Ha a hozzátáplálás elakad, a baba nem kezd el enni, öklendezik vagy nagyon válogat, annak pszichés háttere is lehet - különösen akkor, ha nincs orvosi oka (pl. reflux, allergia, izomfeszülés). Éppen ezért nem szabad „izomból”, erőltetve vagy trükközéssel rávenni a babát az evésre, mert az további problémákat okozhat. De mik lehetnek ezek az okok és hogyan csináld? Hiába készítesz bármilyen finomságot, a babád válogat, öklendezik vagy el sem fogadja… Korábban megevett sok mindent most meg semmit se fogad el: Mi állhat a háttérben?
Elsőként egészségügyi okokra gondolsz és valóban ezek is lehetnek a háttérben pl. De gyakran pszichés problémák is vannak a háttérben. Ezek néha maguktól alakulnak ki, máskor az egészségügyi problémák miatt jönnek létre. Például, ha a babának korábban torokfájása volt, ami miatt nehezen nyelt megmaradhat benne a fájdalom rossz élménye és ösztönösen elkerülheti a nyelést akkor is, amikor már nem fáj a torka.
Az étvágytalanság pszichés okai
- Félelem az újtól, ismeretlentől: A babák idegrendszere nagyon különböző. Van, aki nyitott, más túlérzékeny az új ízekre, állagokra, illatokra.
- Túl gyors tempó, túl sok inger: Ha hirtelen többféle étellel próbálkozol vagy sűrűn kínálod az evést, az túl sok lehet neki.
- Kontroll iránti vágy: 6-12 hónapos kor körül megjelenik a kontroll igénye.
- Feszültség az etetés körül: Ha te feszültté, türelmetlenné vagy aggódóvá válsz az evés közben, azt a baba azonnal megérzi.
- Hiányzik a testközelség, intimitás: A szoptatás után az étkezés is egyfajta kapcsolódás.
A táplálkozás az egyike az életösztönöknek, és mint ilyen az ember legelemibb késztetéseihez tartozik. Ha nem eszünk, nem maradunk életben. Ha egy gyerek nem eszik, akkor nem fejlődik és végső esetben meghal. E két tényből következik, hogy az etetési nehézségek a legnehezebb érzéseket mozgatják meg benned anyaként: félelem, tehetetlenség, harag, bűntudat.
A fizikai okok kizárása és annak megvizsgálása, hogy a gyermek optimális fejlődése veszélyben van-e, mindig elsődleges szempont. A vizsgálatok szerint a csecsemők és totyogó korú gyerekek 20-25%-ánál van olyan evési probléma, aminek nincs organikus, fizikai oka. Ezek között a gyerekek között vannak, akik kifejezetten jól gyarapodnak, ám az evések rossz hangulatban, feszültséggel telien zajlanak, sokszor csak álmukban vagy figyelemeltereléssel etethetők meg. Emellett vannak gyerekek, akik nem is gyarapodnak megfelelően.
Az evésproblémák közé soroljuk azokat az eseteket is, amikor a gyerek jól gyarapszik, de trükközésre, figyelemelterelésre, álometetésre van szükség ahhoz, hogy elegendőt egyen. Szintén az evésproblémák körébe tartozik, az az eset, ahol a szülő a saját szorongása miatt problémásnak érzékeli a gyerek evését, pedig objektíve a gyereknek nincs evésproblémája. A gyerek tiltakozásának figyelmen kívül hagyása, vagy az attól való pánik, szorongás és harag. Ezek a szülői reakciók egy idő után valóban létrehozzák a gyerekben az evési helyzettel szembeni ellenállást, így magát az evésproblémát.
Éppen ezért, ha azt érzed, hogy nehézség van, akár azért, mert te aggódsz, akár azért, mert a gyereken is látod, hogy feszültséget él át, akkor mindenképp érdemes foglalkoznod a témával és segítséget keresned.
Az evésproblémák feloldása nem egyik napról a másikra következik be. Ha ebben az írásban találsz olyan gondolatokat és stratégiákat, amiket kipróbálsz, akkor se várd, hogy máról holnapra elmúljon a nehézség. Az első és legfontosabb lépés, hogy a gondolkodásmódodat alakítsd át. Ehhez ad ez az írás segítséget. Ha ez megvan, akkor megpróbálhatod az etetési helyzetekben alkalmazni az ajánlott stratégiákat. A legtöbbször sok napon és héten át szükséges az új stratégiákat kitartóan alkalmazni ahhoz, hogy változás következzen be. Lehetnek visszaesések. Tehát légy kitartó és ha kell, kérj segítséget.
Hogyan segíthetsz a babának?
