Amikor egy nő már szülő, és rájön, hogy újra terhes, az egészen más élmény, mint az első várandósság. Maya Vorderstrasse története is rávilágít erre: miközben kéthónapos kislányával igyekezett zöldágra vergődni, megtudta, hogy újra terhes. „Jó néhány terhességi tesztet megcsináltam, és utána időre volt szükségem, hogy feldolgozzam. Elég hamar megértettem, hogy ennek a babának valami célja van az életben, és meg kell születnie. Megtisztelve éreztem magam, hogy világra hozhatom” - nyilatkozta a popsugar.com-nak. Maya ezután azzal segített magán, hogy gyönyörű fotókompozíciókkal illusztrálta a terhesség, a szülés és az újszülöttgondozás komikus nehézségeit az Instagram-oldalán. Azóta Zoey mellé a második kislány, Hazel is megérkezett, és Maya azóta is biztos benne, hogy nem csinálná másképp.
„Azt szerettem volna, ha a gyerekeim annyi információhoz és emlékhez jutnak a terhességeimről és a gyerekkorukról, amennyihez csak lehet” - magyarázza Maya, aki csaknem 80 ezer követőre tett szert alig néhány nap alatt. Reméli, más anyák is magukra ismernek ezekben a mindennapi apró-cseprő problémákban, és rájönnek, hogy nem baj, ha nem klappol minden!
Az első és a második terhesség közötti különbségek
Ismeritek a mondást, hogy az első gyereknek még sterilizálod a cumiját, a másodikét elöblíted, a harmadiknak meg a kutya hozza vissza és adja a szájába? Bár sok szempontból tipikusak voltak a különbségek az első és a második terhesség, valamint a kisbabás időszak között. Valóban majdnem mindent sokkal komolyabban vettek az első kislányuk születése előtt és közvetlenül utána.
A várandósság alatt
- Első terhesség: Mindig pontosan tudod, hány hetes/napos/hónapos a baba, éppen mekkora, mije fejlődik. Két alkalmazással követtem a terhességet, mindent felírtam, és azt is mértem, hogy mennyit híztam.
- Második terhesség: Örülsz, ha a vizsgálatokra eljutsz, és nagyjából be tudod lőni a hónapot. (És hagyjuk, hogy mennyit híztam.)
- Első terhesség: A szülés időpontjával kapcsolatban laza vagy: induljon meg, amikor akar, ti készenlétben vártok.
- Második terhesség: A szülés időpontja miatt már az első perctől parázol - ugyanis fel kell készülnötök rá, hogy amikor beindul, hol és kivel lesz a nagyobb gyermek.
- Első terhesség: A legfontosabb dolog a szülés, mindennek utánajársz, van szülési terved, A, B és C is. Az, hogy a szülés után is lesz élet, kevésbé prioritás.
- Második terhesség: Egy dolog a szülés, annál sokkal jobban foglalkoztat, hogy mi lesz utána, amikor már két gyereket kell életben tartanotok. Ezért inkább nem is mersz gondolni rá, meg, ugye, a szülésre sem, mert 1. már tudod, milyen, 2. mi lesz a másik gyerekkel?! Szóval nem gondolsz semmire.
- Első terhesség: Kenegeted a hasadat mindenféle krémekkel, figyelmet fordítasz arra, hogy ne használj túl sok kemikáliát, veszel speckó natúrkozmetikumokat meg háromféle vitamint.
- Második terhesség: Néha a gyerek samponjával mosol hajat a magzat védelme érdekében, és jó esetben csak minden második nap veszel be egyszerre két magzatvédő vitamint, mert megint elfelejtetted.
- Első terhesség: A gyerekszoba a hetedik hónaptól full kész, a kisruhákat a nyolcadik hónapban vasalgatod ki, az utolsó hetekben már csak gyönyörködni jársz be.
- Második terhesség: A gyerekszoba egy káosz, pár eltett pici ruhát elővettél, semmit nem vasalsz, és a koszos ablak is jó lesz a kis ketteskének (és valóban). A szoba állapotán csak ront, hogy három napig apa és a nagytesó randalírozik benne.
