Az abortusz kérdése mély erkölcsi és teológiai vitákat vált ki, különösen a vallásos közösségekben. A Szentírás ugyan nem említi közvetlenül az abortusz fogalmát, de számos tanítása egyértelműen utal Isten álláspontjára az emberi élettel kapcsolatban.
A Jeremiás 1:5 szerint Isten már azelőtt ismer bennünket, mielőtt megformál az anyaméhben. A Zsoltárok 139:13-16 részletei pedig arról tanúskodnak, hogy Isten aktívan részt vesz teremtésünkben, formálódásunkban az anyaméhben. A 2 Mózes 21:22-25 szakaszban a méhben lévő magzat halálának okozása ugyanazt a büntetést vonja maga után, mint a gyilkosság. Ezek az igehelyek egyértelműen jelzik, hogy Isten szemében az anyaméhben fejlődő magzat éppoly emberi lény, mint egy kifejlett felnőtt.
A keresztény ember számára az abortusz nem pusztán a nő választási szabadságának kérdése. A keresztyén állásponttal szemben gyakran felmerül a kérdés: mi a helyzet a nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében létrejött terhességgel? Bár ezek rendkívül súlyos és tragikus helyzetek, a magzat megölése nem tekinthető helyes válasznak. Két rossz cselekedetből nem születhet jó eredmény. Az ilyen esetekben megszületett gyermeket örökbe lehet fogadni, vagy az édesanya is felnevelheti őt.
Egy másik gyakran felmerülő kérdés az abortusszal kapcsolatban az, amikor az anya élete forog kockán. Fontos megjegyezni, hogy világszerte a művi terhességmegszakításoknak kevesebb mint 0,1 százaléka történik ilyen indokkal. Jelentősen több abortusz történik kényelmi okokból, mint az anya életének megmentése érdekében. Emellett Isten a csodák Istene, és képes megőrizni mind az anya, mind a magzat életét, még akkor is, ha az orvosi előrejelzések ettől eltérnek. Végső soron azonban ezt a döntést a férjnek, a feleségnek és Istennek közösen kell meghoznia.
Az elvégzett abortuszok több mint 95 százaléka olyan esetekben történik, amikor az asszony egyszerűen nem kíván gyermeket. A nemi erőszak, a vérfertőzés és az anya egészségügyi kockázata az esetek kevesebb mint öt százalékában fordul elő. Még ezekben a nehéz helyzetekben sem szabad azonnal az abortuszhoz folyamodni.
A bűn fogalma és súlyossága a keresztény teológiában
Ha valaki már átesett abortuszon, fontos megértenie, hogy az abortusz bűne nem kevésbé megbocsátható, mint bármely más bűn. Krisztusba vetett hit által minden bűn bocsánatot nyerhet (János 3:16; Róma 8:1; Kolossé 1:14).
A bűn fogalma az Isten megsértéseként értelmezhető. Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében (Gal 5, 19-21) a test cselekedeteit sorolja fel, amelyek között a gyilkosság is szerepel, és kijelenti, hogy akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.
Szent Ágoston a "De Civitate Dei" (Isten Városa) című művében a bűnt úgy határozza meg, mint "önmagunk olyan mértékű szeretetét, ami Isten elvetését eredményezi". Ezzel szemben az igazi szeretet "Isten szeretete saját magunk elvetéséig" terjed.
A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK § 1849) a bűnt úgy jellemzi, mint "az Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányát". Megkülönbözteti a "bocsánatos" bűnt (latinul venialis, megbocsátható) a "halálos" bűntől, amely teljesen elválaszt Isten szeretetétől.
A bűnök súlyosságának megkülönböztetése
A bűnök súlyosság szerinti megkülönböztetése már a Szentírásban is megjelenik. Szent János apostol (1Jn 5,16-17) arra buzdít, hogy imádkozzunk testvérünkért, ha bűnt követ el, "de ez a bűn nem jelenti számára a halált". Hozzáteszi: "Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenre mondom, hogy könyörögjön érte. Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal."
A Katolikus Katekizmus (KEK § 1855) szerint a halálos bűn "Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki."
II. Szent Pál pápa a "Reconciliatio et paenitentia" kezdetű apostoli buzdításában három körülményt említ a halálos bűn súlyosságára utalva: "a bűn tárgya súlyos dolog kell legyen", "a lelkiismeret szava ellenére tudatosan kövessék el", és "szabad akaratból".
A "súlyos dolog" már az Ószövetségben is megjelenik a Tízparancsolatban (Kiv 20, 1-18), amelyet Krisztus is megismétel a gazdag ifjúval folytatott beszélgetésében: „Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat.” (Mt 19, 18-19).
