A legtöbb szülő megijed, amikor a baba ütögeti, harapja vagy csapkodja magát. Szerencsére a probléma orvosolható, ha ismerjük a lelki fejlődés szakaszait. Ez egy természetes fejlődési folyamat, amit könnyen kezelhetünk az intelligencia fejlesztésével. Ahhoz, hogy megértsd, mit miért csinál a kicsi, fontos ismerned a lelki fejlődés egyes szakaszait. Amikor a baba harapdálni kezd, gyakran az első fogak előbújása áll a háttérben, ezzel próbálja enyhíteni a fájdalmat. A harapás mellett gyakori, hogy ütöget, csapkod a baba, ami szintén kellemetlen tud lenni, sőt hosszú távon akár a szülő-gyermek kapcsolat rovására is mehet.
Miért ütögetik a babák a szájukat vagy a fejüket?
A babák ütögetésének, csapkodásának hátterében több ok is meghúzódhat, melyek a fejlődés különböző szakaszaival hozhatók összefüggésbe:
- Kíváncsiság és kísérletezés: A leggyakoribb ok a kíváncsiság és a kísérletezés iránti vágy. Így feszegeti a határokat, figyeli a reakciókat. Maradj nyitott!
- A test felfedezése: Az újszülött, amikor izgalomba jön, kontrollálatlanul csapkod, gyakran a saját mozgása ijeszti meg, és emiatt kezd el sírni, mert nem tudja, hogy a testrészei hozzá tartoznak. Ebben a korban, ha ölbe veszed, néha belemar az arcodba, meghúzza a hajad, nem tudja ugyanis, hogy ezek a testrészek nem hozzá tartoznak. Némi kísérletezés után, nagyjából 10-11 hónapos korra már meg tudja különböztetni egymástól a saját és anya testrészeit, azonban még mindig nem ismeri a „fáj” fogalmát, valamint a kézügyessége sem elég fejlett ahhoz, hogy egy-egy ügyetlen mozdulatával ne okozzon fájdalmat.
- Fogzás és fájdalomcsillapítás: Amikor előbújnak az első fogak, a baba harapdálni kezd, vagy ütögetheti a száját, ezzel próbálva enyhíteni a kellemetlen érzést. Ritkán előfordulhat, hogy fülgyulladás esetén is ütögeti a fejét, ezzel terelve el a figyelmét az eredeti fájdalomról.
- Figyelemfelkeltés: A csecsemőkor vége felé, amikor már stabilan mászik, jár és el tud távolodni a szülőtől, egyre fontosabbá válik számára a szülői figyelem felkeltése, a szülő „visszahívása”. A kommunikáció fejlődésével, a beszéd beindulásával a gyermek ráérez arra, hogy ő maga is képes a környezetét „manipulálni”. Amikor a saját testét kezdi el bántani, hirtelen mindenki odaszalad az ijedtségtől és az összes figyelem rá irányul. A leggyakrabban ez a viselkedés kiváltásának az oka.
- Érzelmi levezetés: A csalódottság és a dührohamok levezetése is megnyilvánulhat önsértő viselkedésben. Mivel a kisgyerek még nem tudja kifejezni érzéseit szavakkal, fizikai tevékenységgel teszi meg. Ez segíthet neki lenyugodni, ha stresszes.
- Regresszív állapot: Amikor a kicsi indulatba jön, regresszív állapotba kerül, olyan viselkedésformákat vesz fel, amik egy korábbi életkorra jellemzőek. Gyakorlatilag ilyenkor „visszamegy” kisbabába és kontrollálatlanul csapkod, harap, mar stb.
- Önnyugtatás: Bármilyen furcsán is hangzik, vannak gyerekek, akinek ez a cselekvés pihentető, megnyugtató. A ritmikus mozgás például segíthet az elalvásban a piciknek, számukra ez olyan, mintha egy széken ringatóznának, így a baba tulajdonképpen megnyugtatja saját magát.
Hogyan kezeljük a baba önsértő viselkedését?