- Első terhesség: Parázol a szüléstől.
- Második terhesség: Alig várod a szülést, hogy végre legalább félig visszakapd a tested és a fizikai teljesítőképességed.
Az első időszak a babával
- Az első baba születése után kevésbé voltam fitt, volt némi vérveszteség meg félájult állapot, így élete első 3 órájából 1-et 100%-osan az apukájával töltött. A második baba születése után egy órával a nagyobbik már rajtam ugrált. Így végül is a második is megkapta ugyanazt az apás órát, csak kicsit más okból.
- Az első baba születése után annyira nem voltam a topon még napokig, de alig aludtam, néztem, hogy milyen tökéletes és aggódtam, hogy mit hibáztam el az elmúlt 48 órában. A második baba születése után pár órával már hasleszorítós bugyiban és félig utcai ruhában flangáltam (megfürödve!), a gyermek aludt, én veregettem a saját vállamat és mindenféléket néztem a YouTube-on. Az utolsó hetekben egy esés és a terhesség miatti súlyelosztás miatt olyan hátfájásom volt, hogy az egyik lábamat csak húzni tudtam, szóval megkönnyebbülés volt a szülés.
- Miután az első babát hazahoztuk a kórházból, fullparában, szaunát csináltunk a lakásból, órákon keresztül néztük az alvó gyermeket és diskurzusokat folytattunk a páratartalomról. A levegőztetésre két héttel később stopperrel került sor, az erkélyen. De tél volt! Mikor a második babát hazahoztuk a kórházból ősszel, fel sem mentünk, csak bedobtuk a babakocsiba (nem szó szerint azért), és mentünk egy kört a kismotorozó nagytesóval a környéken. (Ősz, csodás napsütés, 18 fok - egy vékony kis bundazsák azért volt rajta.)
- Az első baba élete első félévében mindig patikarend volt nálunk, ha valamivel már nem "játszott", rögtön elpakoltam, a tiszta ruhák mindig azonnal összehajtogatva mentek a szekrénybe (hol rámkötöttem, hol csak énekelgettem neki közben), a gyerekruhákat vasaltam (a zoknikat is!). A második babát már a hazaérkezéskor kupi fogadta, soha semmije nem volt vasalva, kétéves volt, amikor egy esküvőre mentünk és megkérdezte a jeles alkalom tiszteletére elővett vasalóról, hogy az mi.
- Az első „étkezését” (ami már nem anyatej, hanem praktikusan egy ötöd kanál alma volt) azért halasztottuk el két héttel, mert a féléves szülinapján épp Görögországban nyaraltunk, a biopiac meg csak szombatonként volt nyitva, így ki kellett várnunk, amíg tudtunk menni.
Kihívások a második terhesség és az első idők alatt
Egy tipegő gyermek mellett terhesnek lenni érdekes, kihívásokkal teli küldetés. Az első várandósság egy nő életében csodálatos, megismételhetetlen, ugyanakkor tele van az ember kétségekkel, félelmekkel is. De vajon a második gyerkőc kihordása is ugyanilyen izgalmakkal jár? A pozitív terhességi teszt, a növekvő pocak, a magzat első jelzései „bentről”, a babaszoba, babaholmik megjelenése a házban, az érzés, hogy életedben először szülővé válsz (de vajon hogyan fog menni??), mind-mind izgalmas és új dolgok, amik egy kistesó esetében már kevésbé jelentenek kihívást.
Fáradtság és időbeosztás
Felejtsd el a terhesség alatti fáradtságot, az extra délutáni szunyókálásokat! A két apróság biológiai órája természetesen teljesen máshogy van beállítva: amikor végre elaludt a nagyobbik, naná, hogy akkor kezd a pocakodban mozgolódni, ficánkolni a másik. Elég nagy kihívás amúgy: az időbeosztásuk és az igényeik teljesen eltérnek. Néha még azt is sikerül elérned, hogy egyszerre aludjanak.
A szülés utáni első 6 hét a felépülés, a pihenés, az összeszokás időszaka lenne. De mit tegyen az, akinek közben egy másik csemetével is foglalkozni kéne? Hogyan szerezz szabad perceket magadnak a pihenésre, és hogyan egyeztesd össze a két gyerek napirendjét már a kezdetektől?
