A fokozott izomfeszültség és a megfeszített lábak csecsemőkorban: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A fokozott izomfeszültség sok gyermeket érint. Ennek a rendellenességnek számos oka lehet, ezért ha egy csecsemőnél fokozott izomfeszülés jelentkezik, forduljunk orvoshoz a megfelelő intézkedések végrehajtása érdekében. Bár azt tudni kell, hogy a szimptóma önmagában még nem betegség, néha szükség lehet egy szakember segítségére - gyógytorna, különböző fizikoterápia módszer, stb. Otthon is végezhetünk biztonságos gyakorlatokat játékok formájában, amelyek segítik a gyermeket a fokozott izomfeszüléses esetekben. Ezek az izmot lazíthatják, a feszes hatást csökkenthetik. A nyaki fájdalom, illetve a nyaki fájdalom érzete is csökkenhet. Ha pedig a feszes érzés és a nyaki fájdalom eltűnik, mindenki boldog lesz.

Mit jelent a fokozott izomfeszültség csecsemőknél?

Minden csecsemő a saját ütemében fejlődik - fiziológiai és motoros készségek elsajátítása szempontjából is. Ennek oka az izmok változó tónusa, vagyis az izomfeszülés mértéke. Minél idősebb a gyermek, annál jobban tudja kontrollálni az izomzat összehúzódását és az ellazulását, ami lehetővé teszi számára, hogy később fejlődési mérföldköveket érjen el - beleértve a helyes fejtartás, testtartás, a hason fekvésből hátra fordulás, a felülés, a kúszás metódusát - és végül, hogy önállóan áll vagy jár.

Mint már említettük, a tónus, azaz az izomfeszültség a gyermek növekedésével folyamatosan fejlődik és változik. Különböző okok miatt időnként fokozódik a csecsemő mozgásáért felelős vázizmok feszülése. Ez a jelenség bizonyos mozgások során izomellenállás fellépésével jár - ez a karok vagy lábak kiegyenesítése, akár hajlítása folyamán figyelhető meg leggyakrabban, de természetesen a nyak, a fejbiccentő izom vagy a gerinc törzsi izomzat merevségében is megnyilvánulhat. A megnövekedett izomfeszülés két típusra osztható: izommerevségre és izomgörcsösségre. Mindkét jelenség a megnövekedett tónus - megnövekedett izomellenállás, valamint az ízületi, az izom és a csontrendszeri kapcsolatok csökkent mozgástartománya - tüneteinek része.

A fokozott izomfeszültség és a fejbiccentő izom

A hipertónia a fejbiccentő izom fokozott feszültségével is járhat. A nyaki és fejbiccentő izmot érintő fokozott feszültség, akár fájdalom, többféle problémát is okozhat. Az egyik ilyen, hogy a csecsemő nem tudja vagy alig képes függőleges helyzetben megtartani a fejét, emiatt a fejbiccentő izom hipertónia tünetek különösen 3 hónapos korára lesznek látványosak - ez az a kor, amikor a baba nyaki izma elméletileg már teljesen stabilan tartja a fejet, a fej egészét.

A fej tartása tekintetében 0-2 hónapos kora között gyanúra adhat okot, ha fejét hátra feszíti, amikor felemeled, illetve ha mindig csak az egyik irányba fordítja a fejecskéjét. Később, 3 hónaposan gyanús lehet, ha fejét mindig csak egy irányba fordítja, és sem hason fekve, sem ülésbe húzásnál nem emeli. Ha ezeket tapasztalod, azt mindenképpen jelezd a védőnőnek és a gyermekorvosnak.

A nyaki és a fejbiccentő izom, izmok meghatározzák a fej és a nyak működését, a gerinc helyzetére is hatással lehetnek, ezért mindenkinek fontos és érdemes rájuk figyelni. Például a testtartás kapcsán, hiszen ha nem tesszük, az ízületi fájdalmat okozhat, de jelentkezhet fej, gerinc és nyak fájdalom, az izmok problémája, azaz a tünetek az izmokat is érinthetik, stb.