Az első lépés mindenképpen, hogy lazulj el egy kicsit. A második az, hogy hagyj neki időt, míg feldolgozza a rossz élményeket. A trükközéstől (pl. A harmadik, hogy járjatok utána a testi okoknak, gyakran azt hiszik, csak válogatós a baba, de közben reflux is lehet a háttérben, vagy ha pl. - Ne erőltesd, ne kérd, hogy „csak egy falatot” és ne hasonlítsd más babákhoz!
- Sokat segít, ha engeded, hogy játszhasson az étellel, tapogassa, nyomkodja, beletúrjon.
- Az is segít, ha lát titeket mint példát. Egyél vele együtt, mutasd meg, hogy te is élvezettel eszel, és nyugodtan beszélj közben arról, hogy „Mmm, ez finom!”, „Nézd, ezt megkóstolom, kíváncsi vagyok, milyen íze van”. Felkelti a kíváncsiságot az is, ha már az előkészületekbe is bevonod, együtt készítitek az ételt, megmutatod, elmeséled, mit csinálsz éppen.
- Jó, ha az etetés közös élmény, nem csak „feladat”.
- Ha még nem áll készen, visszaléphetsz akár pár hétre is. Nem történik semmi baj.
- Tegyél elé 2-3 különböző falatot, amiből választhat.
A jó evéshez szükséges a jó testhelyzet is.
- Ne legyen nagyon hátradöntve a baba vagy félig fekvő helyzetben, hanem vagy egyenes háttal, 90 fokos szögben üljön vagy maximum 110 fokig döntve.
- A lábai legyenek alátámasztva! Nagyon sok etetőszékben a lábak lógnak - ez instabil érzést kelt a babának. Fontos, hogy a talpa meg tudjon támaszkodni valamin (pl.
A látszat néha csal! Nézzük például Krisztián esetét. Nem győzi kivárni, amíg asztalra kerül az ennivaló. Áll anya lába mellett, és ütemesen kiabál: enni, enni! Anyukája a kezébe nyom egy kiflivéget, hogy kibírja, amíg elkészül a reggelivel. Mire leülnek, Krisztián jól lakott, nem kér semmit, legfeljebb pár korty innivalót. Tíz óra tájt már farkaséhes, de épp játszótéren vannak. Kap egy kis brióst anya táskájából, hogy kibírja ebédig. A bébiétel főzése közben még kóstolgat pár falatot, valamint iszik két pohár gyümölcslevet, mert nem bírja kivárni a tálalást. Az asztalnál viszont nem eszik, addigra jól lakik. A délután hasonlóképpen telik. Alvás előtt még kap egy túrórudit, hogy valami azért legyen a kis gyomrában, majd alvás után pár szem kekszet és gyümölcslevet, amíg elkészül az uzsonna. Ám Krisztián nem eszik uzsonnát, nem igazán éhes. Látja, hogy apja falatozik, kunyerál tőle jónéhány kenyérfalatot, de vacsorázni persze nem fog, hisz már nem éhes. A kisfiú valóban nem evett semmit reggelire, ebédre és vacsorára, de hogy egész nap nem evett volna?
A gyakran elhangzó kérdésre, miszerint lelki okok lehetnek-e az evés visszautasítása mögött, most már megalapozottan válaszolhatjuk, hogy igen. Éhes és mégsem eszik? A nehéz érzések elkerülésére való belső késztetés felülírhatja a gyermek táplálék iránti szükségletét is. Bár táplálékra lenne szüksége, az evést kísérő nyomasztó érzéseket olyan mértékben szeretné elkerülni, hogy teljes idegrendszere készenléti állapotba, azaz stresszállapotba kerül, amiben stresszhormonok árasztják el a testét és ezek blokkolják az éhség testi érzetét. Tehát nem érez éhséget.
Az éhség helyett feszültséget érez. Te is ismered ezt az állapotot? Talán neked is van olyan élményed, hogy egy veszteség, egy szakítás, egy vizsgaidőszak, egy nehéz munkahelyi helyzet olyan stresszállapotba hoz téged, amiben nincs étvágyad. A gyomrod összehúzódik, feszült vagy. Hasonló történik a gyerekkel is evési nehézség esetén.
Az első években az evés és etetés érzelemmel telített folyamat. Ez azt jelenti, hogy az evést nem csak az éhség és jóllakás, hanem a közben megélt ÉRZELMEK befolyásolják!!! Sőt az érzelmek sokszor képesek felülírni az éhséget is.
Az étkezések ideális esetben közösségi élményként vannak jelen a gyerekek életében. Együtt, egy asztalnál fogyasztjuk el a finom falatokat, azaz a kicsik látják, hogy az étkezés nemcsak táplálkozás, hanem öröm is. Megfigyeléseik alapján korrigálják mozgásukat, ügyesebbé válnak az evőeszközök használatában, a rágásban és megtanulják az etikettet.
