.
1️⃣0️⃣ Mikor kell elkezdeni foglalkozni a gyermekek képernyőhasználatával?
A gyász hullámzó természete és a kóros gyász
Jellemző a kisgyerekekre, hogy a gyász időről időre, hullámokban, mindig egy kicsit más aspektusban tér vissza. Lehet saját rítusokat alkalmazni, a nehéz időszakokra előre készülni. Nem kell például a karácsonyt végigsírni, de meg lehet jeleníteni a hiányzó családtagot valamilyen rá jellemző módon. A gyásznak egyébként nem annyira a megjelenési formáját, mint inkább a hosszát szokás kórosnak ítélni.
Természetes, ha egy gyerek eleinte regresszíven viselkedik, például újra bepisil, vagy szomorú, sír, dühös. Lehet, hogy túl sokat eszik, vagy étvágytalan, túl sokat alszik, vagy alig valamit. Iskolásoknak a teljesítménye szokott romlani. Ezek átmenetileg elfogadható dolgok. Egy csonttörésnek is idő kell, míg beforr. Ha azonban hosszútávon sem tudunk ezekkel mit kezdeni, ha elakadás van, ha teljesen kontrollálhatatlanná válnak a tünetek, vagy hosszú hónapokig elhúzódnak, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
A saját haláltól való félelem
A saját haláltól való félelem tehát megjelenik óvodáskorban, és sosem múlik el teljesen. Vannak látens időszakok, és személyenként is változó, ki mennyire fél. A gyerek számára a legfontosabb, hogy legyenek fogódzói, kapjon magyarázatot, és el tudja fogadni az elmúlást mint a világ természetes jelenségét. Fontos, hogy a testnél többet jelent az ember. A test elmúlása nem jelent teljes elmúlást, megszűnést.
Tragikus csecsemőhalálok és a gyermekfelügyelet felelőssége
A szomorú statisztikák és hírek sajnos rávilágítanak arra, hogy a csecsemőhalálok esetei - legyen szó akár hirtelen csecsemőhalálról vagy egyéb tragikus körülményekről - rávilágítanak a gyermekfelügyelet fontosságára és a gondozók felelősségére. Például egy nyolchetes kisbaba halt meg, miután feltehetően a bébiszittere antihisztamint adott neki, hogy végigaludja az éjszakát. Bár az antihisztaminok sok esetben biztonságosak, a szakértők hangsúlyozzák: ilyen fiatal korban csak orvosi utasításra adhatók. A szóban forgó készítmény ráadásul kifejezetten álmosító hatású, ezért egyesek - veszélyesen - altatóként próbálják használni. A tragédia végül „hirtelen csecsemőhalálként” került nyilvántartásba, de a háttérben meghúzódó körülmények súlyos kérdéseket hagytak maguk után. A hatóságok eljárása is komoly kritikát kapott, ami újabb kérdéseket vet fel a bébiszitterek ellenőrzésével és képzésével kapcsolatban. A jelentés sürgeti a kötelező regisztráció bevezetését, szigorúbb ellenőrzéseket és egyértelmű szabályokat a gyermekfelügyeletben dolgozók számára.
A gyermekversek és a halál témája
A gyermekversek és mondókák sokszor olyan mélyebb értelmet hordoznak, amely a felnőttek számára is újdonság lehet. Joe Váradi, aki informatikusként fordult a versfordítás felé, gyermekeinek születése után fedezte fel a magyar gyermekalbumokat, mint például Halász Judit Mákosrétes és Kép a tükörben című lemezeit. Kíváncsi volt, hogyan hangzanának ezek a dalok angolul, és elkezdte átültetni őket. A versfordítások során arra törekedett, hogy a szövegek természetes, közvetlen nyelvezeten szólaljanak meg, mesés hangulatot árasszanak, és énekelhetőek legyenek. A gyermekirodalom, ahogy Tarbay Ede is oktatja, nemcsak a gyermekek szórakoztatását, hanem a világ megértését is szolgálja.
Az altató dal mint motívum
Gerlóczy Márton Altató című regényében az altatónak kettős jelentése van: egyrészt a gyengéd altatódal, másrészt a gyógyszer. A regényben az altató dal egy generációról generációra öröklődő motívum, ami Mikecs Anna halálával megszakad. Az 1863-ban Gyulai Pál által írt altató dal az ükanyától egészen 1946-ig szállt anyáról anyára, majd Anna magával vitte a sírba, és többé nem hangzott el a családban. Ez a motívum érzékletesen mutatja be a hiány és a veszteség generációkon átívelő hatását.
