A szeparációs szorongás tünetei és kezelése csecsemőknél

A szeparációs szorongás természetes érzelmi fejlődési szakasz, amelyen minden gyermek átmegy. Eljön az az idő, amikor egyszerűen nem teheted ki a lábad a szobából anélkül, hogy a csemetéd ne esne rögtön kétségbe. Ez sokszor igen megterhelő a szülők - legtöbbször az anyuka - számára, ami nem is csoda. De mi is az a szeparációs szorongás, mikor alakul ki és hogyan vészelheted át ezt az időszakot?

A szeparációs szorongás a szülőtől való elszakadásnál jelentkező természetes szorongás extrém, kóros formája, amely túl gyakran, az életkornak nem megfelelően lép fel. Ha a szorongás hosszú távon (minimum 4 héten át) vagy idősebb korban is fennáll, valamint a gyermek, később a szülő mindennapi életét akadályozza, már zavarnak tekintendő. A szeparációs szorongás felnőtteknél is előfordulhat, ebben az esetben a beteg nehezen éli meg a szeretett személytől történő elszakadást, távolságot, külön töltött időt.

A szeparációs szorongás kialakulása és szakaszai

A szeparációs szorongás 6 hónapos és 3 éves kor között, illetve iskoláskor előtt a leggyakoribb, leggyakrabban 14-18 hónapos gyermekeknél tapasztalható. Ez egy veleszületett ösztön felerősödése, amelynek a célja, hogy a gyermek félelmének segítségével megakadályozza azt, hogy elvesszen. A gyermek ezért a szülő társaságában érzi igazán biztonságban magát. Sok esetben élethelyzeti stressz váltja ki a szeparációs szorongást, de genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában. A szorongó szülők gyermekei maguk is szorongásra hajlamosak. A tünetek megjelenését gyakran valamilyen érzelmi veszteséggel járó esemény hozza felszínre, pl. egy családtag halála.

A szeparációs szorongás első szakasza a tárgyállandóság kialakulásához köthető. Annak ellenére, hogy a baba növekszik és fejlődik, úgy tűnik, egyre nagyobb szüksége van rád - rengeteg új élmény éri a mozgás fejlődésével. Minden szuper, amíg a közelben vagy, de amint eltűnsz a láthatárról, máris itt a világvége. A szeparációs szorongás második felvonása a mozgás rohamos fejlődésének köszönhető. Egyszer csak kinyílik a világ - de az izgalmas élmények gyakran túlterhelik, vagy megijesztik a gyermeket.

A babák 7-8 hónapos koruk körül igazi kis kúszó-mászó felfedezővé válnak, elérnek dolgokat, megkezdődik a szárnypróbálgatás, és az anyáról való leválás folyamata. Ebben az időszakban alakul ki náluk a tárgyállandóság is, ami azt jelenti, hogy megértik azt, hogy ha egy tárgy vagy ember kikerül a látóterükből (pl. egy játékát letakarod vagy kimész a szobából), akkor attól még az a tárgy vagy személy létezik, csak pillanatnyilag nem látható. Kisbabád eleinte örömöt lel újonnan szerzett képességeiben, azonban a nagy önállósággal együtt jár a rémisztő, szorongást keltő felismerés is, hogy milyen óriási és ismeretlen világba csöppent bele. És ami a legrosszabb, hogy anya nincs mindig karnyújtásnyira, sőt, el is tud tűnni a szem elől! Ezért, ha rajta múlna, akkor legszívesebben mindig a lábaidba csimpaszkodva, de legalábbis pár centi távolságban lenne tőled egész nap. Ezt az állapotot nevezzük szeparációs szorongásnak.

Másfél éves kor körül a legtöbb kisgyermeknél megfigyelhető még egy intenzívebb időszaka a szeparációs szorongásnak. Ez összefügg az akaratuk fejlődésével, a beszéd indulásával, a határok feszegetésével. A totyogó gyermek már könnyen szem elöl veszíti a biztonságot nyújtó anyát, és az ekkor jelentkező ijedtséget könnyű akár hisztinek is címkézni.

A szeparációs szorongás tünetei

A szeparációs szorongás legfőbb jele a szülőhöz való erős ragaszkodás - a gyerek árnyékként követi őt, a legrövidebb külön töltött időt is nehezen viseli. A gyermeked sírni kezd, amint kikerülsz a látóteréből és állandóan a nyomodban van, árnyékként követ. Nem szeret egyedül játszani, folyamatosan igényli, hogy ott legyél mellette és szórakoztasd. Idegenekkel szemben bizalmatlanná válik.

Alvási szokások megváltozása: a gyermek gyakrabban ébred fel, ilyenkor keservesen sír és azonnal a szülő közelségét keresi. Nehezen alszik el, holott korábban nem volt ilyen probléma, vagy korábban jól alvó kisbabád nyugtalanul alszik, többször felébred annak ellenére, hogy egy ideje már szépen átaludta az éjszakákat.

Szeparációs szorongásról zavarként akkor beszélünk, ha a tünetek az életkorhoz képest erőteljesebbek, illetve ha az jelentős stresszt okoz a mindennapi életben:

• visszatérő, kifejezett szorongás jelentkezése távol a gyermek otthonától vagy a szeretteitől;
• állandó aggodalom, hogy elveszíti szeretteit betegségben vagy balesetben;
• állandó félelem attól, hogy valami rossz fog bekövetkezni (pl. a gyermek attól fél, hogy ellopják őt);
• minden olyan lehetőség elutasítása, amely az otthontól való távol maradást igényelné;
• nem szeret egyedül, a szerettei nélkül otthon tartózkodni;
• nem alszik otthonától távol a szerettei nélkül;
• szeparációval kapcsolatos rémálmok;
• távollét esetén fejfájás, hasfájás jelentkezése.