Ne etesd a gyermeket játék vagy tévé nézés közben. Megvan az evés és a játék ideje is. Ne zavard a gyermeket, remélve, hogy néhány brokkolit vagy sárgarépát csempészel a szájába.
A helyes táplálkozási szokásokat a kezdetektől kell kialakítani. Az étkezés nagy öröm. Ha viszont elkezdünk fizikai vagy pszichikai erőt alkalmazni, a gyermek soha nem fogja szeretni az étkezést. Ne kényszerítsd őt arra, hogy az asztalnál maradjon, „amíg meg nem eszik mindent”, és szintúgy hagyd el a régi „most a nagymama kedvéért” trükköt.
Engedd meg, hogy gyermeked maga válassza ki, mit szeretne enni, persze ésszerű mértékben. Ha a banán az egyetlen gyümölcs, amit egész héten akar enni, akkor rendben van, hagyd, hogy banánt egyen. Lehet, hogy jövő héten almát fog akarni enni. Ha az egyik nap csak burgonyát eszik, a húst határozottan elutasítja, ne is erőltesd.
Próbálj ki valami újat, mást, különlegeset. Mit szólsz a zöldséges raguhoz? Palacsintához? Főtt karfiolhoz? Halfasírthoz? Ne feledd, hogy a tálalás módja is fontos. Győződj meg róla, hogy a tányér színes és vicces: sárga kukorica, piros paprika és zöld uborka. Talán háromszög szendvicsek? Vagy egy mosolygó arc a sajtból készült palacsintán? Miért ne!
Próbáld meg legalább egy-két ételt egy nap a gyermekkel együtt elfogyasztani. Ez megalapítja a családi kötelékeket, a gyermek látja, hogy a szülők is kelbimbót esznek, a légkör kellemes és vicces. Sokkal kellemesebb társaságban enni, mint egyedül. Teremtsél kellemes légkört, ünnepeljétek meg az evést és élvezzétek.
Minden baba esete egyedi, ezért ha a babád nem eszik, kérd ki szakember véleményét. Át kell nézni az anamnézist, a baba technikáját, minden apró részletet. Nem lehet legyinteni, hogy „majd enni fog”, rengeteg esetben nem az a probléma, hogy nem eszik a kicsi mennyiségeket, hanem az, hogy nem ideálisak a feltételek.
Nincs kedve enni? Hát ne egyen. A megfelelő folyadék mennyiség amúgy is sokkal fontosabb. Korán reggel nem eszik? Akkor az ő teste még nincs ekkor eléggé működésben. Ne erőltesd! Nem eszik meg valamit, amiről te tudod, hogy tápláló vagy egészséges? Akkor felesleges neki azzal érvelni, hogy az egészséges, hacsak nem ismeri a test felépítését és működésének folyamatait. Sokkal nagyobb károkat okoz a gyereknek, lelki és szellemi síkon, ha erőltetik nála az evést, mint az, hogy egyszer túl vékonynak, máskor vaskosabbnak látszik a szokásosnál.
A szülők és nagyszülők különösen találékonyak, ha arról van szó, milyen varázsaltok segítségével csempésszék bele az ételt a kis “Rosszevő” szájába. Itt repül a kismadár! Egy falatot anya, egyet meg a nagymami kedvéért! Ha megeszed, kapsz csokit! Ha nem eszed meg, beteg leszel, hívni kell a doktor nénit! Ettől nősz nagyra! Sajnos, ezek az ötletek sem humorosnak, sem hasznosnak nem mondhatók, pedig az életből ellesett példák. Csak arra jók, hogy teljesen téves képzeteket alakítsanak ki a gyerekben az evésről. Hiszen mit tanul így meg? Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, vagy finom és ínycsiklandozó az étel, hanem valaki vagy valami kedvéért, esetleg az édességért, a jutalomért, esetleg félelemből. Ezzel nem a jó gyarapodást, hanem a későbbi evészavarokat lehet sziklaszilárdan megalapozni.
Amikor a nyolc-kilenc hónapos csecsemő sem akar még szilárd ételt enni, gyakran elhangzik a következő tanács: cukrozd meg, akkor majd megeszi! Ez az, amit még kipróbálni sem szabad! Nem lehet célunk, hogy cukorfüggővé tegyünk egy apró csecsemőt, csak azért, hogy éppen akkor és ott megegyen valamit, amire egyébként a jelek szerint még nincs szüksége.
