Az élet kezdetén és az élet végén különösen kiszolgáltatott helyzetben van az ember. Ellentmondásos módon az előbbi esetében "az élet és emberi méltóság", míg utóbbi vonatkozásában "a halál és emberi méltóság" dilemmája jelenik meg a jogalkotásban és a joggyakorlatban, pedig ugyanarról az emberi életről van szó.
A jogképesség egy általános lehetőség jogok és kötelezettségek szerzésére. Mikortól és meddig szerezhetünk jogokat? A születés előtt is lehet örökölni vagy ajándékot kapni? A jogképesség kezdete és időtartama sokak számára homályos terület.
A jogképesség tekintetében a kódex egy vélelemmel operál, a fogantatástól kezdődik, az élve születés feltételétől függően, a fogantatás napja a születéstől visszaszámított 300 nap, amely egy megdönthető vélelem, bizonyítani lehet azt, hogy a fogantatás korábban vagy később történt. A méhmagzat polgárjogilag feltételes jogképességgel rendelkezik. A feltétel az élve megszületés. Vagyoni, jogi viszonyoknak alanya lehet, végrendeletben például egy méhmagzatot örökössé lehet megnevezni. Az örökséget akkor szerzi meg, ha élve megszületik.
A jogképesség kezdete tekintetében az új kódex nem hoz változást, a jogképesség a fogantatástól kezdődik, feltéve, ha élve születik. Az élve születés orvosi szakkérdés, a magyar jog - eltérve a külföldi jogtól - ehhez köti, és jogképesség kezdetéhez egyéb kritériumot nem kapcsol, például az életképesség feltételét. Bármilyen rövid ideig is él az ember, ha egyszer élve született, akkor jogképes lesz.
Miért lehet lényeges a magzat jogképessége? Mivel a magzat is jogképes, még ha az feltételhez is van kötve, megszületése előtt is örökölhet, vagy lehet neki ajándékozni. Ha a születendő gyermek apja a gyermek megszületése előtt meghal, a gyerek lesz az örökös, amikor élve megszületik. Ha élve születik, de életképtelenség miatt rögtön meg is hal, akkor is ő lesz az apa utáni örökös. Így ezt követően majd azt kell megnézni, hogy ki lesz a gyermek örököse.
Mivel a fogamzás időpontja jogilag ilyen jelentőséggel bír, ezért a törvény erre is tartalmaz szabályokat. A törvény kimondja, hogy a fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni. Azonban bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt.
A jogképesség egyenlő is, ami azt jelenti, hogy semmiféle nemhez, fajhoz, nemzetiséghez, felekezethez való tartozás tekintetében különbséget tenni az emberek között nem lehet. Az új Ptk.-ba ez már külön nem került bele, mivel ha jogképességről beszélünk, az mindig egyenlő, az alaptörvényből, alkotmányjogból is ez következik.
Például korlátozható a termőföld szerzése, vagy 16 évesnél fiatalabb személy nem köthet házasságot. A két példában a termőföld védelme, illetve a gyerekek jogainak megóvása érdekében állnak fenn ezek a korlátozások. Az egyértelmű, hogy a születéstől mindenképpen megillet mindenkit a jogképesség.
A jogképesség kezdete és vége
A Ptk. Vagyis nem a születéssel indul a jogképesség megszerzése, hanem a fogamzással. Persze ennek feltétele, hogy utóbb élve szülessen meg a pici. A fogamzás és a születés közötti időben az ember jogképessége feltételes, függő helyzetben van. Az élve születés megállapítása orvosi szakkérdés.
A jogképesség a halállal szűnik meg. A halál ugyanúgy, ahogy a jogképesség kezdete esetében, szintén orvosi szakkérdést jelent. Egy halottvizsgálatnak kell megelőznie, és ez alapján jegyzik be a halált a halotti anyakönyvbe. Továbbra is fenntartja az új Ptk. a holtnak nyilvánítás eljárását, hiszen ha valaki eltűnt, és öt év eltelt anélkül, hogy bármilyen életben létére utaló adat előkerült volna, vagy ismert lenne, akkor az ő esetében kezdeményezni lehet a holtnak nyilvánítást. Erre azért van szükség, mert az eltűnt személy után vagyoni és személyi viszonyok maradtak rendezetlenül, és ezeket a holtnak nyilvánítási eljárás után a bíróságnak rendeznie kell. A holtnak nyilvánításhoz hasonló eljárás a halál tényének bírói megállapítása. A különbség az, hogy a holtnak nyilvánításnál egy eltűnt személyről beszélünk, akiről öt évig nem lehet tudni semmit, a halál tényének bírói megállapításánál viszont a halál ténye, helye, ideje pontosan ismert, csak a halál anyakönyvezése valamilyen oknál fogva elmaradt, és ezt pótolja a bíróság ítélete.