Tehát a halálos bűnt az követi el, aki a helyzet teljes ismeretében, szándékosan cselekszik. Szent Ágoston emlékeztet, hogy "Ádám törvényszegésében a rossz tettet megelőzte a rosszakarat". Ez tökéletesen szemlélteti Ádám és Éva engedetlenségét, akik Isten tilalma ellenére elfogadták a kígyó által kínált gyümölcsöt, így tettük személyes döntésen alapult és teljesen szabad volt.
Az ember nem lehet játékszer a Gonosz kezében, aki manipulálja és kényszeríti Istentől való elfordulásra. Amikor bűnt követünk el, szabadon beleegyezünk a kísértésbe, mint Ádám és Éva. Szent Pál maga is panaszkodott: „Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7, 19).
A halálos bűn következményei és a megbocsátás lehetősége
A halálos bűn, szemben a bocsánatos bűnnel, teljesen elzár Isten szeretetétől és ajándékaitól. Amikor valaki jól érzi magát egy bűnös helyzetben, tudva annak bűnös voltát, és nem akar attól elszakadni, vagy visszautasítja a bűn meggyónásának lehetőségét, hogy elnyerje Isten bocsánatát, akkor saját magát fosztja meg az örökkévaló részvételtől, azaz az Isten színről színre való látásának boldogságától. Ekkor saját magát ítéli kárhozatra és pokolra.
Amikor valaki elutasítja az Istennel való kibékülést, vagyis a kegyelemhez való visszatérést, ami megköveteli bűnös helyzetéről való lemondást, az ember teljes szabadságának birtokában választja azt, ami egész életét meghatározza. Hogyan képzelhetjük, hogy aki egész életében, szabad akaratával elvetette Istent, az választhatja azt, hogy teljesen elmerüljön Isten szeretetében jelenlétekor, a Vele való találkozásának napján?
A Tridenti Zsinat emlékeztet, hogy a gyónáskor adott feloldozás (absolutio), noha kimeríthetetlen kegyelem, nem lehet ravasz kibúvó, ami által büntetlenül bűnt követhetnénk el. Figyelmeztetni kell a híveket, hogy a bűnbocsánat ilyen könnyen elérhető módja nem teheti szabadabbá az embereket a bűn elkövetésében, sem pedig nem vezethet a megbánás elodázására.
Tény, hogy ha Isten nem is szereti a bűnt, de szereti a bűnt elkövetőt, és mindig kész visszafogadni azt, aki a bűnbocsánat szentségében megbánja bűnét, bármilyen súlyú is legyen a vétke. Gondoljunk a jobb latorra, aki megbánta bűneit és az Egyház első szentjévé lett, akinek Jézus a kereszten megígérte a Mennyek Országát.
A katolikus egyház álláspontja az abortuszról és a Ferenc pápa rendelkezése
A katolikus egyház felfogása szerint a magzatelhajtás, a terhesség megszakítása halálos bűn, és kiközösítés fenyegeti azokat, akik abortuszt követtek el. Eddig csak magas rangú egyházi méltóság oldozhatott fel e kiközösítés alól, ha a vétkesek őszintén megbánták bűnüket, és erősen megfogadták, hogy azt többé nem követik el.
Ferenc pápa rendelkezésével minden pap felhatalmazást kapott arra, hogy hivatalánál fogva feloldozza azokat, akik elkövették a magzatelhajtás bűnét. Ezt az engedményt, amely eredetileg csak az irgalmasság szentévére szólt, a pápa most végleg érvényben hagyta.
Ferenc pápa ugyanakkor hangsúlyozta: "az abortusz súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget". Ugyanakkor hozzátette: "Nem létezik viszont olyan bűn, amelyre Isten irgalmassága ne terjedne ki, és amelyet Isten irgalmassága ne semmisítene meg."
A magyarországi gyakorlatot megerősíti Ferenc pápa hétfői rendelkezése, amely minden papnak megengedi az abortusz miatti kiközösítés elengedését. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerint ez a magyar gyakorlat már évtizedek óta így működik.
A büntetés elengedésének jogát, amely korábban főként csak a püspököket illette meg, a püspökök továbbadhatják. A magyar egyházmegyékben a püspök évről évre fölhatalmazta az összes papot az "abortuszért járó büntetés" elengedésére.