Szörnyű helyzetekhez, például a szopás vagy az evés teljes elutasításához vezethet, ha az édesanya ijedtében, ingerültségében, hogy nem eszik a csemetéje, sírni, dühöngeni kezd, és ezt mondja: “Nem azért főztem, hogy most kidobjam. Ha nem eszed meg, nincs szopi!” Őrizkedjünk a hasonló kijelentésektől, és vegyük az egész evésügyet picit lazábban. Minden egészséges, normális gyerek eszik, ha szüksége van rá, ezért felesleges erőlködni, sopánkodni, fenyegetőzni.
Kétségkívül adódnak érdekes helyzetek. Képzeljünk magunk elé egy valóban sovány, de egészséges gyereket, akiről szorgalmasan feljegyezzük, mit eszik egész nap. Kiderül, hogy szinte semmit. Talán fél banán és egy pohár tej a napi adagja. Ennek ellenére egészen jól megvan, és köszöni, de nem kér mást. Vannak időszakok, amikor valóban meglepően keveset eszik a gyerek. Ha nem beteg, nyugodjunk bele, esetleg gondolkodjunk el rajta, nem örökös unszolásunk miatt fajult-e el a helyzet. Idővel biztosan javul az étvágya. Ha még sokat szopik a gyerek, de emellett alig eszik, nem kell aggódni. Olyan még nem volt, hogy ez mindig így maradt volna.
Mindig csak feltűnően keveset tegyünk a tányérjára. Lehet, hogy önállóan szeretne enni, esetleg kézzel, mert úgy ügyesebb. Ne váljon játékká az étel! Ha köpköd, maszatol, nyilván nem éhes. Legyen a családi étkezés kellemes, jó hangulatú, ahol öröm ott lenni. Kizárólag egészséges ételekkel kínáljuk.
A csecsemők és kisgyermekek gyomorkapacitása jóval kisebb, mint a felnőtteké, ezért az elfogyasztható ételek és folyadékok mennyisége is korlátozottabb. Ha a gyermek túl sok folyadékot iszik vagy gyakran nassol, kevésbé lesz éhes a főétkezéseknél. Túl sok anyatej vagy tápszer:Egy 9 hónapos baba esetében az ajánlott napi mennyiség kb. 500-600 ml anyatej vagy tápszer. Folyamatos nassolás egész nap:Ha a baba napközben gyakran kap falatokat (nasit), nem lesz elég éhes a főétkezéseknél.
Sok szülő nem mer tovább haladni a darabosabb állagok felé, vagy nem kínál a babának falatkákat, mert fél az öklendezéstől vagy - még rosszabb - a fulladástól. Próbáljunk meg nem túlságosan óvatosak lenni, és ne féljünk a darabosabb, rágást igénylő falatoktól.
Vannak babák, akik egyszerűen nem szeretik, ha kanállal kínálják őket. Lehet, hogy maga a kanál nem megfelelő, például túl kemény vagy túl széles számukra. Próbálj meg keskenyebb, kissé puha anyagból készült kanalat használni. Sok baba sokkal jobban boldogul falatkákkal, ha maga ehet.
Fontos, hogy ne etesd meg a babádat minden alkalommal, amikor sír. A babának időre van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon benne az éhségérzet, ezért nem szabad minden sírás alkalmával azonnal ételt adni. Engedd meg, hogy a baba a saját étvágyának megfelelően egyen - nem kell minden alkalommal meginni a cumisüveg teljes tartalmát, elfogyasztani az összes pürét vagy falatkát amit elé teszel.
A fogzás sokféle kellemetlenséget okozhat a babának, ezért teljesen természetes, ha ilyenkor csökken az étvágya. De ne csüggedj! Előfordulhat, hogy a gyermek étvágytalansága egyszerűen csak annak a jele, hogy túl fáradt az evéshez. Figyelj arra, hogy az étkezések ne menjenek a napirend rovására: ne áldozd fel az alvásidőt csak azért, hogy evésre kerüljön sor.
Ha épp egy „rosszabb” nap van - kimaradt a délutáni alvás, nyűgös a baba - ilyenkor kínálj valami olyat, amit biztosan szeret. Ha a babád nincs jól, az evés valószínűleg az utolsó dolog, amihez kedve van. Inkább kínálj kisebb adagokban olyasmit, amit szívesen szokott enni - például kedvenc püréjét vagy finger food falatokat.
Írj listát arról, mit evett egész nap - sokszor meglepően több (vagy éppen kevesebb) a mennyiség, mint gondolnád. Ez segít átlátni a szokásait is.
