Az abortusz etikai és morális kérdései: komplex megközelítés és viták

Az abortusz, vagyis a terhességmegszakítás évszázadok óta vita tárgya, és ma is az emberi élet egyik legvitatottabb erkölcsi és etikai kérdését jelenti. A probléma komplexitását mutatja, hogy számos tudományterület, mint a morálteológia, jog, orvostudományok, etika, demográfia, szociológia, szociálpolitika, pszichológia, társadalmi nemek tudománya és politikatudományok is érintik.

Az abortusz definíciója és társadalmi kontextusa

Az abortusz kifejezés a latin „abortio” szóból származik, melynek jelentése koraszülés. A mai értelemben vett abortusz (vagyis a terhességmegszakítás) már az ókori görög és római világban is széles körben gyakorlott tevékenységnek számított. Magyarországon az abortuszok számának csökkenése örömre ad okot sokaknak, amit Orbán Viktor saját sikerének érez, bár ez inkább egy demográfiai folyamat eredménye.

A közbeszédben az abortusz mellett a legtöbbször azok az érvek szoktak győzedelmeskedni, hogy legális abortusz nélkül nők ezrei fognak belehalni az illegális abortuszba. A legtöbb érv az abortusz mellett gyakorlati, és úgy tekint a terhesség-megszakításra, mint egy rossz, de szükségszerű dologra. Az abortuszok jelentős része abból ered, hogy Magyarországon a szegényebb, illetve vidéki emberek nem tudnak rendes és megbízható fogamzásgátláshoz hozzáférni, ráadásul semmilyen nevelési, oktatási akarat nincs arra, hogy a fogamzásgátlás elterjedjen.

Filozófiai és etikai érvek az abortusz mellett és ellen

A magzat státusza és az emberi élet fogalma

Az egyik központi kérdés az, hogy a magzat mikortól tekinthető emberi lénynek, és ezzel együtt mikortól illetik meg az emberi jogok. Ann Füredi „Morális érvek az abortusz mellett” című könyvében azzal a premisszával kezdi, hogy márpedig az abortusz ölés. Olyan ölés, amely megsemmisíti egy emberi élet lehetőségét. Nem gyilkosság és nem is emberölés, de az emberi élet lehetőségének megsemmisítése. Ez a distinkció fontos, hiszen nem az emberi élet idő előtti eltörlése, hanem a potenciálnak szab gátat, hogy az emberi élet, a jogalany, kifejlődjön. Tehát a kezdő és talán legfontosabb érve a szerzőnek az, hogy a magzat magában hordozza az emberi élet lehetőségét, de még nem egy élő ember.

Ezt a párhuzamot tovább folytatja azzal, hogy az emberi életet nem tartjuk egyenlőnek az emberi testtel való rendelkezéssel, hiszen amikor valakinél beállt az agyhalál, de a teste még működik, már halottnak tekintjük. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a magzatnak nincs személyisége, ebből következően nem ember. Viszont, és a könyv erre többször felhívja a figyelmünket, aki ember az a terhes nő. Ő egy ember.

Ezzel szemben egyesek az idegrendszer kifejlődésétől, mások az első szívveréstől számítják az emberi életet, egy ismert szülész-nőgyógyász pedig kamera előtt mondta el, hogy ez a pillanat a születéskor érkezik el. Az emberi élet meghatározásakor azonban - különösen, ha annak kiolthatósága a vita tárgya - nem alkalmazhatunk önkényes, relativizálásra alkalmas kritériumokat, de olyan cseppfolyós, logikailag és etikailag értelmezhetetlen rendezési elveket sem, mint a „többségi társadalmi álláspont” vagy a „tudományos konszenzus”.

Hippokratész híres „primum nil nocere” elve, miszerint az ártalom tilalma az elsődleges szempont. Eszerint ha még el is fogadjuk azt, hogy az emberi életnek többféle definíciója lehetséges, akkor is a legkevésbé ártalmas következményekkel járó verziót kell elfogadnunk - ez pedig nem lehet más, mint hogy a fogantatás pillanatától számítjuk az emberi életet. Más szavakkal: pontosan az élet folyamatjellege az, ami annak alanyát beazonosíthatóvá, vagyis a folyamat elejétől a végéig definiálhatóvá, megnevezhetővé és önazonossá teszi (esetünkben egy saját génállománnyal rendelkező, önálló élőlény formájában) - és éppen ez az önmagával (szubsztanciális értelemben) mindvégig azonos lény az, akit ember címszó alatt keresünk.

