A felmondási idő a munkaviszony megszüntetésének egyik kulcsfontosságú eleme, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket foglal magában.
A magyar Munka Törvénykönyve (Mt.) 68-70. §-ai részletesen szabályozzák a felmondási időre vonatkozó rendelkezéseket, beleértve annak mértékét, a felmondás módját és a végkielégítés kérdését.
Felmondási idő fogalma és jelentősége a munkaviszony tekintetében
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik.
Munkavállaló felmondása esetén - ha a munkáltató másként nem rendelkezik - köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.
A felmondási idő azért fontos akár a munkavállaló, akár a munkáltató számára, hogy a felmondással járó munkahelyi problémákat a másik félnek legyen ideje megoldani.
Ha a munkáltató mond fel, akkor a foglalkoztatott már elkezdhet új munkahelyet keresni magának a felmondási idő alatt, míg ha a munkavállaló mond fel, akkor a munkáltatója kereshet új munkaerőt a helyére.
A felmondási idő számítása során fontos figyelembe venni a munkaviszony különböző típusait is.
A felmondási idő mindig naptári napot jelent, nem pedig munkanapot.
A felmondási idő részleteinek ismerete nemcsak a munkáltatók, hanem a munkavállalók számára is alapvető fontosságú.
A felmondási idő a munka törvénykönyvének egyik sarkalatos pontja, amely mindkét fél érdekeit igyekszik egyensúlyban tartani.
Legyen szó a munkáltatói felmondásból fakadó hosszabb időtartamról, a végkielégítéshez való jogról, vagy a munkavállalói felmondás egyszerűbb szabályairól, ezek a rendelkezések biztosítják a munkaviszony korrekt és rendezett lezárását.
A felmondási idő a munkaviszony megszüntetésének egyik kulcsfontosságú eleme, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket foglal magában.
A magyar Munka Törvénykönyve (Mt.) 68-70. §-ai részletesen szabályozzák a felmondási időre vonatkozó rendelkezéseket, beleértve annak mértékét, a felmondás módját és a végkielégítés kérdését.
A felmondási idő mértéke
A munkaviszony kapcsán a felmondási idő hossza több tényezőtől függ, elsősorban attól, hogy a felmondást a munkáltató vagy a munkavállaló kezdeményezi.
Mennyi a felmondási idő munkáltatói felmondás esetén?
A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő függvényében:
- 3 év után 5 nappal,
- 5 év után 15 nappal,
- 8 év után 20 nappal,
- 10 év után 25 nappal,
- 15 év után 30 nappal,
- 18 év után 40 nappal,
- 20 év után 60 nappal meghosszabbodik.
A felmondási idő tartama csak munkáltatói felmondás esetén nő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő arányában.
A felek legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak.
Ha a munkáltató az alkalmazottja munkaviszonyát felmondással szünteti meg (ezt nevezték korábban rendes felmondásnak, manapság már csak felmondásnak hívjuk), akkor a Munka Törvénykönyve kötelezi őt arra, hogy a munkavállalót mentse fel a felmondási idő felére a munkavégzési kötelezettség alól.
A felmentési kötelezettség célja, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen új állást keresni a felmondási idő alatt.
A munkavállalót a felmentés időtartama alatt is megilleti az átlagkeresete, függetlenül attól, hogy dolgozik-e vagy sem.
Fontos tudni, hogy a munkavállaló kérheti a felmentési idő egy részének vagy egészének összevonását is, de ez kizárólag a munkáltató beleegyezésével történhet.
A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a felmondási időnek megfelelő időre a munkavégzés alól felmenteni.
A felmentési idő felét a munkavállaló kívánságának megfelelő időben és részletekben kell megadni.
A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.
Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
Az Mt. 93. § (4) bekezdése értelmében, ha a munkavállalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentettek, és a munkabér kifizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet.
Az Mt. 95. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.
A munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
A nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással szüntetheti meg kizárólag akkor, ha a munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló a munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
Mennyi a felmondási idő munkavállalói felmondás esetén?
Az Mt. 69. § (1) bekezdése szerint a felmondási idő egységesen 30 nap.
Ez a minimum időtartam, amelyet a munkavállalónak le kell töltenie, kivéve, ha a felek hosszabb időtartamban állapodnak meg, de ez sem haladhatja meg a 6 hónapot.
Amennyiben a munkavállaló nyújtja be felettesinek felmondását 2026-ban munkahelyén, akkor felmondási idő hossza maximum 30 nap lehet csak; ennél hosszabb idő egyetlen esetben járhat: ha a munkavállaló és a munkáltató a munkaszerződésben annak idején írásban megállapodott.