Ha a fenti tüneteknek nincs jele, a kicsi viszont hosszabb ideje - néhány napja, két-három hete - látványosan kevesebbet eszik, érdemes konzultálni a gyermek háziorvosával. Számos oka lehet annak, hogy miért nem eszik a baba vagy a kisgyermek. Ezen állapotok diagnosztizálása nem a szülők feladata, megfigyeléseik azonban jelentősen hozzájárulnak a szakemberek által felállított diagnózishoz.
Ha úgy véljük, gyermekünk nem eszik eleget, érdemes étkezési naplót készítenünk arról, pontosan mit, milyen elkészítési módot követően és milyen mennyiségben fogyasztott el az a gyermek az adott napokon. Ha lehet, fotózzuk is a tányérokat evés előtt és után!
A gyerekek tökéletesen megszemélyesítik a róluk szóló elképzeléseinket. Próbáljuk nem mondani a gyermeknek a következőket: rossz, szörnyű vagy rendetlen vagy. Ehelyett azt mondjuk: "Nem tetszik a viselkedésed”, "Sajnálom, hogy nem akarsz mosakodni", vagy "Tartsd be az ígéreted és takarítsd ki a szobádat". Mi értelme van a próbálkozásnak, ha már úgyis megbélyegeztek valakit? A "rossz evő" is ilyen címke. Gondolja végig, hogy gyermeke valóban túl keveset eszik-e.. És valójában mennyi a "túl kevés"? Ő is egy ember, aki majdnem ugyanazokat az ételeket eszi, mint a felnőttek. De nem ugyanabban a mennyiségben.
Tényleg keveset eszik a gyermeked? Vagy ez csupán a te benyomásod? Ne feledd, hogy egy banán, pufirizs vagy pürélé egy nagy adag ételt jelent a kisgyermek számára.
A nap folyamán étrendünk három nagy étkezést tartalmaz. A dietetikusok azt állítják már évek óta, hogy öt kisebb étkezés jobb megoldás. Ez jól működik a gyermekek esetében is. Az étrendet egészítsd ki egy második reggelivel és egy délutáni teával. Az ételnek nem kell egy nagy szendvicsnek lennie. Néhány szárított sárgabarack, alma vagy gyümölcspüré is étkezésnek számít.
Osszd szét a vacsorát két étkezésre: elsőként a leves, a főételt pedig egy-két órával ezután kellene fogyasztani. Ha a gyermeked nem akar leveseket enni, akkor ne adj neki semmi harapnivalót legalább egy vagy két órával az étkezés előtt.
Az egészségtelen harapnivalókat pedig teljesen el kell hagyni. Ha a gyermek a nagyitól kapott egy kis édességet, teletömte magát egy karéj kenyérrel séta közben és ivott hozzá édes gyümölcslevet, egyszerűen nem éhes. Ezek után nem marad hely az egészséges zöldségeknek és a tejnek.
A születési rendellenesség vagy egy éppen fennálló betegség jelentősen megváltoztathatja a gyerek étkezését. Az előbbi hosszan tartóan, míg az utóbbi jellemzően csak rövid ideig, de tovább, mint amikor elmúlnak a tünetek.
Az első az, hogy a gyerekek nem fogyasztják egyformán szívesen a fehérjét, szénhidrátot, zöldségeket, gyümölcsöket. Ritkán, de előfordul az is, hogy a gyerek nem szereti azokat az ízeket, amelyek az otthoni ételeket jellemzik. Ez néha csak a fűszereken múlik. Ha ismerősőknél és az óvodában vagy az iskolában sem eszik, akkor persze nem ez az ok.
A nem hozzá illő tápanyag kategóriába sorolhatjuk azt is, ha a gyerek nagyon rászokott valamilyen haszontalan ételre, mint például cukros sütemények, cukorkák, kólák és energia italok. Néhány gyerek nem tud olyan korán enni, mint amikor óvodába vagy iskolába indulás előtt a szülei enni hívják. A gyerekektől nehéz elvárni akkora tudatosságot, hogy bár nem éhesek, mégis egyenek. Van, akinek olyan korán még nem indul be annyira az anyagcseréje, hogy enni tudjon.
Pedagógusok tapasztalják, milyen különös viselkedésre képes egy gyerek, ha éhes. Mi tehát a megoldás arra, hogy ne is erőltessük a gyereket a reggeli evéssel és éhes se legyen az iskolában? Az, hogy negyedórával előbb indulunk, és a gyereknél van étel, amit közvetlenül az óra előtt meg tud enni.
A gyereknek van egy rá jellemző mozgásigénye, ami általában nagyobb, mint a felnőtteké. Érdemes kipróbálni, hogy megemeljük a sporttal vagy másféle mozgással, például tánccal, túrázással, kerti munkával töltött idejét.
