A szfinx, vagy kanadai szőrtelen macska, a házi macska egyik különleges fajtája, amely egy természetes mutáció révén csak egy nagyon vékony, pehelyszerű szőrtakaróval rendelkezik. Ezek a macskák rendkívül ragaszkodóak társaikhoz és gazdáikhoz egyaránt, éberek, játékosak, néha tolakodók, de ugyanakkor meglehetősen intelligensek is.
Már az ókor óta léteznek szőrtelen macskákról szóló beszámolók. A szőrtelen macskák létéről tanúskodó első fényképes bizonyíték 1902-ből, Mexikóból került elő. Természetes körülmények között nagyjából 15 évenként születik egy-egy szőrtelen példány. A fajta kitenyésztése 1966-ban kezdődött meg Kanadában. 1971 táján azonban meddőségi probléma jelentkezett az addigra már hivatalosan is elfogadott új fajtánál, amelyet 1980-ra sikerült kiküszöbölni, miután 1975-ben egy minnesotai farmról, majd 1978-ban a kanadai Torontóból újabb szőrtelen példányok kerültek elő.
A szfinx macska elsősorban a szőrtelenségéről ismert, amiért egy genetikai mutáció a felelős. A szőrtelen bőr azonban nem az egyetlen szokatlan tulajdonsága. A fajta képviselőinek hatalmas fülei, citrom alakú szemei és számos bőrredője van. A szfinx macska szokatlan megjelenése miatt egyesek érdeklődésének tárgya, míg mások éppen ellenkezőleg, nem tudnák elképzelni, hogy ilyen macskájuk legyen.
A szfinx testalkata robusztus (hajlamos az elhízásra), feje ék alakú, füle nagy, bajusza nagyon rövid és merev, de hiányozhat is. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. A szfinx macskák azonban nem teljesen szőrtelenek. Puha, vékony szőrréteg fedi bőrüket, mely leginkább az őszibarack külsejéhez hasonlítható. Sem bajusza, sem szempillája nincs. Feje hasonlít a Devon Rex macskafajtáéhoz. Mélyen helyezkedő szemei citrom formájúak. Teste finom csontozatú, ám izmos. Hosszú, karcsú lábai vannak, viszont hordós mellkasa miatt jellemző rá a dongás lábállás. A farok hosszú és elkeskenyedő. Meleg és puha tapintású teste miatt egyesek „velúr melegvizes palack” névvel is illetik. Bőrének a fej egyes részein, a testen és a lábakon ráncosnak, mindenhol máshol feszesnek kell lennie. Jól megfigyelhető rajta a pigmentáció.
A szfinxnek három fő fajtája van: a doni, a pétervári és a kanadai. A doniszfinx Oroszországból származik. Története 1987-ig nyúlik vissza, és a Rosztov-on-Donból származó Elena Kovaleva nevéhez fűződik. A nő megmentett egy nőstény macskát, amely idővel fokozatosan elkezdte elveszíteni a bundáját. Amikor kiscicákat szült, voltak köztük teljesen meztelenek, és néhányan az anyjukhoz hasonlóan elkezdték elveszíteni a bundájukat. Elena az egyiket odaadta az orosz tenyésztőnek, Irina Nemikinának. Kanadai szfinx - a kanadai Ontario államban, Torontóban született. Ő 1966-ban született, de története sokkal hosszabb. Mexikóban nagyon régi festmények vannak szőrtelen macskákról.
A szfinxek közepes méretű, atletikus és erősen izmos macskák. A doni és a kanadai fajta körülbelül 12 hónapos korban, a pétervári fajta pedig 18-24 hónapos korban éri el az ivarérettséget. A kifejlett egyedek 25-30 cm-esek, súlyuk nőstény esetében 2-4 kg, hím esetében 4-6 kg.
