A terhességmegszakítás (latinul: interruptio graviditatis), vagy művi abortusz (latinul: abortus arteficialis) a terhesség megszakítását jelenti, rendszerint a terhes nő önálló döntése alapján. A terhességmegszakítás jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben engedélyezett.
Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény. Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi törvényben fektették le. A terhességmegszakítás a hatályos jogszabályok alapján kizárólag a 12. hétig végezhető el. Későbbi beavatkozásra csak abban az esetben van lehetőség, ha a magzat életképtelen elváltozása igazolt, vagy genetikai szakvélemény támasztja alá az eljárás szükségességét. Amennyiben a megszakítás genetikai okból történik, úgy a műtét a terhesség 14. hetéig elvégezhető.
A terhességmegszakítás akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik, ekkor a szövődmények ritkábban lépnek fel. A 13. és 24. hét között végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel. Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg.
A terhességmegszakítás története és jogi háttere
Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének szólnak a magzat védelméről. A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. Hippokratész orvosi esküje tiltotta a magzat elhajtásához való segítségnyújtást. Voltak görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről.
A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: a klasszikus szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet volt, míg az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Számos ókeresztény egyházatya elítélte az abortuszt, és a későbbi zsinatok is hasonlóan nyilatkoztak.
A teológusok között vita tárgya volt az animáció (a lélek megjelenése a testben) kérdése, amelyre a 11-12. században alakult ki a legismertebb álláspont. A 16. század végén V. Pius pápa szigorú törvényeket hozott a magzatelhajtás ellen, amelyeket a későbbi egyházi törvénykönyvek is megismételtek és megerősítettek.
Napjainkban az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is. Az Európai Unióban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik, különbség a korlátozások rendszerében van: indikációs vagy időbeli korlátozások.
A terhességmegszakítás módszerei
A klasszikus terhesség-megszakítás lényege a nyakcsatorna mechanikus tágítása, a méh kiürítése, majd a méhnyálkahártya éles kanállal történő kaparása. A műtét végezhető rövid altatásban vagy potencírozott helyi érzéstelenítésben.
A méhszáj tágítására többféle módszer létezik. Kiterjedten alkalmazzák a nedvességre táguló tengeri algát, a laminária-pálcát, amelynek hátránya, hogy növeli a méhűri fertőzés kockázatát. Bizonyos prosztaglandinok is segítenek a méhszáj felpuhításában és veszélytelenebbé teszik a nyakcsatorna tágítását.
A méhet vákuum aspirátorral vagy abortuszfogóval ürítik ki. Ezt követően méhkaparás következik a kürettkanállal, amely a méhüregben tapadó magzati szövetek és mellékrészek tökéletes eltávolítására szolgál. Az orvos a megszakítás során végig "vakon" dolgozik, jelezve a méhfal teljes felszabadulását egy jellegzetes hang.
A spontán vetélés indukciója (kiváltása) RU486 (mifepriszton) gyógyszerrel is lehetséges, amely közömbösíti a progeszteron hatását, így a magzat méhfalról történő leválását okozza. Más gyógyszerekkel, például prosztaglandinokkal is beindítható a vetélés, de ezek sem teszik szükségtelenné a méh vákuum aspirációval és kürettkanállal történő kiürítését.
Előkészületek és kivizsgálások
A műtétet megelőzően fontos a vércsoport meghatározása, mivel Rh-negatív vércsoport esetén a páciensnek a műtét után anti-D injekciót kell kapnia. Ezen kívül az altatás előtti kivizsgálás részeként szükséges laborvizsgálatokat végeznek el.
Magyarországon a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként, köteles a Családvédelmi Szolgálat tanácsadásán megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyekről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakításról. Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségi, úgy nem szükséges megjelenni a Családvédelmi Szolgálatnál, de igazolni kell az orvosi indokoltságot.
A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. A terhességmegszakítást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat.
Lehetséges szövődmények
A vákuumos eljárás alkalmazásával az abortusz hosszú távú hatásai minimálisra csökkentek, és jellemzően nem befolyásolják negatívan a későbbi teherbeesést. Ennek ellenére minden orvosi beavatkozásnak lehetnek szövődményei.
A leggyakoribb kockázatok közé tartozik a vérzési rendellenesség vagy a méh sérülése (perforációja), amelyek már a műtét során vagy közvetlenül utána észlelhetők és kezelhetők. Más szövődmények lehetnek a fertőzések, amelyek magas lázzal és erős alhasi fájdalommal járhatnak.
Későbbi szövődmények közül gyakori a méhnyak elégtelensége, amely a terhesség félidejében történő spontán vetéléshez vezethet. Előfordulhat magzatrész visszamaradása (reziduum), ami vérzést, lázat és gyulladást okozhat, ilyenkor szükség lehet a méhkaparás megismétlésére.
A méhűri fertőzés hasüregbe terjedése ellen a szervezet a petevezetékek lezárásával védekezhet. A gyakorta ismételt vagy szövődményes méhkaparások később lepénytapadási rendellenességet okozhatnak.
Emellett lelki következményekkel is számolni kell, mint például a bűntudat és a szorongás, amelyek fogamzóképesség-zavarokhoz és vérzési rendellenességekhez vezethetnek.
A legfontosabb, hogy terhességmegszakítást követően az alábbi tünetek bármelyikének tapasztalása esetén azonnal orvoshoz kell fordulni: erős fájdalom, 38.2°C feletti láz, erős vérzés, kellemetlen szagú hüvelyi folyás, a terhesség fennállásának további jelei.
Gyógyszeres és sebészi terhességmegszakítás
A gyógyszeres terhességmegszakítás a terhesség első trimeszterében végezhető. Előnyei, hogy non-invazív, anesztézia nem szükséges, és a gyógyszerek szájon keresztül vagy injekció formájában alkalmazhatók. Hátrányuk az esetenként elhúzódó vérzés és a kellemetlen mellékhatások.
A sebészi terhességmegszakítás a tizedik terhességi hétig alkalmazható manuális vákuum aspirációval, amely során a méh tartalmát egy apró csövön keresztül távolítják el. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart és igen hatékony.
A tágítás (dilatáció) és kürettázs során a méhnyak tágítását követően a méh tartalmát szívókészülék, majd kürett segítségével távolítják el. A beavatkozás előnyei közé tartozik a gyorsaság és az, hogy a vérzés általában 5 napon belül szűnik.
Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt alkalmazzák, amely nagyobb tágítást és nagyobb méretű eszközök használatát igényli.
Az abortusz módszerei
A terhességmegszakítás alternatívája a gyermekről való lemondás, az örökbeadás lehetősége. Számos szülő szeretne gyermeket örökbefogadni, és ebben egyre több alapítvány és egyesület nyújt segítséget.