Feszes izom és fokozott izomfeszültség újszülöttnél - mi okozza?

Amikor kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak. Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben dühösnek is látszik.

A Landau-reflex és a megfeszülés

Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. Lehet, hogy a köztudatban tévesen problémát jelent, amikor a baba „repülőzik”, de valóban ez egy fontos állomása a fejlődésének. 4 hónapos körül megváltoztatja a pozíciót. Ha mi magunk kipróbálnánk, tapasztalnánk, hogy milyen nagy erőkifejtést kíván a testhelyzet gerincének izmaitól. Ezért is hasznos, mert hatékonyan erősíti a baba hátizmait. Felkészíti őt a további mozgásfejlődési állomásokra és ebben a testhelyzetben figyelmével távolabbi dolgokra is összepontosítani tud. Abban az esetben, ha még 6 hónapos korban is tapasztaljuk ezt, akkor forduljunk szakemberhez! Akkor is keressük meg babák mozgásfejlődését segítő terapeutát, ha a baba nem szeret hason feküdni. A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából.

Fájdalommal járó feszülés és a Moro-reflex

A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget zaklatottá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak. A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. Mindez gyorsan lejátszódik, és van, hogy elsírja magát közben. Amikor a baba biztonságérzete hirtelen lecsökken, valami váratlan dolog éri - például hangos zaj, vagy esés érzése - akkor karjait kitárja, egyfajta kapaszkodó, mintha átkarolni szeretne, akkor egy pillanatra nem vesz levegőt, amivel gyakran megijeszti szüleit.

A környezeti tényezők hatása az izomfeszültségre

A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatása az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket.

Mikor forduljunk szakemberhez? Figyelmeztető jelek a csecsemő mozgásfejlődésében

Észrevehetünk bármilyen hibát, a szokásosól eltérőt, mozgásproblémát, vagy a fejlődésének megállapítását, amivel orvoshoz kell fordulni. Ha nem tudjuk magunkat megállapítani, hogy a baba időnként miért feszíti meg magát, akkor mutassuk meg egy szakembernek. Nem könnyű azonban pontosan elmagyarázni a látottakat. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz. Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát. Rendkívül jó speciális fejlesztő tornák léteznek. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.

Ha az első néhány hónapban olyasmit látunk a babánkon, ami kissé aggasztó, akkor sok szakember hajlamos azt mondani, hogy majd kinövi. Az esetek egy részében ez igaz lehet, de a korai életkorban az agy nagyon alkalmazkodó, szakszóval élve plasztikus. Ilyenkor sokkal könnyebben tudunk segíteni, változásokat létrehozni, mint később. Ne várjuk meg, amíg rögzül egy rossz tartás, rossz szokás, hanem keressünk szakembert, ha aggódunk babánk fejlődése miatt.

Az újszülöttek első és legfontosabb dolga az első 4-6 hétben, hogy megszokja a „kinti” környezetet, biztonságos szeretetkapcsolatban legyen a szüleivel, ezért az első hetekben ez a prioritás. Az életkorok egyénenként változhatnak némileg, az alábbiak hozzávetőleges időpontok. Ha ezek közül valamit tapasztalsz a babádnál és aggaszt, olyan szakembert keress, aki ért a pici babák mozgásfejlődéséhez és fejlesztéséhez. Ő meg tudja mondani azt is, hogy szükséges-e orvoshoz mennetek, de a háziorvosnak és fejlődésneurológusnak is megmutathatod a babádat.

A legfontosabb intő jelek:

• Hasra fektetve a baba nem tudja letenni oldalra a fejét, ezáltal nem tud pihenni hasaláskor. Hason fekve csak az arcára tudja letenni a fejét, oldalra nem.
• Hason vagy háton fekve mindig csak az egyik oldalra fordítja a fejét.
• Hátracsapja a fejét hasonfekve a váll vonala mögé.
• Hátonfekve gyakran és erősen hátrafeszíti a fejét, hátrafelé/felfelé néz, akár kitekeredve is.
• Gyakran „leejti” a fejét, láthatóan nem tudja jól megtartani (kb. 2-2,5 hónapos korig ez normális).
• Az egyik kezét jelentősen többet használja a másik oldalnál.
• Kb. 11-12 hetes korban még nem tudja háton fekve középen megtartani a fejét, amikor fölé hajolunk és beszélünk hozzá.
• Ha háton fekve középen tartja a fejét, de elbillen valamelyik oldalra (egyik füle közelebb van a vállához, mint a másik).
• Háton fekve sokat néz fölfelé valamilyen kicsavart pozícióban.
• Nem tud hason feküdni néhány percnél tovább akkor sem, ha foglalkozol vele, beszélsz hozzá, játékot mutatsz neki.
• Hason fekve kezeit gyakran hátracsapja a törzse mellé.
• Hason 12 hetes kora előtt zömmel nyújtott könyökkel (egyikkel vagy mindkettővel egyszerre) támaszkodik, tehát nem az alkarján támaszkodik, hanem csak a tenyerén, öklén.
• Ölben, karban tartva gyakran hátrafeszíti magát, fejét hátradobja.
• Idő előtt megfordul valamelyik oldalra (hátról hasra vagy hasról hátra, ezek a készségek 5 hónapos kor körül alakulnak ki minden irányba, ha a baba megfelelően ki tudja elégíteni a kíváncsiságát hason és háton).
• Kezeit nehezen nyitja ki 8 hetes kora után is, nagyon gyakran szorítja ökölbe.
• Fejét, nyakát 10 hetes kora után sem segít tartani, amikor megemeled, gondozod. (Nem kell egyedül megtartania a fejét, de érezhetően igyekszik és kevésbé nyeklik-nyaklik a buksija, mint újszülött korában.)
• 12 hetes kora körül még nem mosolyog vissza rád.
• Úgy érzed, hogy nehéz öltöztetni, mert a kezeit, lábait mereven tartja, nehéz a ruhán átbújtatni.
• Ha sokat bukik (akadályozhatja a komfortos hasalást).
• 4 hónapos kora körül, ha a hátán fekszik, nem emeli fel magasra (a plafon felé) a kezeit vagy a lábait. Ilyenkor már leküzdik a gravitációt és magasra nyúlnak a játékokért két kézzel, illetve mindkét lábukat elkezdik fogni, először a combokat és a térdet.

Fokozott izomfeszültség újszülöttnél - játékok és gyakorlatok, amelyek segítenek a kicsinek

A legfontosabb az otthoni rehabilitáció, azaz a gyermekkel való játék alkalmával a szakorvosi ajánlások szigorú betartása a csecsemő fokozott izomfeszültségének enyhítése és az ilyen problémás gyermek fejlődésének támogatása érdekében. Az otthoni játék a fizikoterápia és a gyógytorna kiegészítése. Nem károsítja azokat a gyermekeket, akik nem küzdenek az izmok túlzott feszültségével, és közben támogatja harmonikus fejlődésüket is.

Gyakorlatok és tevékenységek

• Masszázs, amely megszünteti a baba rendellenes izomfeszülését: A baba érintése, simogatása, lábának vagy vállának enyhe megnyomása lehetővé teszi, hogy a baba hozzászokjon az érintéshez, és ne váljon tőle frusztrálttá. Helyezd a csecsemőt az öledbe, magaddal szemben, és finoman ringasd, helyezd a lábát a mellkasára, majd masszírozd meg a vállát és a karját. Fontos, hogy a mozdulatok nyugodtak, ritmikusak és ne hirtelenek legyenek, így a baba ellazulhat, és csökkentheti az feszes izmokat.
• A baba görgetése: Egy másik játék, amit játszhattok, ha a babát óvatosan görgeted egy biztonságos felületen. Itt is mindent nyugodtan, finoman kell csinálni, olyan mozdulattal, ami nem tud fájdalmat okozni, és közben figyelni kell a gyerek reakcióját. Érdemes megjegyezni, hogy ennek köszönhetően a pici is megismeri a testét, és kezdi felfedezni a környezettel kapcsolatos helyzetét, ami szintén segítheti az ellazulásban.
• Gyermek ringatása labdán: Ha van edzőlabdád, akkor használhatod arra, hogy csökkentsd a baba fokozott izomfeszülését. Ülj rá a babával, és finoman ringasd egyik oldalról a másikra. A kisgyermek számára ez egy nagyon kellemes mozgáskoordinációt is fejlesztő gyakorlat lesz.
• A világ felfedezése érintéssel: Az érintés az az érzék, amely tökéletesen lehetővé teszi a gyermek számára, hogy felfedezze a világot. Fokozott izomfeszültség esetén erősen ajánlott új textúrák megismertetése. Hasznosak lehetnek a különböző otthon lévő anyagok, mint a takarók, textilpelenkák, a bőröd, az apa pulóvere vagy szakálla, valamint a játékok - például a szenzoros kockák.

