A poratka allergia nem mindig a jól ismert, egyértelmű szénanáthás tünetekkel jelentkezik gyerekeknél. Dr. A pollen allergiáknál gyakrabban jelentkeznek klasszikus tünetek: tüsszögés, szem- és orrviszketés, orrfolyás. Ezzel szemben a háziporatka allergiásoknál sokszor az állandó, krónikusan fennálló allergiás behatás egy krónikusan fennálló gyulladást okoz, melynél többször csak makacs orrdugulást észlelünk, valamint szövődményeként kifejlődött arcüreggyulladást vagy savós középfülgyulladást és az orrmandulák túltengése is lehet fel nem ismert allergia hátterében.
„Gyakran keresnek fel a szülők azzal, hogy a gyermeknél kényszeres krákogás, krahácsolás áll fenn, aminek eddig nem találták az okát. Jellegzetes panasz még a megfázásoknál elhúzódó száraz köhögés. Ha a szülők beszámolója és a gyermek tünetei alapján felmerül a poratka allergia gyanúja, akkor allergia vizsgálatot végzünk. Ennek segítségével meg lehet állapítani, hogy valóban ez okozza-e a panaszait.
A belső tér meleg, magas páratartalmú levegője különösen kedvez a mikroszkopikus méretű atkák elszaporodásához, így ha tartósan 60% feletti a lakás levegőjének a páratartalma és beindult a fűtésszezon, számíthatunk a megjelenésükre. Dr. A poratka szaporodása és túlélése szorosan kapcsolódik a lakások páratartalmához és hőmérsékletéhez. A nedves környezet és a meleg időszakok kedveznek a szaporodásuknak. A poratka száma általában a tavasz végén, nyár elején és ősz elején a legnagyobb a lakásokban. Ebben az időszakban a lakások levegőjének nedvességtartalma magasabb, ami ideális környezetet teremt a poratka túlélése számára.
A betegség, amit a köznyelvben házipor-allergiának neveznek, valójában nem a házipor, de még nem is a poratkatka okozza, hanem annak mikroszkopikus méretűre széttört és a levegőben elszálló beszáradt széklete. A poratkák ürüléke az, amelyet belélegezve vagy megérintve az allergiás tünetek jellegzetes reakcióját váltja ki.
A Dermatophagoides pteronyssus és a Dermatophagoides farinae két fajta poratka, amelyek az emberi lakókörnyezetben gyakran előfordulnak. Ezek a poratkák az ízeltlábúak osztályába tartoznak, és rokonságban állnak a pókokkal. Méretük rendkívül kicsi, kb. 0,3 mm. Az emberi lakókörnyezetben a Dermatophagoides pteronyssus és a Dermatophagoides farinae a házi porban, szőnyegekben, matracokban, párnákban és más textíliákban találhatók meg. A poratka a a házi porban található elhalt és lehullott bőrsejtekkel táplálkoznak.
Matracok és párnák: A matracok és párnák olyan helyek, ahol a poratka szívesen tartózkodik. Szőnyegek és szőnyegpadlók: A szőnyegek és szőnyegpadlók a poratka számára tökéletes búvóhely lehet. Bútorok: A poratka be tud jutni a bútorok pórusaiba és réseibe, különösen a párnázott bútorokba. Ezek olyan előfordulási helyek az otthonokban, amelyek a gyermekek közvetlen környezetében lehetnek, és a poratka búvóhelyéül szolgálhat. A poratka száma és elterjedése az adott otthon körülményeitől nagyban függ. Rendszeres takarítás, poros felületek tisztítása, porszívózás és megfelelő páratartalom fenntartása segíthet minimalizálni a poratka jelenlétét.
A poratka allergia tulajdonképpen ezekre az apró élőlényekre adott allergiás reakció, ami leggyakrabban már kisgyermekkorban mutatkozik. A poratka allergia tünetei általában légzőrendszeri és bőrproblémákhoz kapcsolódnak. Az allergiás reakció akkor következik be, amikor az érzékenyített személy belélegzi vagy érintkezik a poratka által kibocsátott allergénekkel. Ezek a tünetek általában az allergén expozíciót követően jelentkeznek a gyermekeknél, és a tünetek súlyossága változó lehet az allergiás gyermekek között. Fontos megjegyezni, hogy a poratka allergia tünetei nagyon hasonlóak lehetnek más allergiás állapotokhoz, például pollen allergiához vagy állatszőr allergiához.