Amikor a baba ütögeti magát, fontos, hogy tudatosan és megértően reagáljunk:
- Határozott tiltás: Fogd meg a kezét és mondd neki határozottan: „Nem szabad! Ez azonban még nem elég, mert ebből nem tanulja meg, hogyan kerülje el a hasonló helyzeteket a későbbiekben. A rászólás ilyenkor nem használ, sőt gyakran inkább csak megerősíti a gyerekben, hogy ő ilyen „csapkodós gyerek” és még inkább csinálja majd.
- Érzelmek megnevezése és terelés: Amikor látod, hogy haragszik, dühös, mondd ki az érzelmet, amit érez, hogy benne is tudatosuljon, pl. „Tudom, hogy most dühös vagy”, és adj neki iránymutatást, mit csináljon ahelyett, hogy magát csapkodja. Próbálj arra koncentrálni, hogyan segíthetnél neki legközelebb.
- Alternatív levezetési módok: Otthonra lehet neki venni egy nagy felfújható bokszzsákot, és elmondani, hogy ha dühös, akkor azt szabad boxolnia nyugodtan. Emellett meg kell tanulnia azt is, hogy az indulata nem baj, nem szégyellnivaló, csak a helyén kell kezelni. A mozdulatait finomíthatod a simi-simi-bumm-bumm játékkal, amikor két különböző színű párnát teszel elé, az egyiket simogatjátok és mondjátok, hogy simi-simi, a másikat boxoljátok és mondjátok, hogy bumm-bumm-bumm.
- A figyelem kezelése: Fontos, hogy ne kapjon akkora figyelmet ez a cselekedet. Ha ilyenkor nem szaladsz egyből oda, hanem csak távolról figyeled, hamarabb abbahagyja majd. Összességében neki sem jó érzés a saját fejének a padlóba ütögetése vagy kockákkal dobálása. Ha odamégy hozzá, akkor is arra törekedj, hogy ne rohanj ijedten, hanem próbálj meg nyugodt maradni. Ölbe veheted, elviheted onnan, elterelheted valami mással a figyelmét.
- Biztonságos környezet: Ha kiságyban, rácsokkal alszik a gyerek, érdemes havonta ellenőrizni a csavarokat, nem lazultak-e ki. Tegyünk puha szövetet a rácsokhoz, vagy a kiságy és a fal közé (esetleg a padlóra is), hogy ne annyira kemény felületbe ütközzön a kicsi feje.
- Személyes példamutatás: Ha a szülők képesek higgadtak maradni nehéz helyzetekben, a kicsi is könnyebben megtanulja, hogyan is kell megnyugodni. Ez nem azt jelenti, hogy ne mutathatnánk ki a gyerek előtt az érzelmeinket, azonban az is számít, hogyan tesszük ezt.
- Érzelmi intelligencia fejlesztése: Ahhoz, hogy a kicsi képes legyen kezelni az érzelmeit, fel kell tudnia ismerni azokat. Ennek a tanításában az első lépés, ha megnevezzük számára az érzelmeket (pl. „Látom, hogy dühös vagy”).
Korai évekre vonatkozó források: A koragyermekkori agyfejlődés tudománya
Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár az önsértő viselkedés általában életkori sajátosság, bizonyos esetekben érdemes szakemberhez fordulni:
- Ha gyermeked fejlődésében elmaradást tapasztalsz, vagy ha bármilyen fejlődési rendellenessége, betegsége van, akkor jelezd ezt a problémát a kezelőorvosának, fejlesztő terapeutájának.
- Ha a gyerek három éves kora után sem szokik le az önbántalmazásról, vagy ha a viselkedés nagyon intenzív és gyakori, mindenképpen fontos orvosi kivizsgálás.
- Fejlődési rendellenességre, például autizmusra vagy egyéb viselkedési zavarokra is utalhat a jelenség.
A csecsemőknek akár a 20 százaléka is csinálhatja ezt, egyes kutatások szerint pedig a fiúk háromszor nagyobb valószínűséggel veszik fel ezt a rossz szokást, mint a lányok. A babáknál általában 1 éves koruk körül jelenik meg ez a viselkedés, és a 18-24. hónapra csúcsosodik ki.