Otthoni gondozás

Bár a fokozott izomfeszültség okai eltérőek lehetnek, az otthoni ápolása a baba megfelelő gondozásával kezdődik. Pelenkázáskor vagy öltözködéskor mindig próbáld oldalra fordítani a babát, ahelyett, hogy felemelnéd. Ez ellazítja az izmokat és csökkenti a feszültségüket.

A napirend és a rendszer fontossága

Végül sose feledkezzünk meg a napirendről, a gyerekeknek biztonságot adó rendszerről: fontos a kialakult alvási-ébrenléti ritmus és a táplálkozási szokások. Ha ezekkel az alapokkal nincs minden rendben, az gyakran kihat az egyéb területekre: mi felnőttek sem teljesítünk megfelelően, ha rendszertelen az életünk, keveset alszunk vagy helytelenül táplálkozunk, ez fokozottan érvényes egy fejlődésben lévő szervezet regulációs folyamataira.

Fokozott izomfeszültség újszülöttnél - játékok és tárgyak, amelyek támogatják gyermekét

Az otthoni gyakorlatok nem helyettesítik a professzionális rehabilitációt, de nagymértékben támogatják azt, miközben szórakozást nyújtanak a babának. Ez is aktívan együtt töltött idő, ami szintén segíti a kapcsolatok építését. Tedd szórakoztatóvá az edzést! Íme a kiegészítők, amelyek hasznosak lehetnek közben:

• Játszószőnyeg: Az ilyen szőnyegek kiválóan alkalmasak a padlón való játékra, ami erősen ajánlott izomfeszüléssel küzdő babák számára. A szőnyeg védelmet nyújt a hideg padlóval szemben és nagyobb kényelmet biztosít a baba számára.
• Szenzoros kocka: Ezek a kockák tökéletesen aktiválják a finom motoros készségeket, javítva a fogást és a kézizmokat.

A gerincferdülés és az izomfeszültség

A gerincferdülés esetén nagyon fontos a korai felismerés, ezért a veszélyeztetett korosztályú gyerekek rendszeres szűrővizsgálata szükséges. De mit tehetünk szülőként? A gerincferdülés kiszűrése érdekében intenzív növekedési időszakban (10-13 éves korban) fokozottan ügyeljünk a rendszeres ellenőrzésre, mert a romlás ezekben a hónapokban a legfenyegetőbb. Néhány egyszerű gyakorlattal a szülők is megfigyelhetik otthon gyermekük gerincének működését.

Otthoni vizsgálati módszerek gerincferdülés gyanúja esetén:

1. A gyermek mezítláb, egyenes talajon áll, póló nélkül, háttal a szülőnek, két karja a teste mellett lazán.
   • Lapockák: egy magasságban vannak-e?
   • Medence: a medence a vállak alatt helyezkedik-e el vagy valamelyik oldalra elcsúszott? Vízszintesen áll-e, vagy egyik oldala feljebb helyezkedik-e el?
2. Ugyanebből a kiinduló helyzetből megkérjük, hogy lassan hajoljon előre.
   • Látunk-e a két oldal között aszimmetriát?

