Sokan szeretnének horror filmet nézni. Hatására adrenalin szabadul fel a szervezetben, gyorsul a szívritmus, és ha a film valóban jó, lefekvéskor győzködni kell magunkat, hogy nincs szörny az ágy alatt. A magzati ultrahangvizsgálatnak is lehet egy rémfilméhez hasonló hatása.
Az emberi szülés tíz milliárd év alatt csiszolódott tökéletesre. Amennyiben az átlagos testalkatú, 18-35 éves várandós nem dohányzik, nem eszik túl sokat, nem drogfüggő, ha napi 45 g teljes fehérjét fogyaszt két adagnyi zöld leveles zöldséggel és egy darab, de annál nem több gyümölcsöt eszik, ha a heti étrendjében két-három adag hal is szerepel, viszont tartózkodik a finomított cukor fogyasztásától, mindig tiszta vizet iszik, és szán időt az olyan jellegű rendszeres testmozgásra, mint amilyen a vízhordás lehetett, akkor várhatóan problémamentesen fog születni - szaksegítséggel kísért szülés mellett - egy 3000 g-os kisbabája, még akkor is, ha semmiféle gondozáson nem vesz részt a szülés előtt. Kivétel ez alól a vércsoport vizsgálat, az Anti-D szérum szükségessége miatt (ha az anya Rh-negatív és az apa Rh-pozitív).
Ha a várandós túl sokat eszik, nagyobb lesz a magzat is, és nagy valószínűséggel a vajúdási idő is megnyúlik, így előfordulhat születési trauma és akár halvaszülés is.
Az ultrahangvizsgálatok szerepe és hatékonysága
A magzati ultrahangvizsgálat pedig csupán akkor válhatna a rutin várandósgondozás részévé, ha a bizonyítékok kétséget kizárólag alátámasztanák, hogy a mérleg nyelve az ultrahangvizsgálat előnyei felé billen.
Randomizált kontroll tesztek szisztematikus meta analízise sem tudta bizonyítani, hogy a rutin magzati ultrahangvizsgálatok javítanának a szülés kimenetelén, továbbá kimutatták, hogy nem rendelkezünk elegendő tudással a magzati ultrahangvizsgálatoknál manapság használt ultrahang dózis erősségének szerteágazó hatásairól.
Az ultrahangvizsgálatok korlátai és téves diagnózisok
A 2. táblázatban rögzített, nők tízezrein elvégzett ultrahangvizsgálatok eredményeit randomizált kontroll tesztekben összesítették. Bár az ultrahangvizsgálatoknak elvileg lehetőségük lenne fölismerni a veszélyeztetett helyzeteket, a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy végső soron javítottak volna a magzatok állapotán.
A magzati ultrahangvizsgálatokkal elvileg a magzati növekedés elmaradásának (méhen belüli retardáció) gyanúját diagnosztizálják, csakúgy, mint a méhlepény feltételezett elégtelenségét vagy terminustúllépés esetén a feltételezett túlhordást. Ezekkel az ultrahangvizsgálatokkal rutinszerűen indokolják a halvaszületés megelőzése érdekében végzett szülésmegindítást, császármetszést. Azonban amit az ultrahangvizsgálatoktól eredetileg vártak, hogy az ilyen módon gyűjthető információk következtében kevesebb lesz a halvaszülés, vagy csökken a perinatális halálozás, nem bizonyosodott be.
A legszigorúbb kutatások sem tudták kimondani, hogy azoknak a nőknek a körében kevesebb lett volna a halvaszülés, vagy alacsonyabb a perinatális halálozás, akiknél megindították a szülést ultrahanggal igazolt túlhordás, vagy méhen belüli retardáció gyanúja miatt. A szülésmegindítás következménye viszont a magasabb császármetszési arány. A szülésmegindításnak önmagában is nagy a kockázati tényezője a szülés utáni vérzés tekintetében.