Ha a gyerek későn fekszik le aludni vagy úgy tesz mintha aludna, de a paplan alatt tovább nyomkodja a mobiltelefonját, akkor egy-két órával eltolódhat a nappala és éjszakája. A gyerek korához illeszkedő alvás mennyisége sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Ha a gyerek nem alszik eleget, az károsan befolyásolhatja az anyagcseréjét. Ebben az esetben gondoskodj arról, hogy időben aludjon. Az alvás minőségét, és az elalvás sebességét pedig azzal gyorsíthatod, hogy este hat után már nem néz tévét, de számítógépet és mobiltelefon képernyőjét sem.
Ha nem eszik a gyerek, akkor valószínűleg túl van már jó néhány olyan alkalmon, amikor valahogyan így erőltették: „Meg kell enned”, „Márpedig muszáj enned!”, „Egyél a kedvemért!”, „Ha nem eszel, akkor ….! (büntetés)” Az efféle erőltetés az első nem testi jellegű ok a „Nem eszik a gyerek” ellenőrző listán. Nem minden erőltetés hagy mély nyomot a gyerekben, de néhány különösen zavarhatja annyira, hogy emiatt ne egyen. Az történt, hogy félelem alakult ki benne az evéssel kapcsolatban. A dolgot akkor tudod rendbe hozni, ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy amikor erőltetted, akkor ésszerű okod volt erre. Amikor elmondja, hogy volt egy ilyen alkalom, akkor köszönd meg a válaszát.
Természetesen nem kell minden ilyen alkalommal végig mennetek. Mikor ér véget az Evés Erőltetése Lépéssorozat? Akkor ha a gyereken látszik, hogy megenyhül, felszabadultnak látszik vagy szavakkal kifejezi, hogy most jobban érzi magát ezzel a dologgal kapcsolatban.
Ha készen vagy a 9. lépéssel, akkor azután már csak egy dolgod van. Az első esetre az a megoldás, hogy megkérdezed a gyerektől, hogy történt-e valami, amiről tudnod kellene, de amit eltitkol előtted. A második eset kezelése több időt vesz igénybe. Kezdd el elfogadni a gyerek segítségét, és kínálj is fel számára lehetőségeket, hogy segíthessen neked. Fogadj el segítséget akkor is, ha a gyerek kicsi, s ezért a segítsége valójában több munkát okoz neked, mert például úgy rak rendet, hogy nagyobb lesz a rendetlenség. Mindig köszönd meg a segítségét!
A gyerekek, akárcsak felnőttek, elég felelőtlenül tudnak bánni a testükkel. Túl keveset, vagy rosszakat esznek, nem isznak elég vizet, és még sok más módja van ennek. Sokan közülük hamarabb etetik meg a macskát, minthogy ők maguk ennének. Ha a gyerek nem érti, hogy miért fontos a testnek az evés, akkor ismeretekre van szüksége. Mondd el neki, hogy a test szabad szemmel láthatatlan, kisebb egységekből, sejtekből áll, s hogy ahhoz, hogy a testünk jól működjön, ezeknek a kicsiny sejteknek ennivalóra és vízre van szükségük. Elővehetsz egyszerű rajzokat a testről, a sejtekről annak érdekében, hogy a gyereknek minél szemléletesebben adhass információkat, persze a korának megfelelő szinten.
A gyerekek jónak születnek. Mivel jóságunk egyik jellemzője a mások számára nyújtott segítségünk, ezért az emberek többsége szívesebben segít másoknak, mint akár saját magának. Ezt a három bekezdést ne értelmezd önmagában, hanem csak mindazokkal az ismeretekkel együtt, melyekről az előbb olvastál.
Ha a gyerek testsúlya, energia szintje nem olyan alacsony, hogy közelítené az orvosi esetet, akkor miért aggódunk mi szülők? A gyerekek képesek nagy különbségeket mutatni. Amellett, hogy nem erőltetjük az evést, ne támogassuk őt káros élelmiszerek fogyasztásában sem! Ha később van csak igénye enni, mint ahogyan mi terveztük, akkor biztosítani kell számára, hogy később ehessen.
Vedd észre a gyerek apró szokásait! Nincs kedve enni? Hát ne egyen. A megfelelő folyadék mennyiség amúgy is sokkal fontosabb. Korán reggel nem eszik? Akkor az ő teste még nincs ekkor eléggé működésben. Ne erőltesd! Nem eszik meg valamit, amiről te tudod, hogy tápláló vagy egészséges? Akkor felesleges neki azzal érvelni, hogy az egészséges, hacsak nem ismeri a test felépítését és működésének folyamatait. Sokkal nagyobb károkat okoz a gyereknek, lelki és szellemi síkon, ha erőltetik nála az evést, mint az, hogy egyszer túl vékonynak, máskor vaskosabbnak látszik a szokásosnál.