Abban az esetben ha az alkalmazott adja be felmondását, akkor a munkáltató mérlegelhet, hogy felmenti-e munkavállalóját a felmondási idő egésze vagy egy része alól.
Természetesen ez nem kötelező, így a döntés joga a munkáltató kezében van.
Felmondási idő és szabadság
A felmondási idő alatt a munkavállalót megilletik a szabadságok, amelyeket a munkaviszony megszűnéséig ki kell adni vagy meg kell váltani.
Ha a szabadságot a felmondási idő alatt nem lehet kiadni, a munkáltató köteles azt pénzben megváltani.
Nyugdíjba vonulás és a felmondási idő
Dr. Sokan gondolják, hogy a nyugdíjkorhatár betöltésével vagy az öregségi nyugdíj megállapításával automatikusan megszűnik a munkaviszony.
Ez azonban tévhit: önmagában a nyugdíjas státusz nem szünteti meg a munkaviszonyt.
Ha a munkavállaló szeretné megszüntetni a munkaviszonyát, egyszerűen élhet a felmondás lehetőségével.
Ebben az esetben a felmondási idő 30 nap [Mt. 69. §].
A munkáltató is megszüntetheti a munkaviszonyt felmondással.
Általános szabály szerint a felmondást indokolni kell [Mt. 66. §], azonban a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló esetében a munkáltató mentesül az indokolási kötelezettség alól [Mt. 66. § (9)].
A felmondási idő ilyenkor a munkaviszony hosszától függően hosszabb is lehet [Mt. 69.
A végkielégítés főszabály szerint a munkáltatói felmondás egyik legfontosabb jogkövetkezménye.
Nyugdíjas munkavállaló esetében azonban a törvény kizárja a végkielégítés lehetőségét: nem jár végkielégítés, ha a felmondás közlésének időpontjában a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [Mt. 77.
Nyugdíjassá válás esetén tehát főszabály szerint nincs automatikus teendő, a munkaviszony ugyanúgy folytatódhat tovább.
Ha valamelyik fél meg akarja szüntetni, annak megvan a törvényes módja: a munkavállaló felmondhat 30 napos felmondási idővel, a munkáltató pedig indokolás nélkül is élhet a felmondással - de végkielégítés ilyen esetben nem jár.
A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt vagy, a munkavállaló képességére alapított okból, vagy ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.
A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással szüntetheti meg kizárólag akkor, ha a munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló a munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
A munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
Az Mt. 89. § (7) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással - kivéve ha egyébként nyugellátásban részesül - a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül, illetve a 62. életév eléréséig meghatározott életkor eléréséig különösen indokolt esetben szüntetheti meg.
Rendes felmondás esetén a munkaviszony - jogszerűen - a felmondási idő leteltével szűnik meg.
A felmondási idő - a munkáltatói és munkavállalói rendes felmondás esetén egyaránt - 30 naptól 1 évig terjedhet.
E kereten belül a felmondási idő mértékét a felek vagy a kollektív szerződés határozhatják meg.
Ha a felek megállapodása, vagy a kollektív szerződés a felmondási idő mértékéről nem rendelkezett, a felmondási idő mértéke a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően - az Mt. 92. § (2) bekezdés a)-g) pontjában foglalt mértékek szerint - állapítandó meg.
A felmondási idő ilyenkor a munkaviszony hosszától függően hosszabb is lehet [Mt. 69.
Felmondás feltételei közös megegyezés esetén
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése esetén, a jogszabályi előírások betartása mellett, a felek szabadon megállapodhatnak a felmondás feltételeiről.
Egyik fél sem kötelezhető arra, hogy a munkaviszonyt akarata ellenére közös megegyezéssel szüntesse meg.
Az erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkavállalót nem illetik meg a felmondás esetére előírt járandóságok, de közös megegyezéssel való felmondás esetében lehetőség van a munkaviszony megszűnése időpontjának meghatározására, végkielégítés fizetésére és a munkavállaló munkavégzés alóli felmentésére is.
A közös megegyezéses felmondás lehetőséget ad a felek számára, hogy rugalmasan állapodjanak meg a munkaviszony lezárásának feltételeiről.
Ennek keretében dönthetnek arról, hogy a munkavállaló részben vagy teljes egészében felmentést kapjon a munkavégzés alól, vagy hogy kapjon-e valamilyen kompenzációt a munkaviszony megszüntetésekor.