A „méhen belüli retardáció” kifejezést (IUGR- Intrauterin Growth Retardation) fölváltotta a jelentésében azonos, de kevésbé szigorúan hangzó „korlátozott méhen belüli fejlődés” terminus (FGR - Fetal Growth Restriction). A „korlátozott méhen belüli fejlődés” azokat a magzatokat jellemzi, akiknek becsült súlya alacsonyabb a 10 percentilis értéknél. Ha úgy fogalmazunk, hogy súlyban a 10 percentilis érték alá a magzatok 10%-a kerül, akkor a magzatok 10%-a mindig beleesik az intrauterin retardált magzatok kategóriájába. A hipotézis arra, hogy a magzat miért eshet a 10 percentilis érték alá, az, hogy a méhlepény elégtelen működése korlátozza a magzat növekedését, tehát hatással van lehetséges gyarapodására és fejlődésére. Mihelyt a magzat súlyát a 10 percentilis érték alá becsülik, a magzati morbiditás kivédésének ürügyén vizsgálatok megállíthatatlan sorozata veszi kezdetét.
Az adatszerzés és ezek eredményeinek fényében a beavatkozások elvégzésének szükségessége közötti nem létező összefüggést, továbbá, hogy származik-e előny ezen beavatkozásokból, a 2-es táblázat szemlélteti.
A várandósság kimenetelének javítását célzó, a méhlepény elégtelen működésének diagnózisára használt ultrahangvizsgálat nem bizonyult hasznosnak.
A magzat szervi ultrahangvizsgálata, azon felül, hogy olyan szervi hibákat azonosít, amik méhen belüli kezelésére nincs lehetőség, nagyszámú, téves pozitív és téves negatív diagnózist állít föl.
A magzatvíz mennyiségének megbecsülésével kapott érték közvetlenül nem mutatja a magzat jólétének hiányát, és nincs „megbízható előrejelző jelentősége” sem. A Cochrane tanulmány azt mutatja, hogy „ennek a vizsgálatnak a következtében megnőtt az abnormálisan kevés magzatvíz diagnózisa, ami miatt nőtt a szülésmegindítások száma, ennek ellenére a szülés kimenetelében nem tapasztaltak javulást”. Magann azt találta, hogy a magzatvíz mennyiségének megítélésében egyik technika sem volt hasznosabb a másiknál. Azokban az esetekben, ahol a kórházi felvétel részét képezte a magzatvíz mennyiségének ultrahangvizsgálattal való megbecsülése, a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva a császármetszések száma megduplázódott, de az újszülöttek állapota nem volt jobb a kontroll csoportban lévő újszülöttekénél.
A biofizikai profil (ultrahangvizsgálat a magzat szívritmusának, izomtónusának, mozgásának, légzésének és a magzatvíz mennyiségének megbecsülésére) sem képes a szülés kimenetelén javítani, azonban jelentősen több lesz a szülésmegindítás és a császármetszés.
Ha a biofizikai profil vizsgálaton a magzat állapotát nem találják kielégítőnek, akkor további vizsgálatok következnek. A várandóst a köldökzsinór véráramlásának Doppler vizsgálatára, továbbá a méh két artériájának Doppler vizsgálatára utalják, és ha ezek a vizsgálati eredmények aggodalomra adnak okot, akkor a magzati arteria cerebri media Doppler vizsgálatát is elvégzik. Mindezen eredményeket a méhlepény állapotának függvényében értékelik. Ezek a tesztek feltételezetten biztonságosak, hatékonyak és életmentők, azonban ezt a feltételezést nem támasztották alá bizonyítékokkal sem a biztonság, sem az előnyök tekintetében.
A Doppler ultrahangvizsgálat egy új eljárás. Újdonsága ellenére több randomizált kontroll vizsgálat értékelte ki hasznosságát, mint bármelyik más, a magzat növekedésére és jóllétére irányuló biofizikai vizsgálatét. A Cochrane tanulmány magas kockázatú várandósságnál tízezres mintán kutatta a Doppler ultrahangvizsgálat hatékonyságát. Azt találta, hogy a bizonyítékok nem egyértelműek, és a jó publikáció érdekében lehetséges az elfogultság. Míg a méh artériáinak Doppler ultrahang analízise helyesen azonosítja a halvaszületési kockázatnak kitett, oxigénhiányos magzatokat a méhlepény - leválása, vagy fejlődési korlátozottsága miatt beállt - vérellátási zavara következtében, azt nem tudta bebizonyítani, hogy a diagnózist követő beavatkozások sorozata megelőzte volna a halvaszületést.
Egyik trimeszterben elvégzett rutin ultrahangvizsgálat sem javított a perinatális halálozási arány összességén. Egy friss meta-analízis 9 randomizált kontroll tesztben (N= 35,049 nő részvételével) azt vizsgálta, hogy a korai várandósságnál használt ultrahangvizsgálat, javított-e a szülés körüli csecsemőhalálozás arányán, szemben a korai várandósságnál (24 hét előtt) egyáltalán nem használt, vagy szelektív módon használt ultrahangvizsgálaton részt vett csoporttal.
