A kisbabák fejlődése során számos kérdés vetődhet fel a szülőkben, melyekre cikksorozatunkban szakértő válaszokat adunk. Fontos megjegyezni, hogy a leírtak általános útmutatásként értendők, hiszen minden baba eltérő ütemben fejlődik.
Mozgásfejlődés
Ez az időszak a gyermek mozgásfejlődésének leglátványosabb szakasza. A 9 hónapos baba nagyon jól érzi magát ülő helyzetben, felsőtestét elfordítja és előrehajol, hogy felvegyen valamit anélkül, hogy elveszítené egyensúlyát. Már képes kapaszkodva ülőhelyzetbe húzni magát, és oldalra, előre hajolni felborulás nélkül. A mászás, kúszás egyre célirányosabbá válik, a kicsi bejárja az egész lakást.
Kilenc hónaposan már négykézláb hintáztatja magát, majd elkezd mászni, egyre gyorsabban, de a kúszás is megmarad még. Szereti ezt a mozgásformát, mert gyors tud lenni benne. Közben fel-felül és stabilan tartja magát, innen pedig állásba húzódzkodik fel, majd visszaül. Tíz hónaposan már igazán rutinosan halad előre mászva, és örömmel áll fel kapaszkodva. Tizenegy hónaposan ebben az álló pozícióban kezdeni lépegetni, melyből kialakul az oldalazva járás. Kezdetben testsúlyát az egyik lábára helyezi, másik lábát emeli, és így alakul ki az első lépés. Tizenkét hónapos korára pedig egy kézzel kapaszkodva a másik kezével lehajol egy játékért.
A mozgásfejlődés üteme függ a baba alkatától, genetikájától és érdeklődésétől. Vannak óvatos babák és egészen vakmerőek. A lakásban szabadon mozgó babához állandó felügyelet és biztonságos környezet szükséges. Ha tartunk tőle, hogy nem tudunk mindig figyelni rá, tegyük gyermekbiztossá a lakást.
Finommotoros készségek
Ebben a korszakban a baba finom mozgása is fejlődik: mindkét kezével ügyesen nyúl a tárgyakért, mégpedig akaratlagosan. Ehhez szükség volt a korábbiakban a látásnak és a mozgásnak egyfajta összehangolására. Minden kezébe tud tárgyat felvenni és azokat egymáshoz ütögetni. Apró szöszöket összecsippent a földön, két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba.
A dobálás, csapkodás, pakolás kedvenc tevékenységek ebben az időszakban. Ez által tanulja meg a megragadás-szorítás-elengedés folyamatát.
Érzékelés és kognitív fejlődés
A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”. A papíron látható alakokat fel tudja ismerni, és össze tudja kötni a térben látottakkal. A térlátás nagyon sokat finomul, a tárgyak egymáshoz való elhelyezkedését, a mélységeket, magasságokat észleli, és hozzájuk igazítja saját mozgását. Fontos, hogy kint a szabadban is töltsünk vele időt, hogy a teret jól érzékelhesse. Séta közben a babakocsiban már előrefelé utazzon, és megfelelően tudjon szemlélődni.
Kognitív mérföldkövek csecsemők és kisgyermekek számára
A térben elhangzó hangokat felismeri és arra fordul, ahonnan észleli őket. Lassan a hátulról jövőket is érzékeli. Még mindig nagyon szereti a hangoskodást, zajkeltést. A „Hol van? Keresd meg!” feladatok a következő társas játékok. A kicsi szeme láttára rejtsünk el számára ismerős tárgyakat, majd kérdezzünk rá, hol van. A kicsik megértik és legtöbbször örömmel megkeresik az elrejtett kincseket. A hétköznapi tárgyak helyét is megjegyzik nagyjából erre a korra.
Kommunikáció és szociális fejlődés
Kilenc hónapos kortól a baba már egyértelműen felismeri, hogy a családból kinek a hangja szólítja meg őt és arra a személyre néz. A nevét is megismeri és mosollyal reagál rá, ha szólítják. Mutogatással és gügyögéssel ki tudja fejezni, ha épp azt szeretné, hogy felvegyék vagy szeretne megkapni valamit. Amikor felismerjük, mit „mond”, mindig öntsük szavakba a kérését. A baba kezdi összekapcsolni az ismert szótagokat, mondatszerűen fűzi össze őket. Amikor elkezd ezen a halandzsának tűnő nyelven beszélni, tudjuk, hogy hamarosan megszólal. Buzgón mutogatni kezd, rájön, hogy így a legkülönbözőbb holmikat is meg tudja szerezni.
Elérkezett a babák egymás iránti érdeklődésének első állomása: mosoly, egymás megérintése. A szülőkkel kialakult kötődés az újszülött veleszületett szükséglete, arra ösztönzi őt, hogy fizikálisan és érzelmileg szoros és stabil kapcsolatot alakítson ki az élete első évében. A baba kezdetben mosolyával igyekszik találni és kialakítani, majd hangjával és viselkedésével. A kötődés jelei 9 hónapos kortól jelennek meg. A számára biztonságot jelentő személynél keres megnyugvást, hozzá kapaszkodik, nyújtja kezeit. A szülő pedig képes megadni számára a feszültség levezetését. A csecsemőkorban kialakult sajátos kötődési mintázat az embert elkíséri egész további életében. Fontos, hogy a szülő legyen fizikailag és érzelmileg is elérhető gyermeke számára. Legyen megfelelő érzékenysége ahhoz, hogy fel tudja ismerni az ő problémáját, és tudjon megfelelő megoldást találni számára.