A poratka allergia diagnózisát az allergológus vagy immunológus végzi. Kikérdezés: Az orvos először részletesen megkérdezi a szülőt a gyermek tüneteiről, beleértve a légzőszervi és bőrtüneteket, valamint azok időzítését és súlyosságát. Fizikális vizsgálat: Az orvos megvizsgálja a gyermeket, különös tekintettel a légzőszervekre és a bőrre. Bőrpróba (prick-teszt): Ez a leggyakoribb teszt a poratka allergia diagnózisára. Az orvos apró mennyiségű allergén kivonatot cseppent a gyermek bőrére, majd kis tűvel enyhe bekarcolást vagy szúrást ejt a bőrön, hogy az allergén bejusson. Vértesztek: A vérvizsgálat is segíthet a poratka allergia diagnózisában. Az IgE antitestek szintjét mérhetik, amelyek a poratka allergénekkel szembeni immunválasz során termelődnek. Multiplex allergia teszt: Multiplex allergia teszt (Alex) teljeskörű allergia vizsgálatot tesz lehetővé. Ezek az eljárások segítenek az orvosnak azonosítani, hogy a gyermek valóban poratka allergiában szenved-e, és kizárni más allergiás állapotokat. Ha felmerül a gyanú, hogy a gyermeke poratka allergiával küzdhet, ajánlott allergológushoz vagy immunológushoz fordulnod a pontos diagnózis felállítása érdekében.
Mikor és hol: Ha az allergiás tünetek akkor jelentkeznek, amikor a gyermek hosszabb ideig tartózkodik az ágyban vagy poros környezetben, gyakran reggel vagy éjszaka.
A poratka allergia kezelése általában a tünetek enyhítésére és az allergén expozíció csökkentésére összpontosít. Antihisztaminok: Az antihisztaminok olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik az allergiás reakciókat, mint például az orrfolyás, tüsszögés, viszketés és szemirritáció. Nazális szteroid spray-k: Ezek a spray-k helyileg alkalmazott gyógyszerek, amelyek csökkentik az orrdugulást, az orrfolyást és az orrnyálkahártya gyulladását. Imunoterápia: Az immunterápia vagy allergén-specifikus immunterápia (ASIT) olyan eljárás, amely során a szervezetet fokozatosan ki vannak téve az allergénnek, hogy csökkentse az allergiás reakciókat hosszú távon.
Allergén expozíció csökkentése: Fontos lépés a poratka allergénekkel való érintkezés csökkentése a lakásban. A szülő otthon is számos intézkedést tehet a poratka allergia kezelésében. Takarítás: Rendszeres és alapos takarításra van szükség a poratka allergének csökkentése érdekében. A padlók, bútorok, szőnyegek és ágyneműk alapos porszívózása, felmosása és tisztítása segít eltávolítani a lerakódott poratka allergénjeit. Páratartalom szabályozása: Poratka a magas páratartalmat kedveli. A páraelszívók vagy légtisztítók használata segíthet csökkenteni a páratartalmat a lakásban, különösen a hálószobában. Ágynemű és párna: A hipoallergén ágyneműt, matrac- és párnahuzatok használata javasolt, amelyek kifejezetten poratka allergének elkerülésére készültek. Gyerekszoba: Minimálisra csökkenteni a poratkákkal való érintkezést a gyermek hálószobájában. Allergénmentes zóna: Allergénmentes zóna kialakítása a gyermek hálószobájában.