Mikor forduljon orvoshoz?

Abban az esetben, ha a gyermeknek a szülőtől való külön töltött idő nagy megterhelést okoz, jelentős stresszel jár, és sokáig zaklatott miatta, keresse fel gyermek háziorvosát, aki a megfelelő szakemberekhez tudja irányítani. Gyermekpszichológus vagy -pszichiáter segítségére is szükség lehet.

A szeparációs szorongás kezelése

A szeparációs szorongás benned is kelthet nehéz érzelmeket. A szeparációs szorongás teljesen természetes, még akkor is, ha a gyermek viselkedése néha ijesztően extrém. Ne csinálj nagy ügyet a gyerek szorongásából. Nyugtasd meg a kicsit, hogy gond egy szál se. Elvégre tényleg nincs semmi baj. Átmész egy másik szobába, aztán visszajössz, ennyi.

Igyekezz nyugalmat és biztonságot sugározni. Ha azt szeretnéd, engedd meg a gyereknek, hogy árnyékként kövessen mindenhová. Bátorítsd a kicsit egy-egy mosollyal, ha távolabb megy tőled! Biztasd arra, hogy fedezze fel a környezetét - de soha ne erőltesd! A felfedezés közben se menj viszont messzire.

Bár nem tudod még elmesélni neki pontosan, miért és mi történik, a saját nyelvén mondd el, mikor jössz meg és mit fogtok csinálni. Figyelj arra, hogy sose legyen azonnali személycsere, amikor elmész. Töltsetek el egy kis időt közösen azzal a személlyel, aki vigyáz rá, sőt új aktivitásba is kezdhettek közösen.

Fontos, hogy nem szabad kétségbeesni, ha sír a gyermek, vagy szomorú a szülő nélkül, meg kell értetni vele, hogy akkor is biztonságban van, ha nincs közvetlen közelében a szülő, és visszatér majd hozzá. A szorongást az ölelésen és a közelségen túl a szeretetről, bátorságról szóló mesék és történetek is tudják oldani. Nagy segítséget nyújthat az elalvásban egy ölelnivaló kedves plüss is, ami melegséget és puhaságot ad gyermeked álmának.

További lehetséges megoldások:

• Időben szoktassuk a gyermeket arra, hogy rövid időre ugyan, de másra bízzuk, úgy segíthetjük őt a szeparáció könnyebb megélésében.
• Ha elég idős már hozzá, próbáljunk meg arról beszélgetni vele, hogy mit csinálunk majd közösen a gyermekkel a külön töltött idő leteltével.
• Hagyhatunk egy szülőre emlékeztető tárgyat biztonsági jelként a gyermeknél, ami megnyugtatja őt.
• Boldogan köszönjük el a gyermektől, ne lássa rajtunk, hogy minket is megvisel az átmeneti szétválás.
• Lehetőség szerint olyan személyre bízzuk a gyermeket, akit ismer, akit szeret, akihez kötődik.
• Ha megoldható, már kisgyermekkorban kezdjük meg a gyermek leválasztását a szülőkről, időnként bízzuk mások (nagyszülők, rokonok) felügyeletére.
• Minden elválás előtt részletesen meséld el neki, hogy hova mész, meddig, mi fog történni, ki fog addig vigyázni rá.
• Fontos, hogy olyan dolgokhoz kösd a hazatérést, ami a napirendjében benne van, így még a kisebb gyermek is érteni fogja, mikor várhat haza. Ezt pedig minden körülmények között tartsd be, hogy kisbabád érezze, hogy megbízhat benned!
• Gyermeked önbizalmát növeli, ha azt érzi, hogy bízol benne.
• Kezeld határozottan az elválást. Miután elmondtad neki a forgatókönyvet, egy vidám mosoly keretében köszönj el tőle, mielőtt elindulsz.
• Ha olyan családtag, közeli ismerős vigyáz babádra, akit gyermeked már megismer, úgy könnyebben elfogadja majd, hogy egy időre elmész otthonról. Viszont ebben az esetben sem ajánlott azonnal távoznod, játszatok egy kicsit közösen csemetéddel és a felvigyázóval, hogy gyermekednek legyen ideje feloldódni.
• Napjában engedd neki hadd kövessen! Amíg a konyhában tevékenykedsz, ültesd be az etetőszékébe vagy kisebb baba esetén kösd fel magadra hordozóba, hogy rálásson arra, hogy éppen mit csinálsz.

A szeparációs szorongás szövődményei és diagnózisa

A kezeletlen gyermekkori szeparációs szorongás felnőttkorban pánikbetegséggé, depresszióvá vagy egyéb szorongásos zavarrá alakulhat.

A diagnózis felállításához pszichológusra és pszichiáterre van szükség, akik elkülönítik a normál mértékű szeparációs szorongást a kóros, zavart okozó formától. Az ehhez szükséges információkat a szülők segítségével, beszélgetések és játékok formájában nyerik, így képet kapnak a gyermek gondolatairól, érzéseiről és viselkedéséről.

Összefoglalva a fentieket, a szeparációs szorongás megterhelő mind a gyermek, mind a szülők számára, ezért jobb előre megismerni a jelenséget és felkészülni rá. A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

tags: #3 #honapos #baba #szeparacios #szorongas