A halállal az embernek nem keletkezhetnek új jogai és új kötelezettségei. A halál időpontja is lehet kérdéses. Ez azonban már nem jogi, hanem orvosi kérdés. A halál időpontját orvosi bizonyítványban rögzítik. Ha valaki például kómában van, mindaddig jogképes, míg a halál be nem következik. Nem a szívműködés leállása az egyedüli kritérium. Gondolj csak bele, ha a szívműködés leállása esetén szűnne meg a jogképesség, akkor mi lenne a helyzet egy újjáélesztés esetén? A szívműködés leállása előtt vagyonnal, jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező személy hirtelen mindent elveszítene, majd mikor sikeresen újjáélesztették, nincstelenül térne magához? Úgy örökölnének utána, hogy valójában még életben van?
A magzat jogképességének jogi megítélése
A Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsa a Pfv.IV.20.551/2007. számú ügyben a 10. sorszámú végzésével az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján jogegységi eljárást kezdeményezett abban a kérdésben, hogy a genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek saját jogán igényelhet-e kártérítést azért, mert a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás tájékoztatás miatt anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával.
A bírói gyakorlatban felmerült esetekben a genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékos gyermek születése esetén a szülők és a fogyatékosan született gyermek kártérítési igénye azon alapul, hogy a terhesség alatt a szülők - orvosi diagnosztikai tévedés vagy mulasztás folytán - nem kaptak tájékoztatást arról, hogy - nagy valószínűséggel - fogyatékos gyermekük fog születni és ezáltal az anya nem élhetett a terhesség-megszakítás jogával. Ennek következtében pedig sérült a szülőknek a családtervezéshez fűződő joga és a fogyatékosságból mind nekik, mind a gyermeküknek vagyoni és nem vagyoni káruk származik.
Az esetek lényege tehát, hogy nem maga a fogyatékosság vezethető vissza orvosi tevékenységre vagy mulasztásra, hiszen a genetikai, teratológiai ártalom keletkezésének oka - az orvostudomány mai állása szerint - ismeretlen és annak kialakulása orvosi eszközökkel nem akadályozható meg, hanem a terhesség-megszakítás esélyének elvesztése.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.22.193/2004. számú ítéletében kifejezetten kimondta, hogy a fogyatékossággal született gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, ha a kórház alkalmazottainak hibás vagy elmaradt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a terhesség-megszakítással kapcsolatban a jogszabály által biztosított jogával és a gyermeknek ennek következtében sérülnek az élethez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogai.
Ezzel szemben más bíróságok elutasították a fogyatékos gyermek kártérítési igényét. Az indoklás szerint a felperes (a gyermek) nem hivatkozhat arra, hogy amennyiben észlelik a terhesség tartama alatt a rendellenességet, a szülei a terhesség megszakítása mellett döntöttek volna. Ellenkező esetben ez azt eredményezné, hogy a felperes azért részesülne kártérítésben, mert megszületett és él, elmaradt haláláért kapna kártérítést. Ennek nem vagyoni kártérítés körében való értékelése az élet védelmével összeegyeztethetetlen. A felperesnek nincs kára, hiszen az élet ennek nem tekinthető.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság pedig egy gyermek létezésének kárként való megállapítását az Alkotmányba ütközőnek, az emberi méltóság "abszolút és korlátozhatatlan" alapjogával ellentétesnek ítélte.
Magyarországon a "wrongful life" igényekre vonatkozóan kifejezett törvényi szabályozás nincs. Az Alkotmányban biztosított alapjogok meghatározó jelentőségűek az egész jogrendszer szempontjából, de az egyes jogágak konkrét rendelkezéseiben testet öltve válnak egyedileg érvényesíthető alanyi jogokká. Ebből következik, hogy a fogyatékos gyermek által az egészségügyi szolgáltatóval (intézménnyel, kórházzal) szemben érvényesített kártérítési követeléseket a polgári jogi kárfelelősség szabályai, valamint az egészségügyi törvény rendelkezései alapján kell megítélni.
A jogegységi kezdeményezéssel érintett kérdés eldöntésénél azt kell vizsgálni, hogy az orvos tévedésével vagy mulasztásával összefüggésben a gyermeket - fogyatékossága miatt - érte-e olyan kár, amelyet a polgári jogi kárfelelősség szabályai szerint alappal háríthat az egészségügyi szolgáltatóra.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) 6. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a terhesség a 12. hetéig megszakítható, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved.
A jogállamokban a jogképesség az alaptörvényben is szerepel, a Ptk. is ezt deklarálja, és nem jellemző az, hogy egy ágazati törvény, például az egészségügyi törvény alapjogi kérdésekre rászabályozzon és visszavegyen abból, amit az alaptörvény vagy a Ptk. biztosít.
Bár a téma nem mindig vidám, mégis az élethez tartozik, így nem árt tudni róla.
tags: #a #jogkepesseg #meghatarozasa #es #kialakulasa #a