A légúti allergiák lehetséges szövődményei az újabb allergiák megjelenése és az asztma kialakulása. Ennek a kockázata különösen magas poratka allergiás gyermekek körében, akiknél az allergiát a Der p1 és Der p2 allergén komponensek okozzák. Ezt molekuláris allergia vizsgálattal ki lehet mutatni. Allergiás asztma esetén az asztmás tünetek akkor is súlyosbodhatnak, ha az allergén jelen van a levegőben. Több kutatás is vizsgálta az allergén immunterápia hatását asztmás gyermekek esetében, ezek egyike a lengyel kutatók által végzett vizsgálat. Eredményeik alapján a 3 éves allergén immunterápiás kezelés hatására jelentősen - közel 50 százalékkal, a kezelésben nem részesülő, kontroll csoporttal szemben - javult az asztmás, poratka allergiás gyerekek állapota. A kezelés akkor lesz igazán eredményes, ha amennyire csak lehetséges, a gyermek környezetében minimalizáljuk az allergének számát. Ennek érdekében vegyük ki az ágyából a rengeteg plüssállatot és csak egy-két kedvencet hagyjunk meg, amelyekhez tényleg ragaszkodik. Az ágyneműt magas fokon mosható, allergénmentesre cseréljük és a szobáját rendszeresen takarítsuk, HEPA szűrős porszívóval, felmosással, vizes portörléssel. A páratartalmat mérjük páramérő készülékkel.
A só belégzése sok esetben lehet jótékony hatású, tisztítja a légutakat és segít a váladék feloldásában. Viszont pont a betegeknél, asztmásoknál nem mindegy, hogy mikor és milyen cc.- ban használjuk. Emiatt úgy gondolom, hogy orvossal kéne megbeszélni, hogy a köhögés asztmás erefetű-e vagy más áll a háttérben, mert rengeteg dolog van az asthmán kívül, ami miatt köhöghetünk.
Ha visszatérő légúti fertőzéstől szenved és a gyógyulás is elhúzódik, érdemes utána járnia, nincs-e légúti allergia a háttérben.
Általában a baba bőrén észleljük leghamarabb az allergiás tüneteket. Az arc bőre kiszárad, kipirul, hámlik, később ez kiterjedhet az egész testre is. A fürdetéskor használt szappan, vagy sampon. Ezek olyan vegyi anyagokat tartalmaznak, amikre a pici baba bőrének tisztántartásához nincs is szükség. Hasonlóan a mosó és öblítőszerek enzimjei, illatanyagai is bőrtüneteket válthatnak ki. A légúti tünetek közül az újszülöttek tüsszögése azonban nem allergiás eredetű: az orrnyálkahártyáról leváló kis hámdarabok váltják ki, és magától pár napon-héten belül megszűnik. Már fél éves kor előtt is lehet asztmás jellegű sípoló légzése egy babának, bár ezt legtöbbször vírusfertőzés okozza és a későbbiekben nem is lesz asztmás a gyermek. A dohányfüst ebben a korban is ártalmas, gyakoribb hurutos tünetek jöhetnek létre. De ha a nagyobb testvér óvodába jár, akkor is megszaporodik a légúti hurutos tünetek száma. Minden baba számára legelőnyösebb a saját anyja tejével történő táplálás. Amennyiben nincs lehetőség szoptatni a kicsit, allergia megelőző (ú.n.
A hozzátáplálás kezdetével jelentkeznek leggyakrabban az első táplálék-allergiás tünetek: minden új étel bevezetésekor figyelni kell, hogy nem észlelünk-e valamilyen csalánkiütést, ekcémát, vagy száj-szemduzzanatot, esetleg asztmás jelegű légzést, köhögést. Hasfájás, hányás, hasmenés is lehet az étel-allergia tünete. Leggyakoribb kiváltói ebben az életkorban a tej, a tojás és a szója.