Testvérféltékenység
A kisgyerekek féltékenyek és sokszor ésszerűtlen dolgokat művelnek. A „nagytesó” érzi, hogy valakivel bővülni fog a család. Noha még nem érti pontosan, hogy mi történik, de azt nagyon is érzékeli, hogy „veszélyeztetve” a helye, hiszen nem minden figyelmed az övé többé. Azért pedig, hogy ismét ő kerüljön a középpontba, bármire képes; hisztizni, rumlit csinálni, rosszalkodni, gonosz dolgokat mondani, a legváratlanabb helyzetekben. Ne aggódj, ez normális, nem kell túl komolyan venni, ülj le, és beszélgess el vele. Idővel a testvérféltékenység is jelentkezni fog majd. Ennek a jeleit úgy tudod minimalizálni, hogy amikor a kicsi alszik, nagyon sokat foglalkozol a naggyal. Együtt játszotok, sétáltok, ha megoldható néha közös programjaitok vannak, csak kettesben (pl. elmentek együtt a boltba).
Szoptatás és a nagyobb gyermek elfoglalása
A szoptatás időtartama gyakran okoz még problémát, hiszen a gyerkőcödnek esze ágában sincs addig nyugton maradni, míg a kicsi egy órát nyammog. Biztos, hogy éppen ezekben az időszakokban jut majd mindig eszébe, hogy éhes, szomjas, unatkozik, vagy hogy menj vele játszani. Ezért ezekre az időszakokra ki kell találni előre mindig valami programot, amit szoptatás közben csinálhattok. Előre készíts neki oda innivalót kézközelbe, ennivalót, ha evésidő közeledik. Fel kell készülnöd arra is, hogy a nagyobb csemete nagyon féltékeny lesz szoptatás alatt a másikra, ezért is nagyon fontos, hogy közben valami neki tetsző játékkal, tevékenységgel foglald le.
Együttaltatás és alvási szokások
Kritikus pont az együttaltatás. Az első hetekben semmiképpen nem javaslom, hogy egy szobában aludjon a két gyerek, mert így a kicsi biztosan fel fogja ébreszteni a nagyot éjjel. Arra is számítanod kell, hogy az amúgy már jól alvó nagyobbik gyerek a kicsi érkezése után éjjel megint felkel, bepisil, nyugtalanul alszik, vagy hajnalban átvándorol hozzátok. Emiatt ne aggódj, átmeneti jelenségről van szó, ami el fog múlni. Nappal nagy kitartást és jó szervezőkészséget igényel, hogy egyszerre aludjanak. Ragaszkodni kell a nagy megszokott alvásrendjéhez, a kicsi még könnyebben alkalmazkodik. A napirendben a nagy napirendje legyen az irányadó. Tehát ha a nagy éppen sétálna, akkor a kicsi addig aludhat a babakocsiban is és a játszótéren is meg tudod szoptatni, ha úgy alakul a program.
Önállóságra nevelés és segítségkérés
Ha eddig gyerkőcöd megszokta, hogy ha elfárad, rögtön felkapjátok, vagy éppen a kocsiba ki-be szállást oldjátok így meg, itt az ideje egy kis önállóságot tanítani neki. Egyedül is be tud mászni a kocsiba, csak egy kis biztatásra van szüksége? Akkor hajrá! Lehet, hogy gyorsabb, ha te teszed be őt az autóba, de akkor sem ajánlatos várandósan nagyobb súlyokat emelgetned. Az első napokban mindenképpen segítségre lesz szükséged, főként császár után, hiszen frissen műtött hassal nem emelgetheted a nagyobb gyerkőcöt vagy rohangálhatsz vele.
