A menstruációs ciklus második hetébe lépve a szervezetünk egy elképesztő, mérnöki pontossággal megtervezett folyamatsorozat közepén találja magát. Bár technikailag még nem beszélhetünk terhességről, a biológiai értelemben vett előkészületek ekkor érik el a csúcspontjukat. Ez az időszak a várakozás, a hormonális átrendeződés és a remény hete, amikor a test minden egyes sejtje azon dolgozik, hogy ideális környezetet teremtsen egy új élet elindulásához.
Az ösztrogénszint megemelkedik, a lecsupaszított méhfalon a megmaradt mirigyek, érfalak hámjából lassan újraépül a nyálkahártya. A mirigyek megnövekednek, működni kezdenek, új erek alakulnak ki, ezek tápanyagokkal látják el a területet. A méh belső fala, az endometrium, ilyenkor kezd el vastagodni és dúsulni erekben, hogy később puha, tápanyagokban gazdag ágyat biztosítson a megtermékenyített petesejtnek. Ebben a szakaszban a nők gyakran éreznek fokozott energiát, bőrük ragyogóbbá válik, és a libidójuk is érezhetően megemelkedik.
A második hét kezdetén az agyalapi mirigy által termelt tüszőérlelő hormon (FSH) veszi át az irányítást. Ez a vegyület serkenti a petefészkekben található apró, folyadékkal telt tömlőket, a tüszőket. Bár több tüsző is növekedésnek indul, általában csak egyetlen egy válik dominánssá, amelyet Graaf-tüszőnek nevezünk.
Amint az ösztrogénszint eléri a csúcsát, bekövetkezik a luteinizáló hormon (LH) hirtelen megugrása. Ez a drasztikus emelkedés a közvetlen előjele az ovulációnak, ami általában 24-36 órával később következik be. Az LH-csúcs az a pillanat, amit az ovulációs tesztek is mérnek, segítve a párokat a legoptimálisabb időpont meghatározásában.
Az ovuláció nem csupán egy pillanat, hanem egy komplex folyamat lezárása. A domináns tüsző fala a hormonális hatásokra megreped, és a benne lévő érett petesejt kiszabadul. Ezt követően a petevezeték ujj szerű nyúlványai, a fimbriák, szinte beszippantják a petesejtet, hogy megkezdődhessen az útja a méh felé. Sok nő fizikailag is megérzi ezt a pillanatot. Az úgynevezett középidős fájdalom (Mittelschmerz) egy enyhe, szúró érzés az alhas egyik oldalán, attól függően, hogy melyik petefészekből szabadult fel a petesejt. Ez a jelzés, bár néha kellemetlen, értékes információt ad a saját ciklusunk működéséről.
A méhnyaknyák állagának megváltozása az egyik legmegbízhatóbb jele a termékenységnek. Ahogy közeledünk az ovulációhoz, a váladék hígabbá, áttetszővé és nyúlóssá válik, állaga leginkább a nyers tojásfehérjéhez hasonlít. Ez a speciális közeg nemcsak segíti a spermiumok mozgását, de táplálja is őket, és megvédi őket a hüvely egyébként savas kémhatásától.
Miközben a petesejt elindul a petevezetékben, a spermiumoknak hatalmas akadálypályát kell leküzdeniük. A hüvely savas közegéből indulva át kell jutniuk a méhnyakon, keresztül a méh üregén, egészen a petevezetékig. Ez az út a spermiumok méretéhez képest hatalmas távolság, és csak a legerősebbek, leggyorsabbak érnek célba. A megtermékenyítés leggyakrabban a petevezeték külső harmadában történik meg.
Amikor egy spermiumnak sikerül áttörnie a petesejt védőburkát, a zona pellucidát, a petesejt azonnal megváltoztatja kémiai szerkezetét, hogy több spermium ne juthasson be. Ebben a szent pillanatban egyesül az anyai és apai genetikai állomány, és létrejön az első sejt, a zigóta.
A fogantatás esélyeit nagyban befolyásolja az időzítés. Mivel a petesejt rövid ideig él, a spermiumoknak ideális esetben már a petevezetékben kell várakozniuk az ovuláció pillanatában. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy a termékeny napokon, illetve az azt megelőző időszakban is aktív legyen a szexuális élet.