Gyakori kérdések a felmondási idővel kapcsolatban
Meghosszabbítható a felmondási idő?
Igen, a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a felmondási idő meghosszabbítható, de ez nem haladhatja meg a hat hónapot.
Mi történik, ha a munkavállaló nem tölti le a felmondási időt?
Amennyiben a munkavállaló önkényesen elhagyja a munkahelyét a felmondási idő letelte előtt, úgy jogilag felelősségre vonható, és köteles lehet megtéríteni a munkáltatónak okozott károkat.
Fel lehet mondani próbaidő alatt?
Igen, próbaidő alatt a munkaviszony indoklás nélkül, azonnali hatállyal megszüntethető, így felmondási idő sem vonatkozik rá.
A felmondási idő a munka törvénykönyvének egyik sarkalatos pontja, amely mindkét fél érdekeit igyekszik egyensúlyban tartani.
Legyen szó a munkáltatói felmondásból fakadó hosszabb időtartamról, a végkielégítéshez való jogról, vagy a munkavállalói felmondás egyszerűbb szabályairól, ezek a rendelkezések biztosítják a munkaviszony korrekt és rendezett lezárását.
A felmondási idő részleteinek ismerete nemcsak a munkáltatók, hanem a munkavállalók számára is alapvető fontosságú.
A felmondási idő a munkaviszony megszüntetésének egyik kulcsfontosságú eleme, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket foglal magában.
A magyar Munka Törvénykönyve (Mt.) 68-70. §-ai részletesen szabályozzák a felmondási időre vonatkozó rendelkezéseket, beleértve annak mértékét, a felmondás módját és a végkielégítés kérdését.
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik.
Munkavállaló felmondása esetén - ha a munkáltató másként nem rendelkezik - köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.
A felmondási idő azért fontos akár a munkavállaló, akár a munkáltató számára, hogy a felmondással járó munkahelyi problémákat a másik félnek legyen ideje megoldani.
Ha a munkáltató mond fel, akkor a foglalkoztatott már elkezdhet új munkahelyet keresni magának a felmondási idő alatt, míg ha a munkavállaló mond fel, akkor a munkáltatója kereshet új munkaerőt a helyére.
A felmondási idő számítása során fontos figyelembe venni a munkaviszony különböző típusait is.
A felmondási idő mindig naptári napot jelent, nem pedig munkanapot.
A felmondási idő részleteinek ismerete nemcsak a munkáltatók, hanem a munkavállalók számára is alapvető fontosságú.
A felmondási idő a munka törvénykönyvének egyik sarkalatos pontja, amely mindkét fél érdekeit igyekszik egyensúlyban tartani.
Legyen szó a munkáltatói felmondásból fakadó hosszabb időtartamról, a végkielégítéshez való jogról, vagy a munkavállalói felmondás egyszerűbb szabályairól, ezek a rendelkezések biztosítják a munkaviszony korrekt és rendezett lezárását.
A felmondási idő a munkaviszony megszüntetésének egyik kulcsfontosságú eleme, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket foglal magában.
A magyar Munka Törvénykönyve (Mt.) 68-70. §-ai részletesen szabályozzák a felmondási időre vonatkozó rendelkezéseket, beleértve annak mértékét, a felmondás módját és a végkielégítés kérdését.
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik.
Munkavállaló felmondása esetén - ha a munkáltató másként nem rendelkezik - köteles a teljes felmondási időt ledolgozni.
A felmondási idő azért fontos akár a munkavállaló, akár a munkáltató számára, hogy a felmondással járó munkahelyi problémákat a másik félnek legyen ideje megoldani.
Ha a munkáltató mond fel, akkor a foglalkoztatott már elkezdhet új munkahelyet keresni magának a felmondási idő alatt, míg ha a munkavállaló mond fel, akkor a munkáltatója kereshet új munkaerőt a helyére.
A felmondási idő számítása során fontos figyelembe venni a munkaviszony különböző típusait is.
A felmondási idő mindig naptári napot jelent, nem pedig munkanapot.
A felmondási idő részleteinek ismerete nemcsak a munkáltatók, hanem a munkavállalók számára is alapvető fontosságú.
A felmondási idő a munka törvénykönyvének egyik sarkalatos pontja, amely mindkét fél érdekeit igyekszik egyensúlyban tartani.
Legyen szó a munkáltatói felmondásból fakadó hosszabb időtartamról, a végkielégítéshez való jogról, vagy a munkavállalói felmondás egyszerűbb szabályairól, ezek a rendelkezések biztosítják a munkaviszony korrekt és rendezett lezárását.