A női önrendelkezés joga

Füredi többször felhívja a figyelmet, hogy a test fölötti rendelkezés, mint emberi alapjog a felvilágosodás óta az emberi jogok alapja, annak az egyik kiinduló pontja. Továbbá ezért tud helyes döntés lenni az abortusz, hiszen az ember testi integritásához való jog fontosabb, mint egy elő, de nem ember életének lehetősége a kifejlődésre. „Egy férfi mindig veheti a kalapját és elsétálhat.” Ezzel az idézettel kezdi könyvét Füredi, ami az abortusszal kapcsolatos kérdések közül az egyik legfontosabbat veti föl: mennyiben kapcsolódik a morális, emberi életet védő érvelés ahhoz, hogy a nőknek a saját testük a reprodukció helye is? A reprodukció feletti kontroll ugyanis mindenféle egyenjogúság alapja.

Judith Jarvis Thomson híres tanulmányában akként érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani, így ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal. Felteszi a kérdést, miszerint ez morálisan elfogadható-e? Jogosan várhatja-e ezt el tőle akár a csellista, akár a társadalom? Amikor az anya élete nincs veszélyben, akkor felmerülhet érvként, miszerint mindenkinek joga van az élethez, ezért a magzatnak is joga van az élethez. Korábbi példájához visszatérve, az a tény, hogy a csellistának az életben maradáshoz szüksége van egy másik ember veséjének használatára, nem jelenti azt, hogy joga is lenne ahhoz, azt pedig biztosan nem jelenti, hogy követelhetné azt.

A "future-like-ours" érv

Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. future-like-ours érvet. E szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie. A future like ours-teóriát több megfontolás is igazolja. Először is rámutat arra, hogy a gyilkosságot azért tekintjük az (egyik) legsúlyosabb bűncselekménynek, mert többtől fosztja meg az áldozatát, mint bármely másik bűncselekmény.

Marquis elmélete szerint ugyanakkor - szemben más, az élet szentségét hirdető elméletekkel szemben - az aktív eutanázia elfogadható olyan esetekben, amikor a beteg gyógyíthatatlan betegséggel küzd, gyógyulására nincs esély, komoly fájdalmakkal és szenvedéssel néz szembe, és meg kíván halni. Őket már nem fosztjuk meg a halálukkal egy olyan jövőtől, mint a magzatot.

Vallási nézőpontok

A kultúránkat igen jelentős részben meghatározó zsidó és keresztény vallás alapvetően abortuszellenes, erkölcsileg tiltja, súlyos bűnnek minősíti a terhesség megszakítását. Az ilyen cselekedet alanya és elkövetője nem engedelmeskedik az Istentől származtatott V. parancsolatnak. A „Ne ölj!”, azaz ne olts ki emberi életet a magzati élet elvételének tilalmára is vonatkozik. E hitbéli tanítás szerint az emberi élet már a fogantatástól kezdődik. Az új lény test és lélek, szellem, tehát Isten alkotta, egyedi sajátosságokkal bíró emberi személyként kell rá tekintenünk és vele úgy bánnunk. Életének kioltása a magzati élet bármely pillanatától számítva - bűn.

A (katolikus) egyház például elítéli a születés előtti diagnózist is, amennyiben az az eredménytől függően terhességmegszakítás előidézését célozza (szelektív abortusz). Minden emberi élet ugyanis (a fogyatékossággal fejlődő is) egyformán értékes. A keresztény felfogás szerint semmilyen más érték nincs, aminek döntésünk során az életet mint az isteni teremtés által alkotott legnagyobb értéket igazoltan alávethetnénk!

A Katolikus Egyház tanítása szerint az élet- és szabadságellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak. A kánonjog szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik. A katolikus egyház álláspontja szerint amiatt is indokolt az abortusz ilyen büntetése, mert a világi jogrendek a születendő élet büntetőjogi védelmét nem védik ilyen széles körben.