A legmagasabb fogantatási esély az ovuláció napján, illetve az azt megelőző 2-3 napban van. A spermiumok érése körülbelül 72-90 napot vesz igénybe, így a férfi életmódja már hónapokkal korábban meghatározza a mostani esélyeket. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb sikeres fogantatás az ovulációt megelőző két napban történik. Ennek oka, hogy a spermiumoknak időre van szükségük ahhoz, hogy eljussanak a petevezetékbe és átessenek a kapacitációnak nevezett folyamaton, amely alkalmassá teszi őket a petesejt megtermékenyítésére.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
Az ovulációt követően a petefészekben visszamaradt tüsző átalakul úgynevezett sárgatestté. Ez az új „szerv” elkezdi termelni a progeszteront, amelyet terhességi hormonnak is neveznek. A progeszteron feladata, hogy fenntartsa a méhnyálkahártyát, és megakadályozza annak lelökődését. A méhnyálkahártya ebben a szakaszban válik igazán befogadóvá. Az ösztrogén hatására korábban megvastagodott réteg most dúsulni kezd glikogénben és egyéb tápanyagokban. A vérerek spirálisan kanyarogni kezdenek, hogy biztosítsák a maximális vérellátást. Ezt a folyamatot nevezzük a „beágyazódási ablak” előkészítésének.
Amennyiben a progeszteronszint nem ér el egy bizonyos szintet, a méhnyálkahártya nem lesz képes megtartani az embriót. Ezért is hangsúlyozzák az orvosok a ciklus második felének stabilitását.
A megtermékenyítés pillanatától kezdve, az érett petesejtet már zigótának nevezzük, ami megkezdi útját a petevezetéken át a méhbe. Ez az út akár 5-7 napon át is tarthat, ami alatt a zigóta folyamatosan osztódik, míg végül eléri a hólyagcsíra, más néven, blasztociszta állapotot. A beágyazódás akár már a megtermékenyülést követő 6. napon megtörténhet, de az is előfordulhat, hogy csak a 12. napon kerül sor rá. A leggyakrabban azonban a 8-10. nap között következik be. Ez azt jelenti, hogy a női ciklus 20-26. napja között ágyazódik be a megtermékenyített petesejt.
A beágyazódás során a megtermékenyített petesejt hozzátapad a méh megvastagodott nyálkahártyájához, rácsatlakozva az anya vérkeringésére. Innentől kezdve a blasztocisztát már embriónak nevezzük. A beágyazódással egyidőben megkezdődik a köldökzsinór, a magzatburok és a méhlepény fejlődése.
A beágyazódás megtörténtével a női szervezetben igen jelentős hormonális változások veszik kezdetüket. Ilyen például a terhességi hormonnak is nevezett HCG hormon (humán koriális gonadotropin), amely a beágyazódáskor kezd el termelődni, és a megtermékenyülés után 12-14 nappal már jó eséllyel kimutatható a vizeletből. Megnövekszik továbbá a progeszteron, azaz a sárgatest-hormonszint is, amelynek két fő funkciója van: táplálja a terhességi nyálkahártyát, valamint megakadályozza a menstruációt.
A beágyazódást követő hormonális változások bizony okozhatnak úgynevezett beágyazódás tünet együttest, amelyek akár még a HCG hormon terhességi tesztekkel való kimutathatóságát is megelőzhetik. A beágyazódás jelei nem jelentkeznek mindenkinél egyformán, sőt gyakori, hogy valakinél egyáltalán nem is tapasztalhatóak. Épp ezért a beágyazódás jelei közül a következőkben felsoroltak nem garantálják, hogy terhesség áll fenn, de a hiányuk sem jelenti a várandósság nemlétét.
A beágyazódás lehetséges jelei:
- Alhasi fájdalom, derékfájás: A beágyazódás során tapasztalható alhasi fájdalom, ami akár kisugározhat a derék tájékára is. Ez azonban könnyedén összetéveszthető a premenstruáció tünetével is.
- Szúró fájdalom: Az alhasban jelentkező szúró fájdalom a beágyazódás jele is lehet. Ez lehet gyenge, alig érezhető, vagy akár kellemetlenül intenzív is.
- Testhőmérséklet változás, hőemelkedés: A testhőmérséklet és a női hormonok kapcsolata ismerős lehet azok számára, akik alkalmazták már az úgynevezett hőmérőzési technikát az ovuláció, azaz a peteérés kiszámítására. Amennyiben megemelkedett marad, az terhességet jelezhet.
- Pecsételő vérzés: A beágyazódás pecsételő vérzés formájában is megmutatkozhat. Ez a beágyazódási tünet a korai terhességi faktor hormonnak (EPF) köszönhető. Az ilyen pecsételő vérzés minimális mennyiségű barnás vagy rózsaszínes folyás.