A magzati agydaganat és az ultrahang szerepe
Arra is érdemes kitérni, hogy vajon tudunk-e eleget a várandósság alatti ultrahangbehatásról. Az első trimeszterben a magzat nagyon érzékeny a károsító behatásokra. Fókuszált ultrahang jelenleg vesekövek, méhi fibróma, agydaganat, kisebb gerincvelői elváltozások szétrombolására használatos.
A magzat központi idegrendszerének (agy és gerincvelő) célzott részletes áttekintése. A vizsgálat az első trimeszter végétől - de leggyakrabban a kora második trimesztertől kezdve a felmerülő eltérés miatt elvégezhető. Gyakran követést igényel, mert egyes diagnózisok csak a terhesség későbbi időszakában állíthatóak fel, addig az eltérés csak gyanúként írható le. A különböző diagnózisok más és más terhességi korban állíthatóak fel.
A neuroszonográfia során (hasi és hüvelyi ultrahang) részletes vizsgálat történik az agy és a gerinc esetleges eltéréseinek irányában. Az elváltozás pontos térbeli kiterjedésének leírása érdekében az agyat részletesen mindhárom dimenziójának kiterjedésében át kell tekinteni. Az eltérés leírása mellett annak lehetséges okait is keresni kell.
A vizsgálat során az agy szerkezetét, az agykérgi, agytörzsi, agyalapi területeket, egyes agyidegek megjelenését, agyi folyadékrendszert (agykamrák és az agyi ciszterna rendszer), az agyat ellátó érrendszert, és a gerinc szerkezetét egyaránt ellenőrizzük. Neuroszonográfiai vizsgálatot a fentiek miatt csak a témában tapasztalt, ezzel kiemelten foglalkozó, a magzati agy fejlődését megfelelően ismerő szakember tudja elvégezni, akinek az elváltozások hátterében felmerülő okok területén (pl. genetika, infektológia, neurológia) is van jártassága.
A neuroszonográfia a magzati idegrendszer célzott, speciális ultrahangvizsgálata. A vizsgálat jelentőségét az adja, hogy méhen belül az idegrendszer rendellenességei a második leggyakoribbak a szív eltéréseit követően, ráadásul számos ritka, súlyos ún. monogénes genetikai betegség is állhat a hátterében.
A magzati neuroszonográfiás vizsgálat az I. trimesztertől kezdve végezhető, hiszen a 11-13. héten a magzati idegrendszer egyes eltérései már vizsgálhatóak. Ez az ún. korai magzati neuroszonográfiás vizsgálat azonban csak bizonyos durva rendellenességek kimutatására alkalmas. A hatékony neuroszongráfiás vizsgálat klasszikusan javasolt ideje a várandósság 20-22. terhességi hete (ideális időszak a 22-28. hét). A magzati idegrendszer állandó növekedése és változása miatt gyakran szükség van ismételt, kontroll vizsgálatra a 24-32. hét között, ezért gyakran fogjuk javasolni Önöknek az első vizsgálatot követően 2-6. hét múlva.
A vizsgálatot fejvégű fekvésben elhelyezkedő magzatnál hasi és hüvelyi vizsgálófejjel is elvégezzük, medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzatnál pedig hasi irányból történik, a méh felső pólusa (fundusa) felől. A vizsgálat az adott szituáció függvényében 40-60 percig is tarthat, mindig szükséges a magzati koponya „terelése”, mozgatása, méhfalon keresztüli állandó finom nyomása, a magzati koponya megfelelő pozíciójának elérésére. Ezek az ún. „műfogások” a vizsgálat során kellemetlenséggel járhatnak a várandós édesanya számára.
A vizsgálat során a magzati agykoponya és arckoponya megközelítőleg 50 különböző képletét vizsgáljuk.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A vizsgálatot a Czeizel Intézetben kizárólag magasan képzett szakértő, specialista orvos végzi, aki a Nemzetközi Szülészet-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság (ISUOG) speciális magzati neuroszonográfiás képzésén részt vett és szakértői minősítést szerzett. A vizsgálathoz speciális 2 és 3 dimenziós képalkotó technikákat szükséges használni, mint a többsíkú 3 dimenziós képalkotás (multiplanar imaging), a Volume Contrast Imaging (VCI) és a Tomografikus ábrázolás (TUI- GE Voluson TM).