A baba számára most kezdődik az új ételek és az új textúrák felfedezésének időszaka. És mindenekelőtt egy ínyenc élményekkel teli időszak. Ha a bébiételek bevezetéséről beszélünk, akkor az allergének bevezetésének kezdetéről is beszélünk! Az egészségügyi szakemberek ajánlásai egyértelműek, így nincs mire várni: Az allergének bevezetése most már a szilárd ételek bevezetésének kezdetétől, azaz 4 és 6 hónapos kor között történhet. Valószínűleg rengeteg kérdése van. Például hogyan vezessük be az allergéneket? Mikor, milyen allergént és milyen mennyiségben kell bevezetni? Ne aggódjon! Ma már ismert, hogy a baba a 4. és a 6. hónap között mindenféle ételt felfedezhet, beleértve azokat is, amelyek allergiát okozhatnak. Kérjen tanácsot gyermekorvosától. Az allergének bevezetése előtt konzultálhat szakemberrel, aki a gyermek fejlődési szakasza és igényei alapján konkrét ajánlásokat tud adni.
Egyszerre csak egy új allergén. Ha egyszerre csak egy-egy új allergén kerül az étrendbe, gondosan figyelemmel kísérheti kis ínyencének reakcióit. Ha probléma merül fel, könnyen azonosíthatja a kérdéses allergént. Kezdje kis mennyiségekkel. Minden első falat, allergénnel vagy anélkül, egy kényes kaland. Ezért fontos, hogy ezt a felfedezést a gyermek fejlődési szintjének megfelelő mennyiséggel kezdjük. A siker kulcsa az ismétlés és az éberség. Ha az egyik allergén első bevezetése jól sikerült, itt az ideje újrakezdeni! De ismételje meg az etetést az első allergénnel néhány napig, mielőtt áttérne a következőre. És ne feledje! Bármi legyen is a forgatókönyv, mindig tartsa nyitva a szemét!
Bőr: Az arc, az ajkak vagy a nyelv duzzanata.
Tojás: Gyermekeknél ez az egyik fő allergén. Az ételhez egész tojást is adhatunk, azaz a sárgáját és a fehérjét egyszerre. De ne feledje, jól megfőzni őket.
Diófélék: Manduláról, mogyoróról, dióról, kesudióról, pekándióról, brazil dióról, makadámia dióról és pisztáciáról beszélünk. Minden dió allergén.
Glutén: A glutén megtalálható a búzában, az árpában, a rozsban, a tönkölybúzában, a kamutban (khorasan búza, amely a mai durumbúza elődje) és egyes zabfajtákban.
Rákfélék, puhatestűek és halak: Külön kell bevezetni őket, és jól meg kell főzni.
Utóbbival kapcsolatban nemrég jelent meg egy brit kutatók által közölt fontos megfigyelés. Helen Brough kutató és munkatársai úgy találták, hogy a földimogyoró-allergiában szenvedő csecsemők otthonából vett házi por-mintákban jóval magasabb volt a földimogyoró koncentrációja, mint az egészséges kisbabák otthonaiból vett mintákban. Első hallásra mindez szokatlannak tűnhet, de megvan a jelenség immunológiai magyarázata. Hosszú ideje ismert tény, hogy különböző állapotok - például kiterjedt bőrgyulladással járó ekcéma - fokozhatják a földimogyoró-allergia kockázatát csecsemőknél. A házi porban nyomokban található földimogyoró az ekcémás, gyulladt bőrre tapadva - sajnos más módon is, például akár a tüdőkön keresztül belélegezve - az arra hajlamosaknál képes lehet allergiát kiváltani. Különösen azokban az esetekben alakulhat ki érzékenység, amikor a csecsemő szervezete még nem találkozott földimogyoróval táplálkozás során (a szájon át történő korai bevezetésnek lehet ugyanis allergiamegelőző hatása bizonyos esetekben). Ugyanakkor az elmúlt évtizedben a földimogyoró szájon át történő bevezetésére a hazai és nemzetközi szakmai ajánlások az egy éves életkor utáni időszakot javasolták - éppen a földimogyoró-allergia elkerülése céljából. Izraeli és brit vizsgálatok viszont kimutatták, hogy azoknál a csecsemőknél, akik egyéves kor előtt kaptak kis mennyiségű földimogyoró-krémet (a darabos forma veszélyes lehet, ha