Étrend és megjelenés
Úgy tűnik, soha többé nem nyered vissza a formádat. Nem rég voltál terhes az elsővel, aztán a szoptatás miatt nem tudtál diétázni, most pedig újra állapotos vagy és még ha odafigyelsz is, mennyi kalóriát viszel be, nem ez a legmegfelelőbb időpont a koplalásra, fogyózásra. De tudod mit? A terhesség alatti szuper egészséges étrendnek búcsút inthetsz. Az elsőszülötted az esetek nagy részében (mondjuk úgy heti hatszor) azt hord, amit csak akar (vagy amit talál és tiszta… öööö… vagy nem tiszta). Kisebb gondod is nagyobb most annál, hogy azzal foglalkozz, mit kap magára a kisfiad vagy a kislányod, az meg aztán végképp nem érdekel, hogy mit gondol a gyerek szereléséről a szomszéd. Hagyd, hadd bontakoztassa ki a saját stílusát: a lényeg, hogy legyen rajta nadrág, pulcsi, zokni és cipő. Ha tél van, akkor meg egy vastag kabát, sapka, sál.
Mentális felkészülés és önelfogadás
Nem kell szuperanyának lenned! Van, amiről le kell mondanod, különben az egészséged, vagy a lelki békéd bánja! Engedj az elvárásaidból az életed legalább egy területén. Talán esetedben a heti 2 lakástakarítás, a 4 fogásos ebédek, a gyermekeddel töltött játékidő, a túlórázás az, amiből lejjebb kell adnod. Rengeteg anyuka érzi úgy, hogy bármennyire is igyekszik, szétszakad a kötelességek közt: ha eleget törődik és foglalkozik gyermekével, akkor úszik a lakás, és nincs időben ebéd; ha pedig mindent ellát úgy, ahogyan azt szeretné, úgy érzi, gyermeke szenved hiányt. Mi az egyensúly titka?
Légy elnéző önmagaddal szemben és emlékezz rá: 2 különböző terhesség, 2 különböző élmény, 2 teljesen különböző gyermek, nem csoda, ha máshogy zajlanak az események.
Hogyan segíthet az apuka?
Egy őszinte beszélgetést nagyon fontos megejtenetek még a kezdeti időszakban. Mik azok a dolgok, melyekben szeretnéd, ha segítene, esetleg a házimunka terén, mely annyira nem az ő területe. Nyilvánvalóan mindenkinek mások a családi körülményei, így lehet, hogy az apuka nem tud annyit besegíteni, amennyire szükséged van. Minél aktívabb szerepet vállalunk apukaként a terhességben, annál inkább érezzük magunkat egyenlőnek a gyerekhez fűződő kapcsolatban is. Persze kétségtelenül előnyt jelent, ha naponta többször fizikai emlékeztetőt kapunk a baba létezéséről.
A szülés előtti kötődés és a felkészülés
Ahogy a szülés időpontjához közeledve növekszik a baba a pocakban, a legtöbb leendő szülő lassan látatlanban is kialakít valamiféle kapcsolatot a gyerekével. A „szülés előtti kötődés” gondolata arra az érzelmi kapcsolatra utal, amit a szülő alakít ki születendő gyerekével. A kifejezés azonban kicsit félrevezető, mert valójában a gyerek kötődik majd születése után, nem a szülők. A szülők máshogy is felkészülnek a gyerek fogadására és a róla való gondoskodásra. Saját identitásunk és az önmagunkról alkotott képünk változhat valamelyest a szüléshez közeledve: különösen érzékenynek és sebezhetőnek érezhetjük magunkat ilyenkor. Ehhez még vegyük hozzá a baba iránt táplált gyengéd érzelmeinket, és nem lesz nehéz megérteni, hogy miért hajlamosak a szülők a gondoskodásra és a baba iránti szeretetre az első pillanattól fogva.