Sajnos elterjedt az a tévhit, hogy gerincferdülés esetén az úszás is egy kezelési lehetőség. Ez nem így van! A ferdült gerincnél az izmok egyensúlya teljesen felborul. A görbülettől függően egyes izmok túlnyúlnak, megfeszített munkát végeznek. Az ellenoldaliak pedig rövidülnek, letapadnak, gyengülnek, kifáradnak, zsugorodnak. A gerinc nem csak oldalra ferdül, a csigolyák is elcsavarodnak. Ha a fenti otthoni vizsgálat pontjai közül van olyan, ami laikusként is feltűnik, mindenképpen keressenek fel ortopédiai szakrendelést és lehetőség szerint Schroth-módszerrel dolgozó gyógytornászt. A gerincferdülés kezelésére speciális módszert dolgozott ki Katharina Schroth Németországban 100 évvel ezelőtt. A páciens a kezelés során korrigált testhelyzeteket tanul meg. A korrekciós légzésnek rendkívül fontos szerepe van a kezelés során. Ezekben a korrigált helyzetekben kell erősíteni az izmokat.

Lábfejlődés és lábbeliválasztás csecsemőkorban

Más a gyerek járása, más a felnőtté, és más az öregemberé. A kicsik első lépései talán leginkább a hátsó lábaira álló medve vagy majom próbálkozásához hasonlítanak: „szabályos” lépések helyett sajátos, bizonytalan „ügetést” láthatunk a kis totyogóknál. Lábacskáik enyhe talphajlításban, kissé kifelé fordulva állnak. Ha a kisgyerek időnek előtte megterheli a lábát, akkor megfeszített, befelé forduló helyzetbe kerül. Ha már elkezdett önállóan lépegetni, ne tegyük próbára túl korán újonnan szerzett képességét. Ebben az időszakban nem szabad járásra kényszeríteni!

Ha sírdogálva kéri, hogy vegyük fel, csupán azt jelzi, hogy teljesítőképessége határára ért, nem a lustaság beszél belőle. Ha már nehéz cipelni a kis sózsákot, inkább vigyünk magunkkal babakocsit. Aztán apránként megszokja a járást, eltűnnek talpacskáiról a zsírpárnák, állandósul a haránt- és hosszboltozat formája. Amíg nem tesszük ki a padlóra a kisgyereket, ne adjunk rá cipőt. Természetes felületeken később sem kell cipőbe bújtatnunk. Egészséges, ha fűben, kavicson, homokban, földes talajon mezítláb jár, mert az apró egyenetlenségek miatt nem terül szét a láb. A kemény, sima felülettel másképp áll a helyzet: a láb szétterül, ezért befelé fordul a sarok. A lúdtalp szűrésre csak elvétve kerül sor egy-egy iskolában-óvodában. A szülők sokszor úgy látják, hogy a kis totyogó még alig jár, máris lúdtalpas. Valóban nem látszik a talpon homorúan ívelt lábboltozat, ám ez ebben a korban élettani sajátosság. Hároméves kor előtt a talpat is zsírpárna fedi, és a lábfej izomzata még kialakulófélben van. Nincs szükség tehát lúdtalpbetétes (harántemelős) cipőre, az izomzat akkor erősödik, ha használják.

Lábbeli kiválasztás és otthoni lábtorna

Látszólag hatalmas a cipőválaszték, akár gyereknek, akár felnőttnek keresünk megfelelő lábbelit. A boltokban megtalálható nagy cipőválaszték ellenére sokszor nehéz megtalálni az egészségnek, a minőségnek és a divatirányzatoknak is megfelelő terméket. A láb kóros mozgásai bizonyos idő elteltével elváltozásokat eredményeznek, ezek gerincbántalmakhoz, láb- és izomfájdalmakhoz vezethetnek. Fontos lenne nagyobb figyelmet fordítani a megelőzésre (pl. lúdtalpszűrés).

Ha már ügyesen jár a kisgyerek, elkezdhetjük a rendszeres otthoni lábtornát! Felnőtteknek is csak javára válik.