véletlenül a légcsőbe kerül!), jelentős mértékben csökkent a földimogyoró-allergia kialakulása - mindezt több éves, nagy esetszámú nyomon követéssel igazolták. Más a helyzet azokkal a csecsemőkkel, akiknél súlyos ekcéma és/vagy tojásallergia ismert, mert ők fokozottan hajlamosak földimogyoró-allergiára. Esetükben gyermekallergológus vagy gyermek-gasztroenterológus szakember kell, hogy felmérje a földimogyoró-allergia pontos kockázatát és ezzel szoros összefüggésben a földimogyoró-bevezetés idejének meghatározását. Ha azonban a földimogyoró-bevezetéstől a szakvélemény alapján komoly reakció várható (azaz már kialakult a földimogyoró-allergia), akkor nem szabad bevezetni, sőt szigorúan kerülni kell a földimogyorót. Újabb paradoxon: ha előzőleg nem kapták még ételben (vagy akár anyatejen keresztül sem), akkor hogyan alakulhat ki ilyen csecsemőknél a földimogyoró-allergia? Esetükben vélhetően az ekcémás bőrön vagy a lakás házi porát belélegezve juthat be a földimogyoró a szervezetbe először - amit a szervezet egyfajta “vészreakcióként” értékel, hiszen normális esetben táplálékot nem a tüdőnk és nem is a bőrünkön keresztül fogyasztunk. Indokolt lenne tehát a minél korábbi szájon keresztüli bevezetés.
Az egyik kézenfekvő megoldás, amelyet a nemzetközi szakmai ajánlások is javasolnak, hogy sem a várandós, sem a szoptatós kismamák ne kerüljenek semmi olyan ételt, amely allergizálhat (beleértve a tejet, a tojást, a szóját és a földimogyorót) - természetesen csak akkor tegyenek így, ha különösebb tünet (náluk vagy a babánál) nem jelentkezik ezen ételek fogyasztásakor. A kismamák által elfogyasztott ételekben lévő antigének már magzati korban, majd az anyatejben kiválasztódva segítenek hozzászoktatni a magzat, illetve a csecsemő szervezetét a különböző táplálékokhoz - mindazokhoz, amelyekkel később “élesben” is találkozni fog a baba. Természetesen ha tüneteket okozna bármilyen táplálék fogyasztása, akkor a kismamának célszerű kerülnie, és érdemes konzultálnia ilyenkor az orvossal vagy védőnővel is.
Mindezek mellett szóba jöhet még a szoba levegőjének megtisztítása az allergiát kiváltó anyagoktól, beleértve a házi porban nyomokban található földimogyorót is. Ez megvalósítható olyan beltéri levegőtisztító készülékek alkalmazásával, amelyeket a pollenallergiásoknak is javasolnak. Ezek a készülékek ugyanis képesek - különböző méretű beépített szűrők segítségével - átszűrve megtisztítani a szoba levegőjét. A szoba levegőjének megtisztítása tehát jól kiegészítheti a diétás tanácsok követését, különösen azokban az esetekben, amikor a baba valamilyen okból nem kaphat szájon át földimogyoró-krémet allergia-megelőzési céllal. Ilyenkor a légtisztítás szintén hozzájárulhat a földimogyoró-allergia kialakulási kockázatának csökkentéséhez.
Az ételallergia az adott élelmiszerre, vagy annak bizonyos összetevőjére kialakuló kóros immunreakció, melynek változatos tünetei rövid időn belül (24-48 óra), vagy 48 óra elteltével (késői) jelentkeznek. Az allergiás megbetegedések bárkit érinthetnek, azonban kialakulásuknak nagyobb az esélye azoknál a családoknál, ahol a közvetlen hozzátartozóknál korábban már diagnosztizáltak allergiás megbetegedést. A gyermekek 2-8%-ban fordul elő a táplálkozással összefüggő allergia, melyek 85%-ánál 3-5 éves korra kialakul a tolerancia az ételből származó allergén anyaggal (antigén) szemben (megszűnnek a tünetek). Annak ellenére, hogy több, mint 170 kóros immunreakciót kiváltó táplálék-összetevőt azonosítottak már, kisgyermekkorban jellemzően a tehéntej, a tojás, a glutén, a szója, az eper és a mogyorófélék tekinthetőek a fő allergia forrásoknak.