A kiszűrt esetekben további vizsgálatok lehetnek szükségesek, így a genetikai tanácsadás, a célzott invazív genetikai tesztek (lepénybiopszia, magzatvíz-mintavétel), a magzati idegrendszer MRI vizsgálata és a magzat további ultrahangkövetése. Ezekre a vizsgálatokra a Czeizel Intézetben tudunk lehetőséget biztosítani.
A neuroszongráfiás vizsgálatokat a legújabb csúcskategóriás készüléken, a GE Voluson Expert 22 ultrahangberendezésén végezzük, mely 2024. szeptemberében a Czeizel Intézetben került bevezetésre.
Magzati méhen belüli fertőzés vagy annak alapos gyanúja (pl. korai burokrepedés, anyai lázas állapot, kóros hüvelyi lelet) esetén is javasolt lehet a magzati agy részletes vizsgálata.
Az ultrahang szerepe a fejlődési rendellenességek felismerésében
A várandósság alatt az egyik legnagyobb kérdés, hogy a baba egészségesen fejlődik-e. Az ultrahangvizsgálatok nemcsak a magzat növekedését követik nyomon, hanem segítenek kiszűrni az esetleges fejlődési rendellenességeket is.
A magzati ultrahang az egyik legfontosabb szűrővizsgálat a várandósság alatt, mivel lehetőséget ad a fejlődési rendellenességek időben történő felismerésére.
Az ultrahangvizsgálatok során a szakemberek ellenőrzik a magzat méretét, szerveinek fejlődését, a méhlepény működését és a magzatvíz mennyiségét. A cél, hogy időben felismerjék azokat a kóros eltéréseket, amelyek befolyásolhatják a baba életkilátásait vagy a szülés módját. Bizonyos rendellenességek már a 12-14. heti ultrahangon is láthatók, míg másokat csak a 18-22. heti genetikai vizsgálaton lehet pontosabban megállapítani.
Az alábbi rendellenességek szűrhetők ki ultrahanggal:
- Genetikai eltérések (pl. Down-szindróma - nyaki redőmérés, orrcsont vizsgálata)
- Szívfejlődési rendellenességek (veleszületett szívhibák)
- Idegrendszeri eltérések (pl. nyitott gerinc, agyfejlődési problémák)
- Végtag- és csontfejlődési problémák
- Hasfal- és rekeszizomsérvek, veseeltérések
Bár az ultrahang segíthet genetikai betegségekre utaló jelek felismerésében, önmagában nem ad 100%-os diagnózist. Ha eltérés gyanúja merül fel, az orvos kiegészítő vizsgálatokat (pl. kombinált teszt, magzati DNS-teszt, amniocentézis) javasolhat a pontosabb eredmény érdekében.
Az ultrahang típusai és a felismerhető rendellenességek
Különböző típusú ultrahangvizsgálatokat végeznek a terhesség alatt:
- I. trimeszteri ultrahang (11-14. hét) - Genetikai kockázatok szűrése. Az első genetikai ultrahangvizsgálat célja a magzat fejlődésének ellenőrzése és a kromoszóma-rendellenességek kockázatának felmérése. Ebben az időszakban mérik például a tarkóredő vastagságát, ami utalhat bizonyos genetikai eltérésekre, mint például a Down-szindróma.
- II. trimeszteri genetikai ultrahang (18-22. hét) - A magzat szerveinek részletes vizsgálata. Ezt a vizsgálatot a magzat anatómiai struktúráinak részletes áttekintésére végzik. Ellenőrzik a belső szervek, például a szív, az agy, a vesék és a végtagok fejlődését, valamint kiszűrik az esetleges fejlődési rendellenességeket.
- III. trimeszteri ultrahang (28-32. hét) - Késői eltérések és fejlődési állapot felmérése. A harmadik trimeszterben végzett ultrahang célja a magzat növekedésének nyomon követése, a magzatvíz mennyiségének mérése, valamint a méhlepény elhelyezkedésének és működésének ellenőrzése. Ekkor az esetlegesen később jelentkező rendellenességek is felismerhetők.
- Doppler-ultrahang - Véráramlás és méhlepény működésének vizsgálata. A Doppler-ultrahang speciális vizsgálat, amely a magzat és a méhlepény közötti véráramlást méri. Segítségével felmérhető a magzat oxigén- és tápanyagellátása, valamint időben felismerhetők olyan állapotok, mint a magzati növekedés visszamaradása vagy a méhlepény működési zavarai.