A közös étkezések persze sok szempontból előnyösek. Ilyenkor van idő beszélgetni egymással. Ugyancsak hozzájárul az ilyesmi a rend tiszteletéhez és a rendszeresség elsajátításához.
Gyermekeknél különböző okok vezethetnek étvágytalansághoz. Van, akinél rövidebb ideig tart, míg más gyerekeknél elhúzódó jellegű a probléma. Már csecsemőkorban is találkozunk étvágytalan, nehezen evő gyermekkel. Ez lehet egy megfázás miatt, amikor az orrjáratok eldugulnak, a kicsi nehezen kap levegőt, de lehet például a fogzás miatt is. Kis csecsemőnél figyelhető meg, hogy a mama menzeszének megjövetele előtt pár nappal az anyatej íze megváltozik és az addig jól szopó gyermek átmenetileg étvágytalanabbá válik.
Kisdedek a világot érdekesebbnek találják minden másnál. Elindulnak felfedező körútra és „nincs idejük enni”. Ugyanakkor ebben a korban a kicsik még idegenkednek az új ízektől, az új ételek küllemétől, szagától. Ekkortájt találkozunk azzal a problémával is, hogy a gyermek napi 1-1,5 liter tejet, kakaót megiszik, de mást nem iszik és nem is eszik. Ezek szerencsére ártalmatlan dolgok, bár számunkra ez is nyugtalanító.
Van azonban, hogy az étvágytalanság tartósabban elhúzódik, ilyenkor mindenképp utána kell járni annak, hogy mi is a probléma oka. Étvágytalanságot számos betegség okozhat. Ide tartozik: vérszegénység, húgyúti fertőzés, elhúzódó fertőzéses betegség, különösen csecsemőkorban a látens középfülgyulladás. Egyes krónikus betegségek, például: szívbetegség, vesebetegség szintén okozhatják azt, hogy a gyermek rosszul eszik. Bizonyos genetikai betegségek során is találkozhatunk étvágytalansággal. Egyes esetekben az étvágytalanság hátterében pszichés gondok húzódnak meg. Sajnos már egészen kicsi korban, akár 2-3 évesen a gyerekek a különböző konfliktusokra az étel megtagadásával válaszolhatnak. Ez lehet testvérféltékenység, családi konfliktus, haláleset stb.
Tinédzsereknél különösen lányoknál találkozunk a média által sugallt tökéletes női szimbólumnak való megfelelési kényszerrel. Ilyenkor előfordul, hogy a fogyni másképp nem tudó gyermek bulimiás vagy anorexiás lesz.
Érdemes egy kivizsgálásra elvinni gyermekünket. Számos vizsgálat segíthet a probléma felgöngyölítésében. Bélférgesség, bakteriális fertőzés, gomba, széklet vér kimutatása, ételallergia, Helycobacter pylori baktérium (gyomorban előforduló kórokozó) vizsgálat már a háziorvosunk által megtörténhet. Ennek segítségével számos betegségre fény derülhet. Természetesen, ha a gyermek vizsgálata során más betegségre terelődik a gyanú, pl. arcüreggyulladás, akkor további vizsgálatok válnak szükségessé (röntgen, stb.). Ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy például gyermekünknek egyéb bélbetegsége van (lisztérzékenység, felszívódási zavar), akkor gasztroenterológus szakrendelésen további vizsgálatok történnek.
Ha a panaszok hátterében valamilyen betegség áll, akkor azt kell kezelni. Ha azonban nem igazolódott semmi, akkor egyfelől megnyugodhatunk, amit a gyermek azonnal érezni fog rajtunk és már ez eredményre vezethet, másfelől, akkor elgondolkozhatunk azon, hogy hogyan tovább.
Érdemes a gyermeket minél gyakrabban megkínálni ennivalóval, inkább kevesebb ételt elé tenni, de többször. Kínáljunk fel neki több lehetőséget, azok közük könnyebben tud választani. Sokszor az is segít, ha más gyerekekkel eszik együtt, ha látja, hogy a másik gyerek megeszi az ételt, ő is kedvet kaphat hozzá.
Adhatunk a gyermeknek probiotikum készítményt, amely amellett, hogy a bélflórát rendezi, az immunrendszert is erősíti. Ezek mellett adhatóak vitaminok, illetve a nagyon nehezen evő, lassan fejlődő gyermeknek háziorvosunk írhat fel olyan készítményt receptre, mely megindíthatja a gyermek fejlődését, étvágyát javíthatja.