• Mutassuk be a kicsinek az óriásjárást.
• Utána járkáljunk néhány kört külső talpélünkön.
• Szórjunk szét kisebb tárgyakat a szőnyegen, és próbáljuk lábujjainkkal megragadni, és az odakészített dobozba tenni.

Mit tegyünk és mit ne tegyünk a megfelelő lábfejlődésért?

1. A legfontosabb, hogy hat éven aluli gyerekre ne adjunk olyan papucsot, szandált, aminek hátul nincs kérge. Az egészséges lábbelinek ugyanis az egyik feladata az, hogy egyenesen tartsa a sarkat. Ez megoldható például úgy, hogy a cipő belső részén a sarok körülbelül fél centivel vastagabb, ez az úgynevezett „supináló” sarok.
2. Kifejezetten káros a gyerekcipőbe eleve beépített lúdtalpbetét használata. Ez nem tévesztendő össze az úgynevezett lágyékbetéttel, mely a sarok és a bütyökrész között ívelő, két végén támaszkodó, rugalmas híd. Ez ugyanis a beépített lúdtalpbetéttel ellentétben nem emeli a hosszboltozatot. (Ha emelné, akkor a hosszboltozatot tartó izomzat gyengülne, hiszen nem kellene „dolgoznia”.) Szintén nem minősülnek beépített betétnek a plasztikus talpbélések és ujjkapaszkodók sem.
3. Fontos, hogy a cipő orra kellő mozgásteret biztosítson a lábujjaknak. A belső rész ennek érdekében legyen egyenes, kellően magas, és a cipő belső hossza másfél centiméterrel hosszabb, mint a gyerek lába.
4. Akkor jó, ha könnyű és hajlékony, nem csúszik a legkülönfélébb felületeken sem. A vastag talpú, nehéz cipők talán tartósabbak, de balesetveszélyesek lehetnek.
5. A gyerekek lába erősen izzad (óránként 0,5-1 gramm izzadsággal kell számolni), ezért ügyeljünk a természetes alapanyagokra! Mivel a talp műanyagból készül, különösen fontos, hogy a talpbélés és a belső borítás textil vagy valódi bőr legyen, a felsőrész pedig szintén valódi bőr, ideális esetben borjúbox vagy sevró. Jól beválik a gerontex is, mely jól szellőző, ugyanakkor vízgőztaszító anyag.

Jó volna, ha az apró cipőknek nem csupán a hosszát, hanem szélességét is gyerekünk lábmérete alapján választhatnánk meg. Ehhez egyelőre valamelyik nyugati országba kell utaznunk vásárolni, mert hazai boltokban még a külföldi márkáknak is csak elvétve találhatjuk meg valamennyi méretváltozatát. A megfelelő nagyság kiválasztásakor segítségünkre lehet a cipőboltokban a vevők rendelkezésére álló mérőkészülék. Soha ne vásároljunk cipőt próbálás nélkül! Adjuk rá a gyerekre a cipőcskéket ennek ellenére, s kérjük meg, tegyen benne néhány lépést. Így láthatjuk csak, hogy valóban kényelmes-e a mérete alapján megfelelőnek tűnő lábbeli.

A délutáni órákat választani azért jobb, mert ilyenkor akár fél számmal is nagyobb lehet a láb, mint délelőtt. A cipőnek hosszabbnak kell lennie a lábnál, hogy lépéskor az előcsusszanó lábujjak se érjenek a cipő orrához. Ehhez 12 milliméternyi plusz helyre van szükség. Másik fontos szempont a szélesség. Keskeny lábfejre jól összefűzhető lábbelit vegyünk. Ha a tág cipő nem tartja a lábfejet, minden lépésnél előrecsúszik, és a lábujjak a cipő orrába ütköznek, mintha túlságosan rövid lenne. A bőrcipők jobban szellőznek, míg a szintetikus anyagból készültekben befülled, és nyirkossá válik a láb. A mai vastag talpú cipők nehezítik a járást. A rossz lábbeli hátrányosan befolyásolja a kisgyerek mozgását, könnyebben okoz balesetet, és torzítja a lábat.