Az ultrahanggal felismerhető rendellenességek közé tartoznak:
- Down-szindróma és egyéb kromoszóma-rendellenességek: Az ultrahangvizsgálatok során, különösen az első trimeszterben, olyan jelek kereshetők, mint a megvastagodott nyaki redő, amelyek kromoszóma-rendellenességekre, például a Down-szindrómára utalhatnak. Ezek a jelek azonban nem diagnosztikusak, ezért további genetikai tesztek szükségesek a pontos meghatározáshoz.
- Edwards-szindróma (Triszómia 18) és Patau-szindróma (Triszómia 13): Ezek súlyos kromoszóma-rendellenességek, amelyek gyakran felismerhetők ultrahanggal a magzat lassú növekedése, szívhibák, agyi eltérések és egyéb szerkezeti rendellenességek alapján. Az ultrahangos jelek alapján felmerülő gyanú esetén genetikai vizsgálatokkal erősíthető meg a diagnózis.
- Nyitott gerinc (spina bifida) és egyéb gerincfejlődési rendellenességek: Az ultrahang lehetővé teszi a gerincoszlop fejlődési rendellenességeinek, például a spina bifidának a felismerését, amely a velőcső záródásának hibájából ered. Ezek az eltérések a második trimeszteri ultrahangvizsgálatok során jól láthatók.
- Agyfejlődési eltérések: Az ultrahang segítségével azonosíthatók az agynak olyan fejlődési rendellenességei, amelyek súlyos neurológiai problémákhoz vezethetnek. Ilyenek például a Hydrocephalus (agyi folyadék felszaporodása), Microcephalia (a normálisnál kisebb fejméret), Holoprosencephalia (az agyféltekék nem megfelelő szétválása).
- Arc- és koponyaelváltozások: Az ultrahangvizsgálatok során felismerhetők az arc és a koponya fejlődési rendellenességei, amelyek különböző mértékű beavatkozást igényelhetnek a születés után. Ilyenek például az ajak- és szájpadhasadék, vagy a Craniosynostosis (a koponyacsontok idő előtti összenövése).
- Szív- és érrendszeri rendellenességek: Veleszületett szívhibák, mint a kamrai sövényhiány (VSD) vagy a nagyér-transzpozíció, valamint a ductus arteriosus nyitva maradása (PDA) és aorta- és billentyűfejlődési rendellenességek (pl. aorta szűkület) ultrahanggal már a terhesség korai szakaszában felismerhetők.
- Emésztőrendszeri és hasi fejlődési rendellenességek: Ilyenek például a rekeszsérv (diafragmatikus hernia), bélelzáródások (pl. omphalocele, gastroschisis), valamint vese- és húgyúti rendellenességek (pl. vesehiány, policisztás vesebetegség).
- Végtag- és csontfejlődési rendellenességek: Végtaghiány, rövid végtagok, csontnövekedési problémák (pl. achondroplasia), clubfoot (dongaláb) és egyéb ortopédiai eltérések is kimutathatók ultrahanggal.
Az ultrahang pontossága és a téves diagnózisok lehetősége
A terhességi kor, az anyai tényezők (pl. testsúly, zsírréteg vastagsága), a magzat helyzete, valamint a képalkotó eszközök minősége és a vizsgálatot végző szakember tapasztalata mind befolyásolják az ultrahang eredményeinek megbízhatóságát.
Igen, előfordulhatnak téves diagnózisok. Az ultrahangvizsgálatok nem mindig képesek minden rendellenességet felismerni, és néha normális variációkat is kórosnak értékelhetnek. Ezért fontos, hogy az ultrahang eredményeit más szűrővizsgálatokkal, például biokémiai tesztekkel vagy genetikai vizsgálatokkal együtt értékeljék.
Ha eltérést mutat az ultrahang, fontos a kezelőorvossal konzultálni, aki tájékoztatást nyújt az eltérés jelentőségéről. Szükség lehet kiegészítő vizsgálatokra, mint például genetikai tesztekre vagy ismételt ultrahangra a diagnózis pontosítása érdekében. Komolyabb eltérések esetén genetikai tanácsadó bevonása segíthet a lehetséges kockázatok és további lépések megértésében.