Mindennek megvan a maga ideje! Az optimális időpont az ételbevezetésre valamikor a 4-5 hónapos kor után van, de legkésőbb a 6. hónap környékén. Azonban a pontos időpontot a baba határozza meg. Ha a kicsi már öt-hat hónapos és érdeklődik az ételek iránt, izgatott lesz, amikor a többiek esznek, nyúl az étel felé vagy rágó mozdulatokat tesz, érdemes kipróbálni.
Püré vagy BLW? Nincs egyetlen helyes megközelítés. Lehet hagyományos, kanalas módszert választani, vagy BLW-t. Egyik sem rosszabb a másiknál. A kanalas módszernél a babák először megtanulnak nyelni, majd később megtanulják, hogyan kell rágni az ételt. A BLW esetében ez fordítva történik: először jön a rágás, majd a nyelés.
Figyeljünk a jelekre! Ha a baba eleinte elutasítja az ételek bevezetését, de ne aggódj, próbálkozz néhány nappal vagy akár héttel később újra. Ha többszöri próbálkozás után a baba továbbra sem fogadja el a különféle alapanyagokat, keressetek fel az egészségügyi szakembert.
Jegyzeteljünk! Az allergének bevezetésekor javasolt egy türelmi időszak betartása, amikor nem adunk más új ételeket a babának. Ez segít azonosítani, ha esetleg allergiás reakció lép fel, hogy pontosan melyik allergén okozza a reakciót. Egy táplálkozási napló hasznos lehet, amelyben feljegyezhetjük, mit és mikor evett a baba, valamint, hogy az egyes allergének milyen változásokat okoztak (bőrpír, széklet, fájdalom stb.).
Ellenőrizzük az alapanyagok forrását! Vásároljunk megbízható forrásból gyümölcsöket, zöldségeket és húst.
Joghurt, kefír, túró, sajt, tejföl, tejszín: 7-8. hónap, tej (italként): 1. A laktózintolerancia, tejérzékenység vagy tejallergia a legismertebb ételérzékenységek közé tartoznak, ezért fontos betartani az ajánlásokat, és a 7 hónapos kort követően már adni a babának joghurtot vagy kefirt. Válasszunk cukormentes natúr termékeket, és adjunk belőlük egy teáskanálnyi mennyiséget a baba zöldség- vagy gyümölcspüréjéhez. Ha nem tapasztalunk allergiás reakciót, 24 óra múlva megismételhetjük a kóstolást. A túrót, reszelt sajtot és tejfölt a 7-8. hónaptól adhatjuk, a joghurthoz hasonlóan. A teljes tej italként való fogyasztásához pedig várjunk az első születésnapig.
A tojás vitaminokban és ásványi anyagokban rendkívül gazdag élelmiszer, könnyű elkészíteni és a kalóriatartalma is alacsony, így szívesen fogyasztjuk.Néhány zöldség és gyümölcs bevezetése után a tojás is felkerülhet az ételek listájára.
A glutén a sikérben található természetes anyag, amely a búzában és más gabonákban található. A glutén bevezetése ideális esetben a hozzátáplálás megkezdésekor történik, amikor kis mennyiségű lisztet vagy zabot keverünk a baba püréjébe vagy főzelékébe.
A földimogyoró az egyik legismertebb allergén, ezért célszerű a bevezetését a hozzátáplálás megkezdése után de az első születésnap előttire időzítve. Kezdetben kis mennyiségű sűrű mogyoróvajat keverhetünk a kása vagy gyümölcspürébe, majd figyeljük meg, hogyan reagál a baba szervezete. Fontos megjegyezni, hogy a földimogyoró kiemelkedően gazdag folsavban, B- és E-vitaminban, olajokban és zsírokban.
6 hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás és a pre- és probiotikumok adása (pl. Ha tanácstalan vagy mikor melyik alapanyagot célszerű bevezetni a gyermeked étrendjébe, a hozzátáplálási táblázat praktikus segítséged lesz.