Mezítláb járás

Megfelelő terepen egészséges a mezítláb járás: a fű kellemes csiklandozása, a talaj egyenetlensége, a kavicsok erőteljes nyomása munkára kényszeríti a láb izmait, ezzel megelőzhető, illetve gyógyítható a lúdtalp. Ha biztosan tudjuk, hogy nincs szúró-vágó, sérülést és fertőzést okozó szemét a földön, meleg időben legjobb, ha mezítláb jár a gyerek. Az újonnan vásárolt szandálok bőre azonban merev lehet, valósággal felvágja az érzékeny bőrt. Ha már kitaposta, finomabb, puhább lesz. Az összeizzadt, összegyűrődött zokni is okoz vízhólyagokat. A cipőhöz szokott lábacskákat csiklandozza, szúrja a fű, a kezdettől fogva mezítláb futkosó piciket inkább lázba hozzák és lelkesítik az új lehetőségek. A talp- és lábizomzatnak jót tesz, ha közvetlenül érintkezhet a különböző minőségű felületekkel, a fű ilyen szempontból különösen kedvező. Ezért olyan terepen, amit viszonylag jól ismerünk, nyugodtan engedjük mezítláb járkálni a kicsit.

Apró kellemetlenségekre azért nem árt felkészülni. Allergiára hajlamosaknál a fűvel való érintkezés viszketést, csalánkiütést válthat ki. Az éles fűszálak apró sebeket vághatnak a lábszáron. A csalánon kívül más szúrós növény is nő a mezőn, a kisgyerek nem ismeri ezeket, ezért játék közben nem tudja kikerülni őket. A zöldben fűatkák, apró pókok nyüzsögnek, amik észrevétlenül csípnek. Ezeknek az apró baleseteknek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Pár perc, és a kicsi már el is felejti, miért sírdogált az imént. Kirándulásnál, magas fűben adjunk rá szellős hosszúnadrágot, zoknit, így megelőzhetjük a kellemetlenségeket. Védelmet jelenthet az is, ha előre bekenjük a lábfejét és a lábszárát valamilyen zsíros krémmel, ez megóvja a „behatolóktól”. A makacs viszketést hűsítő krémmel, például Fenistillel csillapíthatjuk, de erre többnyire nincs is szükség. A lábboltozat izmait fejleszti az egyenetlen talajon való járkálás. Az ortopéd orvosok viszont másként vélekednek a szobában (sima terepen) való mezítlábazásról. A szabadban is csak ott vehetjük le a lábbelit, ahol biztosan nem léphet bele söröskupakba, üvegszilánkba, rozsdás fémhulladékba. Sajnos játszótereink, parkjaink, vízpartjaink egyáltalán nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Allergiára hajlamosaknál a fűvel való érintkezés piros, viszkető kiütéseket okoz a lábszáron, pollenallergia esetén orrfolyás, könnyezés társul hozzá. Védelmet jelenthet, ha zsíros krémmel kenjük be a kisgyerek lábszárát, mintegy „harisnyát” húzunk rá. Utólag hűsítő géllel (például Fenistillel) csillapíthatjuk a viszketést. Biztonsággal csak saját kertünkben, illetve alaposan és rendszeresen megfigyelt területen engedhetjük mezítláb járkálni kisgyerekünket.

Téli lábbeli, szandál és zokni

Rossz időben és hidegben is kell levegőzni, de csak akkor csökkenthetjük a megbetegedés veszélyét, ha nem ázik át a cipő, nem hűl le a lábacska.

• A talp hosszánál 12 milliméterrel nagyobb belső terű cipőt válasszunk. Akármilyen vastag a bélés, nem melegít, ha nincs mozgástere a lábnak.
• Hüvelykujjunkat dugjuk be a cipő orráig, ha nem szorít, elég magas lesz a gyerek lábujjainak is.
• Elég hajlékony a talp? A vastag, merev talpú cipőben nehezebben jár a kisgyerek.
• Adjuk rá a lábbelit! Könnyen felvehető, eléggé kitágítható fel-és lehúzáshoz?
• A vízhatlan, de légáteresztő anyagból (goretex, sympatex), illetve bőrből készült cipők biztosítják a láb szárazságát. Ezzel szemben az egyszerű műanyag külső ugyan nem ázik be, de beleizzad a láb, a nedvesség pedig lehűl.
• A természetes anyagból készült bélés kellően melegen tart, és nem izzad bele a láb. Praktikus a csizmák kivehető bélése, ám száradás után nehezen gyömöszölhető vissza.