A világegyházban nem mindenütt volt ez így, ezért a mostani szentévben a pápa központilag engedte meg a papoknak a feloldozást. Az új rendelkezés a szentév elmúltával is érvényben tartja az eredetileg csak a szentévre szóló engedményt. A döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ugyanakkor a helyzet teológiai megítélésén nem változtat. A pápai rendelkezés magát a büntetést nem szüntette meg, csak az elengedésére hatalmazta fel az összes papot.
Különböző felekezetek álláspontja az abortuszról
A katolikus egyház emberi személynek tartja a megfogant életet és a legszigorúbban tiltja az abortuszt, csak akkor tesz kivételt, ha az anya élete veszélybe kerül. A református egyház ajánlja a fogamzásszabályozást és a felelős családtervezést támogatja.
A zsidó vallás szerint az "ne ölj" isteni parancs érvényes az abortuszra is, bár a magzat nem tekinthető embernek, így jogai sincsenek. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem szól az abortusz tilalmáról.
A hindu vallás a lélekvándorlás elve miatt minden életet véd. Az ókori Görögországban és a Római Birodalomban az abortusz elterjedt volt, és Szent Ágoston, valamint aquinói Szent Tamás sem tekintette a korai abortuszt emberölésnek.
A konzervatív álláspont szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, és a megtermékenyített petesejt morálisan már ember, elpusztítása ugyanolyan bűn, mint egy felnőtt ember megölése. A konzervatívok szerint az abortuszt szigorúan korlátozni kell.
A liberálisok szerint az egyetlen helyes abortuszpolitika a megengedő, és minden esetben az anya kívánságát kell előnyben részesíteni.
A KSH adatai szerint Magyarországon az abortuszok száma csökken, ami demográfiai okokra vezethető vissza, elsősorban a szülőképes korú nők létszámának csökkenése miatt.
A magyar nők 21 százaléka az elmúlt egy évben nem védekezett, és sokan alkalmaztak megbízhatatlan fogamzásgátló módszereket, mint a megszakításos közösülés.
Ferenc pápa rendelkezésével a katolikus egyház alapvető hozzáállása - az élet védelme - nem változott meg.
A "meg nem szült gyermekek vérében" való gázolás metaforája az abortusz súlyos erkölcsi és lelki terhére utal. Az abortuszok növekvő száma a sátánizmus térnyerésével és a gonosz erők elszabadulásával függ össze a szöveg szerint.
A spirálisan okozott mikro-abortuszokról is szó esik, amelyeket a nő nem feltétlenül érzékel. A megtermékenyített petesejt emberi lény, akinek lelke van, és akinek az életét elvették.
A szöveg hangsúlyozza, hogy az abortusz szándékos elkövetése a legsúlyosabb bűn, amely kapcsolatot teremt a sötétséggel és lehetővé teszi a démonok számára, hogy pusztítsanak.
A bűnbánat szentsége és a bűnbocsánat lehetősége hangsúlyos a szövegben, mint az út a megtisztuláshoz és a Sátán befolyásának megtöréséhez.
A szöveg kitér arra is, hogy a befolyással és pénzzel finanszírozott abortuszok is súlyos bűnnek számítanak, és a szándékos rábeszélés az abortuszra, valamint a fiatalok erkölcsi romlása is égbekiáltó gaztetteknek minősülnek.
A bűnbánat fogalma és gyakorlata különböző felekezetek (református, evangélikus, baptista, metodista, ortodox, katolikus) teológiai megközelítésében is kifejtésre kerül, kiemelve az istentiszteleten, közösségben és egyénileg végzett bűnvallás és bűnbánat fontosságát.
Az abortusz etikája
A református egyházban a bűnbánat nem szentség, de elengedhetetlen része az istentiszteletnek, mely magában foglalja Isten akaratának ismertetését, bűnvalló imádságot és Isten kegyelmének hirdetését.
Az evangélikus felfogás szerint a bűnbánat két részből áll: töredelem a bűn megismerése által, és hit az evangéliumban a bűnök bocsánatáról.
A baptista hitvallás szerint a bűnbánat végső célja a bűn és a bűnös utak elhagyása, ami a szív változásával és Krisztus kegyelmének beáradásával valósul meg.
A metodista értelmezés szerint a bűn állandó harc a hívő életében, és lehetőség van Isten és egymás előtt bűnbánatot tartani.
Az ortodox teológiában a bűnbánat szentségi értelemben jelenik meg, mint a hét szentség egyikének része, amelynek célja a lelki fejlődés.
A katolikus megközelítés szerint a bűnbánat alapja és kötelessége Jézus működésének első mondatában található: "Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban".
tags: #abortusz #bocsanatos #bun