A pétervári szfinxnek bármilyen színű lehet a szőrzete. Hasonlóképpen a Donsky is, azonban a borostyán kivételével. A kanadai pedig többféle színben - hagyományos, nerc, szepia és colourpoint - létezik. Ezek a macskák csupaszok, de néha finom szőrszálak láthatók. A doni szfinx esetében minden szemszín (kék, akvamarin, arany, sárga, zöld, különböző színek) megengedett.
A szfinx macskák a fenti fajták bármelyikéből szeretetteljesek, értékelik, ha gondozójuk megsimogatja őket, és arról ismertek, hogy ragaszkodóak. Ez bizonyos mértékig abból fakad, hogy keresik a meleg forrását, így a testi kontaktust is. Mi történik, ha a macska egyedül marad, vagy ha az időjárás különösen kedvezőtlen? Ilyen esetekre célszerű szfinx macskáknak való ruházatot beszerezni. Érdemes venni egy takarót, pokrócot vagy akár egy fűtőszőnyeget is.
A szfinxek szeretnek játszani. Ezt naponta biztosítani kell számukra, mind önálló tevékenységek, mind a gondozóval való közös játék formájában. Ehhez elengedhetetlenek a macskajátékok. A játék után a szfinxnek pihenésre és kikapcsolódásra van szüksége. Biztosítsunk neki egy kényelmes és meleg fekhelyet.
A szfinx macskák sok energiát fogyasztanak a hőszabályozás miatt, de azért is, mert nagyon mozgékonyak. Ezért több kalóriára van szükségük. A szfinx macskák nagy mennyiségű faggyút termelnek. Mivel nincs szőrzetük, amely ezt felszívná, elég nagy problémát jelent, ha eltömítik a bőrük pórusait. Szükség szerint nedves törölközővel kell őket áttörölni. Az ilyen fajtájú macskák fülét is hetente egyszer meg kell tisztítani, mivel sok fülzsírt termelnek.
A szfinxek elég gyakran szenvednek szívbetegségben, beleértve az örökletes hipertrófiás kardiomiopátiát. Ezek az állatok hajlamosak az olyan bőrbetegségekre is, mint a masztocitózis. A szfinxek esetében fontos információ az apai vércsoport. Így a tenyésztés során elkerülhető a cicák számára gyakran végzetes hemolitikus vérszegénység.
A szfinx macskák az 1960-as években jelentek meg először és népszerűségük egyre csak növekszik a macskabarátok körében. És bár ezek a cicák elragadó személyiségükről és imádnivaló megjelenésükről ismertek, fontos tudni azt is, hogy különleges törődést és bánásmódot igényelnek. Szőrtelen testük ellenére nincs egyszerűbb dolgunk velük, mint bundás társaikkal. A „szociális” nem egy olyan szó, amelyről a legtöbbeknek a macskák jutnának az eszébe, azonban a szfinxek esetében ez egy igen találó kifejezés. A kopasz cicák sokszor az ajtóhoz szaladnak és üdvözölnek, amikor hazaérünk, az ölünkbe bújnak, ha leülünk, és bebújnak hozzánk éjszaka a takaró alá. Ráadásul nem csak jelenlétükkel szeretik felhívni magukra a figyelmet, hanem hangjukkal is. Ha akarnak valamit, azt bizony tudatják gazdájukkal.
A szfinx macskák bőrének gondozása az étrenddel kezdődik. Mindenképp magas minőségű eledelt kell vásárolnunk, mert a táplálék befolyásolja az állat bőre által termelt olaj mennyiségét. Minél jobb a táp, annál kevésbé zsírosodik a bőr. És bár a diéta sokat segít, időnként fürdetésre is szükség lesz, hogy eltávolítsuk a felgyülemlett szennyeződést. Ehhez gyengéd, lehetőleg csak természetes összetevőket tartalmazó macskasampont kell beszereznünk. Fontos, hogy a mosdatás után egy puha törölköző segítségével gyorsan felitassuk a nedvességet a cicákról, nehogy az érzékeny bőr kirepedezzen. A szfinxek hajlamosak a fülfertőzésekre, ezért nagyon ügyelnünk kell a fülek tisztán tartására és a felesleges zsír eltávolítására is. Mindezek mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a hideg idővel és a napfénnyel szemben is védelemre van szükségük.