- Görcsölés: A szervezetben hirtelen fellépő hormonális változások, valamint a méhben fellépő folyamatok alhasi görcsöket okozhatnak.
- Az emésztés lassulása: A HCG hormonnak köszönhető megemelkedett progeszteronszint, vagyis a sárgatest hormon legfontosabb feladata, hogy a terhesség megmaradjon. Van azonban egy olyan hatása is, ami kellemetlenséget okoz az emésztés terén, vagyis lelassítja azt.
- Szédülés: A sárgatest hormon, azaz a progeszteronszint megemelkedése, valamint a vérnyomás csökkenése együtt okozhatnak szédülést.
- Puffadás: A magas progeszteronszint az emésztőrendszerre is hatással van, lelassítja azt.
- Méhnyaknyák megváltozása: A beágyazódás jele a méhnyaknyák változása is: tapintása sűrűvé, gumiszerűvé, színe áttetszővé, opálossá vagy épp fehéressé válik.
- Általános rosszullét: A HCG hormon érzékenyebbé teheti a szaglást, a megemelkedett progeszteronszint szédülést, puffadást, bizonyos esetekben székrekedést vagy épp hasmenést okozhat, amihez párosulhat még hasfájás is.
- Mellérzékenység: A beágyazódáskor az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje hirtelen emelkedik meg, ami mellérzékenységhez vezethet.
- Fejfájás: A terhesség során elkerülhetetlen a szervezet hormonszintjének változása, ami a beágyazódás környékén a legjelentősebb. Ezek azonban hirtelen jelentkező fejfájást okozhatnak.
- Hangulatingadozás: A hormonváltozások hirtelen és váratlan hangulatingadozást idézhetnek elő.
A második hét végére a szervezetünk már egyfajta „várakozó üzemmódba” kapcsol, ahol minden a beágyazódás sikerességén múlik. Bár a folyamatok nagy része automatikus, bizonyos életmódbeli döntésekkel támogathatjuk a testünket. A megfelelő hidratáltság például alapvető a méhnyaknyák minőségéhez. A táplálkozás terén a folsav és a vas bevitele a legfontosabb. A testmozgás tekintetében a mértékletesség a jelszó. A stresszhormonok, mint a kortizol, megzavarhatják a finom hormonális egyensúlyt, ezért a relaxáció és a megfelelő alvás legalább annyira meghatározó, mint a vitaminok szedése.
Környezetünkben számos olyan anyag található, amely zavarhatja a hormonrendszert (endokrin diszruptorok). Éppen ezért érdemes tudatosabban választani a tisztítószereket és a testápolási termékeket. A környezeti zaj és a fényszennyezés is befolyásolhatja a hormontermelést. A melatonin, az alvási hormon, szoros összefüggésben áll a reproduktív egészséggel.
Gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fogantatáshoz két ember kell, és a férfi oldaláról is fontos a felkészülés. A spermiumok minősége nem állandó, azt nagyban befolyásolja az életmód. A férfiaknak is érdemes kerülniük a forró fürdőket, a szaunát és a szűk alsóneműt, mivel a magas hőmérséklet rontja a spermiumok mozgékonyságát.
A legelterjedtebb módszer az étrend megválasztása, amellyel állítólag befolyásolható a gyermek neme. Ez azon alapszik, hogy bizonyos ásványi anyagok befolyásolják a hüvely pH-jának illetőleg az ondónak az összetételét, és ezzel meghatározzák, hogy melyek azok a spermiumok, amelyek eljuthatnak a petesejtig. A párok különböző praktikákat vetnek be, hogy befolyásolhassák a leendő gyermekük nemét.
A tudósok felfedezték, hogy 40 perccel a spermium és a petesejt egyesülése után a Juno felszívódik, így megakadályozva, hogy további spermiumok csatlakozzanak a petesejthez. Az orvosok most arra készülnek, hogy terméketlen nőket megvizsgálva kiderítsék, vajon a Juno fehérje hibás működése okozhat-e meddőséget. Ha igen, akkor egy egyszerű genetikai teszt segítségével kiszűrhetővé és kezelhetővé válhatna az ebből eredő meddőség.
A teherbeesés egy igen összetett folyamat, mely röviden így néz ki: az eredményes tüszőrepedés (más néven ovuláció) során az érett petesejt megkezdi útját a petevezetékben, ahol találkozik azzal a spermiummal, ami képes megtermékenyíteni, majd a megtermékenyített petesejt eljut a befogadására kész méhüregbe, ahol beágyazódik.
tags: #a #megtermekenyites #pillanataban #dol #el