Egy kapcsolat kialakítása mindig időbe telik, és ez különösen igaz akkor, ha még nem találkoztunk a másik féllel. A terhesség elején-közepén teljesen mindennapos, ha annak ellenére sem fűznek érzések a magzathoz, hogy a szülői létet nagyon is várjuk. Bizonyos események azonban elvonhatják a figyelmünket a terhességről - előfordulhat, hogy nagyon aggódunk, vagy valami más miatt ülünk érzelmi hullámvasúton. Efféle helyzetekben még a terhesség végén is megeshet, hogy semmit sem érzünk a születendő gyerekünk iránt, vagy hogy esetleg negatív érzéseket táplálunk felé. Aggodalomra azonban semmi ok! Az erős érzelmek hiánya a terhesség alatt nem jelenti azt, hogy a pici születése után se éreznénk semmit. Rengeteg szülő tapasztalta úgy, hogy az érzések csak a baba születésekor, vagy akár hetekkel, hónapokkal később jelentkeztek. Az érzelmeket nem lehet puszta akarattal vezérelni. Sőt, akár ellentétes hatást érhetünk el vele, mert minél jobban szeretnénk irányítani és befolyásolni az érzelmeinket, annál nehezebben férünk hozzájuk. Így aztán teljesen felesleges azon emészteni magunkat, hogy nem érzünk semmit. Ehelyett próbáljunk meg mentálisan felkészülni a szülői szerepre. Ebben segíthet, ha minél kevesebb teret engedünk a munkának és más megterhelő dolgoknak a szülés felé közeledve. Jól jöhet az is, ha egy kicsit engedünk az elvárásainkból, kevésbé stresszes életet próbálunk élni, és az előttünk álló fontos történésekre koncentrálunk. Ha túlterheljük magunkat, a munka teljesen átveheti az irányítást az életünk felett, és emiatt a baba érkezésekor felkészületlennek érezhetjük magunkat. Foglalkozzunk a gyakorlatias teendőkkel a baba érkezése előtt. Ez a félelmetes és érzelmileg nehéz helyzet ellenére segíthet kézben tartani az irányítást. Beszéljünk valakivel az érzéseinkről. Ilyenkor gyakran jövünk rá arra, hogy mások is hasonlóan éreznek, a félelmeink és aggodalmaink szavakba öntésének pedig nagyon megnyugtató hatása lehet. Beszélhetünk a párunkkal, a barátainkkal, a szüleinkkel vagy akár egy szakemberrel is. Ha csak tépelődünk, és elfojtjuk az érzelmeinket, könnyen elefántot csinálunk a bolhából. Miután megérkezik a baba, többnyire minden a helyére kerül, és a szülők azonnal, vagy kis idő elteltével őrülten szerelmesek lesznek a gyerekükbe, akiért bármit képesek lennének megtenni.
Nyugodtabb az ember, ha van képe az előtte álló eseményekről, és a többgyerekes szülők beszámolói alapján ez a második gyerekük érkezésekor így van. Ilyenkor már magabiztosan mozgunk a szülői szerepben, ismerjük a szülés menetét és a baba szükségleteit. Az ebből fakadó nyugalom pedig azt az érzést keltheti, hogy könnyebb a gyerekünkkel való kötelék kialakítása. Előfordulhat, hogy a második terhesség szinte elröppen, és nincs időnk annyit foglalkozni a babával, mint az első alkalommal, hiszen ezúttal kisgyerekes szülők vagyunk, és a gyerekünk kitölti a mindennapjaink minden percét. Ez fájdalmas lehet, és könnyen úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk kellőképp felkészülve a második gyerekünk születésére.
A nagyobb gyermek fejlődése 2 és fél éves korban
Fontos megérteni a nagyobbik gyermek fejlődési szakaszát is, hogy jobban tudjunk alkalmazkodni az igényeihez és reakcióihoz a második terhesség és a kistesó érkezése idején.
A kisded növekedése
Ebben a korban már nem érdemes centiméterben vagy kilogrammban megadott elvárt vagy ajánlott méretekről beszélni a gyerekeknél, hiszen nagyon eltérő számokat kapnánk. Amennyiben gyermeked jó étvággyal bír, egészségesen és változatosan táplálkozik, úgy nincs okod az aggodalomra. A szülőktől, nagyszülőktől (vagy esetleg még régebbi felmenőktől) örökölt külső tulajdonságok (mint például a magasság vagy a súly) ennyi idősen már sokkal hangsúlyosabban látszik a kicsiken, ezért jobban észrevehető, hogy ki az, aki a magas kosaras apukájának köszönhetően nyúlánkabb, vagy esetleg a törékeny tornász nagymamája alkatát örökölte. A tejfogak 2 és fél éves korra már nagyjából kibújtak (összesen 20 darab), ezért érdemes lehet látogatást tenni a fogorvosnál általános állapotfelmérés végett. Ez azért is jó ötlet, mert így gyermeked az első fogorvosi élményét sem fájdalommal vagy félelemmel kötné össze. Éjjel még mindig szüksége van 10-12 óra alvásra, nappal már egyszer, általában ebéd után alszik 1-2 órát. Nappal általában már sikerül szobatisztának maradnia, székelési inger esetén pedig szinte már sosem fordul elő baleset.