A csecsemőknél az étkezéssel kapcsolatos problémák általában az emésztőrendszer éretlenségéhez kapcsolódnak, pl. a büfizés, a szorulás és a kólika. Az idősebb gyermekeknél az étkezéssel kapcsolatos problémák általában az étkezések körüli légkörből erednek. Előfordulhat, hogy a múltban voltak olyan helyzetek, amelyek miatt most a gyermeked étvágytalanul és keveset eszik. Próbáld meg gyermeked nem "rossz evőként" megbélyegezni.
Mi értelme van a próbálkozásnak, ha már úgyis megbélyegeztek valakit? A "rossz evő" is ilyen címke. Gondolja végig, hogy gyermeke valóban túl keveset eszik-e.. És valójában mennyi a "túl kevés"? Ő is egy ember, aki majdnem ugyanazokat az ételeket eszi, mint a felnőttek. De nem ugyanabban a mennyiségben.
Tényleg keveset eszik a gyermeked? Vagy ez csupán a te benyomásod? Ne feledd, hogy egy banán, pufirizs vagy pürélé egy nagy adag ételt jelent a kisgyermek számára.
A nap folyamán étrendünk három nagy étkezést tartalmaz. A dietetikusok azt állítják már évek óta, hogy öt kisebb étkezés jobb megoldás. Ez jól működik a gyermekek esetében is. Az étrendet egészítsd ki egy második reggelivel és egy délutáni teával. Az ételnek nem kell egy nagy szendvicsnek lennie. Néhány szárított sárgabarack, alma vagy gyümölcspüré is étkezésnek számít.
Osszd szét a vacsorát két étkezésre: elsőként a leves, a főételt pedig egy-két órával ezután kellene fogyasztani. Ha a gyermeked nem akar leveseket enni, akkor ne adj neki semmi harapnivalót legalább egy vagy két órával az étkezés előtt.
Az egészségtelen harapnivalókat pedig teljesen el kell hagyni. Ha a gyermek a nagyitól kapott egy kis édességet, teletömte magát egy karéj kenyérrel séta közben és ivott hozzá édes gyümölcslevet, egyszerűen nem éhes. Ezek után nem marad hely az egészséges zöldségeknek és a tejnek.
Ne etesd a gyermeket játék vagy tévé nézés közben. Megvan az evés és a játék ideje is. Ne zavard a gyermeket, remélve, hogy néhány brokkolit vagy sárgarépát csempészel a szájába.
A helyes táplálkozási szokásokat a kezdetektől kell kialakítani. Az étkezés nagy öröm. Ha viszont elkezdünk fizikai vagy pszichikai erőt alkalmazni, a gyermek soha nem fogja szeretni az étkezést. Ne kényszerítsd őt arra, hogy az asztalnál maradjon, „amíg meg nem eszik mindent”, és szintúgy hagyd el a régi „most a nagymama kedvéért” trükköt.
Engedd meg, hogy gyermeked maga válassza ki, mit szeretne enni, persze ésszerű mértékben. Ha a banán az egyetlen gyümölcs, amit egész héten akar enni, akkor rendben van, hagyd, hogy banánt egyen. Lehet, hogy jövő héten almát fog akarni enni. Ha az egyik nap csak burgonyát eszik, a húst határozottan elutasítja, ne is erőltesd.
Próbálj ki valami újat, mást, különlegeset. Mit szólsz a zöldséges raguhoz? Palacsintához? Főtt karfiolhoz? Halfasírthoz? Ne feledd, hogy a tálalás módja is fontos. Győződj meg róla, hogy a tányér színes és vicces: sárga kukorica, piros paprika és zöld uborka. Talán háromszög szendvicsek? Vagy egy mosolygó arc a sajtból készült palacsintán? Miért ne!
Próbáld meg legalább egy-két ételt egy nap a gyermekkel együtt elfogyasztani. Ez megalapítja a családi kötelékeket, a gyermek látja, hogy a szülők is kelbimbót esznek, a légkör kellemes és vicces. Sokkal kellemesebb társaságban enni, mint egyedül. Teremtsél kellemes légkört, ünnepeljétek meg az evést és élvezzétek.
A hozzátáplálás nem csak a tápanyagbevitelről szól, ez látszik ebből a példából is. Ugyanúgy a tapicskolás, majszolás, érintés, tapasztalás, élményszerzés, ismeretek megszerzése („mi az a reggeli?” / „mi illik a pizzára?” / „mi az a nagyi piskótája?” stb). a cél. Ekkor nagyon nyitott rá a legtöbb baba. Én azt gondolom, ez az elsőszámú cél! A mi dolgunk csak biztosítani ezeket (bevásárolni, kínálni, példát mutatni, mesélni), és biztonságossá tenni, de nem félni. Ne parázzuk túl, és figyeljünk a tápszerbevitelre is! 🙂