Jogi szabályozás és gyakorlat

Az abortusz jogi szabályozása az emberi civilizációnk történetében nagyjából két és fél ezer éves múltra tekint vissza. Az antikvitástól napjainkig a tartalmi és erősségi fokok szerinti sokféleség jellemzi. Meglepő módon a Római Birodalom fennállása idejének bizonyos szakaszán az abortusz a nagyobbik rossznak számított, semmint a nem kívánt vagy nem egészséges újszülöttnek az apa általi jogszerű megölése. A kereszténység terjedésének hatására a jogi szabályozás az abortusz elutasításával teljességgel megváltozott.

A nyugati modernitás korától az állam és az egyház szétválasztásával az állami törvénykezés elvileg nem alapozódik vallási-morálteológiai tételekre. Mégis, szinte egészen napjainkig a hagyományosan katolikus európai országokban dermesztően szigorú abortusztörvények vannak (voltak) érvényben. Alig egynéhány éve enyhült a helyzet pl. Írországban, Észak-Írországban, ahol korábban teljes tilalom volt érvényben, az anya egészségének vagy életének komoly és belátható veszélyeztetése, nemkülönben a súlyos károsodással fejlődő magzat esetén. Néhány hónapja Lengyelországban történtek kísérletek - magzatvédő szervezetek indítványozásával és szervezésével - a legszigorúbb abortusztörvény elfogadtatására a parlamentben. Egyelőre sikertelenül. Máltán ma is teljes tilalom van érvényben.

Magyarországi szabályozás és gyakorlat

Magyarországon, ahol a fiatalok többsége egyébként család- és gyermekcentrikus a kezdeti életterveiket illetően, jelenleg közepesen megengedő törvény van érvényben, alapesetben 12. heti időkorláttal, lényeges és fontos indikációkkal (a nő élete, egészsége veszélyben forog, károsodás a magzat fejlődésében, szexuális erőszak, vérfertőzés után történt fogantatás, a nő súlyos anyagi, testi, lelki válsághelyzete stb.), a női önrendelkezés figyelembe vételével, egyébként kétszeri kötelező tanácsadással és anyagi műtéti térítési teher mellett.

A terhességmegszakítás előtti tanácsadás a védőnői ellátás egyik fontos területe. Az első találkozáskor a kismamáknak azt kell átbeszélniük a védőnővel, hogy milyen krízishelyzet miatt nem tudják vállalni a babát. Kapnak tájékoztatást arról is, hogy gyermekvállalás esetén milyen támogatásokat tudnak igénybe venni, illetve milyen szervezetekhez fordulhatnak segítségért. Fölvilágosítják őket az örökbeadási lehetőségekről, és a későbbi problémákat megelőzendő a fogamzásgátlási módszerekről is. Az első beszélgetés után a kismamák kapnak három napot, ez idő alatt át kell gondolniuk helyzetüket, föl kell mérniük, hogy a válsághelyzet tényleg annyira súlyos-e, hogy más kiutat nem látnak.

Az abortusz nem az orvos felelőssége, a döntés az anyáé, akit senki nem beszéli rá erre a műveletre, sőt. Ma már arra is lehetőség van, hogy világnézeti, vallási okokból a szakember akár el is zárkózzon előle. Viszont a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kórházaknak akkor is kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel. A magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik.

Az abortusz indokai Magyarországon

A védőnők tapasztalatai szerint a nők nem jó kedvükből, hanem leginkább gazdasági okok miatt döntenek a terhességmegszakítás mellett. A másik fő ok az, hogy a várandós nő egyedülálló, gyereke pedig nem tartós párkapcsolatból, hanem alkalmiból fogant. Vannak tinédzserek is, akik tanulmányaikat féltik a nem várt terhességtől, emiatt döntenek annak megszakítása mellett. És persze ott vannak azok a nők is, akik ugyan szeretnének gyereket, de kiderül, hogy a megfogant magzat valamilyen súlyos rendellenességgel jönne világra. Ugyan ilyesmi csak elvétve fordul elő, de van, aki erőszak miatt esik teherbe, gyerekét pedig emiatt nem akarja megszülni.

Az elmúlt öt évben 9273-mal csökkent Magyarországon az abortuszok száma, így közel ötödével kevesebb ilyen beavatkozást végeztek el. Ez a csökkenő tendencia a rendszerváltás óta megfigyelhető, és elsősorban nem az aktuálpolitikai irányok befolyásolják. Az évi 90 ezer körüli élveszülésre még ma is nagyságrendileg 30 ezer abortusz jut. Ez pedig az unión belül is elég rossz arány.

tags: #abortusz #erkolcsi #kerdesei