A 4 hónapos kiscica különösen érdekes szakasz, hiszen ebben az időszakban már számos fontos fejlődési lépést tett meg. A kiscicák gyorsan nőnek, és ez a növekedés nem csak a testük méretét érinti, hanem a viselkedésüket és a szocializációjukat is. A 4 hónapos kiscicák már kezdenek felnőtt macskákra emlékeztetni, de még mindig sok jellemzőjük van, amelyek a kölyökkorukra utalnak. Mivel a cicák rendkívül aktívak és játékosak, a gazdáknak figyelniük kell a megfelelő táplálkozásra és a játékidőre, hogy támogassák a fejlődésüket. A kiscicák személyisége is egyre inkább kialakul, és a gazdák észlelhetik, hogy a kiscica milyen típusú interakciókat kedvel, így alakítva a közös élményeiket.
A 4 hónapos kiscicák mérete és súlya változó lehet, de általában a kiscicák súlya ebben a korban 1,5 és 2,5 kilogramm között mozog. A méret és a súly számos tényezőtől függ, beleértve a fajtát, a táplálkozást és az általános egészségi állapotot. A kiscicák fejlődése nem csupán a súlyban, hanem a testméretben is megmutatkozik. A 4 hónapos cicák már kezdik elveszíteni a kölyökkori arányokat, és az arányosabb felnőtt testformájuk felé haladnak. A lábuk, fülüket és orrukat is egyre jobban formálódik, ahogy a kölyökkor vége felé közelednek.
A megfelelő táplálkozás kulcsfontosságú a kiscicák egészséges fejlődéséhez. A kiscicáknak szükségük van olyan tápanyagokra, mint a fehérje, zsír, vitaminok és ásványi anyagok, hogy támogassák a növekedésüket. Az anyatej, majd a kiscicák számára kifejlesztett tápláló eledel segít nekik a megfelelő fejlődésben.
A 4 hónapos cica korában számos fontos fejlődési mérföldkő érhető el. Ebben az időszakban a kiscicák már képesek önállóan enni, és sok esetben már elhagyják az anyatejet. A szilárd ételek bevezetésével a táplálkozási szokásaik is elkezdenek formálódni.
A 4 hónapos cicák szocializációja is kiemelkedő fontosságú. Ebben a korban kezdik felfedezni a világot, és egyre inkább érdeklik őket a különféle ingerek, mint például a hangok és a mozgások. A gazdák számára fontos, hogy biztosítsák a megfelelő környezetet a kiscicák számára, ahol biztonságosan felfedezhetik a világot, és lehetőséget kapnak más állatokkal való interakcióra is.
A játék is jelentős szerepet játszik a kiscicák fejlődésében. A 4 hónapos cicák rendkívül aktívak, és a játék során erősítik izmaikat, finomítják motoros képességeiket, és fejlesztik a vadászati ösztöneiket.
A 4 hónapos cicák viselkedése sok szempontból hasonlít a felnőtt macskákéhoz, de még mindig megőrzik a kölyökkori játékosságot. Ez a kor az aktív felfedezés és a kíváncsiság időszaka, ezért a gazdáknak fel kell készülniük arra, hogy a kiscicák sok időt töltenek a játék és a felfedezés mellett.
A szocializációs folyamat során a kiscicák személyisége is kialakul. Ebben a korban a kiscicák elkezdenek preferenciákat kialakítani a különböző emberekkel és állatokkal szemben. Néhány kiscica barátságosabb és nyitottabb, míg mások zárkózottabbak lehetnek. A 4 hónapos kiscicák számára fontos a megszokott rutin. A napi etetések, játékidők és pihenőidők segítenek a kiscicák biztonságérzetének megteremtésében.
Sphynx kittens are 4 weeks old - Kanadai szfinx babák 4 hetesek