A legfrissebb tanulmányok szerint az ultrahangos magzati súlybecslésnek teljes egyharmada, vagyis 34%-a az újszülött tényleges súlyának plusz-mínusz 10% tartományán kívül esett. Amikor a magzat súlyát kisebbnek becsülik, mint a dátum szerinti átlag súly, annak sok lehetséges oka lehet, de mindenképpen érdemes tekintetbe venni, hogy milyen célja is van a diagnózis felállításának.
További vizsgálatok és lehetőségek eltérés esetén
Gyanús ultrahanglelet esetén többféle további vizsgálatra lehet szükség:
- Non-invazív prenatális teszt (NIPT) - Vérvizsgálat genetikai eltérések szűrésére. A NIPT egy anyai vérvizsgálat, amely a magzati DNS-t elemzi genetikai rendellenességek, például a Down-szindróma (Triszómia 21), Edwards-szindróma (Triszómia 18) és Patau-szindróma (Triszómia 13) kimutatására. Ez a teszt biztonságos, mivel nem jár beavatkozással a méhbe, és már a terhesség korai szakaszában elvégezhető.
- Amniocentézis - Magzatvízvétel genetikai diagnózishoz. Az amniocentézis során a magzatvízből vesznek mintát, amely tartalmazza a magzati sejteket és anyagokat. Ezeket a sejteket genetikai vizsgálatoknak vetik alá, hogy azonosítsák a kromoszóma-rendellenességeket vagy genetikai betegségeket.
- Kardiológiai és egyéb célzott ultrahangvizsgálatok: Ha az általános ultrahangvizsgálat során szívfejlődési rendellenesség gyanúja merül fel, magzati echokardiográfiát végeznek. Ezen kívül, ha más szervekben észlelnek eltéréseket, célzott ultrahangvizsgálatokra vagy MRI-re is szükség lehet a pontosabb diagnózis érdekében.
Eltérés esetén orvosi konzultáció és genetikai tanácsadás segít az eltérés jelentőségének értelmezésében és a további vizsgálatok szükségességének eldöntésében. Bizonyos fejlődési rendellenességek (pl. szívhibák, hasfali eltérések) születés után sebészileg korrigálhatók, más esetekben hosszú távú orvosi kezelés szükséges.
A multidiszciplináris orvosi csapatok (genetikusok, neonatológusok, sebészek) együtt dolgoznak a szülők tájékoztatásán és a megfelelő ellátás megtervezésén.
Gyakori tévhitek a magzati ultrahang és fejlődési rendellenességek kapcsolatáról
- „Ha az ultrahang normális, biztosan nincs genetikai probléma” - Az ultrahang sok rendellenességet felismer, de nem minden genetikai eltérést mutat ki.
- „A 4D ultrahang pontosabb, mint a hagyományos genetikai ultrahang” - A 4D ultrahang főként a magzat külsejét mutatja részletesebben, míg a 2D genetikai ultrahang a belső szerveket és fejlődési rendellenességeket vizsgálja pontosabban.
- „A gyakori ultrahang károsíthatja a magzatot” - Az ultrahang nem használ sugárzást, és nincs bizonyított káros hatása. Orvosi indokkal akár többször is biztonságosan elvégezhető.
Az Újbuda Medical Center Budapest 11. kerületében, a Fehérvári úton korszerű ultrahangvizsgálatokkal segíti a fejlődési rendellenességek korai felismerését. A központ modern diagnosztikai eszközeivel és tapasztalt szakorvosaival pontosan vizsgálja a magzat fejlődését, és időben kiszűri az esetleges eltéréseket.
A kombinált teszt Fetal Medicine Foundation (FMF) rendszerű kiterjesztett genetikai szűrővizsgálat, melyet a terhesség 11-13. hetében végzünk, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával.
Az iGen NIPT szűrésekkel Ön a lehető legnagyobb biztonságban tudhatja születendő gyermeke egészségét. Bármely NIPT tesztünket is választja, a 99% feletti megbízhatóságon kívül komplex szolgáltatásra számíthat, sosem „csak” egy anyai vérteszt elvégzésére.
Klinikai genetikusok, saját citogenetikai laborháttér és a legkiválóbb magzati diagnosztikus orvosok várják intézményünkben.
A terhesség alatt terhességi cukorbetegség alakulhat ki a kismamák egy részénél, amely állapot a legtöbb esetben csak a várandósság idejére korlátozódik.