A mozgásfejlődés
2 és fél éves korára gyermeked már megtanul lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de jó úton halad. A kismotort vagy triciklit már ügyesen hajtja a lábával. Kis segítséggel felveszi a ruháit, gyurmából figurákat próbál formálni. Rajzait már nem a görcsös körkörösség jellemzi, egyre ügyesebb, vízszintes és függőleges vonalakkal próbálja létrehozni az aznapi műalkotását. Kockáiból igazi tornyokat épít. Képes gyöngyöt fűzni, és ha nem túl szoros a gomblyuk, ki tudja gombolni a gombokat, de a begombolás még okozhat nehézségeket.
A beszédfejlődés
Csemetéd egyre ügyesebben ki tudja fejezni magát, a szavai fokozatosan átalakulnak mondatokká, kérésekké. Szókincse ugrásszerűen növekszik, de még mindig sokszor összeolvasztja a szavait, egyszavas mondatokkal próbálja kifejezni magát, vagy éppen összefüggéstelennek és véget nem érőnek tűnő monológokba kezd. Ez a nagy nyelvújítás, a felejthetetlen családi anekdoták időszaka. Viszont ne feledd: nem minden gyermek „fecsegő tipegő”. Ne aggódj, ha nem használ még annyi szót, mint a vele egykorú társai. Biztos te is észrevetted már, hogy sokkal több mindent képes megérteni, mint amennyi szót használ. Minél több új dolgot tanul, annál jobban fog figyelni arra, amit mondasz neki. Próbálj tudatosan odafigyelni az arckifejezéseidre és használj minél változatosabb nyelvezetet, ha gyermekeddel beszélgetsz.
Az érzelmi és értelmi fejlődés
Élvezi a játékot a kortársaival, azonban az osztozkodás, megosztás fogalmak megértése és a gyakorlatba történő átültetése eltarthat egy ideig. Egyre hosszabb ideig tud koncentrálni egy adott dologra, de még mindig nem végtelenül türelmes, viszont már képes kivárni. Ha valamit nem engedsz meg neki, fontos, hogy logikusan el is magyarázd annak az okát. A „mert csak” válasz ellenkezéshez, engedetlenséghez vezethet. Még ha nem is teljesen érti meg, hogy miért tiltasz meg neki egy-egy dolgot, hosszú távon mégis megtérül a magyarázat: jobban elfogadja és teljesíti amit kérsz, ha nem értelmetlen parancsként él meg egy adott tiltást. Csemetéd egyre összetettebb érzelmei és gondolatai csodálattal töltik el a környezetében élőket. Folyamatosan tanul, tanakodik, egyszerű problémákat próbál megoldani. Talán már túl vagytok a dackorszak legnehezebb részén, de még mindig előfordulhat egy-egy váratlan kirohanás a lehető legszerencsétlenebb helyzetekben. Ahogy csemetéd növekszik, egyre gyakrabban szeretné átvenni az irányítást, azt is észre veheted, hogy egyre gyakrabban használja az „én” szót. Engedd neki, hogy az apróbb dolgokban (pl. ruhaválasztás vagy az aznapi séta útvonalának kiválasztása) önálló döntéseket hozzon. Ez nagyon jó hatással lesz a kicsi önbizalmára, egyúttal kielégíti az irányítás iránti vágyait is. A gyerekek néha olyan dolgokat tárolnak el emlékezetükben, hogy magad is meglepődsz rajta. Gyakran produkálnak nagy meglepetéseket.