Már akár 6-8 hónapos korban eljöhet a szeparációs szorongás első hulláma, amely egy teljesen természetes fejlődési folyamat része, de gyakran 8-9 hónapos korban tapasztalhatjuk a jeleit. Ráébred arra, hogy ő az anyukájával nem egy személy, eddig ugyanis ebben a tudatban élt. Ez az új nézőpont ijesztő a számára, attól fél, hogy az anyja eltűnik. Megrémül, ha anya kimegy a szobából, idegenek előtt pedig elsírja magát. Ez a viselkedés más a szocializáció természetes lépése. Fontos, hogy a helyzetet kezeljük, mint gyermekünk személyiségfejlődésének természetes állomását. Adjuk meg a babának a legnagyobb biztonságot, és ha nem muszáj, ne épp ebben az időszakban hagyjuk ott először egyedül a nagyszülőknél, vagy máshol. Hagyjuk, hogy utánunk jöjjön, ne zavarjon a ragaszkodása.
A dadogás és a beszéd előzményei
A kilenc hónapos baba állandóan csacsog, próbál különbséget tenni megnyilvánulásainak hangereje között. Kifejezést ad akaratának mimikával és kezeivel, valamint a beszédet is használja, amely lassan a szótagokból és szótagkapcsolatokból szavakká áll össze. Megérti az egyszerű kérdéseket, és válaszol rájuk nézéssel, mutatással. A közös éneklés, mondókázás olyan időtöltés, amit sosem hagyjunk ki a gyermek életéből. Szereti az ölbeli, mutogatós, tapsolós mondókákat, dalokat és a „kukucs” játékot.
Táplálkozás
A 8. hónaptól bevezethetjük a „rágcsálnivalókat” is, mert ekkor már elég fejlett a baba kéz-száj-szem koordinációja. A gyermek táplálását felügyelet mellett végezzük! Adhatunk neki például puha zöldségdarabokat, kiflivéget, banánt. Fontos az is, hogy ebben a korban hozzászoktassuk a gyermeket a rágáshoz. A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot. A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja. Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetünk, ha továbbra is pépes ételeket készítünk, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatjuk. Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni.
Fontos, hogy a legmelegebb hónapokban rendkívül fontos a bőséges folyadékbevitel, csecsemőkorban akár néhány órás meleg környezet is kiszáradáshoz vezethet! Mindig legyen nálunk folyadék (lehetőség szerint víz, vagy ha anyatejes a kicsi, szoptassuk gyakrabban) és rendszeresen kínáljuk a babát!
Alvás
A kicsi alvása sokkal rendezettebb, mint a korábbi hónapokban. A babák általában 10-12 órát alszanak éjjel, és 2-3 órát nappal. Azonban ez is egyénenként változhat, és egyes apróságok akár 14 órát is alhatnak egy nap. Mivel hosszabbak az alvási ciklusok, kevesebbszer ébrednek fel éjszaka. A mélyalvás aránya megnő, ami azt jelenti, hogy a baba pihentebbnek és energikusabbnak érzi magát reggel. Már előfordulnak rémálmok, ún. pánikrohamok is - amikor éjszaka rémülten sírva felriad, olyan benyomást kelt, mint aki nem is ébredt fel igazán. Ilyenkor nyugtassuk, simogassuk az ágyában.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Figyeljük minden hónapban a gyermekünk fejlődését! Ha rendellenességet tapasztalunk, forduljunk szakemberhez időben, hogy megfelelő fejlesztésben részesülhessen a csecsemő. Kilenc hónaposan javasolt elvinni a gyermekünket a szemészetre, hogy az esetleges rendellenességeket még időben ki lehessen szűrni.
Az alábbi tünetek esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez:
- Semmilyen módon nem változtat helyet, még gurulva sem éri el a kiszemelt játékot.
- Kúszás/mászás során csak egyik oldali végtagjait használja.
- Szokatlan módon közlekedik: háton fekve araszol, ülve popsin csúszkál, „nyuszizik”, térden jár.
- Nem tud felülni, ültetett helyzetben rögtön eldől, lefekszik.
- Nem próbál felállni, a testsúlyát nem képes az alsó végtagokon megtartani.
- Az apró tárgyat nem tudja felcsippenteni.
- Nem pakol ki dobozból, tálból, fiókból.
- Nehezen engedi el a játékokat, nem ejt, nem dobál, nem gurít.
- Nem figyel fel a nevére, a hozzá intézett beszédre.
- Nem keresi a hangot adó tárgyat.
- Spontán játék közben nem ad ki hangokat.
- A gagyogás kevés változatosságot mutat.
- Mondókázásnál nem utánozza a kézmozdulatokat.
- Alig fogad el az anyatejen/tápszeren kívül más táplálékot.
- Kizárólag pépes ételt fogad el.
- Elalvási és átalvási nehézségei vannak.
- Általában nyugtalan, nehezen lecsillapítható.
- Magát ütögeti, a fejét esetleg a földhöz vagy más felülethez veri.
Ki tud segíteni?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.