A kisgyereknek nyáron is olyan lábbelire van szüksége, amely jól tartja a bokáját és a sarkát. Hasznos, ha orra is van a szandálnak, ez megvédi a kis botladozó lábujait. A jó szandál csak abban különbözik a jó cipőtől, hogy az oldala kissé szellősebb. Mindennapos használatra tehát bőrből készült, hajlékony talpú, széles orrú lábbelit vegyünk. Szellősebbnek látszanak ugyan a csak néhány pántból álló, színes műanyag, textil, polifoam termékek, ám ezekben a kisgyerek lába bizonytalanul csúszkál. A nem természetes alapanyagú szandálban a talp rendkívül izzad, szinte állandóan nedves. Vízpartra ellenben ez is hasznos lehet: véd a sérüléstől, és nem árt neki, ha a vízben tocsog vele a kis lurkó, könnyen megszárad. A bőrszandálhoz jól jöhet a könnyű pamutzokni, anélkül ugyanis kidörzsölődhet az érzékeny bőr. Cipőre csak lakáson kívül van szüksége a kisgyereknek az első sétákhoz. Legfontosabb szempont a méret: akár egy-másfél centiméterrel is nagyobb lehet a cipő a lábnál. Állítsuk rá a kisgyereket egy keménypapírra, rajzoljuk körül a talpacskát, vágjuk ki, és ezt a sablont próbáljuk bele a cipőbe, illetve mérjük kívülről a talpához. Jobban bele tudjuk bújtatni a lábfejet, ha alaposan ki lehet fűzni vagy szét lehet nyitni. A rugalmas, hajlékony talp segíti a könnyű lépést, a kemény sarokrész támasztja a bokát. Betét azonban nem szükséges bele, a lábboltozat az első három évben fokozatosan fejlődik ki. A lábfej izomzata alakítja majd ki a most még hiányzó homorulatot a talpon.

Kell-e zokni nyáron? Ha a lábbeli nem dörzsöli ki a gyerek lábát, nem szükséges zoknit húzni. Az olcsó, szintetikus alapanyagú és bélésű lábbeliben a láb izzadás nélkül is nyirkos lesz: a test hője lecsapódik a külső hidegebb környezetben. A belső textília átveszi ezt a nedvességet, a szintetikus külső pedig lezár, nem tud kiszáradni. A gyerek lába csak a cipő büdösségét veszi át. A bebüdösödött cipőt alaposan szellőztessük, napoztassuk néhány napig a szabadban, majd levételkor mindig tegyünk bele szagtalanító golyócskát. Az átázott cipőt gondosan szárítsuk ki: újságpapíron tegyük a fűtőtestre. Csak laza szövésű pamutzoknit adjunk a gyerekre. Hasznos a gyors, meleg lábmosás is. Ha pénztárcánk engedi, vásároljunk úgynevezett lélegző cipőt csemeténknek. Ez nem ázik át, de nem is izzad bele a lába. Hogy elegendő ideje legyen a szellőzésre, két párra lenne szükség utcai használatra. Szobai lábbelinek használjunk nyitott papucsot, szandált vagy ezek helyett vastag, csúszásgátlós zoknit. Előfordulhat, hogy csemeténk gombás fertőzést szedett össze, ez okozza a kellemetlen lábszagot. Sajnos nem vehetjük meg pusztán a méretre hagyatkozva. Egy méreten belül is nagy különbségek adódhatnak a gyártótól függően, emellett döntő a cipő alapanyaga, szélessége és szabása. Nem kerülhetjük el tehát a próbálást, így kénytelenek vagyunk a kisgyerekkel együtt vásárolni.

tags: #csecsemo #megfeszitett #lab